 |
Legfrissebb hozzászólások (953 - 972)
(Témakör: Daath bölcsességgenerátor)
 | |  | | | | |  | |  | | | A halmaz egy olyan zárt rendszer,melynek ha tetszőleges elemeit kiválasztjuk,azoknak teljesíteniük kell a rendszer szelektív specifikációját.
Aztán itt egy másik példa...a fizikusok nyavajognak hogy mi az az energia.
Az energia kettő vagy több létező közötti reális különbség,ha a létezők meghatározott tulajdonságai eltérnek a zérótól.
meg még lehetne sorolni hány olyan definíció van,amik nem forognak közkézen,mert megállt a tudomány,néhány magyar suttyó meg elgondolkozott egy picit a dolgokon... |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Vino:
Isten ments, hogy Istent elmémbe akarjam tuszkolni.
"a lazaság sosem eltökéltség kérdése"(unknown)
csak próbálok olyan dolgokat megfogni,és kiforgatni,amelyek a lehető legközelebb állnak a
Elragadom őket mint kígyó a zsákmányát,nem gonoszságból vagy tudálékosságból...egyszerűen a létezésemből adódóan.
Az életösztön olykor rettentő erős tud lenni,és ez olyan mélységből fakad,ami túlmutat a legalapvetőbb kozmikus törvényeken-lásd a legalacsonyabb energiaszint törvényét.Létezésem a saját szenzével csak egy illuziót értelmez,de valódi létem túlmutat az önmaga által önmagáról festett képen.
Mert ugye te is többet látsz azoknál amik vannak, ha nem kifele,hanem befele tekintessz.Azt is megmerem jegyezni,hogy ezen túl is bőven vannak még dolgok...
Azt olvastam valahol:
A rossz kardforgatót az érzései vezérlik
A jó kardforgatót a gondolatai
De a legjobbakat egyik sem
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | de a Léttel történni sem rossz :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | " Minden más, ami körülhatárolható véges számú lépéssel ( ezt jelenti a de-finí -ció maga, megvégesítés csúnya magyartalan szóval), az ezen dolog a hiányának a következménye, mint ahogy az egész hiányának következménye"
akkó mé de-fini-állod az ellenkezőjét?
h ami nem ez az isteni?
a határtalan az, aminek nincsenek határai?
akkor miért szorítod határok közé?
honnan tudod, hogy hol kezdődik az istenesség végessége?
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Dungle, axióma az, amit nem lehet bizonyítani, hanem bizonyítás nélkül igaznak fogadjuk el. Jelen esetben kicsit bonyulultabb a helyzet, mint általában, mert általában úgy működik a dedukció, hogy definiálunk pár dolgot, és köztük alapvető összefüggéseket mondunk ki ( axiómák, posztulátumok ) így a többi állítást erre vezethetjük vissza ( ezért dedukció a neve). Én viszont arról beszéltem, hogy a fogalmak definicióit( és a köztük lévő összefüggéseket nyilván )vezetjük vissza egy axiómára, mert azt mindíg mindenki elfelejti megkérdezi, hogy mi van a definíciókkal.
Egyszerűbb megérteni ok-okozat összefüggéssel. Ha egy fogalom definicója másik egy fogalom definiálásának következménye, akkor az előző definició a következmény oka. Ha úgy definiáljuk a fogalmat, hogy az összefüggéseket is hozzávesszük( tehát nem választjuk szét a definicókat és a tételeket, hanem egy egységként kezeljük őket, és ezt megtehetjük, hisz a definíció is lehet állítás), akkor abban az esetben ha az ok igaz, a következmény igaz. Eddig szerintem még érthető, de most jön a keményebb rész. Ha vissza akarjuk vezetni a foglamunkat egy másikra, így igazolva a fogalom helyességét, mindig kell talánunk egy másikat. Viszont ha nem szeretnénk ezt a végtelenségig művelni ( ekkor sosem derülne ki, hogy végülis igazunk van e ) akkor valahol meg kell állni. Nos, ahol megállhatunk az nyilvánvalóan egy olyan valami, aminek nem volt oka. Ha nem volt oka, akkor nem lehet definiálni ( itt a definicióink szintje oda jutott, ahova az állításokat is vissza szoktuk vezetni, az alap állítások, az axiómák szintjre), mivel a definiciós eljárás pont arra épül, hogy amit definiálunk ( az okozatot, következményt), azt egy ok kövesse. Szóval nem tudod mivel megfogni, hogy na a szeretet az egy ... ami a ...definiálásából jön .Van egy két ilyen fogalom, pl a matematikában a halmaz fogalma, amit lehet másképp kifejezni ( a körülírás nem egyenlő a definícóval, mert az hogy felsoroljuk egy dolog szinonimáit nem vezeti vissza előzményekre ), de nem lehet definiálni, vagy pl a fizikában az idő. A szeretetnél is így van, mert az nem függ semmitől, minden dimenziók feletti, nem lehet azt mondani, hogy ennek vagy annak a következménye, azért mert a szeretet tulajdonképpen maga Isten. Azért csak tulajdonképp, mert a szeretet nem teljes egészében Isten, hanem Isten lelkének megjelenési formája az érzelmek világában. ( a forma szó használata itt nem túl szerencsés egy formátlan végtelen jelölésésre, de nem jut jobb eszembe). Akiben ott van a szeretet, abban Isten lelke munkálkodik, és ahol a szeretet jelen van, ott Isten nyilvánul meg. Minden más, ami körülhatárolható véges számú lépéssel ( ezt jelenti a de-finí -ció maga, megvégesítés csúnya magyartalan szóval), az ezen dolog a hiányának a következménye, mint ahogy az egész hiányának következménye a rész, a végtelen hiányának következménye a véges, oszthatatlannak az osztható, a körülhatárolhatatlan hiányának a körülhatárolható, a definiálhatatlannak a definiálható, a láthatatlannak a látható stb...
