Sárosi Péter:

Egy rémmese dekonstrukciója

Kacsor Zsolt "Életmentő ismétlés" (Népszabadság, 2004.08.30., 9.old.) címmel megjelent cikke iskolapéldája annak, amit a modern médiában "kábítószeres rémmesének" nevezhetünk. A drogjelenséget a "bűn és bűnhődés" Prokrusztész-ágyába gyömöszölő beszámoló üzenete világos: mindez veled is megtörténhet, ha rágyújtasz egy ördögi "füves cigire."

A "kábítószeres rémmese" szokásos elemeit ugyanúgy el lehet különíteni, mint ahogyan egyes társadalomtörténészek elkülönítették egymástól a boszorkányvádak sztereotípiáit.

H - háttér. Itt általában felsorolásra kerülnek mindazok az elemek, amelyek főhősünket "különösen sérülékennyé" tették a "démoni drogok" támadására. Rossz családi háttér, kevés figyelem az anyától, elvált szülők, netán serdülőkori szexuális problémák - a tárház kifogyhatatlan.

K - kísértés. Az ártatlan tinédzser "rossz társaságba" keveredik, ahol a többieknek való bizonyítási kényszer és a kíváncsiság megszülik a bűnös elhatározást. A fiú "beleszippant" az első füves cigibe, sorsa ezzel elrendeltetett.

Cs - csúszda. Főhősünk egyre többször, egyre többet, egyre keményebbet, egyre jobban kíván: megindult a csúszdán, nincs megállás, a "kábítószer rabjává" vált, elvesztette a kontrollt, eltávolodik családjától, egészségre tönkremegy, emberi kapcsolatai megszűnnek. Kiteljesedik az ún. "drogkarrier."

F - fordulat. Főhősünk felismeri saját nyomorúságos állapotát, melynek egyedüli okaként a "gonosz kábítószert" jelöli meg, a lelkét megszálló démont. A béka segge alól azonban nem képes kimászni egyedül. Hivatásos démonűzőhöz fordul: addiktológus, pszichiáter, dr. Csernus. A voodoo-pap diagnosztizálja a "szenvedélybetegség" okát (drogdémon), és megkezdi a démonűző szertartást ("pszichoterápia").

A - absztinencia. Főhősünk felhagy a "drogozással," megtisztul a démontól, és undorral tekint vissza eddigi életére. Életének új értelmét a "tisztaságban" találja meg, és mindent elkövet, hogy minél több emberből űzze ki a gonoszt. Gyakran maga is "kortárs segítővé," szociális munkássá vagy pszichológussá válik.

A "kábítószeres rémmese" élhet más narrációs technikákkal, egyes elemeket kihagyhat, másokat felcserélhet. Az általános képlet azonban ugyanaz. A "drog" az önmagunktól való elidegenedés démonizált ágense, a drogfogyasztás és a "függőség" közötti határok teljesen elmosódnak. Az első füves cigitől egyenes út vezet a fecskendőig, a "kemény drogokig." Ez a világ a könyörtelen törvényszerűségek világa. "Akár egy halom hasított fa, hever egymáson a világ, szorítja, nyomja, összefogja egyik dolog a másikát, s így mindenik determinált" (József A.) Gyakori a "kábítószer" mint olyan szerepeltetése a konkrét drog megnevezése nélkül, a drámai feszültség, a démoni homályosság növelése érdekében. A főhős akarat nélkül sodródó báb egy pokoli bábszínházban, ahol a darabot a drog írja, a szerepeket a drog osztja ki.

Ez a szekvencia természetesen csupán a média valóságában jelent általános törvényszerűséget. A drogjelenség világa ennél sokkal összetettebb, összefüggései sokkal árnyaltabbak, az egyértelmű kauzális kapcsolatok sokkal ritkábbak. A drogfogyasztó személyisége, motivációi és cselekedetei sokkal többet nyomnak a latban (set), akárcsak a drogfogyasztás környezete (setting). Bár egyes elemek valóban előfordulhatnak és fordulnak a drogfogyasztók többségénél, az ún. "drogkarrierek" többségére a fenti modellt (mint ezeknek az elemeknek a logikus, konzisztens láncát) nem lehet ráhúzni. Az összefüggések a tudományos vizsgálatok fényében gyakran puszta mítosznak bizonyulnak.

Mítosz#1: Azok a fiatalok fogyasztanak illegális drogokat, akik bizonyos szempontból deviánsak (pl. gyenge családi háttér).
Az illegális drogokat kipróbáló fiatalok valójában teljesen eltérő családi és egzisztenciális háttérrel, figyelmes és figyelmetlen szülőkkel rendelkezhetnek, jól vagy rosszul teljesíthetnek az iskolában. A drogfogyasztás prevalenciájának statisztikai mutatói alapján elmondható, hogy a fiatalok jelentős részénél a drogok kipróbálása a fiatalkori kísérletezés természetes velejáróját képezi, és túlnyomó többségüknél nem vezet komoly problémákhoz.

Mítosz#2: A drogfogyasztó egyre többet, egyre keményebbet használ, a csúszdán nincs megállás.
Az illegális drogokat kipróbáló fiatalok többsége nem válik rendszeres használóvá, a rendszeres használók többsége csupán marihuánát fogyaszt. (Az összes illegális drogot kipróbálók majdnem 100%-a fogyasztott marihuánát, kevesebb mint 1%-uk fogyasztott heroint.) A rendszeres droghasználók többsége nem szorul orvosi segítségre, életkörülményeik rendezettek. A tudományos kutatások szerint egyébiránt egészséges embereknél nincsen kauzális kapcsolat a pszichés rendellenességek (pl. skizofrénia) és a marihuánafogyasztás között.

A "kábítószeres rémmesék" dekonstrukcióját megnehezíti a mind a médiában, mind a tudományos körökben dívó álságos "drogbeszéd," amelynek jelenleg kevés alternatívája akad. Ennek egyik legszembetűnőbb jelensége az a szemantikai tudathasadás, amely az illegális drogok ("kábítószerek") és a legálisan kapható drogok (pl. dohány, alkohol) között fennáll. A "kábítószer" valójában egy jogi műszó, az illegális és legális drogok elkülönítésének semmiféle tudományos alapja nincsen, csupán politikai funkciót szolgál.

© Copyright 2004, 2004 Kendermag.