Pusztai Farkas:

Jump into hyperspace

Az élmény éve: 2017
Fogyasztott szerek:
- Kristályos N,N-DMT
- Changa (szintetikus N,N-DMT valamilyen mao-gátló hatású növényen)

"-You'd better be prepared for the jump into hyperspace. It's unpleasantly like being drunk."
"-What's so unpleasant about being drunk?"
"-Ask a glass of water."
(Douglas Adams: The Hitchhiker's Guide to the Galaxy)

50 mg changa

1. slukk: Lenn tart, lassan elszámol tízig. Megcsap valami szél. A testemet kellemetlen forróság járja át. Kezdődik!
2. slukk: Érzem, hogy valami nagyon jelentős történik, valami őseredeti dráma. Aranyszínben izzik minden, lelki szemeim előtt egy középkori vasöntőt látok. Heuréka! Ilyen lettett a pillanat, mikor az őseink felfedezték a tüzet, vagy ilyen lett volna az, ha a középkori alkimistáknak sikerült volna megalkotni az ultima materiat. GYÚJTSD!
3. slukk: Ahogy lenn tartom a füstöt, egyre erősödnek a vizuális hatások. Vörös és sárga fények. A pipa összemegy a kezemben, mint amikor leereszt egy lufi. Az idő felgyorsul, a testemben egy kellemes örvénylést érzek. Vúú! Becsukom a szememet. Mintha egy űrhajó fénysebességre kapcsolna, begörbül a tér. Megvan a Star Warsban a montázs, mikor a Millenium Falcon átkapcsol fénysebességre? Valami ilyesmi. Egyszínű pontokból álló, forgó tölcsér mintázatokat látok. Ugyanez a minta ismétlődik ugyanazon a mozgáspályán. Egy idő után megunom, kinyitom a szemem. Tűéles kép. A DMT rendkívül vizuális, viszont a tudati működésre jóval kevésbé hat, mint az LSD vagy a gomba.
Ha pár szóban akarom összefoglalni a vizuális hatásokat, az LSD-nek az élességét szeretem, a gombának pedig a mélységét (azok a kontrasztok, a mély színek!), a DMT mintha egyszerre hozná a kettőt. Míg a sav hatása alatt a környezet inkább egységes felületet alkot, melynek viszont minden apró részlete feltűnik, itt a tárgyak elválnak egymástól, a tárgyakon belül ugyanakkor az árnyalatbeli különbségek, részletek eltűnnek, felületükön a legkisebb szabálytalanság sincs.
A kezdeti izgalom után a hangulatom könnyedebbre vált, igazán élvezem a látványt. Az egész élmény otthonosnak és biztonságosnak tűnt. Érzi az ember, hogy ez az övé, nem valami idegen hatás. Úgy illik DMT az idegrendszerébe, mint egy kulcs a zárba. Ugyanakkor van egy teljesen leírhatatlan földöntúli aurája az élménynek. Mintha egy sci-fi filmbe kerülnék, de persze egyiknek a látványvilága sem közelíti meg ezt. Annyira természetes és ősi, mégis annyira földöntúli és technológiai. Ez kicsit zavarba ejtő kombináció. (Ezt látjuk, amikor meghalunk?)

30-50 mg kristályos DMT (mérleg sajnos nem volt)

A füst lilán gomolyog az üvegpipa gömbjében. Az én kis varázsgömböm. A gömb oldalára fraktálminták ülnek ki, ezután egy hüllő bőrévé változik az üveg. Tekeredő szerves formák.
Harmadik slukk. BUMMMM. Mintha 300 mikrogramm LSD egyszerre robbanna az arcomba. Valami hatalmas erőt érzek. Nem, ez most nem vicces. Kifújom a füstöt idő előtt, undorodva eldobom a pipát, mintha égetné a kezemet, vagy inkább mintha valami ördögi tárgy lenne.
Jaj, csak azt ne... Ugyanaz a kísérteties érzés ragad el, ami az LSD-utazások csúcsán szokott, valamifajta törés keletkezik a valóságon. Ahhoz hasonlít ez az állapot (legalábbis metafikusan), amit az elméleti fizikában szingularitásnak neveznek. Az idő a végtelenbe nyúlik, mintha egyetlen pillanatban koncentrálódna az örrökévalóság. A tudat egy olyan térbe kerül, ahol az általunk ismert világ fizikai törvényei többé nem érvényesek, a három dimenziós térhez egy plusz térdimenzió adódik.
Nem létezem. Az egóm meghúzza a vészféket és beüt a pánik. Elkezdek rohangálni kezdek fel-alá. Áh, létezem, okés. Csak pár másodperc volt. Kinézek az ablakon. Alapból csak néhány kis fenyő és bokor van kint, de most mintha egy dzsungelt látnék, a bibliai édenkert. Hátradőlök, lecsukom a szemem, gyönyörködöm a víziókban.

