J. J. J. Smith:

Ipomoea violacea -ban található alkaloidok pszichoaktív hatásainak vizsgálata

John Jacob Jingleheimer Smith

Absztrakt:

Beszámoltak már a hajnalka (Ipomoea violacea) magjaiban található alkaloidok emberre gyakorolt pszichoaktív hatásairól. A könnyen hozzáférhető hajnalkamagok alkaloid-mennyiségét megállapítottuk. Az alkaloidokat kivonatoltuk, és két emberi alany elfogyasztotta őket. Az alanyok a hangulatuk, gondolkodásmódjuk és észlelésük dramatikus megváltozásáról számoltak be.

Elméleti bevezető:
Több helyen is beszámoltak arról, hogy a hajnalka-fajok (Ipomoea), különösen az Ipomoea violacea (tricolor) var. „Heavenly Blue” magjainak elfogyasztása az emberekben pszichoaktív hatásokat eredményez.

Az I. violacea-ból legalább 8 olyan alkaloidot* izoláltak, amelyek az anyarozs gombájában (Claviceps purpurea) megtalálhatóak (Wilkinson, Hardcastle, McCormick, 1987). Ezen összetevők közeli rokonai a félszintetikus lizergsav-dietilamid-25 (LSD) hallucinogénnek. Sőt, az interneten több élménybeszámoló is található hajnalkamagok rekreációs vagy misztikus felhasználásáról. Ezt a kísérletet azért végeztük el, hogy megállapítsuk azt az alkaloid-mennyiséget, amely elfogyasztása már hatásos dózisnak számít, annak érdekében, hogy jobban megértsük az általa okozott pszichoaktív élmény természetét. Megkíséreltük felmérni a boltokban (kiskereskedelemben) elérhető dísznövény magjainak alkaloidmennyiségét és potenciálját. Ezen kívül, a komponenseket extraháltuk, és két emberi alanyon teszteltük: a kísérletet végző személyen, és egy önkéntesen. A leírás az élmény szubjektív leírását is tartalmazza.

Eszközök és módszerek:
Húsz (20) csomag ’Heavenly Blue’ hajnalkamagot vásároltunk helyi kiskereskedelmi boltokból. A magok két forrásból származtak, tíz (10) csomag két különböző magot árusító cégtől (amelyek nevét politikai nyomás elkerülése végett nem közöljük). Mindegyik csomagot 1998-ban csomagolták.  Az egyik csoport („A” márka) Franciaországból, a másik csoport („B” márka) Hollandiából származott. Minden egyes csomag magjainak darabszámát körültekintően megszámoltunk. Minden egyes csomag tömegének megméréséhez egy műanyag kétkarú mérleget használtuk. Mindkét forrásból származó mag teljes tömegét megállapítottuk, és összevetettük egy előző tanulmány eredményeivel (Friedman, Dao, Gumbmann, 1989), hogy felmérhessük azok alkaloid-tartalmát. A teljes alkaloid-tartalmat az LSD-25 mikrogramm-ekvivalenséhez viszonyítottuk, egy egységnyi tömeget 1/10 LSD-erősségűnek megítélve. Az mg/alkaloid és a mikrogramm/LSD arányok átszámítása egy tudományos feltevés, aminek alapja orvosi szakirodalom és több, különböző beszámoló eredménye volt, amit itt nem tüntetünk fel.

Mindkét minta magjait összeöntöttük egy befőttesüvegbe. A magokat hideg vízzel, pár csepp Dawn detergens hozzáadásával, rázás közben, 2-3 percig mostuk. Az elszíntelenedett mosóvizet eltávolítottuk. A magokat egy lisztszitára téve, majd azt a csap alá helyezve 5 percig öblítettük csapvízzel. A magokat megszárítottuk, felnyitottuk, és hagytuk levegőzni. Öngyújtófolyadék (nafta) tisztaságának minőségellenőrzését végeztük el: szemüveglencsére cseppentettük, és megfigyeltük a párolgását és a hátramaradó anyagokat. A nafta tisztán és maradék nélkül elpárolgott. Az öngyújtófolyadékot műanyag eszközön is teszteltük (cseppteszt), hogy megbizonyosodjunk arról, hogy nem oldja vagy puhítja meg azt. A megszáradt magokat kézi borsdarálóval megőröltük. A por finomsága eltérő lett a kísérletet végző személy türelmetlensége miatt. A magok porrá őrölése alatt órák teltek el. A por minősége a finomtól a durváig terjedt, mediánja a búzadara (gríz) konzisztenciája volt. Ezt a port 300 mL öngyújtófolyadékkal (nafta) kevertük össze egy befőttesüvegben. A keveréket 5 percig erőteljesen ráztuk. Tíz perc után fél órára félretettük. A keveréket dupla szűrőn (kávészűrő) leszűrtük. Egy kevés anyagveszteség (kevesebb, mint1 g) felmerült ennél a lépésnél. A magpépet nagyjából 50 mL tiszta naftával öblítettük le. A pépet hagytuk ülepedni több, mint 10 percig.

