Kispret:

Ex

Az élmény éve: 2002.
Az anyag: Ecstasy.

Hogy miért jó?! Olyan dolgokat látsz, amit soha... úgy éled meg a dolgokat, mint soha... A zenével nem kicsit, hanem teljes egészében eggyé válsz... mindenkit megértesz, és boldog vagy, leírhatatlanul boldog... és szabad, végtelenül szabad...

Az utóbbi 3-4 hónapban rengeteget füveztem, volt úgy, hogy minden nap minden percében be voltam tépve, jó reggelt spanglitól a jóestét spangliig. Zooval mindig eltekertük a magunk kis grammjait. Hogy miért jó a zöld? Nem jó...

Kezdtem rádöbbenni, hogy nem vagyok olyan beszédes, és mindig punnyadt hangulatom van. Nem emlékeztem egyáltalán, hogy mi volt tegnap, csak egy volt biztos... hogy téptünk... A fű annyira lezsibbasztja az embert, hogy nem érdekli semmi. Lehet, hogy eddig is bele tudtál szarni a világba, de ha betéptél, 1000x könnyebb volt. Csak beszívtál, Moby-t hallgattál és bután kinézve a fejedből vigyorogtál, néha röhögő-görcsök jöttek rád (olykor azt se tudtad, hogy min röhögsz olyan jót, de téged ilyenkor még ez sem érdekelt, leszartad). 1 hónapban 1x szerintem még használ is a közérzetnek, és olyan nevetős is, de azért minden percben... A begörcsölt állkapcsot, azt a bizonyos „lassú nézést”, a vérben forgó szemeket, és azt az émelyítő gyepszagot végleg magam mögött akartam tudni... Meguntam, hogy a marihuána fokozatosan leépít, a gondolataimtól foszt meg, amik egykor olyan fontosak voltak, ha nem a legfontosabbak. Fizikait nem, csak lelki függőséget okozott, de miután már Én is láttam magamon a változást, azt mondtam: NEM. Persze, nem volt ez olyan határozott...

Egy héten 3-an 1G-re fokozódott, egészen addig a napig...

Sokat hallottam az extasyról, még a Borzinfóból, SzeddAlá elmondásai alapján, és Lacika is az utóbbi időben nagyon rá volt kattanva a bogyóra... Hát igen a szeretet-drog...

Mindig úgy gondoltam, hogy optimistán gondolkodok, hogy minden rosszban van valami jó. Addig a napig. Úgy döntöttünk, hogy közgáz nyitóbuliba megyünk csütörtök este, de ezt már egy héttel ezelőtt megbeszéltük. A bátyámmal pedig már régen ki akartuk próbálni ezt az érzést: milyen lehet „bebogyózva lenni”. El is érkezett a buli napja, este van, kb. 10 óra. M-ék lementek inni, mi meg 3-an Lacika, Pret meg Én átmentünk a másik szobába, és kulcsra zártuk az ajtót. Soha nem felejtem el. Bátyó kiosztotta mindenkinek a kis kék smiley-t, leültünk és hozzáfogtunk.

Mind3-an kettéharaptuk a bogyóinkat, Főnök még morzsolgatta is a foga alatt, mondván, hogy olyan jó ez a kis keserű íz. Pret elindítja a stoppert, hogy tudja, vajon mikor is üt be a cucc.

Főnök olyan 40 perc, órára tippelt... Lefeküdtünk, beraktunk egy kellemes kis repülős számot, és vártuk a kívánt hatást. 40 perc múlva még mindig nem történt semmi azon kívül, hogy egy kicsit bizseregtek az ujjhegyeim, és jól esett hallgatni a zenét. Mintha fokozatosan beáramlott volna a fülemen keresztül, és kezdett szétáradni a testem minden kis molekulájába. Gyertyákat gyújtottunk, és kezdett olyan kellemes kis szeánsz hangulatom lenni, azonban semmi egyéb...

Főnök viszont... Bedurrantak a pupillái, és szó szerint fel akarta falni a világot a szemével.

Mint egy 5 éves gyerek, aki felfedezőútra indult mentünk megnézni, hogy vannak a haverok. Őszinte nevetéssel, és gyermeki örömmel rohantunk végig a folyosón, aztán vissza a szobába.

Pret:

– Olyan hangulatom van, mint amikor karácsonykor bontjuk ki az ajándékokat. Mindenki megajándékozza a másikat, és az az öröm, amikor bontod ki a csomagokat, hogy mit is kaphattál...

