 |
Legfrissebb hozzászólások (743 - 792)
(Témakör: Buddha, Jézus, Mohamed és barátaik)
 | |  | | | | |  | |  | | | folyt.
A vanság-nincsség, a semmi érzete úgy tudom sokan innen megtapasztaltunk ilyesmit. És ahogy Bence is írta, hogy amikor aztán találkozott a Dharmával, akkor ezek összerezonáltak, új keretet adtak az addig ismeretlen és nem egyszerű, de igen mély tapasztalatok értelmezéséhez, integrálásához, nekem analóg módon a rezonancia a különféle buddhista, jógikus, univerzalista és mitudoménmilyen gondolatokkal (köztük mindazzal, amivel itt daathos körökben találkoztam) való találkozás nyomán jött, aztán az újrakezdett jógázás mint gyakorlat is megint csak rárezonált minderre. És pont ezek a rezonanciák is abban erősítenek, hogy nem lényeges a módszer, viszont meg lehet világosodni nemcsak látszólag nagy embereknek hanem bárkinek, és ez lényegileg egyféle, egyetemes és közös, és hogy nekem tökmindegy hogy milyen forrásból érkezik a következő adag rezonancia - pl. xerfield szavaiból :-) |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Egyszerre bennelevés a kereszténységben és buddhizmusban:
Meghalt Buddha. Isten nyugosztalja. :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Bence: Én nem azt próbálom cáfolni, hogy vannak közös pontok, hanem hogy ezek ekvivalensek lennének
Akkor hogyan közösek neked ezek a pontok, mit fejez ki, mit jelent az számodra, hogy közösek, de nem ekvivalensek?
Módszerek keverése: Hol és hogyan húzod meg a határokat, hogy ez még az a módszer, amin belül maradni akarosz ez viszont már keverés lenne? Mondjuk egy másik buddhista irányzat vagy pl. az ászanázós/légzőgyakorlatos/meditációs jógagyakorlatok is már kívül esnek választott módszereden?
Ami a bővebbent illeti, keverem a módszereket (drog, jóga, különféle filozófiai könyvek olvasása, beszélgetés, élet stb.), aztán valami történik. Hogy mi, ez a kulcskérdés számomra a jelen vita szempontjából. Az én olvasatomban a megvilágosodás egyféle, amihez nem egyféle nemút és nemmódszer nemvezet :-). És ezt az olvasatot főleg pont az is indukálja, hogy analógiákat látok, és hogy szubjektíve úgy érzem, a különféle módszerek szinergikusan hatnak rám, és pont nem egymást akadályozva. Úgyhogy ezért paradox a vita, mert előfeszítéstől (és tapasztalattól) függ. Ha azt mondod, hogy a te módszered máshová visz téged, mint az én nemmódszerkeverékem, sosem tudom megcáfolni, és te sem, ha én meg azt mondom (és tényleg ezt is mondom), hogy szerintem te meg én ugyanoda tartunk. Amelyikünk előbb megvilágosodik, majd lesz szíves tájékoztatni a másikat, hogy mi a helyzet :-) Szóval ahogy te is írtad, az a kérdés, hogy a végcélt egynek látjuk-e, vagy sem, és ha a te módszered aszondja, hogy nem (225. hozzászólásod), és te a saját módszereden belül kívánsz maradni, akkor szerintem ez így a végcélok azonosságának elvi kizárását jelenti részedről. Vagy ennek ellenére nem zárod ki teljesen? És ha nem, akkor hogyan maradsz a módszereden belül? És ahogy írod, a te módszered is aszondja, hogy végül minden fogalomtól és mémtől, maguktól a buddhista mémektől is meg kell szabadulni, amihez pedig szerintem megint csak segítség az elvi (mémi) kizárások kizárása, azaz önmagunk minél nyitottabb és plasztikusabb tudatállapotban való tartása.
Másrészről egyes buddhista irányzatok szerint a megvilágosodás bármikor spontán is bekövetkezhet (Bence, a te módszered mit mond erről?). Van amelyik nem is ad semmiféle tanítást, nem kínál módszert, bár paradox módon ez is egy tanítás és módszer. Aztán ott van Buddha (és mások is), aki a Dharma tanításai nélkül világosodott meg... Szóval ha nekem az az olvasatom, hogy a buddhatermészet azt jelenti, hogy bárki képes "önerejéből" ugyanúgy megvilágosodni, mint Buddha, akkor megint csak arra jutok, hogy a módszer csak módszer, segíthet, de sem nem elengedhetetlen, sem nem a kizárólagosságára nincs szükség.
Az is igaz azonban, hogy módszerre igény az volt és van is. A csan(zen)-buddhizmus pl. sokáig nem intézményesült, nem módszerezett, aztán mégiscsak kitaláltak ezt-azt, mert egyszerűen olyan nagy lett az igény erre. Sőt az egész buddhista tanításrendszer kialakulására jellemző ez, hogy a tanítást úgy kell harapófogóval kihúzni a tanítóból, mert nincs tanítás, nincs módszer, nincs haszon, nincs cél, nincs út, nincs semmi, még az üresség is üres, csak a virág, a szezámmagos pogácsa, a pofon és társai... Szóval, ami a mondanivalóm lényege, hogy a módszer iránti igény vagy a módszer hasznossága számomra nem egyenlő azzal, hogy a módszer, vagy A Módszer szükséges lenne, és ily módon kiemelt jelentőséget kéne tulajdonítani az egész hogyannak. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Azért írtam a vallások szemszögéből, hogy megmutassam, hogy ők mit gondolnak arról, hogy mi van mögöttük (nem mintha bármelyikhez szakértenék). A kereszténység, amennyire tudom, az egyetlen igaz vallásnak tartja magát --lsd: Jézus: Én vagyok az út, az élet..
Tehát nincs olyan a rendszerében, hogy "mögötte" és ha te ezt mégis meglátod, akkor bajosan lehetsz keresztény.
