Charles T. Tart:

A tudatállapotok rendszer-alapú megközelítése

(a "Tudatállapotok" c. könyv 1.fejezete)

Nagyon elegáns dolog egyszerű eszmékből kiindulni, amelyekből lassan összefüggő mintákat építenünk, hogy a végén komplex, egymásba illeszkedő elméleti struktúrákhoz jussunk el. Az ilyen lépésről lépésre történő minta-szövés rendkívül stimuláló lehet. Sajnos nagyon könnyű elveszni a részletekben, különösen akkor, ha a mintákban kitöltendő hézagok vannak, könnyű ezen kívül elveszteni a fonalat azzal kapcsolatban is, hogy mi a lépéseink célja és merre haladunk. Ez a fejezet rövid összefoglalást nyújt a tudatállapotokkal kapcsolatos rendszer-alapú megközelítésemről – egy rövid, vázlatos térképet, amely általános iránymutatást ad, mielőtt áttérnénk a részletes térképekre. Ebben a fejezetben nem igazán definiálom a fogalmakat, és nem hozok kimerítő példákat sem, mivel erre majd a következő fejezetekben kerül sor.

A hétköznapi tudatállapot nem valami természetes vagy adott dolog, hanem egy rendkívül összetett konstrukció, a környezetünkkel és a benne lévő emberekkel való érintkezést szolgáló speciális eszköz, amely bizonyos cselekedeteknél hasznos, ugyanakkor más cselekedeteknél haszontalan, ha nem egyenesen veszélyes. Ha közelebbről nézzük, látni fogjuk, hogy a tudatállapot elemzése során számos részt meg lehet különböztetni. Ezek a részek mintába rendeződve működnek: rendszert alkotnak. Bár a tudatállapotok komponensei egymástól elszigetelten is vizsgálhatók, azok mégis egy komplex rendszer, a tudatállapot részeként léteznek, és csak akkor érthetjük meg őket teljesen, ha funkciójukat a rendszer egészébe helyezve vizsgáljuk. Ehhez hasonlóan a tudatállapot komplexitását is csak akkor érthetjük meg, ha rendszerként tekintünk rá, és megértjük a részeit. Ezért hívom a tudatállapotokkal kapcsolatos megközelítésemet rendszer-alapú megközelítésnek.

A tudatállapot konstruált rendszerének megértését egynémely emberi tapasztalaton alapuló elméleti posztulátum bevezetésével kezdjük. Az első posztulátum az alap tudat létezése. Mivel a tudatosság fókuszának lehetséges bizonyos akaratlagos kontrollja, általában véve figyelemnek/tudatnak nevezzük. Azt is fel kell ismernünk, hogy létezik öntudat is, a tudatosság tudata.

A további alapvető posztulátumok struktúrákkal kapcsolatosak, az elme/agy azon többé-kevésbé állandó struktúráival/funkcióival/alrendszereivel, amelyek az információk szállítására hatnak különféle módokon. Az aritmetikai képességek például rendszerek egymáshoz kapcsolódó készletéből állnak. Azok a struktúrák a leginkább érdekesek számunkra, amelyek aktiválása bizonyos fokú figyelmet/tudatosságot igényel. A figyelem/tudatosság ebből a szempontból nem más, mint pszichológiai energia. Az elme kontrollját szolgáló legtöbb technika a figyelem/tudatosság energiájának vagy más energiáknak a bevetése kívánatos struktúrák (jellemzők, képességek, attitűdök) aktiválásának, illetve a nem kívánatos struktúrák deaktiválásának céljából.

A pszichológiai struktúrák egyedi tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek korlátozzák és formálják azt a módot, ahogy egymással interakcióra léphetnek. Így a figyelem/tudatosság és egyéb energiák bevetése, illetve és a rendszert alkotó struktúrák tulajdonságai egyaránt korlátozzák és formálják minden pszichológiai struktúrából álló rendszer potenciáljait. Más szavakkal az emberi biokomputer nagy, de korlátozott számú potenciális működési módban üzemelhet.

Mivel egy bizonyos fajta testtel és idegrendszerrel rendelkezünk, elvben nagy számú emberi potenciál áll a rendelkezésünkre. Mindannyian egy bizonyos kultúrába születünk bele, amely ezen potenciálok közül csupán keveset választ és fejleszt ki, másokat elvet, sokról pedig nem vesz tudomást. A kultúránk által kiválasztott kevés számú experimentális potenciál és néhány véletlen tényező alkotják azokat a strukturális elemeket, amelyekből hétköznapi tudatállapotunk felépül. Egyszerre vagyunk haszonélvezői és áldozatai kultúránk sajátos szelekciójának. A módosult tudatállapotok iránti érdeklődésünk alapját az a kulturális normákon kívül helyezkedő lehetőség képezi, hogy kitapogassuk és fejlesszük látens potenciáljainkat egy módosult tudatállapotba való behatolással és a tudatállapot ideiglenes átrendezésével.