Ellusion: innét neked is válaszolva furcsa lenne, ha Istent akarnád beletuszkolni az elmédbe. Ami a szívbe való, azt az értelem nem bírja befalni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Feltételezzük, hogy az idézőjel hiánya a gondolat eredetiségére utal,
holott csupán arról van szó, hogy a szerző elfelejtette a forrást.
Clifton Fadiman
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Bocsi, úgy tudom, hogy az axióma az definiálható dologra vonatkozik. Egyébként nagyon jó dolgokat írtok le! Teljesen elgondolkodtató. Az hogy a szeretet ősbizonytalanságból született, erről a könyvet szívesen elolvasnám:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Egyébként meg azon sem csodálkoznék ha szászorosan lecsesznéd amit most írtam...
Igazából már mi ketten is annyira különbözőek vagyunk,hogy talán nincs is közös definiciónk a világ dolgaira.pedig ha minden igaz ugyanabban a térben és időben létezünk.felém úgy működnek a dolgok ahogy leírtam,feléd meg megint máskép.
Egyszerűen csak hozzászoktam a kijelentőmódhoz:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Vino:
Örülök hogy megkérdeztél!
Amit nem lehet definiálni,az axióma.
írtam, hogy a boldogság definiálódik...tehát nem lehet axióma.
Ime egy próbálkozás a szeretet definiciójára(nem a "mi a szeretet"kérdésre válaszol,hanem a működését írja le,mert a szeretet a tevékenysége,nem pedig létezése alapján definiálandó):
Ha szeretünk valakit,csak önmagáért tevődik minden.A szeretet önmagáért való létezése által teremti elő a mások szeretetéért létezőket,és ez tartja fenn magát a szeretetet.A belső befolyásoló tényezők elősegíthetik (rokon érzések,gondolatok) mint a szimpátia-unszimpátia,vágy-undor(bár ezek már érdekszerűbbek,hiszen vágyni sem azért vágyunk valamire,mert vágyni akarunk rá,hanem mert hiányzik számunkra)A definicióm arra az axiómára épül,hogy a szeretet sokféle,de semmikép sem önző.
És arra,hogy a szeretet az ősbizonytalanságból született(ez most hosszú lenne ide,majd egyszer írok egy könyvet :))
Továbbá:
Nem egy definicióval volt problémám,hanem a definicióval!határozottan abban az esetben,amit az elmélet tár föl.Persze most lehet itten diszkussziókat fonogatni,hogy tökéletesebb legyen,ilyen olyan működési tartományba helyezni,meg minden,de ez gyakorlatilag értelmetlen lenne.Mindent ott és akkor értelmezünk amikor és ahol tudunk,mert ha csinálni akarnánk egy tökéletes igazságot,akkor szépen lassan ki kéne zárni az összes dimenziót,minden törvényt és axiómát,stb.,mert a dolgok száma végtelen,a dolgok közti különbségek száma végtelen,ezekre a különbségekre pedig hivatkozni kéne.A szuperközös definiciónak végtelen számú korlátja van.és ez még a soknál is rosszabb:)
Abban viszont egyetértek hogy nem feltétlenül kell tapasztalni valamit ahoz hogy tudjunk róla.ráadásul teljesen fanatikus vagyok e téren.Ha tehetem utazok a tudásért,és az empirikus élményeket márcsak egyfajta szolíd ellenőrzésként használom.Szóval igy végül arra jutottam,hogy nagyon is jól tudom hogy legyek boldog,de amíg nem értem arra a pontra,addig lövésem se volt,csak mindenféle baromságra ráfogtam hogy majd milyen boldog leszek tőlük.
eh,lehet hosszabb lett mint érdekes...
köszönöm a reakciókat
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ellusion, mit értesz az alatt, hogy nem lehet?