Szerintem nem tudsz egyszerre úgy a kereszténységben és a buddhizmusban lenni, hogy tényleg BENNÜK vagy.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Sevil:
""Az ami van" az zsidó-keresztény valláskör szerint azért van, mert Isten megteremtette, tehát nem emelkedik a vallás fölé." De valójában az van, ami, és erre tudsz mindenfélét ráhúzni. Mondhatnám a mondatod csak akkor igaz, hogyha az "ami van"t is kizárólag vallásban benntlévő szemszögből nézed. És ha benne vagy, akkor nem emelkedik fölé, hanem egyes részei összeérnek, ráhúztad egy mozzanatára pl a Teremtést, és adott vallás szemszögéből ennek mindenféle értelmet adsz. De attól még az, amire egyik-másik vallás léte érdekében "ráhúzol" valamit, vagyis behozod a rendszeredbe és értelmesen elhelyezed,attól még amivel ez teszed _az van_. Csak keresztény nézőpontból azt mondom persze ez azonos azzal amit Isten teremtett, persze. De pont arról szólna a dolog, hogy észrevegyük az analógiákat, amit nem fogunk megtenni, hogyha csak egy szűrővel tekintünk a dolgokra(pl kereszténység, de bármi). Egyszerre mindkettőben lenni kell, hogy valójában észrevegyük a viszonyokat.
"A buddhizmusban meg az a dolog (jelen esetben a vanság), ami ilyen reakciókat vált ki belőled, nem más, mint illúzió." Ez megint egy olyan megállapítás, amit buddhista hitrendszerben épp benne lévően mondasz. Csak látszólag muszáj szerintem vagy ebben, vagy abban lenni. Annyit már tudok, hogy hiszek a hinduizmusban, kereszténységben, buddhizmusban. Hiszem, hogy megértve őket, "igazuk" van, helyes tanítások, érdemes foglalkozni velük, követni őket. Az meg, hogy vannak olyan pontok, olyan cselekedetek, amik nem összeegyeztethetőek mindkettővel, az azért van, mert én speciel a kereszténységet gyakorlom. De ebbe is bele lehet kötni, nem járok templomba. A lényeg az, hogy hiszek bennük, hogy igazak, mind a háromról így gondolom, és nincs ebben semmilyen ellentét. Lehet hogy a budhizmus x tanítását nem vonatkoztatom magamra teljesen, hogy ez velem így van, de érthetem, miért mondja, mit akar ezzel kifejezni - nem nekem ugyan, de nekemis, mert ha megértem és megérzem, abból baj nem lehet.
237et ha megnézed, ott leírtam lehetséges különbséget, nem mondanám rá, hogy úgy van, még annyira se, mint arra hogy ezek közös gyökérből erednek, de ha elolvasod, látod, hogy szerintem tanításukban(-->inkább hatásukban!) mondjuk különböznek. Mégis, ha meglátod azt ami mögöttük van, és amit vanságnak hívok de fogalmam sincs róla, és csak megéreztetni próbálom viszonyát a vallásokhoz - szóval akkor érezheti az ember, hogy ezek a látszólagos ellentmondások egymás felé, ezek ha nem csak az ő síkjukba nézi őket az ember, ezek adhatják végső soron az egészet, magukban ugyan individuálisak,(abszolút rendszerük is lehet-kis egósak,mint emberek) mégis egy nagy egészt alkotnak, méghozzá azáltal hogy az emberek hisznek bennük, és aszerint alakítják magukat,tehát készülnek a halálra- és mindenki teszi ami a maga dolga. Ami kell hogy legyen így az lesz.
Még szép hogy egyik vallás sem írja le, hogy igazából a többi sem hülyeség, meg azok is ugyanarról a vanról szólnak, mert akkor komolytalannak tűnnének, nem lenne hitelük az emberek szemében,egy egyszerű ember nemtudná szívét-lelkét adni valaminek - ami lehetne tök más is. Mi viszont, akik gondolkodunk, és már nem is vagyunk annyira egyszerűek-sztem megláthatunk dolgokat. Én például nemhiszem hogy ennyire be tudtam volna fogadni egy vallást is- de mikor rájöttem mi is mozgatja őket, értelmet nyertek,mind.
Dakini: Akkor értem, de mi a hm? Vannak ilyenek, vannak olyanok; jó hogy vannak. Nem állnak ellentétben szerintem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Xerfield!
Próbáltam egy egyszerű (már néha úgy érzem túl barokkos gondolatkörökben vagyunk benne és mintha kicsúszna néha a lényeg) példát hozni arra mi a különbség a kereszténység és a buddhizmus "gondolkodása" közt.
Hozzáteszem még, hogy gondolatok alatt itt mindenféle érzést, élményt, érzetet is értettem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | a véleményem szerint
a vallások csónakok amiken átevezel a folyón (folyó értsd: mémpusztítás, önmegismerés, imaginációs központ helyreállítás, értékrendépítés estébéestébé.) aztán ha átértél el kell hagynod és el kell felejteni. a csónakot te választod. a folyót is. mindegyik ladik más egy kicsit attól függöen éppen hol találtuk azt a vagy hogy éppen milyen folyón akar átkelni. a közös bennük hogy veszettül kell evezni mindegyikben.
átérés,
kiszállás,
megdöbbenés, (felismerés)
hisz
ugyanott vagy.
mert nincs is túlpart, se csónak, se folyó.
változni semmi nem változott.
kivéve hogy felébredtél.
az elme megnyílt.
ami régen voltál meghalt.
az illúzió eltünt.
a rossz mémkatonák nem gyötörnek már tovább.
(olyan furcsa érzés erröl beszélni/írni mert annyira nem látom a végét ennek az egésznek söt talán még el se kezdtem igazán semmit így egy kicsit hülyének érzem magam ilyenkor mintha egy balkáni suttyó hangya nekiállna értekezletet írni hogy mi van a mount everest tetején. :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Köszi a leírást.
"Az ami van" az zsidó-keresztény valláskör szerint azért van, mert Isten megteremtette, tehát nem emelkedik a vallás fölé.
A buddhizmusban meg az a dolog (jelen esetben a vanság), ami ilyen reakciókat vált ki belőled, nem más, mint illúzió. A dolgok valódi természetét, az ürességet megtapasztalva (Bencéül 'nincsség') nem valószínű, hogy érzékszervi flesseket okoz. Asszem. Persze mittudomén. Ettől függetlenül zsiradék ilyeneket átélni..
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Dakini: Nem értelek igazán. Biztos van. Igazából mi most itt csak a világvallásokról is beszélünk, mert az a durva, hogy van egy csomó olyan vallás, hitrendszer, amik "hamis tanítások". Abba meg, hogy milyen alapon mondja bárki valamire hogy hamis tanítás, bele sem merek most menni igazából...
Sevil:
"De miből gondolod, hogy ez a vanság minden vallás fölé van emelkedve?"