Egy kisebb üvegkasszerolra szűrőpapírt (kávészűrő) tettünk, ráöntöttük a pépet, ami 10 óra alatt, szobahőmérsékleten egy kanál vastagságának megfelelő rétegűre párolgott, és megszáradt. A naftának már csak nagyon gyengén lehetett érezni a szagát. Egy ventillátort használtunk, hogy a nafta utolsó nyomait is eltűntessük (2 óra). A magport és a belső szűrőpapírt egy tiszta befőttesüvegbe tettük, és 100 mL Everclear-rel (76,5%-os etanol) elegyítettük. A keveréket 10 percig ráztuk. Mivel az alkaloidok ezen osztálya könnyen bomlik fény és hő hatására (Wilkinson és mtsai, 1987), a keveréket egy sötét hűtőben tároltuk öt (5) napig, hogy lecsökkentsük az alkaloidok hő és fény általi tönkretételét.  Az ötödik napon, a hűtőszekrény hőmérséklete -10°C volt (valószínűleg azért, mert kicsi volt és a legalacsonyabb fokozatra volt kapcsolva). A kivonatot leszűrtük, és magpépet ~25 mL alkohollal leöblítettük, a szűrőt pedig ~10 mL alkohollal. 100 mL oldatot két darab 50 mL-es üvegpalackba tettünk, és sötétben hűtöttük a biológiai kiértékelésig.

Eredmények:

Összes mag: 886 db
Teljes tömeg: 30.05 g
Átlagos tömeg/mag: 34 mg

A szakirodalom forrásaiból látható, hogy az alkaloidok mennyisége az Ipomoea magokban függ attól, hogy mely területen termesztik. Az alábbi táblázatot használtuk a teljes alkaloid-mennyiség meghatározásához a mintánkban (Wilkinson és mtsai, 1987; Friedman és mtsai, 1989).

Ezen adatokat több módon is fel lehet használni. A legkisebb értéket tekintve, arra következtethetünk, hogy a kombinált mintánkban legalább 3.0 mg alkaloid található. A legnagyobb értéket tekintve a mintánk 15.6 mg alkaloidot tartalmazna. Az átlagos alkaloid-tartalmat felhasználva az előzőekben megbecsült értékekkel, arra következtethetünk, hogy a teljes alkaloid-tartalom 9.0 mg. Ezek alapján arra az ésszerű következtetésre juthatunk, hogy a kivonatunk alkaloid-mennyisége 3.0 mg – 15.6 mg között található.

Az „A” márkát összevetve előzőleg vizsgált németországi mintával, 1.3 mg alkaloid-tartalomra számíthatunk. A „B” márkát összevetve előzőleg vizsgált holland mintával, 6.1 mg alkaloid-tartalomra számíthatunk. A teljes becsült értéke „A” és „B” alkaloid-tartalmának 7.4 mg. Abból kiindulva, hogy ennek erőssége 1/10-e az LSD-nek, a kivonat erőssége egy 300-1,570 mikrogrammnyi LSD-25-nek felel meg. Két részre osztva ez fejenként 150-785 mikrogrammot jelent. Fejenként 370 mikrogrammnyi dózissal számoltunk. Néhány veszteségget bele kellett kalkulálnunk a nem tökéletes kivonatolás, a kidobott oldószer és a napfénynek való kitettség miatt.

Szubjektív hatások:
A szerző, Mr. Smith, saját magát használta alanyként. Ő és a munkatársa/önkéntese, Mr. Jones, együtt fogyasztották el az oldatot. A kivonatot narancsszörppel és jégkockákkal keverték, és szájon át fogyasztották: Mr. Smith a teljes adagot, Mr. Jones nagyjából a felét. Sajnos nem volt jelen józan megfigyelő, hogy rögzítse a bekövetkező eseményeket. Az élmény alatt nem készült napló, írásos feljegyzés vagy felvétel.

Jones és Smith a keverék elfogyasztása után fél órával kezdték érezni annak hatását. Mr. Smith az idő és tér érzékelésének megváltozását tapasztalta. Smith szerint az ajtókeretek és az ablakok méretaránya nem volt összhangban. Minden, aminek szokásos geometriai alakja volt, torzítottnak tűnt számára. A színek fényesebbé váltak, és megjelenésük mesterségesebbnek hatott. Mindkét alany beszámolt arról, hogy az idő múlásának érzékelése felbomlott, lévén maga az idő, mint fogalom, értelmetlennek tűnt számukra. Mr. Smith beszámolt arról, hogy a nagy hangmagasságú háttérzajok, elektromos motorok, gépek, stb. nagyon észrevehetőek voltak. Más hangok erősebbnek, és néha torzultnak tűntek. Jones és Smith izomtenziót és enyhe nyugtalanságot figyeltek meg magukon.

