Kemény Péter:

Fű a szénakazalban

A marihuána és az emberi agy

A kutatóknak egyre pontosabban sikerül felfedezniük a marihuána hatásmechanizmusát. Lassacskán kiderül, hogyan hat agyunk egyes részeire, miként befolyásolja szervezetünket. Magyarországon az MTA égisze alá tartozó KOKI (Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet) egy kutatócsoportja végez ilyen irányú kísérleteket az agy bizonyos sejtjeinek jobb megismeréséért. A fű rajongóit lebeszélném, hogy jelentkezzenek kísérleti alanynak, mivel a kutatók vékony, megfestett agyszeletekkel dolgoznak. Ezt túlélve két évet ülni színes és szeletelt aggyal senkinek sem lehet a célja.

Ne gondolja senki, hogy Magyarországon van olyan intézmény, amelyik a drogok kutatásával foglalkozik, leszámítva persze néhány szerb és arab magánlabort, de ezek nagyon ritkán publikálnak orvosi szaklapokban. Ugyancsak illúzió lenne, ha azt gondolnánk, hogy az Orbán-kormány végez fáradságos munkát a drogtörvény jobbításáért, miért tennék, mikor az a miniszterelnök tökéletességével vetekszik.

Hogy kerül a marihuána a boncasztalra? Már 1988-ban felmerült, hogy az emberi agyban is van külön receptor (leszállópálya) a THC (tetra-hidro-cannabiol, a fű hatóanyaga) fogadására, aztán 1992-ben érkezett a megrázó hír: nemcsak külön sejtünk van a fogadásra, de az emberi szervezet is előállít egy, a THC-hoz nagyon hasonló anyagot, az endocannabioidot. Idén pedig kiderült, hogy a csalánozók rendjétől fölfelé mindenkiben van cannabisreceptor. Ezek ellenére a marihuána-kutatás még gyerekcipőben jár, számos területen ismeretlen a hatása.

Magyar tudósok

most közelebb kerültek a megoldáshoz. A KOKI többek között az idegrendszer kutatásával is foglalkozik. A neurológiai kutatócsoport vezetője, Freund Tamás a világ egyik legelismertebb agysejt-szakértője, akit felkértek, lokalizálja a hipokampuszban a THC receptorát.

Régóta az agykutatók kedvenc területe a hipokampusz, az agy középső részén található, a tanulásért felelős agyrész. A figyelem középpontjába egy H. M. nevű emberrel kapcsolatban került, aki súlyos epilepsziás volt. Azt már korábban is tudták, hogy a hipokampusz a központja ennek a betegségnek, így eltávolították mindkét agyféltekéjéből. A huszonnyolc éves férfi attól a naptól kezdve képtelen lett bármit megtanulni. Korábbi emlékei sértetlenek maradtak, de húsz éven át minden reggel bemutatkozott ugyanannak a nővérnek.

A különféle tanulástípusokért más-más agyrész felel. A hipokampusz konkrétan a lexikális és az epizodikus tanulást végzi. (A lexikális tudás az, ha ismerjük Petőfi teljes életrajzát, az epizodikus, ha emlékszünk, hogy erről a gimiben még fogalmunk sem volt, és egyest kaptunk érte.) H. M. például meg tudott tanulni golfozni, de a szabályokat és játékostársait minden alkalommal újra meg kellett ismernie. Ez az eset hívta fel a hipokampuszra a figyelmet. Ma az agy „kísérleti állataként” tartják számon, mivel szerkezete viszonylag egyszerű, tehát az agyi folyamatok jól követhetők rajta.

Freund Tamás és kutatócsoportja 1989 óta kutatja a hipokampusz gátlósejtjeinek rejtélyeit.

Mi is az a gátlósejt?

Az agyban kétfajta idegsejt található: a serkentő és a gátló. Funkciójuk bonyolultabb annál, hogysem biológus végzettség nélkül megérthessük. De íme a laikus verzió: ha látunk egy virágot, agyunk látásért felelős részében egyszerre kb. tízezer serkentősejt lép működésbe ezred másodperces pontossággal, és felismeri: virág. Ugyanekkor a hallást és szaglást működtető sejtek is felvillannak. Ezek összehangolásáért, szinkronizációjukért a gátlósejtek felelősek. A gátlósejtek csupán az agy 10 százalékát teszik ki, három fő és több altípusban. A magyar kutatók a világon először találták meg azt a gátlósejtet, amelyikre a THC közvetlenül hat. A kísérletet szeletelt patkányagyon végezték. Fénymikroszkóp alatt jól látható a kapcsolódás a gátlósejt nyúlványa és a THC között. (A kutatók munkahelyi szabadidejükben patkányagyat festenek, általában barnára, hogy aztán 60 mikrométeres darabokra vágva, mikroszkópon nézegessék.) A THC a véráramba bekerülve végigkirándul testünkön, ahol receptort (érzékelősejt) talál, oda csatlakozik. A hipokampuszban a most megismert gátlósejtre ül rá, ahogy ott üldögél, meggátolja a gaba nevű átvivő, szabályozó anyag felszabadulását. A gaba sok feladata mellett a tanulásért felelős sejteket szinkronizálja, blokkolásakor tehát a serkentősejtek nem egyszerre villannak, magyarul nehezebben vagy nem tudunk tanulni. Az még ma sem ismert pontosan, hogy a gaba irányítása nélkül a szinkronizálatlan sejtfelvillanás mit eredményez. Némi idő elteltével a THC leválik a gátlósejtről, és kiürül a szervezetből.