Főnök:

– Jaj, de aranyosan mondtad, jaj, olyan aranyos vagy, úgy imádlak, szeretlek titeket!

Főnöknek beütött rendesen, de mi csak jól éreztük magunkat, nem volt az a kimondottan az extázis érzése, amire számítottam. És persze közben mindenki bejött a szobába, kellemetlen is volt később...

– Öcsém, vegyünk be még egy felet...

Szó nélkül maradtam, rábólintottam, miért is ne. Azonban új ötlet: szívjuk fel orrba!

Ketten fogtuk, összemorzsolgattuk, és néztük, hogy csinálja a másik. Emlékeztem, a Ponyvaregényben hogy szívja fel a csaj, fogtam a kis tippet, lekoccoltam, az élével megütögettem, csináltam 2 kis utcát, megtekertem a papírt, és feltoltam...

– Milyen hangzik a kérdés?

– Bazdmeg, mintha egy ütvefúróval végigmentek volna az agyamon. – Aztán máris bizseregtem.

– Á, kapjuk még be ezt a másik felet! Így hát, hogy Lacika se maradjon ki a jóból, mindenki megkapta még a kis kiegészítő darabot, hogy meglegyen a 2. Felöltöztünk, és elindultunk a lift felé. Először még semmi, kezdtem is kételkedni, hogy ezért vannak úgy oda...?

Egyszer csak a bátyám:

– Bazdmeg, öcsém, de készen vagy, egy nagy összefüggő pont a szemed! Beütött, mint a picsa!

– Naaa, azért te se nézel ki, valami fényesen, néztél te már tükörbe?!

Szóval így indultunk el. A buszon láttunk egy csajt, Lacika mindjárt elkezdett vele barátságosan beszélni, hogy milyen finom feketeretket evett délután, és hogy ő mennyire imádja a feketeretket. A busz kb. fél óra alatt ott volt a központban.

Páran mentünk a buliba: M, C, Robi, Kata, Főnök, a Bátyám meg Én.

Az utcán sétálva egyre könnyebbnek éreztem magam... Kellemes érzés vett hatalmába.

Kata kérdezgette, hogy van valami bajom? Jól vagyok?..., olyan teljesen más vagyok.

Csak mosolyogtam, és azon gondolkodtam, hogy milyen aranyos, ahogy aggódik értem, pedig semmi oka rá. És ekkor megtörtént... Jobb mint a szex? Jobb... :) Annyi, hogy nem áll fel, de az „orgazmus” stimmel... Megálltam, és jött az első... Hihetetlen érzés volt, ami átjárta a testemet. A színek élénkebbek lettek, a város csodaszép volt. Pest fényei egy gyönyörű külön világnak tűnt. Ahogy sétáltam, és beszívtam a friss párás levegőt, a színek kavalkádja, az örömérzet, egyszerűen minden gondot elfeledtetett velem... Eddig optimistán gondolkodtam, úgy, hogy minden rosszban van valami jó, de most... miért lenne bármi is rossz? Ilyen nincs – csak jó van! A rossz fogalma megszűnt. Itt sétálok 6, nekem nagyon kedves baráttal, és boldogság járja át a szívemet...

Mintha a világgal egybeolvadtam volna. Éreztem, hogy nélkülem a világ semmi, és Én is semmi vagyok a világ nélkül. Tudtad mindig, hogy része vagy az egésznek, de most maximálisan át tudtad érezni. Azonosultam az univerzummal, úgy éreztem, megtaláltam a tökéletes harmóniát a világ és az egyén között, amire mindig is vágytam.

A tökéletes egyensúly.

(Világ életemben erre vágytam.)

Ahogy belém karolt Kata, amilyen közel éreztem magamhoz Lacikát, a Bátyámat, az valami csodálatos érzés volt. Leírhatatlan. Szó szerint extázisba jöttem. Mintha bennem – a világ egy pici pontjában – egyesült volna minden, ami létezik, szellemi, lelki és anyagi síkon. „Kis meleg központ voltam, körém gyűlt minden élet a világból.” Szabad voltam, végtelenül szabad... Mindenki elkezdte kérdezni, hogy „minden oké?”.

Olyan kedvesek, ahogy aggódnak értem, de olyan jó újra hallani a gondolataimat, amitől a fű megfosztott, hogy először egyenesbe kellett hoznom magam saját magam előtt. Hülyén hangzik, de így van.