Azt kérdezed, miből gondolom, hogy ezek a vallások tényleg mind A Vanság köré csoportosulnak, és nem pedig csak van amelyik A Vanságot fedi? Vagy, hogy miből gondolom, hogy van-e egyáltalán olyan, hogy Vanság, nem pedig csak vannak vanságok, s ezek közül egyiket ez írja le, másikat az, de valójában e vanságok össze sem függnek semmilyen szinten?
Szerintem van olyan hogy vanság. Ez alatt azt értem, hogy _az, ami van_. És azért van felülemelkedve a világvallásokon, mert azok azt írják le szintén, mi van.
Megesik, hogy testem-lelkem összerezzen a boldogságon túl lévő örömtől mit egy borzongás kisér, (hasonló mint hidegrázás) akkor mikor lelki szellemi szerveimmel, gondolataimmal, érzéseimmel tapogatózva a tudhatóság útján találok valamit, de sokkal jobb szó rá, hogy levetve korlátaimat hagyom, hogy megtaláljon valami amitől hirtelen ezt érzem, ősi, és még a könnyem is majdnem, vagy tényleg kicsordul - s tudom érzem időn felül osztozok ebben az örömben magával az érzett dologgal, s mindenki mással ki ezt tudta, tudja, s tudni fogja - létmámorban úszom tehetetlen alázatban minden iránt
nemszívesen írtam le, mert a végén még télleg elhiszem hogy mi történt csupán ennyi, de kérted a szavakat remélem hasznodra lesznek. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | De miből gondolod, hogy ez a vanság minden vallás fölé van emelkedve? Még mindig azt gondolom, hogy ehhez túl kéne látnod a vallások gyökerén.
Egyébként le tudsz írni valamennyire egy vanság-megtapasztaló élményt. Tudom, hogy ezek szavak, meg minden, csak hogy kb. elképzelésem legyen róla, hogy mire gondolsz (vagy hogy jól félreértsem:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Van vallás ahol az a cél, hogy csak szép gondolataid legyenek,
van ahol az a cél, hogy ne legyenek egyeltalán gondolataid,
és van ahol mind1 vannak-e gondolataid, az érdekes csak az, hogy egyeltalán van egy tér ahol azok megjelenhetnek és ez a cél.
Hm? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | (Sevil: Előfeltevésem nem volt, azaz de, az még jópár évvel ezelőtt, hogy az egész Istentéma,hit egy f*szság, meg így az emberek ősidőktől kezdve kitalálnak maguknak dolgokat, hogy ne féljenek és ne parázzanak a nagy káosz miatt ami van, sőt, rosszabb esetben emberek egy csoportja találta ki ezeket, akiknek ez nagyonis érdekük, stb. Ezt a véleményem akkor alakítottam ki, mikor szétnéztem a világban, kicsit. Tapasztalatom végső soron annyira nem igazolta, de nem is ingatta meg. Aztán megingatta, rájöttem, hogy ez nem így van, és elindult valami, aminek eredménye az, amit most élek. Ez nem előfeltevésen alapult, hanem az időközbeni tapasztalásaim vártak magyarázatra, és olyan gondolatok is, melyek valamiért a fejembe férkőzték magukat, megjelentek, tudtam, hogy így van, de nem értettem, feszültem rendesen, diszharmónia. Most megértettem dolgokat, örülök neki. (Azt is, hogy temérdek olyan dolog van, amit próbálhatok még megérteni, s ez jó) Azt is értem, hogy semmit sem tudhatok igazi biztosan. Semmit sem érthetek igazán, bármiről kiderülhet, hogy valójában ha-ha-ha, nemis. De akkor sem mondanám, hogy b*ssz*m*g*k*rv**st*n*t vagy hasonló, mert ezek nem is a lényegek. Lényegesek, fontosak, érdekesek de mégis fontosabb az, amit el nem vehetnek tőlem - egy láng, ami egyre jobban lángol a szívemben, és elmémben is. Amíg pislákolt nem tudtam, hihetek-e neki, hagyatkozhatok-e rá; aztán valahogy erősebb lett, lehet, mert egyszer aztmondtam használd az "én" erőm, égj hevesebben, titok, hogy is történt ez. De ő éltet engem, én őt éltetem,azzal hogy engedem, smagam átadom. Néha, ha akarom hogy égjen, akkor offol, nem így működik. : ) De tőle tudom, amit tudni vélek; s hogy mindenben ott van - ő a lényeg.)
Ez egy ilyen dolog - természeténél fogva nem is működhet másképp. Az egész a hitről szól. A hit pedig a "valós" természetéről. Tudásról.
Nem hiszem, hogy minden vallásba bele tudok majd látni lényegében majd oly mélyig, hol Buddha, Jézus, Mohamed volt /van - vagy sőt, és azon tovább. A vanságról igazi kőkemény tudást nem lehet szerezni, mit az asztalra tehetsz bárki más orra alá - tessék, ittvan, nesze (már látod, hogy igazam van? :P ). Hogy is lehetne, ha mindenen felül van emelkedve, így az eszközöknél is, mikkel próbálunk kommunikálni róla. Nem érheted el teljesen racionálisan - nem is kell. Más módszerekkel - ki tudja meddig jutsz, talán valameddig, tán az örökkévalóban elérsz a végsőhöz is. De a legjobban mégis úgy érezheted/értheted, hogyha azt, magát a vanságot, a természetét, jellegét igyekszel észrevenni minden tülör mögött - s a vallások elég hasznos tükrök szerintem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szóval ha úgy nézzük a vallásokat, mint egyrészt a vanság tükre, márészt útmutatás a földi léthez, meg abból vezető kiút, akkor vagyunk jó úton szerintem. Ha valamelyiket kizárólagosan abszolútnak tekintjük, akkor eléggé lemaradunk ahhoz képest, mint hogyha mindegyikben igyekszünk meglátni a vanságot magát, és ezáltal a hozzá vezető út(ak)at is. Ha jobban belegondulunk, így tudunk a leghatékonyabban, a legszéleskörűbb képet kapni arról, ami van, ami mindent felölel és áthat - ami a végső, vagy inkább végsőbb, mint ez a mostani látszatvilág.
helio*: Én is hasonlóképpen vélekedek, nem (csupán) a természeti törvényeket akarták magyarázni a hitükkel, hanem csak ugyanúgy ahhoz a maghoz akartak közelebb jutni, amiről az egész szól. Pontosan, az ágak megvannak, és mind az ég felé nő. Ideje elindulni, és ha az ember tiszta szívből, elméből mászik felfele, akkor érezni fogja útközben, mikor-merre másszon tovább felfele - hogy eljusson oda, ahova neki kell. Nem mindenkinek kell ugyanoda érkeznie ezen a fán. De a legvégén úgyis mindenki ugyanott lesz, mert a Fa mi vagyunk. Épp belátjuk magunkat. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Xerfield:
"De van olyan rendszer, és ez a vanság, ami ezeknél a hitrendszereknél felülemelkedetteb, és erre az ugyanegyre szépen illeszkedve a vallások, nem fedezhetőek fel lényegi ellentmondások közöttük, mindegyik 100%osan igazul leírja azt, amit neki kell, és a hívő pedig ezek által eljuthat oda, ahova neki kell..."