Nem csak a hipokampuszban találhatók cannabioidreceptorok. Az agyban és a gerincvelőben, sőt máshol is előfordulnak. Az összes agyi felvevőhely lokalizálása még két-három évbe telik. Mégis számos területen végeznek már kutatásokat, hogy ezt a két év börtönt érő növényt az emberiség szolgálatába állítsák. Katona István doktorandusz barátom jegyezte meg: „Meglepő lenne, ha a sok millió éves evolúció alatt kialakulna egy olyan szer, amely kizárólag szórakozásra szolgál.”

Még ismeretlen ugyan az elv,

de tudott, hogy a marihuána ingerli az éhségközpontot, később talán az anorexia gyógyszere lehet. Ez a pofátlan fű a szexbe is beavatkozik. A spermium és a női petesejt találkozásakor a behatolást egy kémiai reakció segíti, ha a spermiumba THC kerül, képtelen a megtermékenyítésre, nem jut át a petesejt falán. A THC a jövő férfi-fogamzásgátlója lehet, megkímélve a nőket a hormonális védekezéstől. A petesejt is termel endocannabiolt, ami a pete érése előtt nem engedi a megtermékenyülést, mert a génkészlet ilyenkor még nem teljes.

Az idén fedezték fel, hogy az ember kettős fájdalomcsillapító rendszerrel rendelkezik: az egyik, a jó öreg morfin, amit a szervezetünk endomorfin címen gyárt, a hosszútávfutók kedvence. Ha életünkért küzdünk, testünknek nincs ideje a fájdalommal foglalkozni, tehát megszünteti azt, az endomorfin nagyszerű szer, ha sok van bennünk, lerághatjuk a saját lábunkat, meg se kottyan, csak egy baj van: mint közeli rokonai, a morfium és a heroin, erős fizikai függést okoz, és ugyanúgy deszinkronizálja a serkentősejteket, mint a THC. Az emberi szervezet nincs felkészülve például negyven kilométer futásra, az izmok fájnak, csillapítani kell a fájdalmat folyamatosan. Így lesznek a hosszútávfutók endorfinisták.

A másik fájdalomcsillapító rendszer,

az endocannabioid hatásával még csak most ismerkednek a tudósok. Nem ismert, szervezetünk mikor választja ki, de egy biztos, a két hatás párhuzamosan működik. Biztos sokakban felmerül: mit kell ahhoz tenni, hogy beszívjunk belülről. Ha futás helyett mondjuk megnézünk egy országgyűlési közvetítést, egy Aerobic Norbival-t, és hirtelen ráhallgatunk félórányi Shy Guyst, akkor lehet, hogy kiválasztunk endocannabiolt, de az is lehet, hogy egyszerűen csak belehalunk. Mindenesetre ha sikerül, a rendőrök legfeljebb csak szigorúan ránk dörrenthetnek: ne válasszon már annyit ki!

A kutatók olyan fájdalomcsillapítónak örülnének, ami nem okoz függőséget, és úgy tűnik, a THC egy lehetséges megoldás. A függőség kérdése a fűvel kapcsolatban mindig vitákat vált ki. Laborban patkánykísérleteket végeztek, az egyik patkány, ha megnyomta a pedált, heroint kapott, a másik marihuánát. A heroinista patkány ráült a pedálra, és többet le sem szállt róla, rövid távon elpatkolt, a másik patkányt nem érdekelte folyamatosan a fű, viszont berasztásította a bundáját, és kivándorolt Jamaicába.

A fű nem okoz fizikai függőséget,

de egy két évvel ezelőtti felfedezés mégis aggasztó kérdéseket vet föl. Az ember agya legyárt egy egység hatóanyagot (például endorfin) és hozzá egy egység receptort, ami felveszi. Ha túl sok hatóanyag kerül a szervezetbe, a test a receptorok csökkentésével védekezik. Ez a toleranciaszint. A védekezés a sejtek szintjén megy végbe, a receptorokat a sejt behúzza, vagy hozzákapcsol egy kisebb molekulát, és máris nem illeszkedik az adott anyag. Megfigyelték, hogy túlzott THC-használatkor nemcsak a cannabioidreceptorok száma csökken, hanem a morfinreceptoroké is. Az összefüggést ugyan még nem találták meg, de egy sajnos biztos: ha egy rendszeres marihuánafogyasztó és egy „tiszta” ember ugyanazt a hatást kívánja elérni heroinnal, a fűfogyasztónak többet kell magához vennie, tehát magasabb a toleranciaszintje. A másik aggasztó jel: a cannabis máig még ismeretlen módon, de összekócolja a génjeinket, ki- meg bekapcsol néhányat, hogy milyen mértékben és hatással, az egyelőre még nem ismert. Ez hangsúlyozottan a rendkívül nagy és rendszeres bevitelre vonatkozik. Megjegyzendő, hogy ugyanennyire lehetséges, hogy a mogyorós túrórudi eltúlzása is génváltozáshoz vezet – állítja kutató barátom.

Az ember teljes genetikai térképe nagyjából három éven belül készül el, akkorra kiderül, pontosan mit változtat meg a THC. Lehet, hogy csak a kialakult toleranciaszintet örökíti át, ami megmagyarázná, a hippimozgalmat miért váltották föl a yuppie-k.

Nemrég találtak a csokoládéban is egy, a THC-hoz hasonló anyagot, hatásmechanizmusa még ismeretlen, de egy hipotézis szerint hasonlóan kell működnie. Úgy tűnik, gyermekkorom kedvenc hőse, Gombóc Artúr kövérségen túl narkománná is lett. Megyek, újraértelmezem a Pom-pomot.

© Copyright 2001, 2001 Magyar Narancs.