Dénes Balázs:

Fűpolitika

Változó európai marihuána-jogszabályok

Az ENSZ kábítószer-problémával foglalkozó szervezete szerint a világon közel 150 millióan fogyasztanak rendszeresen kannabiszszármazékokat. A marihuána és a hasis a legelterjedtebb illegális kábítószer, egyben a negyedik leggyakrabban használt pszichoaktív anyag a kávé, a dohány és az alkohol után. A szabályozások államonként változhatnak, van azonban egy olyan állítás, mely minden országra igaz: a fűkérdés mindig és mindenütt elsősorban politikai kérdés.

Az, aki bármilyen okból meg szeretné érteni, hogy pontosan miért is tiltják a világ legtöbb országában a marihuána fogyasztását, előbb-utóbb rádöbben arra, hogy ezek az okok kizárólag politikai természetűek. Orvosi, szociológiai, kriminológiai érvekkel ugyanis nem lehet alátámasztani a marihuána-prohibíciót. Az elmúlt évek, évtizedek során számtalan komoly kutatás és tudományos megalapozottsággal készült tanulmány állapította meg, hogy a kannabiszszármazékok fogyasztásának egészségügyi kockázatai vagy az alkoholfogyasztással egyenrangúak, vagy kisebbek annál. Franciaországban például 1998-ban egy, az egészségügyi kormányzat megrendelésére végzett kutatás megállapította, hogy a marihuána számos szempontot vizsgálva kevésbé veszélyes szer, mint az alkohol. A francia egészségügyi miniszter legutóbb 2001 februárjában ismerte el egy konferencián, hogy az alkohol és a dohány fogyasztása hazájában jóval nagyobb károkat okoz, mint a marihuána élvezete. Kijelentette ugyanakkor azt is, hogy a francia közvélemény „még nincsen felkészülve a legalizációra”.

A marihuána ellen korábban oly sokat hangoztatott „bevezetődrog-elmélet” tudományosan meghaladottnak tekinthető. Statisztikák igazolják, hogy a kenderfogyasztók töredéke tér csak át veszélyesebb szerek használatára. A fű tehát nem tekinthető a kemény drogok előszobájának, az azonban tény, hogy az illegalitás miatt sokszor előfordul: a marihuánát árusító dealernél másféle szerekhez is hozzá lehet jutni.

A kannabiszszármazékok fogyasztói általában különböznek a más illegális szert használó személyektől. Azokban az országokban, ahol rendszeres és széles körű vizsgálatokkal igyekeznek felmérni a lakosság drogfogyasztási szokásait, könnyű erre az állításra bizonyítékokat találni. Nyugat-európai kutatások arra a következtetésre jutottak, hogy a kannabiszhasználók között jóval kisebb a munkanélküliek aránya, mint az egyéb droggal élő populációkban. Ki lehet jelenteni, hogy Európa szinte minden államában vagy folyamatosan növekszik a fűfogyasztók száma, vagy a már amúgy is magas szinten stagnál. A marihuánafogyasztást a nyugat-európai országokban egyre kevésbé tekintik súlyos következményekkel járó magatartásnak. Nagy-Britanniában az elmúlt két évben számos kormánypárti és ellenzéki politikus is felvállalta korábbi kannabiszfogyasztását.

Kriminológiai értelemben azonban nagyon is mérhető károk érik a marihuána és a hasis fogyasztóit. Nem azért, mert az antidrog-demagógia egyik leggyakrabban használt kifejezésének, a „beszerzési bűnözés”-nek bármilyen köze is lenne a kenderszármazékok fogyasztásához. Azt sem lehet állítani (mert erre sem a tapasztalatok, sem a statisztikák nem utalnak), hogy a fűszívó emberek nagyobb arányban követnének el bűncselekményeket, mint a kendert nem fogyasztó polgárok. Szerválasztásukkal azonban a marihuánahasználók mégis szükségszerűen belépnek a büntetőjog területére, hiszen a fű fogyasztását a törvények sok országban büntetik. Legyenek bármilyen törvénytisztelő emberek is: az állam bűnözőket csinál belőlük.

Mi lehet az oka annak a jelenségnek, hogy a legtöbb országban a politikusok egyszerűen nem hajlandók figyelembe venni a tényeket? Pedig a tények makacs dolgok, magyarázni sokféleképpen lehet, figyelmen kívül hagyni azonban nem érdemes őket. Tény az, hogy a legliberálisabb könnyűdrog-politikájú európai államban, Hollandiában már évtizedek óta kevesebben vannak a marihuánahasználók, mint számos szigorúan tiltó drogpolitikájú országban, s az is tény, hogy Hollandiában évről évre lassan, de biztosan csökken a keménydrog-fogyasztók száma. Tény az is, hogy Hollandiában a kendert kipróbáló fiatalok átlagéletkora jóval magasabb, mint amerikai, francia vagy angol társaiké. A holland drog- és fűpolitika egész egyszerűen működik, és kész.