Ezt hitnek hívják. Talán akkor láthatnál meg ilyet, ha minden vallásnak lelátsz a mélyére a lényegéig, de olyat is látsz, amit Buddha, Jézus, Mohamed és barátaik nem láttak.
Szerintem van egy olyan előfeltevésed, hogy a vallások közt nincs lényegi ellentmondás és ennek védelmére gyártasz elméleteket. Ilyet lehet, de érdekesebb lenne azt megvizsgálni, hogy miért van benned ez az előfeltevés.
Én is szívesen dédelgetek a vallások egyenrangúságáról elképzeléseket, és tudom, hogy ez nekem abból fakad, hogy nem akarom elhinni, hogy az emberek egy része frankón csinálja a dolgokat és másik pár milliárd meg tévedésben él és pokolra jut, szamszárázik, stb. De ez kevés. Attól még, hogy így gondolkodok, nem változnak a vallások egymáshoz való viszonyai.
Te milyen alapokról jutottál oda ahova?
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hát ja, nincsség buddhista szempontból nézve persze. : ) Olybá tűnik nekem, mintha a Dharma gyakorlása valamit amivel probléma van, megszűntetne (-->én, vagy értelmezéstől függően énnek egy része) és így szabadulna fel a Földi lét terhe alól. (Megszűntetni azt, ami miatt ittvan/ragad az ember, különböző technikákkal leválik róla)
Kereszténységben viszont mintha pont, hogy ezt a bajos részt meg akarná változtatni jóvá, akár olyan szélsőséges folyamaton keresztül is, ami a szenvedés vállalása egy egész emberi életen át...
Előbbi egy szép gesztus az embernek, hogy ha már épp besokall, kiszállhat a játékból, visszakerülve ugyanoda ahonnan indult,(mikor még nem is létezett effektíve ő, meg semmi, ~teremtés előtti állapot) ami még télleg ~semmi, szóval a vanság ebből a szempontból télleg semmi.
Keresztény közegben meg Istenhez való hazatérés, az abszolút létezésbe, így lehet vanságnak hívni.
A keresztények hiszik, hogy az egésznek célja van ("Isten terve",stb), és azt igyekszenek elvileg beteljesíteni, a buddhisták pedig nemhisznek ilyesmit, pont az, hogy mi a fenét keresek én itt, vagy inkább mi a fenét keres az én itt?
Mindkettő jót tesz az egésznek, (ami izlés szerint vanság/vagy nincsség) de míg az egyik úgy, hogy viszi tovább, ezzel teszi teljesebbé, halad az úton, a másik úgy, hogy a szarból visszatér az eredethez, a "kezdethez", tehát gyakorlatilag télleg megszűntet rosszat a Földön, meg az egészben.
És nem úgy van az, hogy akkor miért nem mindenki az egyik, mert mindkettő fontos, valamilyen szinten mindegyik előrevisz, (hisz az is előrevisz, hogy az előrevivés lesz többségben,) és az sem feltétlen az egyén döntése, hogy én most melyiket csináljam, sokkal inkább mindenféle adottságok(karma, előző életek) be tudják határolni, hogy melyiket van értelme, hogy csinálja. Bár végső soron valószínű minden lehetséges.
Bence, meg akárki, egy ilyesmihez mit szólás?
(Ha véletlen Dharmás mondatba raktam bele keresztény szóhasználatot és ez összezavarná, akkor megintcsak sorry,nemgondolom komolyan, de azt sem mondanám véletlenül írtam.) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A vallások közös gyökerének végén a kis boholy,
hogy vannak egyáltalán.
De miért is jöttek létre?
Számomra nem túl meggyőző hogy pusztán az
akkor érthetetlen természeti törvényekre akartak
volna valami rendszert húzni. Inkább egy közös pont
nyoma még bennünk élt!/él(?)
Ahogy fejlődött az emberi elme egyre összetettebb
dolgokat tudott létrehozni, így a vallásrendszereket is
jól megkombózta. Ez szép színes, viszont az "érzelmi fejlődésünk"
(nagy általánosságban) csúnyán lemaradt.
Így néha az önmagukban jó dolgok nem tűnnek kompatibilisnek egymással. Lehetnek ezek vallások , vagy akár a sok kis személyiségszilánk amiknek meg van a helye az egész üveglapban.
Na de mit is akartam mondani? Ja igen:
(most így kinézek az ablakon és ) Megvan a közös gyökér, az ágak szerteágaznak, de mind az Ég felé nő!
Szerintem még érdekes is a külömböző vallásokat összehasonlítani,
hogy melyik milyen úton jutott el oda ahova.
Nincs olyan valamire való tanár, amelyik haragszik,
ha a 'törzsanyagból' máshol plusz órát veszünk.
'Mesterképzésen' meg mélyüllyünk ahova akarunk...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Csak mert ilyen napom van ha a Dharma féle üresség megfeleltethető a vallások vanságának akkor oké, de a buddhista vanság csak illuzórikus és ott ezek szerint nincsség van:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Végre közelednek az álláspontok.
Xerfiel a 231 már sokkal jobban tetszik:)
Akár szívesen le is zárom ezt a szófosásomat, megegyezve benne, hogy a szavak úgysem elég beszédesek.
Csak egy árnyalatni észrevétel: " attól még nem jelenti azt, hogy más, felsőbb síkban ez az én egyáltalán nem lehetne jelen"
Hát bármely síkban tűnhet énnek de térben eltűnik minden
elválasztás.
