|
Legfrissebb hozzászólások (981 - 990)
| | | | | | | | | | FLASH
Egy eleve ingerszegény környezet az evolúcióban ezen a szinten lévő agyat korlátozná. Nem vezetne sehova ez a kisérlet. Megőrülne vagy eleve ki se alakulna semmi. Az ösztönök és a tudatalatti vinné a napot. Van egy két régebbi cikk gyerekekről akik kiskorukban egyedül maradtak dzsungelben stb. Sose lettek normálisak. A másik dolog mivelaz emberi agy első 3-4 évben a méhen kívül fejezi be a fejlődést minden téren ópiát , dopamin háztartás hazalmasat sérülne kb fogyatékos lenne utána. Tehát semmi szikra nem pattanna el benne. |
| | | | |
| | | | | | | | | | Cellux ,
hasonló dolgokkal küzdök a mindennapokban én is. Érdekes dolgokra bukkantam régi ismerőseim újbóli felkeresésével mi lett velük 20 év óta. A szétesés érzés nálam inkább úgy jön , ki szeretnék vonulni a modern világból mert már sok a hülyeség. Túltolja saját magát a világ. Trippekben sok energiát öszpontositottam gombával ezen való elméledésre. Akkor tudok ezeken az életbeli dolgokon jol elgondolkodni ha feljön bennem a tudatalattim amit szeretek. A legbiztosabb következtetés, a világ mindenképpen elpusztul. Több trippben is levezettem nagyon bonyolultan de bármennyire bonyolult mintát vettem , a vége a vég. Éli az ember az életét de valami nem kóser a dologban. Ez a gomba miatt van. Felnyitja az ember elméjét. Kiszakadni elég csak egyszer a földhöz ragadt zárt szemű életből. Többé nem fogod magad jol érezni a társadalom mocskában. Ha sose pszichedelizáltam volna lehet boldog agymosott bolondként élném az életem. Mióta az érme másik oldalán sokat kalandoztam és megismeretem magasabb szintű gondolatokat/ érzéseket már nem birok ugyanolyan szemmel nézni a romlott világra mint eddig. |
| | | | |
| | | | | | | | | | Jelenleg nem tudnék egy utazást úgy beilleszteni a mindennapjaimba, hogy mindennel/mindenkivel klappoljon és ne tűnjön kivonulásnak a család életéből. Nincs megfelelő set és setting. Pár év múlva a gyerekeim elkezdik élni a saját életüket, akkor talán lesz alkalmam rá, hogy újra felvegyem a fonalat.
Ami az életminőségemet illeti, azt mondanám, hullámzó, de kiegyensúlyozott. Békés kispolgári életet élek. Van lakásom, feleségem, kutyám, gyerekeim,munkám, többnyire élvezem, amit csinálok, és vannak hosszú távú terveim is. Ami zavaró, az az állandó elégedetlenség-érzet önmagammal szemben. Ez nem akar elmúlni sehogy se.
Összességében nem állítanám, hogy példaértékű életet élek. Sokszor van olyan érzésem, hogy valahol elakadtam, hogy nem csináltam végig, amit kellett volna. Ezt abból is gondolom, hogy az évek múlásával nem szilárdulok, hanem egyre inkább szétesek: az energiám fogy és egyre kevesebb kedvem van fenntartani a látszatot. Ez a világ, amit itt élek, nem az én világom, de sejtelmem sincs, hogyan válhatnék ebben a közegben, ilyen feltételek között azzá, ami igazából vagyok. Az igazi lényem (amit a tripekből ismerek) és ez a világ túlságosan inkompatibilisnek tűnik. Vagy csak nem tudtam rájönni, hogyan lehetne a kettőt integrálni.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | Ohh, de jó olvasni téged cellux, örülök hogy egy ilyen régi harcos még félszemmel a fedélzeten van ;) Nekem ti anno tényleg ikonok voltatok, a pszichonauták filmbe és itt a fórumon, és ismerek egy pár embert akinek szintén a mérce a daath volt amikor elkezdett pszichedéliával foglalkozni. Úgyhogy pár lelket talán megóvtatok egy két rossz huroktól, egy párnak kifejezetten jó irányt mutattatok, ilyen téren van jelentősége a daathnak, és az alap csapat aktivitásának (mivel az még évek évtized múlva is hasznos és használható). Az amit írsz hogy most merre hurkolódik a világ, kissé black mirroros, de nekem is sokszor van ez a róma bukása, a végnapok érzésem. Talán a technológia és a tudati minőségek fejlettsége nem párhuzamba növekszik, a technológia elhúz, a tudati minőségek lemaradnak vagy épp visszafelé fordulnak. Magamon is tapasztalatom az információpörgés antikrisztusi , megszemélytelenítő mechanizmusát (ez csak az én narratívám) és másokon is látom. Nem tudunk megnyugodni pörgetjük a tartalmat, és a végén már fogalmunk sincs miért is kezdtük el az egészet. Ugyanakkor látok embereket, akiket ez nem húz be, akik ellenálnak, vagy jól tudják felhasználni, jó kurva kevesen vannak... A túlérzékenység és az érzéketlenség mint a kettő egymásnak reflektálása, válaszreakciója, amin mostanában meditálok, ez nem tudom mennyire globális, tippem szerint csak az én személyes problémám.