Mr. Jones beszámolt egy kinesztetikus hallucinációról, ami a lábát érintette: állítása szerint sokkal nagyobb távolságot tett meg, mint amennyit kellett volna. Sajnálatos módon, Mr. Jones kellemetlen hatásokat is tapasztalt: hányinger és hányás. Mr. Jones elpirult, és elkezdett sírni Mr. Smith előtt, ami nem volt jellemző rá. Ketten elhatározták, hogy kimennek sétálni, ahogy a magok hatásai már nem erősödtek. Mr. Jones lelke jobban lett, mikor kimentek az ajtón. A két alany több hatást érzékelt odakinn. Mr. Smith felfigyelt egy fenyőfa felerősített geometriájára, és a felerősödött spirálokra egy magyal bokrának ágain. Mr. Jones, a talajt nézve, azt mondta: „Váó, ez folyékony!” Később kifejtette, hogy ahogy a földre lépett, az folyékonynak tűnt számára.

A két alany nemsokára eltévedt, pedig csak pár tömbnyire voltak az eredeti helyüktől. Ismerős táblák és betűk a kirakatokon idegennek hatottak Mr. Smith számára, mintha cirill-betűkkel, vagy más idegen nyelven lettek volna írva, és csak nehezen értette meg és tudta felfogni őket. Ketten betértek egy kávézóba, és vizet ittak. Senkinek nem tűnt fel az állapotuk. Ahogy az estéből éjszaka lett, a két személy besétált egy helyi egyetem területére.

Több órával a kivonat elfogyasztása után a hatások ülepedni látszottak. Mr. Smith úgy érezte, mintha minden fűszál a fölöttük lévő lámpák éles kontrasztja lenne, és ez egy „sétálás a Holdon”-hatásra emlékeztette. Jones, aki általában nem túl bőbeszédű, elkezdett többet beszélni. Smith és Jones eszmecserét folytattak filozófiai, pszichológiai és társadalmi kérdésekről, hosszabb ideig és mélyebbre hatóan, mint azt általában szokták, majd hazamentek. Smith és Jones elbúcsúztak, miután megállapították, hogy az anyagok hatása befejeződni látszott. Smith attól félt, álmatlanság fogja gyötörni, ahogy azt több hajnalka-beszámolóban megemlítették, de ennek ellenére nem voltak nehézségei az elalvással.

Diszkusszió:
A kivonatolás sikeres volt. A két alany által elfogyasztott csekély mennyiségű alkaloid erőteljes hatással volt azok viselkedésére, ami azon látszott, hogy képtelenek voltak tájékozódni egy ismerős környéken. Az érzékelés megbomlására is volt bizonyíték: mindkét alany beszámolt arról, hogy az időt, mint lineáris jelenséget, képtelen volt felfogni, egyikőjük az írott nyelvet sem tudta értelmezni. Az egyik személynek szélsőséges érzelmi kitörése volt. Mindkét személy beszámolt a vizuális érzékelés megváltozásairól. E hatások órákig tartottak.

Konklúzió:
Az Ipomoea violacea (=tricolor) var. ’Heavenly Blue’ alkaloidjai igen pszichoaktívak, képesek beható változtatásokra az érzékelésben, érzésben és gondolkodásmódban – emberek esetén. Az alkaloidok mennyisége a kiskereskedelmi boltokban elérhető magokban igen eltérő lehet.

Köszönetnyilvánítás:
A szerző szeretne köszönetet nyilvánítani a sok bátor és független gondolkodású kutatóknak, akik már előtte is foglalkoztak a témával, és olyan sokat kockáztattak az igazság keresésében. Köszönet jár azoknak is, akik korrektúrával, építő jellegű kritikával és az ilyen jellegű munkához nélkülözhetetlen anonimitás biztosításával segítettek ezt az információt eljuttatni hozzád, az olvasóhoz.

Irodalomjegyzék:

Wilkinson, R.E., Hardcastle, W.S., McCormick, C.S. 1987 Psychotomimetic ergot alkaloid contents of seed from Calonyction muricatum, Jacquemontia tamnifoila, Quamoclit lobata, and Q. sloteri. Botanical Gazette 149(1); 107-109

Friedman, M., Dao, L., Gumbmann, M.R. 1989 Ergot alkaloid and chlorogenic acid content in different varieties of morning-glory (Ipomoea spp.) seeds. Journal of Agricultural Food Chemistry 37; 708-712

© Copyright 2000, Erowid.