 |
Legfrissebb hozzászólások (903 - 912)
(Témakör: Daath bölcsességgenerátor)
 | |  | | | | |  | |  | | | | úgy érzem, ha pl. az illúzióhoz vagyis a függéshez nem tapasztok negatív asszociációkat, és a szabadsághoz pozitívakat, azaz ha igyekszem csak tapasztalni ami van, megpróbálva félretenni az épp aktuális énemtöl függö cimkézgetést, meglátva mindenben a végtelent (vagyis Az Izét) , és ezt a csak tapasztalást amennyire lehet minnél szélesebbre kiterjeszteni (beleértve itt azt is hogy környezetemet segítem az egyre "mélyebb" megismerésekböl táplálkozva), s amikor már nagyon úgy érzem hogy igen, sínen vagyok akkor elöbukkan valaki/valami ami ad egy atyai pofont elhúzza a lábam alól a talajt s kénytelen leszek szembesülni azzal, hogy sosemvoltam, sosemvoltunk nem szabadok. persze nemkell mondani hogy most ezzel csak újra csöbe húztam magam. uh. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | "a függés és a szabadság egy mondatban való említése, hát.... :)"
azért megprobálnám: a szabadságvágy a legnagyobb és legnehezebben megszüntethető függőség. mindig is függeni fogunk valamitől, aki ezt letagadja az vagy tud vmit amit én(mi) nem, vagy hülye. valami olyasmi esetleg h "ugy szabad h nem vágyik rá".. akkor meg mit ér, vagy nemtudom, lehet h pont akkor a legtöbbet.. mindegy, ugyis be vagyunk zárva valamibe amig ebben a világban ebben a létformában vagyunk.
"mások által frissen gyártott igényekhez jutunk
szabadságunk láncaitól mozdulni sem tudunk"
(csók és könny) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Az élet egy jóleső fájdalom. :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Szentül hiszem: velünk is úgy van ez, mint a tengerrel, a sima tükör puszta látszat. Belül csupa forrongás, mozgás, változás az egész. Ezért nem lehet soha igazán elégedett az ember, s nem nyugodhat meg a lelke. Mihelyt elérte célját, már más kell neki, másra vágyik."
Robert Merle: Jóvárosunk, Párizs |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | végülis elégedettségi szintek vannak.
tehát hormonális és környezeti adottságok.
ennyi a különbség.
nehéz szeretni és a folyamatos harmónia kényelmében szelekció nélkül örülni mindennek.
olyan nehéz kihasználni a lehetőséget, amelyet sokszáz generáció épített...
nekem.
neked.
nekünk.
a lehetőséget a simaságra, a félelem nélküli repülésre.
hogy megtehetem, hogy írogatok,
hogy festegetek,
hogy olvasok,
hogy szédelgek a sok információtól.
szerintem ennyi a csoda.
a technokrácia imperatívúsza gyönyörű
és úgy sajnálom magam
amikor buta vagyok:
mérget, abszurd drámát táplálok,
vagy befogadom másnak a rémét.
hess...
úgyis a rétegléksárkányok az egyetlen rémek.
amúgy szerintem minden úgy jó, ahogy van. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Másik oldalról közelítve:
Ha lándzsát törünk a függetlenség mellett,és eltökélten ragaszkodunk autonomitásunkhoz,azzal csak egy tágasabb ketrecbe zárjuk magunkat. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A szükségleteinket nem mi választjuk: ennünk-innunk kell hogy élhessünk.Függünk ezektől.És ez nem szabadság.
Kell szívnod hogy élhess?Duhajkodnod?A gyereknemzés célján kívül szexelned?
Nem!(persze csak ha az életet itt konkrét és nem elvont fogalomként értelmezzük)
Mégis megteheted és meg is teszed...Akkor leszel igazán szabad ha elfogadod a kreált vágyaidat.Ha el tudod fogadni és meg tudod érteni a választásodat.És ha képes vagy azt választani amit elfogadsz és megértessz. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Mert mi is a szabadság?Ha te választod mitől függsz,az már szabadság... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Miután magamat megismertem,már semmi újat nem találok más emberekben. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | a tudat egy rejtőzködő mélytengeri állat. |
| | | | |
|
