|
Névtelen: Minden héten a péntek Először gyógyszerismertető: Romparkin – Parkinson-kór ellen adják; Romániában (akkoriban) nem receptköteles; a magyar gyógyszerkönyvben nem szerepel, de van magyar megfelelője, valószínűleg receptköteles; azt az infót kaptuk, hogy 1 tablettától már kicsit mozognak a dolgok, 3 megfelel egy kevés gyenge LSD-nek, és volt már olyan, aki 10-et is túlélt. Elindultunk a szokásos péntek esti pörgésre. Cs hozott Romparkint. Mivel az eleje nekem mindig parás, csak egyet vettem be, ahogy a többiek is. Szívtunk egy kis füvet egy eldugott parkban, majd bementünk a szokásos kocsmánkba. A fű, és a kezdődő Romparkin-trip engem kellően bizonytalanná tett, próbáltam észrevétlen lenni. Tudtam, hogy ezt az idő és az alkohol fogja orvosolni. Tehát ittam egy vodkát, majd egy-egy sörrel leültünk dumálni. Megjött Ki is, már ivott valahol, gyorsan bedobott Ő is egy tablettát. Sikerült egész jól feloldódnom, és a pia miatt már szinte fel sem tűnt, hogy megfolynak a dolgok, átalakulnak az arcok stb. Elkezdtünk sokat röhögni, hülyeségeket beszélni, mindenkivel szóba állni. Persze közben söröztünk tovább. Valahogy a galériáról lejutottunk a pult közelébe, de erre már nem emlékszem tisztán. Aztán Zs mondta, hogy van még nála valamennyi maszlagmag (D. strammonium). Ki-vel gyorsan elfeleztük, kb. 20-30-at ehettünk meg fejenként. (Ez nem számít nagyon soknak, tapasztalatból tudtuk, hogy elég alacsony alkaloidtartalmú magok.) Aztán elmentünk egy „zenés-táncos” helyre. A szokásos szétcsapott (nagyrészt alkoholtól) társaság volt ott. Ki egy kis időre eltűnt, én addig Zs-vel dumáltam. Aztán Ki visszajött, és beszélni kezdett hozzá. Normálisan tudta formálni a szavakat, folyamatosan beszélt, de nem magyarul az biztos. Szóval egy szót sem értettünk belőle. Mivel mindhárman elég szarul néztünk már ki, nem tudhattam, hogy Ki kattant meg, vagy én meg Zs alakítottunk ki csak saját használatra egy nyelvet, és azért nem értjük. Elkaptam egy fickót, és kérdeztem tőle, hogy érti-e, amit Ki mond. Ő sem értette, de amit én mondtam, azt igen. Próbáltunk még beszélni hozzá, és beszéltetni, de nem váltott vissza. Jókat röhögtünk rajta, és Ő is saját magán. Az nem derült ki, hogy ért-e minket, de amikor sörért indultam, jelezte, hogy kellene neki is. Ezután nem sokkal hazamentem, de Ki mesélte, hogy aznap este még csajoznia is sikerült. Én másnap elég szarul ébredtem, de ittam is eleget hozzá. A gyanús az volt, hogy ha nem volt mit csinálnom, és csak úgy bámészkodtam, akkor felálltak a szőnyegen a minták, mozgott a tapéta stb. Ez egész nap tartott, harmadnapra teljesen normális lett minden. © Copyright 2001, 2001 Daath. |