Ahogy sétáltunk a Szabadság hídon könnyfátyol jelent meg a szememen... Nem tudom, eddig mindig azt éreztem, mintha a szervezetem alapban termelné az amfetamint, és mindig pörögtem. Nem kellett még az alkohol sem, és nem volt olyan, hogy nekem rossz kedvem volt. Nem is tudtam, hogy lehet ezt az érzést fokozni... Éreztem már ezt az érzést de ilyen kifinomultan még soha.

Amikor nagyon boldog vagyok, egyszerűen elsírom magam. Fiúknál ez ritka, vagy nem ismerik be, a sírás mint olyan, napjainkban inkább divattá vált. Én nem színészkedem, felvállalom... És ekkor megkönnyeztem...

Lacika mindjárt átkarolt, és mondta, hogy ne butáskodjak, szeret itt mindenki mindenkit, és csak nevetett. :)

Mindenkit szerettem, azon gondolkodtam, hogy nincs is olyan kis élőlény, akit nem szerettem volna ezen a Földön. Imádom ezt a világot, és minden embert, hisz mindenki különböző, és ezért ilyen fantasztikus ez az egész élet. Imádok élni... Még a bátyám is a Katával beszélgetett, pedig alapban ki nem állhatja, és annyira szeretetteljesen elbeszélgetett vele, hogy azt öröm volt nézni... Nem volt jó és rossz... a rossz elvesztette értelmét, csak JÓ volt.

Olyan jó volt az utcán sétálni, mintha egy teljesen más világban sétálnék: a pompázó fények, párával megtelt levegő sejtelmesen körbevette az égő lámpákat, még szebb fényt kölcsönözve nekik. Ekkor már bőven beütött...

Mikor odaértünk, és beálltunk a sorba, elterjedt, hogy 1000 Ft a belépő, nem 500, és Pret úgy döntött, hogy elmegy pénzt leszedni az ATM-ről. Lacikával eközben be nem ált a pofánk.

– Biztos azért ennyi, mert felújították!

– Igen, biztos... kíváncsi vagyok belülről hogy néz ki!

– Ne felejtsd el, hogy innunk kell, ha bemegyünk.

– Jaja, vigyáznunk kell egymásra, nehogy kiszáradjunk, vagy ilyesmi. De kívülről is felújították? Mert semmi változást nem látok rajta, ugyanúgy néz ki, de nézd belülről milyen fények jönnek, juj de jó lesz!

– Te nézd már, Bátyád ott beszélget Katával.

– Eléggé összemelegedtek, nem pénzt levenni mentek? Most meg ott beszélgetnek.

– Te, ha holnap elmeséljük bátyádnak, hogy Katával milyen jól kijött, leszúrja magát! :)

Teljesen normális dolgokról beszéltünk, „tök józanul”, csak bennünk volt a másik féltése, és a mindent átható örömérzet, hogy itt vagyunk, és velünk együtt egy csomó mindenki. Előttünk derült ki, hogy mégis csak 500 a belépő, és ennek szintén nagyon örültünk.

– De jó, hogy csak 500 Ft! Milyen jó, hogy nem ezer, így több lóvénk marad, és tudunk venni mellé innivalót is!

Miután bejutottunk, Lacikával mindjárt lementünk megnézni milyen a buli. A zene már nagyban szólt, és isteni pörgős szám ment. Ahogy leértünk máris elcsodálkoztunk a zöld lézerfényeken, és boldogan nyugtáztuk, hogy qrva jó lett a közgáz!

Elmentünk mindjárt inni, amennyi belénk fért, és a wc-t is meglátogattuk. Milyen jól nézett ki a WC mint helyiség! Felfelé frankón meg volt kicsit döntve, látszólag több teret adva a dolgát végzőnek.

Megint ittunk, aztán felmentünk, hogy lerakjuk a kabátot. Beálltunk a sorba, és vártunk. Nyugodtak voltunk abszolút, és vártuk a sorunkat. Azonban a mellettünk lévő sorban volt pár beb*szott jogászféle jólfésült apuci-gyereke, akik feltehetően beleharaptak egy borízű almába, és azt hitték övék a világ. Ugyanis az előttem lévő srácot nagyon nyomták előre, és az már nagyon ideges volt ezért. Én csak álltam, és támasztottam az oszlopot, és közben mintha minden gondolatát láttam volna... Szabályosan le tudtam olvasni az arcáról, hogy tele van a töke ezekkel a köcsögökkel. Engem nem nagyon zavartak, de a gyerek fején megfeszült az arcizma, az a szigorú tekintet, ha ölni tudott volna a szemével, a másik 3 jogász már rég összeesett volna.