Nem vágom, miért nem lehet.
Ha valamit nem lehet definiálni, akkor az axióma, ebben az esetben a boldogság axióma. Ez azért nem oks szerintem, mert kilóg a "levezetés" sorából ( jujj de rondán foglmazok :( )szóval korábban úgy irtam, hogy a szeretet az axióma, és a boldogság definíciója pedig erre épülő, ebből következő. Másképpen lehetne valaki úgy boldog, hogy nincs benne szeretet, ennek a súlyát meg gondolom Te is érzed, ha meg esetleg mégse akkor érdemes lenne elgondolkodnod rajt.
Az egy más kérdés, ha definiálunk valamit, a definiciónak mi az értelme és mennyire helyes. Én éppen erről írtam, hogy mikor helyes egy definició ( a boldogságé ). Például lehet úgy definiálni a háromszög sikidomot, hogy a belső szögeinek összege 180°, de hozzá kell tenni az érvényesség korlátait, tehát hogy ez euklidészi terekben érvényes. Ugyanis poszt vagy pszeudo euklidészi terekben ez a defininíció lehet téves is, például egy hiperbolikus térben. És nem muszály tapasztalatot szerezni róla, lehet definiálni egy dolgot pusztán elméleti megfontolások alapján is. Vannak esetek, amikor az ember nagyon is tudja, hogy mit kellene megtennie, de képtelen megtenni azt a dolgot, így nem éli át szükségszerűen. Egyszerűbben: Nem kell megkóstolnom a szart ahoz, hogy tudjam szar íze van.
A játékelméleti hasonlatot ott lehet megfúrni, hogy tertium non datur, mert pont ott van a kiút mindkét játékos számára( mivel a valóság nem egyértelműen e két véglet között mozog), de egyébként nem érdemes, mert ugyanoda vezet, mintha nem tennénk, csak több dimenzióra kiterjesztve. Éppen úgy mintha egy színkört vennénk, amiben a végleteket az egyes színek és komplementereik jelentik. Magyarul nem miden fekete és fehér, de az ellentét párok mindenhol jelen vannak, és az ellentétek feloldása csak akkor lehetséges, ha megtaláljuk azt a pontot, ahol harmonikus egyensúlyban állank egymással. Ez a pont sem nem egyik, sem nem másik véglet, hanem az a bizonyos kizárt harmadik. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | "nnnnna má sevil, tönkreteszeda bizniszemet" - mondta a lénykotyvasz és elnézően mosolyogta meg magát a tükörben, mint ahogy mindenki mást is. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ne hallgass az őrültre, mert mégjobban megőrülsz! :D |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ellúzsön, ha csak az a baj -a leírásod alapján- h nem v biztos, ebben igazán gyakorlatias és mélybölcs segítséget tudok nyújtani:
ha jó jó
ha rossz rossz
ha semmilyen akkor találd ki, h milyen legyen.
(ebben az utolsó tudatállapotban követjük el legtöbben legtöbbször a bakit, mivel a jó ránk -pontosabban a neurális hálózatainkra gyakorolt hatása- sok esetben csak, mint kényelmi állapot jelenik meg,
ellentettben a "rossz"- értsd: kellemetlen, megrázó, szörnyű... stb...- tudatállapottal, ahol agyunk mélyebbre vési a történést, a kis tengeri csikó élvezkedik, az elsőlebeny pedig pancsikázik a dopaminban...
tehát mélyebb emléknyomokat hagy egy-egy rossz élmény, mint ezer másik jó.
ezért kell szerencsétlen faszacsávóguruknak meditálni, vagy a nyugati kattant tudatos angyalkálnak odafigyelni.)
tehát javallatom szerint, mint semlegesben a jót válaszd.
nem egyszerű és többórás tényfeltáró metafizikai analízis kéne minden esetben, de odáig kell csak eljutni, hogy ez egyértelmű legyen.
a többit el kell fogadni.
ja, és nem őrültél meg, csak jó úton jársz! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | De ez csak most van.Korábban nem volt, és nem tudhatom hogy később lesz e.dehogynem.Szóval tudom hogy mi lesz, de hogy korábban nem tudtam,az legalább annyira biztos,mint hogy most tudom.Ez is csak a feltételezésemet támasztja alá,miszerint az idő dinamikus,a sors viszont statikus.Az egyik előre halad a végzet felé,a másik viszont pont abból indul ki.Persze ez lehet hülyeség,de jó lenne,ha valaki képbe lenne ezzel,és tudna mondani valamit.
