Siphersh:

Háromszor három

(egyenlő eggyel)

Hadd filozofáljak egy kicsit!

A filozofálás nem valaminek a keresése vagy megtalálása, hanem egy fogalmi rámutatás arra, amit talált az ember. Mint egy térkép. Ha térképet rajzolok, akkor könnyebben megtalálhatom a dolgot, és mások is könnyebben odatalálhatnak, hogy megnézzék, miről beszélek.

Arra gondoltam, hogy azt, amiről most mondani szeretnék valamit, három oldalról megközelítve talán körül tudom írni. Ha fogalmilag rá tudok háromszögelni, akkor könnyebb lesz újra megtalálnom. Ez egy olyan dolog, ami fontos nekem, úgyhogy az is fontos, hogy megtaláljam. Ez a térkép iránymutatás és meditációs gyakorlat.

A három megközelítés jelentése természetesen ugyanaz, hiszen egy bizonyos dolog körülírásáról van szó. De egyik megközelítés sem azonos vele, és nem is része. Hanem egy-egy irány kijelölései, amik egy pontban találkoznak.

Az egyik megközelítés az én viszonyom a mindenséghez. A rész viszonya az egészhez.

A másik megközelítés az én viszonyom a dolgokhoz, emberekhez, minden megjelenőhöz. Az egyik dolog viszonya a másik dologhoz.

A harmadik megközelítés az én viszonyom önmagamhoz. Valami viszonya önmagához.

Ez a bizonyos viszonyulás mindhárom megközelítésben más és más, de természetesen mégis ugyanaz, hiszen egy bizonyos dolog megközelítéseiről van szó.

A mindenséghez való viszonyomban elsősorban alázat. Mert azt jelenti, hogy alárendelem magamat a mindenség alapvető irányultságának. Azt jelenti, hogy nem próbálom meghatározni önmagamat, hanem keresem a visszakapcsolódást abba az egészbe, aminek a megnyilvánulása vagyok. De alázat az emberekhez, a természethez és minden egyes megjelenőhöz való viszonyomban is, mert azt a felismerést jelenti, hogy mindenben ott van a mindenség legősibb szikrája. És az önmagamhoz való viszonyomban is alázat, mert azt jelenti, hogy engedem magamat kiteljesedni a saját alapvető természetem szerint.

Az emberekhez, az élethez, a léthez és minden egyes jelenséghez való viszonyomban leginkább szeretetnek lehet mondani. Mert egy alapvetően pozitív hozzáállást jelent. De szeretet a mindenséghez való viszonyulásomban is, mert azt jelenti, hogy örülök a mindenség egészének, és szívesen vagyok együtt vele. És szeretet az önmagamhoz való viszonyomban is, mert azt jelenti, hogy igenlően állok hozzá önmagamhoz.

Az önmagamhoz való viszonyomban elsősorban elfogadás. Mert arról szól, hogy odafigyelek magamra, és tudomásul veszem a saját alapvető reakcióimat és a hatást, amit kifejtek a mindenség részeként. De elfogadás a mindenség egészéhez való viszonyomban is, mert azt jelenti, hogy tudomásul veszem a mindenség alapvető minőségét. És elfogadás a létezőkhöz és megjelenőkhöz való viszonyomban is, mert odafigyelést jelent, és azt jelenti, hogy teljes mértékben tudomásul veszem a történéseket, és hogy teljes mértékben elfogadom az elmúlást.

És összességében véve talán egészségnek nevezném, mert megjelenik benne, hogy a mindenség szerves egészet képez, mert azt jelenti, hogy teljes egészében viszonyulok a másikhoz, nem pedig csak részben, és azt jeleni, hogy nem önmaga ellen, ellentétes részekre töredezve, hanem egységes egészként működik az ember.

De mit is akarok mondani erről az egyetlen egy bizonyos dologról, ami ott van valahol ezeknek a megközelítéseknek a képzeletbeli metszéspontjában, és amit itt most egy szóval egészségnek nevezek?

Talán azzal kezdeném, hogy felteszek egy kérdést, amire válasz, amit mondani akarok. A kérdés az, hogy a mindenség és az emberiség sorsában vajon szükségszerű-e az egészség részleges hiánya. El-el kell-e hagynia a világnak az egészséget ahhoz, hogy beteljesíthesse a sorsát. Szükség van-e a fejlődéshez arra, ami az ilyen értelemben vett egészség ellentéte.

A fejlődés, vagyis az összetettség fokozódása a mindenség legváltozatlanabb és legősibb törvényszerűsége. Még elektronok sem voltak, gravitáció sem volt, se erős, se gyenge, se elektromos kölcsönhatás nem volt, amikor ez a törvényszerűség már szilárdan állt. Ez a törvényszerűség maga az univerzum lineáris időbe vetettsége. A fejlődés nem egy olyan dolog, amit a majmok találtak fel a szavannán menekülve a ragadozók elől és küzdve az életükért. Amit az üldözött zsákmányállat majmok feltaláltak ott a szavannán, az az a traumás paranoid neurózis, ami elkeseredettségében a ragadozót isteníti, és elhiteti az emberrel, hogy az emberben élő szembenállás mozgatja a világot.

A fejlődés feltartóztathatatlanul elvezet az idő kezdetétől a végéig. Akár egészségben, akár egészség nélkül. Ami rajtunk múlik, az az, hogy hogyan állunk hozzá ehhez az utazáshoz. Az egészség hiánya nem származhat tudatosságból. Nem egyenrangú az egészséggel. Mert az egészség hiánya megköveteli az eszmélet hiányát. Az egészség hiánya nem a kérdésre adható egyik lehetséges válasz. Hanem a kérdés teljes tudatosulásának a hiánya. Mert a fejlődés alapvető irányultsága maga az abszolút összetettség, ami nem más, mint az abszolút egészség.

Persze, amikor a valóság természetéről és az emberi lét természetéről mondok valamit, nem pedig a saját hozzáállásomról, akkor az ilyen állítás igazolást kíván. Én a meggyőződésemet közvetlen tapasztalatra alapozom. Olyan tapasztalatra, ami önmagamra vonatkozik, és mégis az emberi lét egészének a természetére vonatkoztatom. Alapjában véve minden tapasztalat ilyen. A kérdés, hogy van-e receptem a megtapasztalására.

Nos, sajnos nincsen receptem, de ez alól a felelősség alól egy elegáns blöffel ügyesen ki tudok térni: Azt mondom, hogy a módszer 5 gramm szárított Psilocybe cubensis gomba elfogyasztása üres gyomorra, és a hatások megtapasztalása egy csendes, nyugodt, relatíve sötét helyen, társaság nélkül, kényelmes testhelyzetben, nagyrészt csukott szemmel, odafigyelve a légzésre, és alázattal odafigyelve mindenre. Úgysem próbálja ki senki.

© Copyright 2007, Daath.