Virgo:

Ülj fel a sárkányra

és hagyd, hogy magával vigyen... ha sikerül

Év: 2003. január.
Használt anyag: Cannabis + ?
Dózis: kb. 1/4gramm

Egy igen régi élmény ,mely talán életem végéig kísérni fog…..Ekkor próbáltam ki a cannabist ha jól emlékszem harmadszor, de lehet, hogy ez volt a második alkalom, már nem emlékszem pontosan. Egy jó barátommal szerettünk volna egy kellemes estét eltölteni. Tervezett kellékek: társasjáték, dvd, zene, na és persze a zöld. Egész este próbáltunk intézkedni, mígnem egy olyan illetőtől sikerült beszerezni az alap kelléket, akivel azelőtt még nem is találkoztunk. Röpke találkozásunkat azzal a mondattal zárta:”Fiúk csak óvatosan.”.

Kicsit nyugtalanított ez a mondat, de hát gondoltam biztos csak félt minket, látva, hogy még kezdők vagyunk. Hazatértünk a cimborához, nekikészültünk, majd készített egy cigarettát. A dózis nem volt éppen több a szokványosnál, kettőnkre kb. negyed grammot tehetett bele. Izgalommal teli tüdőnkbe kezdtük szívni a fanyar füstöt. Emlékszem tisztán az az után történtekre. Kicsit lassabban jött a megszokottnál, de aztán… Első jele a dolognak egy leírhatatlan lebegés érzet volt, melyet eufória és nevetőroham követett. Hiába, hogy kezdő voltam mégis éreztem, hogy ez más, mint lennie kellene. Felálltam és a testem már nem éreztem. Erős szédülés fogott el, majd hirtelen megváltozott minden. Hatalmas kábaságomat a csillár körkörös repkedése és a lila fal (amúgy sárga fala volt) hullámzó mozgása, szobának ki-be tágulása színezte.

Következő emlékem a nagy semmi.. sötétséget látok-érzek, és valaminek a jelenlétét, majd egy apró hangot ami folyamatosan hangosodik. Haverom pofozott és szólítgatott, mire végre észheztértem. Állítólag kb. 5percig meredt szemekkel bámultam magam elé, kizárva a külvilágból semmire sem reagálva. Na a hirtelen magamhoztérés elegendő volt, a pánikhoz. Rádöbbentem, hogy irtó módon kész vagyok és ennek nem lesz vége egy hamar. Elkövettem az elsőszámú hibát: azonnal le akartam jönni a dologról. Elképesztően nyomasztott és félelemmel töltött el az a tudat, hogy ennek még közel sincs vége ,ha akarom, ha nem. Pánikrohamot kaptam annak rendje módja szerint, és beszélni kezdtem a haveromhoz, hogy nyugtasson meg, mert menten szívrohamot kapok úgy összeszartam magam. Hangomat tompának hallottam, és olyan érzésem volt, mintha tök egyedül lennék a szobában, vagy egy dobozba zárva, barátomat is láttam ugyan, de kérdéses volt ,hogy valóban ott van, vagy csak az agyam játszik velem. Leírhatatlanul féltem… Folyton úgy éreztem, kezeim kővé dermednek, a lélegzetvételem már nem automatikus és percenként tűnik el a tudatom a lápos sötét maszlagban, ha nem beszélnek hozzám.

Kb. fél órás nyugtatás után sikerült némiképp lecsillapodnom. Erőm végképp elhagyott, a poharat alig tudtam megfogni. Enyhe émelygésem volt és mellkasi fájdalmat éreztem, de sikerült lenyugodnom. Ezután ismét elment a kép és színes bolygóközi utazáson találtam magam, ahol a csillagok méterekkel mellettem száguldottak el. Mindeközben teljesen öntudatlan állapotban voltam, teljesen elvesztettem az egomat, nem tudtam, hogy egyáltalán én vagyok valami. Ez a galaktikus utazás lassanként átcsapott egy szellemvilági látogatásba. Óriási sötét térben találtam magam, ahol füstszerű alakváltoztató lények táncoltak körbe, majd tűntek tovább. Itt már némiképp volt fogalmam róla ,hogy én valaki vagyok és tudtam is ki-be lépkedni ebbe a „világba”. Erős koncentráció után fényes villanás kíséretében hirtelen magamhoz tértem, melyet erős mellkasi hasító fájdalom kísért. Ez lezajlott párszor, mígnem úgymond teljesen visszatértem. Haverom mellettem ült és cigarettát szívott. Emlékszem a füstöt éreztem és láttam, ahogy áthalad a testemen, a falon lévő fekete foltokat rohangáló legyeknek láttam. Még mindig minden olyan furcsa volt és valahogy nem éreztem magam igazi embernek, inkább afféle világutazónak.

Lassanként lefeküdtünk. Színes álmaim voltak, érthetetlen furcsa témákkal. Reggel ébredés után még mindig furcsa volt a világ, tompa voltam. Hazafelé sétálva sokszor lassult le körülöttem minden és kaptak el furcsa érzések, hogy hátrafele sétálok és nem is előre, helyben járok és csak azt hiszem megyek, vagy még mindig haveromnál ülök és ezt is csak flashelem..

Sokáig gondolkoztam, hogy mi lehetett ez, egy ideig LSD-re tippeltem, hogy hátha be volt cseppentve, de későbbi ismereteim alátámasztották ,hogy az LSD hőre bomlik szóval elég kevés az esélye ,hogy ha be is cseppentették az a cigi elszívása után még hatni tudott volna. Mindenesetre mai napig bennem maradt az élmény…

© Copyright 2007, 2007 Daath.