A tudatállapot és a módosult tudatállapot fogalmak használata túlságosan pontatlanná vált, így bármit jelenthet, amire a használó éppen abban a pillanatban gondol. A nagyobb precizitás kedvéért egy újabb fogalom bevezetését javaslom, ami nem más, mint az egyedi tudatállapot (e-TÁ). Az e-TÁ a pszichológiai struktúrák egyedülálló, dinamikus mintája vagy konfigurációja, pszichológiai alrendszerek aktív rendszere. Bár azt alkotó struktúrák/alrendszerek mutathatnak némi variációt egy e-TÁ-on belül, a minta egésze, a rendszer-tulajdonságok egésze felismerhetően ugyanaz marad. Ha most olvasás közben azt gondolod, hogy „álmodom”, ahelyett, hogy „ébren vagyok”, megváltoztatsz egy apró kognitív elemet a tudatállapotodban, de nem befolyásolod azt az alapvető mintát, amelyet éber állapotodnak hívunk. Az alrendszerek és a környezet változásainak ellenére az e-TÁ-ot számos folyamat stabilizálja, amelyek célja az identitásának és funkciójának fenntartása. Egy hasonlattal élve egy autó akkor is autó marad, ha az úttesten, vagy ha a garázsban van (környezeti változás), illetve ha megváltoztatod a gyertya márkáját vagy az üléshuzat színét (belső változás).

Az e-TÁ-ra példát szolgáltat az éber állapot, az álomtalan alvás, az álmodó alvás, a hipnózis, az alkoholos intoxikáció, a marihuána-intoxikáció és a meditatív állapotok.

Az egyedi módosult tudatállapot (e-MTÁ) arra az e-TÁ-ra utal, amely különbözik az alap tudatállapottól (a-TÁ). Rendszerint a hétköznapi tudatállapotot tekintjük alap tudatállapotnak. Az e-MTÁ egy új, egyedülálló tulajdonságokkal rendelkező rendszer, amely átrendezi a tudatállapotot. A módosult kizárólag leíró fogalom, amely nem hordoz értékítéletet.

Az e-TÁ-ot négyféle folyamat stabilizálja:
(1) betöltési stabilizáció – a figyelmet/tudatot és más pszichológiai energiákat szokásos, kívánt struktúrákra irányítja azzal, hogy az egyén rendszerét megfelelő feladatokkal tölti fel;
(2) negatív visszacsatolási stabilizáció – a hibás struktúrák/alrendszerek korrekciója, ha azok túl messze távolodnak a stabilitást biztosító normális határtól;
(3) pozitív visszacsatolási stabilizáció – a cselekmény megerősítése és/vagy jutalmazó tapasztalatok nyújtása akkor, ha a struktúrák/alrendszerek a kívánt határokon belül működnek, és a
(4) korlátozó stabilizáció – azon struktúrák/alrendszerek működési tartományának korlátozása, amelyek működése destabilizálná a rendszert.

A pszichológiai tudás jelenlegi szintjén tíz főbb alrendszert (a kapcsolódó struktúrák kollekciója) különböztetünk meg, amelyek fontos variációkat mutatnak az ismert e-MTÁ-ok során:
(1) Exterocepció – a külső környezet érzékelése;
(2) Interocepció – érzékelni a test érzéseit és cselekedeteit;
(3) Input feldolgozás – az érzékelés inputjainak automatikus szelekciója és absztrakciója, amelynek segítségével csak azt érzékeljük, ami személy és a kultúra (avagy a konszenzus valóság) mércéjével „fontos”;
(4) Emlékezet;
(5) Tudattalan – a klasszikus freudi tudattalan plusz számos más pszichológiai folyamat, amely a hétköznapi e-TÁ-on kívül van, de közvetlenül tudatossá válhat számos e-MTÁ során;
(6) Érzelmek;
(7) Értékelés és döntéshozás – kognitív értékelési képességeink és tulajdonságaink;
(8) Tér/idő érzék – a pszichológiai tér és idő konstrukciója és az események elhelyezése abban;
(9) Identitásérzék – az a tapasztalathoz hozzáadott minőség, amely azt személyes élménnyé teszi puszta információ helyett; és
(10) Motorikus output – az izomrendszer és mirigyek outputjai a külső világ és a test felé.
Ezek az alrendszerek nem teljesek, de kényelmes kategóriák a jelenlegi tudásunk elrendezésére.