Amiatt is írtam ennyit, mert régen Lagellivel és Nargilével is volt már olyan vitám/beszélgetésem, hogy már mért kellett nekem a Dharmát választanom, az olyan távoli, meg keleti, amikor itt van nekünk a jókis kereszténység, az éppojan jó. Valamennyire? ezekre is reagáltam. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | És most, hogy végre valami tán világosat és tán hasznosat is mondjak, rájöttem mi a "probléma" a beszélgetésünkben. És bár én még ugyanazt érzem/hiszem/tudom lényegében mint eddig -, csak ugye ha az ehhez hasonlatos dolgokat ha át lehetne adni szavakkal, már rég nem lenne senki itt a Földön -, mégis szavak és kommunikáció szintjén úgyérzem léptem egyet előre - köszönöm a segítséget. Rosszul írtam eddig. Sőt, lehet alapvetően nemjó, ha írok erről (az eddigi mód biztos nem) - de legalább annyit igyekszem mostmár, hogy betömjem az esetleges mellékvágányra terelhető járatokat.
Nem feleltehetőek meg a vallások egymásssal, lelhetőek fel bennük olyan párhuzamok, miktől egyenlőek lennének - akár részeikben is.
De van olyan rendszer, és ez a vanság, ami ezeknél a hitrendszereknél felülemelkedetteb, és erre az ugyanegyre szépen illeszkedve a vallások, nem fedezhetőek fel lényegi ellentmondások közöttük, mindegyik 100%osan igazul leírja azt, amit neki kell, és a hívő pedig ezek által eljuthat oda, ahova neki kell.
Viszont nincs tényleges ellentmondás közöttük, csak akkor keletkezhetnek, hogyha egyik rendszerén belül próbáljuk megmagyarázni a másikat - ügyetlenül. Ügyesen pedig nem tudom, hogy meg lehetne-e fogalmazni ezeket a dolgokat, félek szavak szintjén nem.
Értem már mire célzott a Gén, és tényleg, nem cserélgethetők ki egymással az egyik, s a másik dolgok úgy, hogy ugyanazt kapjuk, ugyanazon a rendszeren keresztül szemlélve. Sajnálom, hogyha úgy tűnt, ilyesmit szeretnék; valójában olyan dolgokat szerettem volna éreztetni, szemléltetni, amik segítenek valami megértésében(vagy inkább az ahhoz vezető útra való rálépéshez), ami a vallásokon felül áll - de nem cáfolják meg egyiket sem, sőt, róla szólnak a vallások.
És a cél sem minden vallásban ugyanaz, de ugyanabban a vanságban igyekszik kezdeni valamit mindegyik ugyanazokkal a dolgokkal - attól függően, hogy az ember életében mitmennyire művel magán,(~hogyan készül fel a halálra) attól függően fognak történni földi élete után a dolgok - de ugyanabban az egy vanságban, amiről minden világvallás beszél - és az, hogy ezek egymással ellentétben állnak-e, csak annak a függvénye, hogy egyik rendszerből nézzük-e a másikat, vagy pedig mindegyiket látjuk a maga valójában a vansághoz idomulva, a rendszereket megértve ugyan, de nem egyikben-másikban benne maradva.
Bocsánatot kérek azoktól, akiket esetleg zsákutcákba terelhetett, amiket írtam; tekintse értelmetlenségnek szavaimat. Viszont a szavak mögé pillantva lényegüket látni próbálni egy pillanatra is - nem árthat; akinek hasznára válik magával viszi, kamatoztatja; kinek nem, az nem veszi fel. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ""Ha pedig más módszerekkel kevered a Dharmát, nem fogsz eredményeket elérni."
Ezt te mondod? Vagy a Dharma mondja? És miért?"
Ha egymással párhuzamosan alkalmazol különböző módszereket, amelyek A-ból B-be és C-ből D-be juttatnak, csak nem leszel elég effektív, de ha összekevered őket önkényesen, akkor már nem is az a módszer lesz. Hacsak nem vagy elég bölcs hogy megállapítsd pontosan hol vagy és hová kell eljutnod, akkor a kétféle módszer egymást akadályozza, vagy akát teljesen használhatatlannná teszik egymást. Eddig a tanítóim mind hangsúlyozták ezt, hogy a keveréssel elveszik a lényeg. Ebben nekem bizalmam volt. Ezért mondtam. A valódi Dharma az ürességre alapul hogy abszolút szinten nincs ott semmi olyna amire valamit mondhatnánk, és létezőnek tekinthetnénk, és más mémmel még soha nem találkoztam - persze ez lehet az én tájékoztalanságom, amiben egyáltalán szerepelt volna ez. Ha ez elveszik onnantól nem Dharma többé.
Hiába mondja szinte minden vallás, hogy most nem igazán jó, hiába mondja, hogy el lehet érni egy ennél sokkal örömtelibb állapotot, és hiába mondják, hogy közben szeressük egymást, és éljünk békében, attól még ezek nem lesznek ugyanazok. Ha csak a módszerek különböznének, még akkor is igaza lenne Xerfieldnek is meg neked is, hogy izlés dolga, használd a neked tetszőket, sőt ne legyél sznob, és ne helyezd őket egymás fölé. De ha a végcél nem ugyanaz, akkor mi értelme ezeket felcserélni?
"Én saját tapasztalatból ennek ellenkezőjét állítom."
Kérlek írj erről bővebben.
A kegyelmit DIREKT a - valaki/valami (Isten stb.) kegyelmes hozzám - jelentésében cáfoltam, nem egyébben.
Ami az alaptémát illeti, pont arról írok hosszas fejtegetéseket, hogy egyenlőségjelet lehet -e tenni, nyilván haszos az átfogó szemlélet, nem ezt vitattam.
"Szerintem meg veszélyes azt terjeszteni, hogy nem segíthet a lény magán azzal, ha a lehető legtöbb mémforrásban meglátja a közös nevezőket."