Teljesen átéreztem a problémáját, és megszólítottam:

– Nyugi, én nem fogok tolakodni, megvárom a sorom, mögöttem meg a M-ék vannak, ők se fognak tolakodni, az egész sorban mi vagyunk. :) Ne idegeskedj.

– Nem vagyok ideges, csak...

– Tudom, pár paraszt megevett 2 borízű almát és övék a világ... Láttam már ilyet. :)

Leadtuk a kabátot, ittunk, és mentünk dancelni. Először csak 2-en Lacikával osztottuk a tudást, aztán a „Tökmag” is megjött, és lassan összeállt a banda. De hol vannak a bátyámék?

Ahogy felmentünk a színpadra táncolni, és végignéztem a bulizó önfeledt embereken, ismét boldogság hatotta át a testem. Ez a mámor... dübörög a zene, és mindenki tombol...

Mintha mindenki szíve egyszerre dobbant volna a zene ritmusával...

Egyszer csak kiszúrom a tömegből a bátyám, siet ide, 2 ásványvízzel:

– Bazdmeg, öcsém, hogy nézel ki?! Ezt nagyon gyorsan idd meg!

– De most ittam!

– Ne vitatkozz, igyál!

Lacika:

– De tényleg most ivott, nem felejtettük el, nyugi!

Az a hihetetlen féltés, aggódás, amit egymás iránt tanúsítottunk... Átfutott az agyamon, hogy már csak ezért a szeretetért is, ami körbevesz, érdemes embernek lenni, és megéri a mindennapokkal küzdeni... az már csak hab a tortán, hogy csodálatos érzés. :) Még mindig nem értem apám...

Lassul a zene, lejövünk a színpadról Lacikával, iszunk, aztán fel az emeletre, jobbra el, leülünk a sarokba, és elkezdtünk beszélgetni. Olyan jó volt, annyi mondanivalónk volt egymásnak, mintha több ezer éve ismerném, és mindent elmondhatnék neki. Utóbb a szavaiból kiderült, hogy ő is így van vele. Elmondtam neki, hogy azért félek mindig a bátyámmal bulizni menni, mert nagyon félt, és nem tudja magát 100%-ig elereszteni, még ha úgy is csinál, soha nem feledkezik meg rólam, és ez valahol nagyon jó érzés, csak ő nem tud felszabadulni, nem tudja elengedni magát...

Megbeszéltük, hogy mindent elég komolyan vesz, és most ez a „bebogyózás” már nagyon szükségszerű volt, azon kívül, hogy hihetetlenül jó érzés + új élmény. Aztán persze szóba jöttek a csajok, a barátnők, az orális szex, és hogy jól csinálják a barátnőink... Nagyon barátian elbeszélgettünk.

Úgy pörögtünk, hogy nem tudtuk lelőni egymást, közben meg nevettünk a boldogságtól. Annyi szeretetet éreztem magamban, és olyan jól éreztem magam ezen a helyen, mintha ez lett volna a legjobb hely, ami csak létezik, és csak mi tudunk róla. El is neveztük, hogy ez a mi kis szeretetsarkunk. Ez a kis vidám sarok, ami pihenőt ad a buli forgatagában.

– Visszatérve a bátyámra, hogy nagyon aggódik miattam, fogadok, hogy most is minket keres 2 ásványvízzel a kezében. :)

– Igen, mindent véresen komolyan vesz, és nagyon nagy felelősségtudata van.

– Na nézd már! Mit mondtam!

– Hu bazz, de jó, hogy megtaláltalak titeket!

– Nyugi, ittunk! :))))))) – kórusban.

– Én mondtam, hogy hiányolt minket. :) (KiSPrET)

– És bazdmeg, tényleg, a kurva életbe, igazad volt :) (Főnök)

– Mivan?!?! (Pret)

Leült ő is beszélgetni, hogy épp azt dumcsiztuk, hogy mindjárt itt terem, és hoz innivalót. :) Csak mosolygott.

Egy érdekes szituáció játszódott le:

Egy srác véletlen beleakadt az egyik csaj karjába, mert szembe jött vele, erre a csaj idegesen elrántotta a kezét, és kiabálni kezdett, hogy: Húzzál már a picsába! Hagyj békén!

A fiú meg úgy maradt, és nem győzött bocsánatot kérni, hogy nem akarta, csak szembe jött, és hirtelen fordult meg.

Pret:

– Nézd már azt a hülye picsát! Tipikus hülye liba... De szegénynek mennyire elege lehet belőle, hogy mindenki oda megy hozzá, és molesztálja... Miket beszélek! Ez egy hülye pesti picsa, hát látszik rajta... Szegény... Bazdmeg, magam ellen küzdök, az agyam tudja, hogy ez egy pesti picsa, de mégis!

