Cli Hlt:

Elvarázsolt spangli

Anyag: 25mg DMT, 40mg Cannabis
Testsúly: 74kg
Résztvevők: Egyedül

Régóta készülök a DMT univerzumba. Elbűvölve hallgattam McKenna meséjét a gépmanókról és ajándékaikról, sok beszámolót olvastam, és nagyon kíváncsi voltam arra a világra, amelyről az utazók mesélnek.

Mint a Salviával, vele is óvatosan kezdtem az ismerkedést. Nem akartam kellemetlen meglepetésekkel elrontani a setet a komolyabb utazás előtt. Első alkalommal csak 10mg-ot töltöttem a hasas üvegpipába, hogy megismerkedjek a DMT vaporizálás mikéntjével és legyen személyes tapasztalatom az esetleges fizikai nehézségekről - sok utazó panaszkodik ugyanis, hogy a füstje nagyon irritálja a torkot és a tüdőt. Az első szippantás felénél kiköhögtem az egészet: ehhez tényleg vastüdő kell. Annak ellenére, hogy alig-küszöbdózist vettem magamhoz, erősen fejbe vágott. Olyan volt, mintha hirtelen nyakon öntöttek volna egy dézsa meleg vízzel. Megijedtem tőle és egy időre abbahagytam a kísérletezést.

A következő alkalommal már tudtam, hogy mire számítsak, ez hatásosan tompította az újdonság előtti ideges izgalmat. Ezúttal nem használtam az üvegpipát, mert nem éreztem biztonságosnak és könnyen kezelhetőnek (nyílt láng és/vagy öngyújtókattogtatás). Helyette elkészítettem egy "elvarázsolt spanglit", ami zöldből, DMT-ből, és egy kis dohánypótló mentolos "szénából" állt.

Leültem az íróasztalom mögé és teleraktam a winampot Younger Brothert-rel. Összekevertem a hozzávalókat és betekertem egy egyszemélyes mini-rakétába. A visszaszámlálás megkezdődött.

Az első slukk megint meglepett, de meg nem ijesztett. Olyan érzés volt, mintha az összes vér beleszaladt volna a fejembe. Ahogy fújam ki a füstöt, egyre távolabb kerültem a szobától, a világtól, mindentől. Az újabb és újabb szippantások úgy hajtottak előre az ismeretlenbe, ahogyan az evezőcsapások viszik a csónakot egyre távolabb a parttól.

Bizsergés, melegség, vidámság, csodálkozás.

Hirtelen megijedek. Most mi lesz? Ránevetek a félelemre. Csodálkozik. Átváltozik boldogsággá.

Hallgatom, ahogyan a Younger Brother ütemei fraktálpillangók csillogó rajává robbantják szét a világot. "Don't be afraid" - suttogják a hangszórók. Nem félek.

Fraktálalgák erdejével beszőtt lejtős tengerfenék mentén merülök alá az élmények mélyébe. Fraktálszarvú antilopot látok. Képek váltják egymást, amire most már nehéz visszaemlékezni. Mintha egy álmot láttam volna, és azt próbálnám elmesélni. Minél inkább akarom megfogni, annál gyorsabban fakul.

Feltűnik egy karakter egy számítógép-játékból. Egy Darwiniai, mindössze 10 pixel a teste. Egyszerű, szögletes világban élnek, sokan vannak. Színes képeket mutatnak. Képekkel beszélnek, együtt gondolnak. Eddig azt hittem, hogy a világuk unalmas. Csak pixelek, mind egyforma. De ezt csak a monitor mutatja. Ők belül élnek. Befelé öltözködnek, befelé kommunikálnak egymással. A benti világukban. Tudom. Elvittek oda.

Nézem az íróasztalra borult önmagam mosollyal az arcán. Optimizmust érzek. Dúdolok. Visszatérek.

Nem siettem elfogyasztani a kis jointot, hosszú, mély slukkokban szívtam el néhány perc alatt, de számomra ez vagy egy óráig tartott. A leszállás puhán, szinte észrevétlenül történt hála a kenderejtőernyőnek.

Lenyűgöző élmény volt. Nincs rá jobb szó: Lenyűgöző.

Visszatekintve mind a dózis, mind pedig a fogyasztás módjának megválasztása szerencsésnek bizonyult. Egy közepes adag pont elég volt így "másfeledjére", jointból szívva pedig kiszámíthatóan lehetett adagolni.

© Copyright 2008, 2008 Daath.