Az emberi tudatállapotokkal és az e-TÁ-al kapcsolatos jelenlegi tudásunk rendkívül töredékes és kaotikus. Az itt bemutatott rendszer-alapú megközelítés fő célja szervezési jellegű: lehetővé teszi a korábban egymástól elszigetelt adattöredékek egymáshoz kapcsolását és számos metodológiai következménnyel jár a jövőbeni kutatás számára. Azt az általános előrejelzést hozza, hogy az emberi lények számára elérhető e-TÁ-ok száma minden bizonnyal korlátozott, bár ezeket a határokat még nem ismerjük. Ezen felül egy paradigmát is kínál azzal kapcsolatban, hogy a tudásunkat élesebbé tevő specifikusabb előrejelzéseket tehessünk az emberi tudatot alkotó struktúrákkal és alrendszerekkel kapcsolatban.

Az e-TÁ-ok struktúrájában rendkívül fontos individuális különbségek vannak. Ha megvizsgáljuk azt a tapasztalati teret, amelyben két ember működik, az egyik személy két egyedi, elkülönülő tapasztalati működés-csoportot mutathat (két e-TÁ-ot), míg a másik mindkét régióban és a tapasztalati tér kapcsolódó régióiban is folyamatos működést mutathat. Az első személy számára különleges erőfeszítést igényel, hogy a tapasztalati tér egyik régiójából (egyik e-TÁ) a másikba utazzon, a másik minden különleges erőfeszítés nélkül megteszi ezt, és nem tapasztalja a két régió (két e-TÁ) mintái és struktúrái közötti kontrasztot. Ami tehát az egyik személynek a tudat egy különleges állapota, az a másik személynek hétköznapi tapasztalat lehet. Nagy zavar keletkezik abból, ha nem figyelünk ezekre a különbségekre: sajnos számos széles körben használt tapasztalati eljárás nem veszi figyelembe ezeket a fontos individuális különbségeket.

Egy e-MTÁ indukciója két alapvető műveletet von magával, amelyek – amennyiben sikeresek – elvezetnek az a-TÁ-ból az e-MTÁ-ba. Először is bomlasztó erőket alkalmazunk az a-TÁ-al szemben – olyan pszichológiai és/vagy fiziológiai cselekményeket, amelyek felbomlasztják a fentebb leírt stabilizációs folyamatokat, vagy úgy, hogy zavarják azokat, vagy úgy, hogy elvonják a figyelem/tudat energiákat vagy más energiákat róluk. Mivel az e-TÁ egy komplex rendszer, amelyben számos stabilizációs folyamat működik egyidejűleg, az indukció néha nem működik. Egy pszichedelikus drog például néha nem eredményez e-MTÁ-ot, mivel az a-TÁ-ot stabilizáló folyamatok kitartanak a drog pszichológiai szinten kifejtett bomlasztó tevékenységével szemben.

Ha az indukciós folyamat sikeres, a bomlasztó erők számos struktúrát/alrendszert a stabil működés határáig löknek vagy azon is túl, lerombolva a rendszer integritását és felbomlasztva az a-TÁ mint rendszer stabilitását. Ezután – az indukciós folyamat második szakaszában – mintázó erőket alkalmazunk ebben az átmeneti, rendezetlen időszakban – olyan pszichológiai és/vagy fiziológiai tevékenységeket, amelyek a struktúrákat/alrendszereket egy újabb rendszerré mintázzák, a kívánatos e-MTÁ-ba. Az új rendszernek, az e-MTÁ-nak ki kell alakítania a saját stabilizációs folyamatait, ha fenn akar maradni.

A deindukció, azaz az a-TÁ-ba való visszatérés az indukcióhoz hasonló folyamat. Az e-MTÁ megszakad, egy átmeneti időszak következik, majd az a-TÁ újrarendeződik a mintázó erők segítségével. Az alany visszatér a tapasztalati tér szokásos régiójába.

