| | Első kísérlet, zenei fesztiválon, 1 gramm. Az olvasottak ellenére szerintem finom.
Fél-háromnegyed óráig semmi, enyhe diszkomfortérzet gyomortájon és émelygés. Utána elnehezülő járás, ólomlábak. A látómező kiszélesedik, a kép átmegy HD-felbontásba. Nevetéskényszer. Hihetetlen belassulás, a tömeg körülöttem fénysebességgel cikázik mindenfelé, a fények bántóan élesek. Nevetéskényszer a köbön. Sőt, annál is jobban. Gombatárssal együtt a lehető legszarabb viccet próbáljuk megtalálni, a földön fetrengve, sírva röhögünk a legszakállasabb mórickás és székely vicceken. Jó feküdni a földön, egyrészt a röhögéstől nem bírunk járni, másrészt valahogy vonz és rettentő nehéz is vagyok. A tánc jól esik, de inkább ülök, csukott szemmel. Lassú, hömpölygő, csavarodó folyamot látok, sokezer éves, mohos, sötét köveket. Neon fények villannak néha, de inkább olyan zöldes-feketés az egész. Csavarodó indákat, kígyókat látok. A gondolataim a jelenben járnak, élvezem, amit látok. Csukott szemmel időnként olyan, mintha még mindig nyitva lenne, körülöttem alakok táncolnak. Aztán megint nevetés, séta, nevetés, mintha részeg lennék, a részegség vidámságával de az alkoholos önkontrollvesztés nélkül.
Hajnal felé aludni térek, már egyszerűen csak fáradt vagyok. Másnap sima ébredés.
Összegezve: elhanyagolható pszichedelikus hatás, viszont ennyit és ilyen intenzíven rég nevettem, ráadásul ennyire rossz vicceken. Ha ezt az erősséget veszem alapul, akkor két grammtól kezdve és egy kicsit meditálva lehet igazán komoly a dolog. Enyhébb, szubtilisebb, diszkrétebb, mint egy trip, főleg a testi hatásait tekintve. Nincs pörgés, beragadt állkapocs és a víziók is diszkrétebbek, kevésbé neonfényesek-harsányak. Jóval kevésbé agresszív szer. Érdekes volt. |
| |