Valahogy nincs olan biztos alap,amire rá ne tudnék kérdezni,mégis,életem oly biztosan és rendíthetetlenül halad abba az irányba,melybe "belelátom",hogy egy szemernyi bizonytalanság sincs bennem.pont ettől leszek olyan bizonytalan...
???most akkor megőrültem??? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Igen Nargile
Láttam már egy pár dolgot...
És magam mikor fogom meglátni?
Melyik tükör lesz elég jó ahhoz,hogy a bizonyosságot és nem kevesebbet szolgáltasson?
A Boldogság tükrében egész adigi életemet végignézhetem a boldog ember szemszögéből.És én már most is látni vélem.
Tehát igazad(tok) van.
Awe |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Senki sem láthat semmit a valódi létezők közül, hacsak olyan nem lesz, mint azok ott. Nem úgy, mint amikor az ember, aki a világban van, látja a Napot, bár ő nem Nap, és látja az eget, a földet és minden egyebet anélkül, hogy azonos volna velük, nem így van az igazsággal, hanem láttál valamit az ottaniak közül, és azonossá váltál az ottaniakkal. Láttad a lelket, és lélekké lettél, láttad Krisztust, és Krisztussá lettél, láttad az Atyát, és Atyává lettél.
...
Az Isten emberevő.
Ezért áldozzák neki az embert."
Fülöp Evangéliuma, 4. század, nag hammadi gnósztikus kódexek |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Grat vino!
Nagyon vidám kis hozzászólásaid vannak.
Ezzel a játékelmélettel viszont van egy kis para...már nem magával az elmélettel az általad adott kondiciók szerint, inkább a kondiciókkal.Nevezetesen a boldogság keresése egyéni definicio alapján.Ilyen szerintem nincs(szerintem?)!A boldogság mint individuális állomás akkor definiálódik,abban a végtelen pillanatban, mikor megtaláljuk.Semmikép sem előtte.Létezik előtte is ugyan csak éppen nem tudsz róla.Lehet kimondottan vágyni dolgokra,továbbmegyek,lehet szeretni is dolgokat, meg ezek negatív párjai stb., de "boldogni" nem lehet(megjegyzem a grammatikája is erre utal).Teljesen statikus, mint maga a sors.Örökké létezik az időben, vagy annélkül,és a térnek csak egyetlen egy pontján.Ez a pont pedig a boldogság tárgyába manifesztálja magát a boldogságot, nem pedig beléd.Mikor(mikor?) egyé válsz a ponttal,akkor leszel boldog -valójában pont azért,mert addig nem tudtad mi az.Talán ez egy fraktál és a boldogság megértése/"megtalálása" maga a boldogság.
Mindenesetre teljes biztonsággal kijelenthetem: a szerelmespár mindkét verzióban teljesen rossz úton halad.El se kéne indulniuk vagy mi a fene...persze lehetne ezt a végtelenségig bonyolítani |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Gén melyik országban .-) ?
Ö nem ismerem, de nem gondolat kísérlet a thought experiment? De érdekel, ha elmondod.
u.i.:
A geomertiai reprezentáció az azért jó, mert nagyon szemléletesen bemutatja a különböző perspektívákból való vizsgálódást. A témát sokkal jobb lenne a játékelmélet felől közelíteni. Csak röviden:
- Van két játékos, akik vagy boldogok vagy nem, haramadik nincs.
-Mindketten a boldogságra keresésére törkeszenek, a saját boldogságfogalmuk leírása alapján
-Két eset lehet:
a, ugyanazon módon értelemzik a boldogságot, a foglamaik megegyeznek, ez most nem érdekes annyira
b, a boldogság definíciója eltér a két játékos esetében. Ekkor az egyik csak akkor boldog, amikor a másik nem az, és fordítva, vagyis arra törekszenek, hogy akadályozzák egymás a céljaik elérésében. Ez esetben az optimum az a megoldáshoz vezet, tehát mindenképpen célszerű konszenzusra jutniuk.
Érdekes játékelméleti kérdéseket feszeget( pl fogoly dilemma, közledelők tragédiája stb..) Mérő László: Mindenki másképp egyforma c. könyv, ha valaki könyvtárba jár tudom ajánlani. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Elengedni azt ami számodra a legfontosabb: végtelen fájdalom.
Megtartani azt, amit el kéne engedni: örök szenvedés.
Elengedni azért, hogy egyszer újra boldogok lehessünk. Elengedni, mert a változást nem lehet megállítani. A boldogságot az elengedésben és az elfogadásban találja az ember.
Elfogadni azért, mert megváltoztathatatlan. Elengedni azért, hogy megváltozzon.
És a küzdelem ebből áll. |
| | | | |
|