Az olyan pszichedelikus drogoknak, mint a marihuána vagy az LSD, nincsen invariáns (változatlan) pszichológiai hatásuk, bár sok megtévedt kutatás állítja ezt. A jelenlegi megközelítés szerint az ilyen drogok bomlasztó és mintázó erők, amelyek hatása egyéb pszichológiai tényezőkkel való kombinációban jelenik meg, és ezeket egytől egyik a működő e-TÁ kapcsolja össze. Vegyük például a marihuána esetében az ún. fordított tolerancia jelenségét, amely lehetővé teszi, hogy az új használók hatalmas mennyiségű marihuánát fogyasszanak anélkül, hogy beszívva éreznék magukat (e-MTÁ-ban), de később jóval kisebb mennyiségű marihuána is elegendővé válik az e-MTÁ eléréshez. Ez nem paradox jelenség a rendszer-alapú megközelítésben, még ha a szokványos farmakológiai megközelítés számára paradoxnak tűnik is. A marihuána fiziológiai hatása nem elegendő ahhoz, hogy a hétköznapi e-TÁ-ot felbomlassza, amíg további pszichológiai tényezők az a-TÁ elegendő stabilizációs folyamatát szakítják meg az e-MTÁ-ba való átlépéshez. Ezek a további pszichológiai erők rendszerint „a haverok kis segítségét” jelentik, a figyelem/tudat energia használatával kapcsolatos instrukciókat, amelyek olyan tapasztalt használóktól származnak, akik már tudják, milyen a marihuána-intoxikációs e-MTÁ-ban való működés. Ezek az instrukciók mintázó erőként is szolgálhatnak az e-MTÁ formázásában, megtanítva az új használót arra, hogy alkalmazzák a drog fiziológiai hatásait egy új tudatrendszer kialakításában.

Ez a könyv a rendszer-alapú megközelítés szemszögéből felmerülő metodológiai problémákat is megvitatja: például, hogy miként végezhetők kísérleti megfigyelések a tudatállapottal és az egyik e-TÁ-ból a másikba történő átmenettel kapcsolatban, és hogy ez milyen változásokat követel meg a kutatási stratégiákban. A rendszer-alapú megközelítést a hétköznapi e-TÁ-al kapcsolatban is alkalmazhatjuk az identitás állapotok és a figyelmet számos okból elkerülő, az egyén identitásának és érdeklődésének magjában történő gyors változások, illetve az érzelmi állapotok vizsgálatára. A rendszer-alapú megközelítés azt is jelzi, hogy számos látens emberi potenciált ki lehet fejleszteni és fel lehet használni különféle e-MTÁ-ok során, így például ha megtanuljuk, hogyan birkózzunk meg egy bizonyos problémával az e-MTÁ-ba való átmenet segítségével, az a pszichológiai fejlődés része. A másik véglet az, hogy bizonyos pszichopatológiai jelenségeket, így például a többszörös személyiséget kezelni lehet e-MTÁ-ok segítségével.

A rendszer-alapú megközelítés egyik legfontosabb következménye az a dedukció, hogy állapot-specifikus tudományokat kell kifejlesztenünk. Mivel a „normál” e-TÁ egy félig akaratlagos módja a tudat strukturálásának, egy olyan út, amelynek során bizonyos emberi potenciálok elvesznek, míg mások kifejlődnek, az általunk eddig kifejlesztett tudományok egy állapot tudományai. Számos fontos szempontból korlátoltak. Hagyományos tudományágaink rendkívül sikeresek voltak a fizikai világ megismerésére, de nem túl sikeresek a sajátosan emberi pszichológiai problémákkal való foglalkozás szempontjából. Ha kidolgozzuk a különféle e-MTÁ-ok során alkalmazható tudományos módszereket, akkor radikálisan eltérő felfogáson, logikán és kommunikáción alapuló tudományt hozhatunk létre, és így új látásmódokat nyerhetünk a jelenlegiek mellé.

Az e-MTÁ-okban való új látásmódok és probléma-megoldási módok keresése nem korlátozódik a tudomány területére. Kultúránk drogokkal, meditációval, keleti vallásokkal és hasonlókkal való kacérkodásának is az alapját képezi. Egy új nézetbe vagy új e-TÁ-ba való belebolondulásunk azonban elfeledtetheti velünk azt, hogy minden egyes e-TÁ csupán korlátolt konstrukció. Mindennek meg kell fizetnünk az árát, amit kapunk. Létfontosságú a számunkra az, hogy kifejlesszük az e-MTÁ-ok hatalmas, az életet megváltoztató területének tudományát, ha optimalizálni kívánjuk a növekvő használatukból származó jótékony hatásokat és el akarjuk kerülni a tudat alapvető struktúráival való tudatlan és felszínes játszadozás veszélyeit.

© Copyright 1975, E.P. Dutton & Co..