Az elmúlt hónapokban három európai országban a politikusok (vagy legalábbis egy részük) a jelek szerint mintha előnyben létesítenék a kutatási eredményeket és a statisztikákat a moralizálással és az előítéletekkel szemben.

Svájc

az elmúlt években mindig is élen járt az úttörőnek ható drogpolitikai intézkedések bevezetésében. Meg kell jegyezni, hogy a heroinfogyasztók számára létesített biztonságos belövőhelyiségek létrehozását, vagy a szintén a keménydrog-használókat megcélzó orvosi kábítószer-adagoló programok bevezetését sokkal inkább a reális gondolkodáson alapuló költséghaszon-elemzéseknek, mint az emberi jogi szempontok fokozott figyelembevételének lehetett köszönni. A svájci drogpolitika legfrissebb eredménye a kenderszármazékok fogyasztásának várható liberalizációja. Az alpesi ország közegészségügyi hivatala egyébként már 1999 júniusában bejelentette, hogy szükségesnek tartja a kannabisz státusának átértékelését. Az egészségügyi minisztérium 1999 augusztusában szintén kijelentette, hogy a kannabiszfogyasztás dekriminalizációját tartja szükségesnek. A kendertermékek fogyasztása, sőt az elmúlt években egyre inkább azok házilagos, szabad vagy beltéri termesztése korábban sosem látott méreteket öltött. Vannak adatok, melyek szerint 2000-ben Svájcban úgy 2000 tonna marihuánát termesztettek. Az országban évek óta több száz üzlet foglalkozik kenderárusítással. Bármilyen furcsa is, de a füvet „illatzsákocskaként” vagy szárítva, különféle méretű párnákba tömve, szintén szobaszagosításra árulják, s hiába írják rá gondosan az eladott árucikkekre, hogy „nem fogyasztható”, mégis mindenki tudja pontosan, miről van szó.

2000 októberében a kormány elkészítette a fűfogyasztás liberalizációjáról szóló törvényjavaslatát. Svájcban szinte mindenről mindig népszavazást tartanak, a kérdésről az idei év elején az állampolgárok 54 százaléka nyilatkozta azt, hogy helyesnek tartja a törvényjavaslatot, nevezetesen a marihuánaszabályok megváltoztatását. 2001 márciusában végül a jogszabály-tervezetet hivatalosan is a parlament elé terjesztették. Amennyiben a törvényt elfogadják, s erre minden reális esély megvan (tekintettel a javaslat kormánypárti voltára), Svájcban gyakorlatilag holland mintájú kvázilegalizációt vezetnének be. A kendertermékek fogyasztása, kis mennyiségű tartása és megszerzése hivatalosan is „legális” lenne, azaz nem büntetnék meg a fogyasztókat (mint ahogy azt már egyébként most sem teszik). A törvényjavaslatban azonban arról is szó van, hogy – bár nem hivatalosan, hanem csak úgy na-ebbe-sem-kötünk-majd-bele módon – a hatóságok szemet hunynak majd a Hollandiában már bevált értékesítőhelyek működése felett is. A kannabisztermékek árusítása és fogyasztása a jogszabály bevezetése esetén adóterheket fog maga után vonni, a dohányhoz és az alkoholhoz hasonlóan. A svájci coffee shopokban személyenként legfeljebb 5 gramm kannabiszt vehetnek majd a nagykorú állampolgárok, a kávézóknak nem szabad majd kemény drogokat árulniuk, s ugyanígy az árusítóhelye bezárását kockáztatja majd az a fűárus is, aki kiskorúakat szolgál ki. A svájci kormánynak több célja is van a törvény bevezetésével. Egyrészt kijelentették, hogy célszerűnek tartják az emberek fogyasztási szokásait a kemény drogok felől a marihuána felé elmozdítani, márpedig a holland példa 25 éves tapasztalatai szerint erre a kenderliberalizáció megfelelő eszköz. Másrészt hasznosnak tartják majd azt, hogy a hatóságok, miután „leszálltak” a fűről, nagyobb erővel vethetik magukat a veszélyesebb szerek elleni harcba. Végül, de nem utolsósorban ismét a költséghaszon-elemzéshez és a reális drogpolitikai célok kitűzésének eszméjéhez folyamodnak, amikor úgy döntenek, hogy ha a lakosság 35-40 százaléka rendszeresen megszeg egy bizonyos törvényt, akkor egyszerűbb és olcsóbb a minden szempontból (legyenek e szempontok orvosiak, morálisak vagy jogiak) elavult jogszabályt megváltoztatni, mint az állampolgárok magatartását befolyásolni.