Szerintem is, ezért nem is ezt írtam. Én nem azt próbálom cáfolni, hogy vannak közös pontok, hanem hogy ezek ekvivalensek lennének. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Egyenlőségjelet én sem tennék különböző vallások közé, ezt nem gondolom. Azt állítottam, hogy szerintem a különböző világvallások egy közös gyökérből erednek. És bizony utólag rájöttem, elkövettem egy hibát, és olyat is mondtam helyetelenül, hogy céljuk lényegében ugyanaz. Nem nagyon lepődnék meg akkor sem, ha későbbiek során rájönnék, hogy tényleg így van, de most azt mondanám, azért mégsem, rosszul mondtam, másra gondoltam... Ugyanis nem vagyok benne biztos, hogy pl. egy csak önmagában Dharmát gyakorló és hívő ember személyisége halál után megmaradhat, mivel te is azt írod, hogy ez a képzet valójában egy illúzió, nem is létezik; így nemigen foglalkozik sztem a buddhizmus azzal, hogy a személyiséget művelje. Minél gyorsabban ki akar kerülni a létforgatagból, és a Dharma gyakorlásának lehetőségével ennek biztos, hatékony módszerét kínálja. A kereszténységről meg már írtam, hogy jobban rajta van azon, hogy a személyiséget is megtisztítsa, és ezzel halála után az egész fontos része lehessen az is, ugyanazon jellegében,(nem formájában!) mint itt a Földön létezett - mégha az egész létezése csak a nemtudása illuziójából fakadt is.
Azért mert ebben a síkban énnek tűnünk Bence, sztem az attól még nem jelenti azt, hogy más, felsőbb síkban ez az én egyáltalán nem lehetne jelen. Persze nem én formában, hanem abban a formájában, ahogyan ő az egésznek része kell, hogy legyen. És nem is énnek érzékeled(valójában nem is érzékelsz, mivel nem létezel), hanem az egésznek, mert összhangban vagy vele teljes mértékben(tehát nem is érzékelsz semmit, nincs ki érzékeljen, van a vanság). És itt jön az szerintem, hogy de, akár érzékelheted ~énnek is egyszerre, és lehetsz te is valamilyen értelemben,(persze egyáltalán nem olyasmi énről beszélek, mint amit mi ezen a szinten hiszünk énnek), megtarthatod egyszerre individuális jellegedet, amellett, hogy nincs is olyan, hogy individualitás - hiszen minden egy. Ellentmondásnak tűnik, igen, a szavak szintjén.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | nincs magas - nincs alacsony
-egy szint- (ahol az út a cél) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | JÓL VAN EZ ÍGY
Hogy miért vagyok többször szomorú,
Mint víg, ó, kedves, kár úgy számbavenni,
Jól van ez így,
Lásd, kell szomorú embernek is lenni.
Kell lenni szívnek, amelyben kihajt
S dússá érik az élet szenvedése,
Vak, ferde mag,
Mely mégis, mégis, istenek vetése.
S lásd, van az úgy, hogy ez a bús vetés
Legsúlyosabb kalászát akkor kapja,
- Furcsa titok -
Ha jó időknek fénylőn süti napja.
Sokszor meg mintha mély, nyugodt öröm
Acélos fénye éppen őbelőle
Csillogna ki,
Ha ráhullt a könnyek meleg esője.
"Bánat" - mondod, - de bánat és derű
Között a határ olyan egyszerű-e?
Hátha a bú
Íze kapat a legbölcsebb derűre?
Hátha a végső Aratás után,
Mikor sarló alá hull lassu szára,
Belőle kél
Szent kenyér az istenek asztalára?
/Tóth Árpád/ |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Talán Bence tényleg egy kicsit sarkítva fogalmazott, mert lehet valóban fejlődni úgy is ha az ember mindent összekever, mindenből kimazsolázza azt ami számára hasznos.
Lehet, de csak egy bizonyos szintig.
Valódi mélységet akkor érsz el, ha egy helyen ásol mélyre és nem mindenhol ásol egy kicsit.
Nem véletlen, hogy még a buddhizmuson belül is, nem gyakorol az ember össze-vissza mindenféle meditációt, hanem általában van az előkészítő gyakorlatok után egy meditáció egy életre.
Ha mindent összekeversz akkor sikerülhet összeállítani egy olyan mozit ahol minden film olyan amit Te szeretsz, de nem juthatsz el a mozitulajdonos szintjéig ahol mind1 milyen film megy, az a fontos, hogy működjön a gép és ne legyen lukas a vászon.
Szóval eljuthatsz oda, hogy csak szép és bölcs gondolataid, szavaid és cselekedeteid legyenek, de még mindig nem fogsz mögé látni és tapasztalni azt aki mindezt teszi, akivel teszi és amit tesz, ráadásul mindezt egyszerre nem elválasztottan! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Bence:
"Ha pedig más módszerekkel kevered a Dharmát, nem fogsz eredményeket elérni."
Ezt te mondod? Vagy a Dharma mondja? És miért?
Én saját tapasztalatból ennek ellenkezőjét állítom.
Ami a "kegyelmi" szót illeti, bizonyos kontextusokban azt jelenti, hogy kvázi "kutya tudja miért" hirtelen meg lehet kicsit vagy nagyon "világosodni", és nem csak azt, hogy azért mert valaki/valami (Isten stb.) kegyelmes hozzám.
Ami meg az alaptémát illeti, számomra nem az a kérdés, hogy ugyanazt mondják-e a vallások stb., hanem hogy nekem mi "hasznos". A gyakorlat számomra azt mutatta, hogy többféle vallás vagy vallási irányzat, világnézet és ezek gyakorlati útjai egymást előrevivő és elősegítő tudati változásokat eredményeztek bennem (már ha abban a paradigmában gondolkodom, ahol lehet beszélni okról és okozatról). Amúgy is általában a "közöset", az egyetemest, vagyok hajlamos meglátni, de a különbségek megfigyelését is nagyon hasznosnak tartom...
"Szerintem veszélyes azt terjeszteni, hogy ezek a mémek felcserélhetőek és keverhetően lennének"
Szerintem meg veszélyes azt terjeszteni, hogy nem segíthet a lény magán azzal, ha a lehető legtöbb mémforrásban meglátja a közös nevezőket. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | És egy elég általános hiba, amit természetesen én is elkövettem, de már nem lett volna következetes kijavítani, hogy buddhizmusról beszélünk, holott Dharma gyakorlás van, a buddhizmus szó egy olyan találmány ami kétségkívül a lényegét veszi ki belőle, tehát hogy nem bizonyos módszereket használok, hogy leszokjak a relatív gondolkozáshoz való kötöttségeimről, hanem valamiféle mém ami ezt vagy azt mondja.
Ha olyan szintről nézzük, hogy vannak mémek, amik az abszolútról hintenek el dolgokat, de tudjuk, hogy ez nem szavakba önthető, akkor nyilván párhuzamba állíthatóak a vallások és a buddhizmus.