Te szoktál még pszichedelizálni? Ha igen ott, abban a térben milyen tapasztalataid vannak? Vagy abbahagytad és azóta megy az élet? Azon kívül hogy látod ezt a kettős kimenetelt, aminek egyik lehetősége eléggé negatív, saját magaddal , az életeddel te rendben érzed magad?
Még1X SZÍVBŐL üdvözöllek, és örülök hogy írtál.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | Érdekes, hogy sikerült valamiféle hatást előidézni ezzel az egésszel. Talán volt értelme. Talán nem.
Az eseményeket figyelve úgy tűnik, már jó ideje csavarodunk bele valamibe. Nehéz eldönteni, hogy valamiféle szingularitás-féle lesz-e a végén (ami azért izgalmas), vagy inkább csak kezd lejárni az óra, kifogy az energia, aztán szétzilálódunk és végül az egészet elnyeli a káosz.
Egyelőre mindkettő esélyesnek tűnik.
Annak idején azt mondtam, azért jöttünk, hogy kihúzigáljuk a szögeket, amikkel ez a világ a helyére van szögezve. Ez kétségtelenül jól hangzik, de csak akkor van értelme, ha a szögek kihúzása után nem viszi el az egész projektet a hurrikán. Mivel ma már vannak kétségeim ezt illetően, inkább nem mondok ilyeneket.
A pszichedelikus forradalom köszöni, jól van: Rick Doblin, Roland Griffiths, Robin Carhart-Harris, Christopher Bache, Michael Pollan, Joe Rogan, Jordan Peterson, stb. bőven tettek azért, hogy a nép tudomást szerezzen a pszichedelikumokban rejlő lehetőségekről. Kanadában és az USA 11 államában legalizálták a fű rekreációs célú használatát. Denverben és Oaklandban dekriminalizálták a varázsgombát. Lassan eljutunk oda, hogy valósággá válik Stan Grof álma: megjelennek az első pszichedelikus klinikák, ahol az emberek legitim körülmények között, szakértő támogatással vehetnek részt önismereti célú utazásokon.
Hogy ez jó dolog lesz-e vagy sem, egyelőre nehéz megmondani. Végső soron minden azon múlik, hogy van-e olyan, tőlünk független szellemi alapja a világnak, ami/aki megtart bennünket, amikor elengedjük azokat a ragaszkodásokat és bemerevedéseket, amikre az elmúlt néhány ezer évben szükségünk volt, hogy túléljük és valamelyest koordináljuk saját magunkat. Ha van ilyen alap, akkor a pszichedelikus forradalom jó eséllyel egy világméretű felébredéshez fog vezetni (és akkor a Daathnak is volt értelme). Ha nincs - ha az derül ki, hogy magunkra vagyunk hagyva, és önerőből, saját kútfőből kell megalkotnunk a következő világot -, akkor nem sok jóra számítok.
(Itt a brainfuck kedvéért meg kell említenem egy, a két végletet kombináló elképzelést, miszerint Isten belénk építette azt a hardvert, ami a megfelelő inputok hatására determinisztikusan elhozza a történelem végére a kívánt outputot, felállította a kiinduló állapotot, majd "megsemmisítette" saját magát. Ez esetben az Isten-élmény során mi magunk teremtjük meg Istent az erre szolgáló célhardver felhasználásával. Amit ilyenkor teremtünk, az magában hordozza a tökéletességet, miközben nem vezethető le a körülöttünk tapasztalható világból. Creatio ex nihilo. Ezzel a trükkel Isten megadhatja a teljes szabadságot a teremtménynek anélkül, hogy saját magát véglegesen fel kéne adnia. A teremtményen keresztül teremtheti meg, szülheti újjá saját magát.)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | Nagyon humánus vagy, hogy téged meghat, engem sajna nem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | Olvastad az 1426 is kommentet? |
| | | | |
| | | | | | | | | | Nem nagyon vettem észre, hogy gyógyulni kíván, inkább az ellenkezőjét, de lehet nekem vannak problémák a szenzoraimmal. |
| | | | |
| | | | | | | | | | Sziasztok!
Kérdésem inkább elméleti jellegü lenne. Ismerösöm ismerösét érdekli, hogy vajon van-e értelme tavasztól öszig, outdoorban de szekrényben lámpa alatt nevelni növényeket, a gyorsabb virágzás, stb... érdekében? Esetleg tud erről valaki jó cikket? |
| | | | |
|