Belgium

olyan hely, ahol még magyar szemmel nézve is szigorú büntetések vonatkoznak a drogfogyasztókra. Fogyasztásért elvileg akár 5 évig tartó börtönt is ki lehet szabni, ez azonban szinte soha nem történik meg. A szabályokat ugyanis a gyakorlatban már 1995 óta úgy alkalmazzák, hogy nem nagyon alkalmazzák: az ügyészek fogyasztók esetében vádemelések nélkül zárják le az eljárásokat. Belgiumban is évek óta napirenden volt a könnyű drogok liberalizációjának kérdése. Egyrészt az európai határok megszűnésének köszönhetően a szomszédos Hollandiából csak az nem hozott be az országba füvet vagy hasist, aki nem akart, másrészt az országban a kannabisztermékek fogyasztása rendkívül elterjedt, különösen a fiatalok körében. 2000-ben éppen ezért már több parlamenti képviselő is szorgalmazta a szabályok megváltoztatását, végül 2001 januárjában a belga kormány benyújtotta a parlamentnek azt a törvényjavaslatot, mely szerint a jövőben nem tekintik majd bűncselekménynek a személyes használatra tartott kannabisz megszerzését, tartását, termesztését és fogyasztását. Belgiumban közölték, hogy a törvényjavaslat életbelépésével felszabaduló rendőri erőket és anyagi forrásokat a drogkereskedelem üldözésére és büntetésére fogják felhasználni. A törvényjavaslat beterjesztésének idején a belga egészségügyi miniszter rámutatott arra a tényre, hogy nincsen semmilyen objektív oka annak, hogy a jog a marihuána fogyasztását az alkoholfogyasztástól és a dohányzástól jelentősen eltérően ítélje meg. Azt is hangsúlyozták, hogy „akár tetszik, akár nem”, a kannabisz a leginkább elterjedt illegális drog, amely a legkevesebb kárt okozza a különféle tiltott kábítószerek közül. Ebben az esetben sincs másról szó, mint hogy a belga kormány a jogszabályok megváltoztatásával „utánamegy” az emberek változó magatartásainak és szokásainak.

A volt szocialista országok közül

Csehország

az első, ahol néhány héttel ezelőtt komolyan felmerült a marihuána-jogszabályok megváltoztatásának esélye. Egy kormánypárti képviselő által már tavaly benyújtott, de szavazásra elő nem terjesztett törvényjavaslat szerint a marihuána és a hasis fogyasztóit nem üldöznék a hatóságok. Idén májusban aztán egy ellenzéki és egy kormánypárti képviselőcsoport is beadott egy-egy törvényjavaslatot a cseh parlament alsóházába a könnyű drogok fogyasztásának újraszabályozásáról. Az ellenzéki javaslat radikálisabb: elfogadása esetén a holland mintájú árusítóhelyek bevezetését is célul tűzné ki. A kevésbé „erős”, kormánypárti megoldás csak a fogyasztást (s vele természetesen a személyes célú tartást és megszerzést) vonná ki a büntetendő cselekmények köréből. Tény, hogy egyes felmérések szerint a 18-19 éves cseh fiataloknak már több mint 50 százaléka fogyasztott életében valamilyen illegális drogot. Az is tény, hogy a kutatások egyértelműen bizonyítják: a legtöbb esetben a fiatalok a füvet próbálják ki, ugyanakkor – a cseh drogügyi egészségügyi statisztikákból (vagyis a drogfogyasztás miatt segítséget kérők adatainak összesítéséből) kiderül – a legtöbbet fogyasztott szerrel van a legkevesebb gond. Végezetül azt sem lehet letagadni, hogy Csehország és főleg Prága a fűfogyasztás szempontjából az elmúlt évtizedben erősen érintett területnek számított. A prágai kocsmákban, szórakozóhelyeken, utcákon és tereken egyáltalán nem volt szokatlan, s ma sem az, a terjengő marihuánaillat. A prágai rendőrség egy képviselője a javaslatokra reagálva azt nyilatkozta, hogy bármelyik változat mellett döntenek is a politikusok, a rend őrei mindenképpen jól járnak, hiszen felszabaduló forrásaikat a drogprobléma fontosabb kérdéseinek megoldására tudják majd fordítani.

A három országban folyó vitáknak vannak közös vonásaik. Jelzésértékű, hogy mind a három esetben kormánypárti (Csehországban kormánypárti és ellenzéki) javaslatokról van szó. Fontos azt is látni, hogy a politikusok minden esetben azzal érvelnek, hogy egy, már kialakult szituációt szeretnének az eddigieknél hatékonyabb módszerekkel kezelni. Elismerik tehát, hogy az emberekre nem hatnak az őket fenyegető büntetőjogi szabályok, s elismerik azt is, hogy a marihuána nem feltétlenül olyan ördögi, gyilkos szer, melynek fogyasztása öl, butít és nyomorba dönt.

Hogy mekkorák az esélyei egy, a fentiekhez hasonló, kenderliberalizáló jogszabály-változtatásnak Magyarországon, mindenki döntse el maga. A drogteszttel kábítószer-fogyasztókra vadászó vagy legalábbis ezzel fenyegetőző rendőrök, a tantermeket drogkereső kutyákkal átkutató iskolaigazgatók, a diszkó-és partirazziák országában, ahol a kormánypárti politikusok „Európa legszigorúbb drogtörvényét” fényezik a sajtóban, és ahol a kábítószeres büntetőeljárások több mint fele napjainkban is kannabisz miatt indul, erre talán még várni kell.

© Copyright 2001, 2001 Magyar Narancs.