De olyan hogy buddhizmus nincs is Dharma gyakorlás != buddhizmus (bár ez megint csak következetlenségeket okot az eddigi szövegeimben). Ha pedig más módszerekkel kevered a Dharmát, nem fogsz eredményeket elérni. Bölcselkedni persze lehet, de ez meg felesleges, nem jutunk vele kettőről az egyre. Ezt a sok szöveget is csak azért írtam, mert szerintem veszélyes azt terjeszteni, hogy ezek a mémek felcserélhetőek és keverhetően lennének. Tehát ha valaki elolvassa az irásodat olyan következtetésre juthat, hogy tökmindegy melyiket választja - ez izlés dolga - holott egymásnak ellentmondó dolgokat állítanak.
A Dharma nemértésed egyik biztos jele, hogy nálad egyáltalán felmerül a teremtés ezzel kapcsolatban. Ajánlom figyelmedbe a Brahmajala szútrát (A Nézetek Mindent Felőlelő Hálója Szútra), ebben a Buddha a mémek kialakulásának csoportosítása szerint megcáfolja az összes olyan filozófiai iskolát, melyek NEM egyeztethetőek össsze a Dharmával, és amelyek emiatt nem is vezetnek el a megvilágosodásig. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A filozófiai rendszerek hármas csoportosításához (nemlét, lét és egyik sem) még annyit tennék hozzá, remélem érthető példa lesz, hogy egy nihilista ha ránéz egy almára, azt gondolja, hogy kb mintegy füstből éppen ilyesmi állt össze, de semmit nem tud róla elmondani, ez az egész véletlenszerű kavargás. Egy buddhista mondjuk átlátszónak látná, mint egy hologramm, amit ő vetít ki, míg egy eternalista egy tömör szilárd almát látna, ami tényleg ott van. Nem túl szerencsés, de remélem mégis érthető.
Egyenlőségjelet tenni a közé, hogy valaki szeretné, hogy a legfelsőbb erő megbocsásson neki, hogy végre MEGINT a tiszta tökéletes valóságot tapasztalja, és a közé, hogy megértettem, hogy a világ egy félreértés szerintem nem a mély megértés jele.
Az álmokban tapasztalt dolgokat például ki teremti? A buddhizmusban pl ez nem sokban különbözik a mindennapi élettől. A földet és eget Isten teremtette, míg az álomföldemet én? Vagy az én isteni részem? Egyáltalán az egyik valósabb?
Ha például úgy képzeljük el a tapasztalt relatív világot, mintha egy síkban lenne, és ha e főlé emelkedünk, ráláthatunk az egészre - hogy minden mindennel összefügg, hogy mind a tárgyak mind az én nem LÉTEZŐK, csak viszonyok, csak ebben a síkban értelmezhetők, akkor fenntarthatatlanná válnak azok az elméletek, miszerint engem valaki teremtett. Pusztán azért tűnök, mert ebben a síkban látok, és eddik MINDÍG ebben a síkban láttam. Alapvető ellentmondás, amit még mindíg nem oldottál fel Xerfield, hogy Isten már megteretmett bennünket, és tök jó is volt minden, de elbarmoltuk, és most ítt szívunk. Ez nem egyenlő azzal amit a buddhisták mondanak, hogy ha lett volna már egy megelőző jó állapot, abból nem eshettünk volna ki- kezdetnélküli idők óta énként tapasztaljuk a dolgokat - máshogy nem is lehetne, és az ok-okozattal kerülne ellentmondásba. Ráadásul ha tényleg Isten teremtett volna, akkor a Jósága erősen megkérdőjelezhető lenne, hiszen nem TUDÁST, hanem illúziókat kaptunk, és folyamatosan szenvedést tapasztalunk (ez ha valakit érdekel bővebben kifejthető - nincs elletmondásban azzal hogy most éppen jól érezzük magunkat - a szenvedés fajtáinak definíciója nélkül nem érthető), ráadásul mire ez a kegyelméből elmúlik, semmi tőbben nem fogunk kapni, mint ami mindig is állandó, az abszolútat. Nem érthetjük meg MAJD AZÁLTAL az abszolútat, hogy Isten egy pár körre életre kényszerített minket bűnösöket, hiszen ezen nincs mit megérteni, egyszerűen a relatív gondolkozásról kell leszokni (ami pedig pont azért nehéz, mert eddig CSAK ezt csináltuk - mindig volt egy csináló egy én). Ha pedig eredendően nem voltunk rászokva akkor minek kezdtük el mégis? Ennek így semmi értelme.
Dharma != teista vallások. Ide egyenlőségjelet tenni gondatlanságból elkövetett mémfunkciópusztítás. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Először is kijavítanám egy előző hozzászólásomat, mert túl hirtelen írtam, szóval nem tartom kegyelminek a mahájána buddhizmust, mert végiggondolva a kegyelem szónak azt a jelentését láttam meg, hogy Isten MÉGIS megengedi hogy csatlakozzunk hozzá a menyben, tehát alapvetően a törvényeit szegtük - megmondta, hogy megbüntet, de mivel jóságos, mégis megkegyelmez. Na ilyen egyáltalán nem szerepel a buddhizmus semelyik ágán. Amivel egyetértettem, hogy lehet külső segítséget használni - sőt ez inkább célravezető, ez a Buddhák és Bodhiszattvák együttérzéséből fakad, nem a kegyelmükből.
A másik amelyikben egy cseppet sem közeledtek az álláspontjaink, hogy mivel az ÉN léte illuzórikus, ezért Isten legfeljebb a NEMTUDÁST, a ZAVARODOTTSÁGOT teremthette, semmiképp nem az ént. Az a magyarázat, pedig, hogy volt egy optimális állapot, majd egy kimozdulás ebből, és ha már megtisztultunk, újta elérhetjük ezt, és a világ így mintegy gyakorlópálya a lényeknek, arra jó, hogy majd megértsék az abszolútat, megint csak nem egyezik a buddhista látásmóddal. A Dharma szerinti látásmód ugyanis semmi hasznára nincs annak, aki nem gyakorol. Ha valaki azt mondja, hogy - igen, a világ illúzió, OK, most már tudom, az legfeljebb még hülyébb lett. A buddhizmus nem próbálja odaadni a lényeknek az abszolútat, hanem módszer, mely alkalmazva leszoktat a relatívban való gondolkodás/cselekvés stb. -ről.