Csak röhögtünk. Ittunk egy ásványvizet, aztán léptem táncolni. Észre vettem, hogy a zene lassul, és egyre lassabb lesz. Pret szavaival élve nem volt olyan gyors a zene, hogy tudjak rá táncolni, de olyan lassú sem volt, hogy minden ritmusra kettőt tudtam volna mozdulni. (Hát ez a gusztustalan a funkyban :))

Végre adtak egy normális pörgős számot. Ahogy meghallottam, rohantam fel, hogy gyertek, végre itt egy olyan szám, ami be fog jönni! Ahogy felértem, látom, hogy beszélgetnek egy szőke csajjal, és nem tudom honnan jött az a sok szó, és hogy tudtam egyszerre kimondani az összest, de a lényege az volt, hogy kurva jó a zene és jöjjön a csaj is, mert ez egy bazi nagy buli lesz, és ide csak a basszus fele hallatszik fel, azért tűnik lassúnak a szám.

Pret mindjárt nyugtatta a csajt, hogy az öccse vagyok, csak nagyon be vagyok piálva, és nagyon jó kedvem van.

Persze, csak ezt az egy ilyen számot adták le, mintha kicserélték volna a dj-t útközben, az elején még jó volt, aztán fokozatosan ellaposodott.

Lacika kezdte szarul érezni magát, és ez fokozatosan rám is átszállt, maximálisan átéreztem a gondolatait, és SzeddAlá is mesélt ilyesmit: egy bebogyózott ember, ha nem érzi jól magát egy helyen, és úgy érzi, hogy innen minél előbb el kell mennie, senki sem tudja megmagyarázni, hogy neki itt jó. Azt dumáltuk, hogy szar a zene, és ennél még az utca is jobb. Be is állt a sorba a kabátunkért. Addig én elmentem 2 ásványvízért, hogy jó lesz ez még. :) És egy újabb érdekes flash...

Kérem a két ásványvizet, egy gyerek mellém áll, én ránézek, és látom, hogy a fiú tök kész van: bedurrant csillogó szem, mintha tükörbe néztem volna. Rám vigyorog, és megszólal:

– Do you speak English?

De sajnáltam, hogy nem tudok angolul. :)

– No, I’m Hungarian.

– You study here?

– Nem, no, I study in ELTE.

Kezet fogtunk, és mit ad isten, ő is 2 ásványvizet kért. :) Eddig észre se vettem az ilyen embereket. Alig beszéltünk valamit, de nem is kellett több, mintha a nyelv nem lett volna akadály.

Mikor végre kijöttünk, esett az eső.

– Fú de szar, hogy esik az eső! Ez hiányzott még nekünk! A kurva életbe!

– Lacika, most gondold el, nem lenne ilyen szép az utca, ha nem lenne vizes a talaj, és nem tükröződne vissza a fény a földről... Nem lenne ennyi szikrázó fény.

– Ne magyarázd meg, kibaszott szar ez az eső!

– Végül is... ha jobban belegondolok, sokkal jobb lenne, ha hullana a hó...

– Húúú, tényleg, de igazad van! De jó lenne... most ropogna a hó a talpunk alatt, és az olyan jó lenne, hogy mindent befedne ez a fehérség. De jó is lenne! :)

Hazafelé ismét abban a pompában volt részünk, mint idefele jövetkor. De ez a szépség már nem izgatott, hanem olyan természetes volt, és nyugtató. A város reggeli ébredése... Az első kelők, és a még nem alvók találkozása a buszon. A bátyám Katával, én Lacikával beszélgettem el örömtelien.

Aznap 10 perc forgolódás után gyermeki nyugalommal és boldogan aludtam el. Másnap mindent máshogy láttam, mintha magamra találtam volna... Levertségnek nyoma sem volt rajtam. Akkor azt gondoltam: „Kinyílt a szemem, azóta nem vágyom drogokra...”

A történet itt nem ér véget, de az élményt valahogy le kell zárnom.

Még annyit, hogy aki ekizik, mindenképpen szedjen valamilyen csonterősítőt, mert kivonja a szervezetből a kalciumot. Én a Béres-t ajánlom, mert abban van D-vitamin is, és nem lesz tele ragyával a fejed.

És mértékletesség a tolerancia miatt! – Mert hát ismerjük el... ki az a hülye ezen a világon... aki ne akarna állandóan boldog lenni...?! :)

© Copyright 2004, 2004 Daath.