75 mg + 75 mg changa

Bátorság. Próbálom tolni a dolgot, amíg készen nem állok, de rájövök, hogy sosem fogok „készen állni”. Hát akkor megtehetem most is. Természetességgel gyújtom meg a pipát, mintha csak füvet szívnék. Már az első slukknak nagy hatása van. Mintha nyakon öntenének egy dézsa forró vízzel – mondta az érzésre McKenna. Örvénybe kerülök, az idő gyorsul. Mintha gyorsított felvételen látnám, ahogy gyújtom a pipát. Haverom szerint remegtem. Második slukk: minden geometriai mintákra bomlik le. Kör, négyzet. Kis pöttyök pörögnek, mint az elektron az atommag körül. A tér tágul. Harmadik slukk: dimenzióugrás. Minden kék.
Még egy slukk és még egy. Nem bírom tovább. Haverom elveszi a pipát, ránézek a fejére és egy hüllőt látok. Antropomorf űrhüllő. Hátrazuhanok. Próbálom becsukni a szemem, de hirtelen megijedek, áh... nem akarok megint egóhalált. Nyugi, feloldódhatsz, engedd el magad – mondtom magamnak. Elfekszem, próbálok ellazulni, de nehéz. Túl sok az energia a testemben, szétfeszít az elektromos töltöttség. A testem határai leolvadnak, már csak az energiák vannak, a testem és a külvilág egy energiamezővé olvad össze. Testetlenül fürdök az energiákban. Feltöltődök, mint egy elem. Kapok. Hálát érzek. Hirtelen visszatérek, leválok az energiahálózatról és megint a testemben találom magam. Aranyszínű minták, mintha egy ősi templom véseteit nézném.
Átjutottam-e? Azt hiszem, nem, legalábbis ha átjutásnak azt nevezzük, ha 100%-ban lecserélődik a külvilág. Inkább fél lábbal voltam egy másik dimenzióban.

A hatások elmúlta után kis meditálás, lazítás. Felülök, beszélgetek haverommal. „Biztos, ami biztos” alapon 150 mg-ot töltöttem a pipába, aminek talán valamivel több mint a felét sikerült elszívni egyszerre, maradt még benne bőven. Hát ezt már el kell szívni. Elszívom. Hátrazuhanok megint. Szem lecsuk. Hirtelen fulladni kezdek. Veszem a levegőt, de nem jön semmi. Mintha lebénultak volna a légzőszerveim. Bazdmeg. Bazdmeg. Bazdmeg. Végre jön valami, de mintha vizet lélegeznék be. Lélegezz. Nehéz még, de lassan jobb lesz. Jobb és jobb, megnyugszom. Finom a levegő, sosem örültem neki még jobban.
Mi lehetett ez? Egy vízbe fullás emléke egy előző életemből? Eszembe jut, hogy gyerekkoromban volt egy allergiás betegségem, ami miatt fulladtam, szaladgált velem a mentő többször. Dr. Frecska Ede okfejtése szerint a DMT szerepe a szervezetben az, hogy hipoxiás sokk esetén elnyújtsa az idegsejtek élettartamát ameddig csak lehetséges (valamint az oxigénhiány miatt fellépő agykárosodást utólag reperálja). Lehet, hogy felszabadult egy kis DMT a szervezetemben akkor gyerekként, és az előző trippem emléke jött vissza? Minden pszichedelikumnál megfigyelhető az ún. state specific memory, a trip alatt visszaemlékszel minden egyes alkalomra, amikor szintén a hatás alatt voltál, minden trip kicsit folytatása az előzőnek. Nem tudom, milyen mértékű oxigénhiány kell a DMT felszabaduláshoz, azért a klinikai haláltól viszonylag messze lehettem, szóval lehet, hogy hülyeség az egész. Egyébként a changa füstje rendkívül erős, biztos nem örültek neki a légzőszerveim, ez is aktiválhatta az emléket.
Nyugodtam fekszem, lélegzem. Minden puha és folyékony. Mint a víz tükre, töltve felületi feszültséggel. Mintha valami életenergiát kaptam volna, érzem ahogy áramlik bennem a fehér fény. Öröm.

© Copyright 2017, Daath.