Ami miatt vitatkozunk, csak hogy ezt ne veszítsük szem elől, hogy a Dharma = e más vallásokkal. A Dharma egy olyan mémrendszer, amely gyakorolva eltünteti az összes többi mémrendszert, és saját magát is. Ha valaki ezt összekeveri más mémekkel, akkor ez a funkciója elveszik, kvázi semmit sem ér. Mivel úgy gondolom, hogy ez felmérhetetlenül hasznos, olyan kijelentéseket nem tudok szó nélkül hagyni amelyek ezt a képességét kiölik belőle. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | ja csak nem mindegy mit ettünk előtte, hehe |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Na még csak gyorsan láttam írtál megint Bence:
A teremtés nem feltétlen valaki műve, nagyon nem tetszik ez neked, a Mindenség műve hogyha úgy tetszik, megint az, hogy látszólagos ellentét hogy személyes vagy személytelen jellegről beszélünk.
Isten pedig mivel mindenható, megtehetne mindent télleg, de ő sem fogja megtenni valószínűleg azokat, amiket a Buddhák nem tesznek meg, mert azzal saját maga művét, a teremtést, és azzal saját magát tagadná meg, azt meg minek, hogyha lényegében tökéletesre teremtette meg a világot. Az, meg hogy a buddhizmusban ezeket leírták, hogy na azért tudd, hogy ezeket azért nem lehet, (-->nem fogod ha azon a szinten leszel, szóval ennek tudatában műveld magad,) az megint csak nézőpontbeli különbség véleményem szerint. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Most csak röviden, mert menődni kell mindjárt.
Dakini: Bocs, ha nem fogalamazok világosan, de számomra tök fura is a kérdésed. Az egész létforgatagba azért került az ember, mert bűnbe esett, és a cél az, hogy ezt a hibát felszámolja, vagyis az hogy elérje azt a szintjét a tudásnak, és vele együtt a tudatos létnek olyan szintjét, amikor már _tudja_ és minden izében benne van ez a tudat, hogy nem kell neki a bűn - akkor kerül vissza Istenhez. Namost ezzel a tudással, amit ugye nem vehetnek el tőle, nem fog bűnbe esni még egyszer, az fix. Mondhatnám úgy is, hogyha van egy programhiba, és azt kijavítod ügyesen okosan, de télleg kijavítod, akkor az még egyszer ugyanúgy nem fog megtörténni az fix. A kiinduló és a az az állapot mikor az ember "hazatér" nem teljesen ugyanaz, mert egy többlettel tér vissza, tudatosulva, ami azelőtt nem így volt.
És az, hogy Isten a maga képére teremtette az embert, az azt jelenti, hogy adott nekik szabad akaratot, ami neki is van. Pont emiatt a látszólag "tökéletlenség" miatt tökéletesek.
Az meg hogy mit csinálta Isten a teremtés előtt, meg ilyesmi, az azért értelmetlen, mert a teremtéssel együtt teremtette az időt is.
Bence: Már tényleg csak röviden mert indulok, csak ami nagyon szemet szúrt nekem, mikor olvastalak: Többek közt azzal érvelsz a mahajána buddhizmus nem kegyelmi voltára, hogy a menedékkérés sem személyhez szól igazán, dehát pont ezt próbálom leírni, hogy ez annyira tök mindegy. Az, hogy valaki személynek szereti tekinteni, mert jobban tud hozzá imádkozni, segíti az egész megértésében/érzésében, az nem jelent semmi, menedéket kérni egy mindent átfogó alkotó és fölötte álló erőtől is lehet, az attól még kegyelmi mozzanat szerintem. És még az is bőven belefér, hogy nem valójában kívülálló valakitől kérem a kegyelmet, hanem magamtól, azon részemtől ami Isteni, és amivel természetesen a hétköznapi életben nem tudok mindíg azonosulni érzelmi és cselekvés szinten semmiképp, mégha értelmileg igen is.
Szerintem nagyon felszínesen nézve különböznek, kicsit felszínesen hasonlóak, belemélyedve megintcsak különbözőnek tűnnek, de a végén észreveszi az ember, hogy ugyanaz, másképp, másoknak, és nem véletlenül. Vagy szerintetek lényegében más dolog történik halála után azzal aki ebben hisz, azzal aki abban hisz, attól függően alakul majd a következő felvonás? Vagy egyet kivéve - amiben éppen hisz az ember - észre kéne venni hogy a többi hamis tanítás, és végső soron hiba azokat követni teljes szívvel, lélekkel?
Szerintem is fogunk még vitatkozni, és ennek nagyon örülök. : ) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nargile: Átjöttni vélem, de ezt majd állapítsd meg te:) Abban igazad van, hogy elég felszinesek az ismereteim a kereszténységről (bár jártam hittanra meg templomba gyerekkoromban - talán a járatak jobb szó, de néha azért tetszett - a hittan tanár jó fej volt), de én nem a kereszténység, hanem bármely teista vallást elutasító vagyok. Az időbeliség csak egy pont. A lényeg inkább, hogy a teremtés egy szándékos tett. Ráadásul egy valakié. Itt most még írnék valamit, de per pillanat nem tudom nekem tetszően megfogalmazni, később...
Egy másik pont, ami még nem került elő, az a mindenhatóság. A buddhizmusban például a Buddhák nem mindenhatóak nem tehetnek meg mindent - majd utánanézek, mi az a három dolog, de az egyik mindenképpen, hogy nem tudják megváltoztatni az ok-okozati törvényeket, egy másik hogy nem tudnak "erőszakkal" buddhistává tenni senkit, aki nem nyitott a Dharmára, azt nem tudják az akarata ellenére "megvilágosítani" - megfogni a nem létező lényt és megmutatni neki, hogy nem létezik. De itt is lényeges az első. Ha Isten mindent meg tud változtatni, akkor az ok-okozati törvénynek nincs is értelme. Akkor viszont semmiféle megállapítást nem tudunk tenni a valóság természetéről, hiszen nem ismerhetjük a szabályokat, sőt nincsenek is. A legfőbb problémám ezekkel az elméletekkel, hogy ez nem más mint a józan ész sutba vágása, a megismerés feladása. És ráadásul utána még magyarázatnak is nevezik. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Kezdetben volt az Ige (Logosz), és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige."
az Ige cselekvést, létezést, történést fejez ki.
Ezek nélkül nincs változás, ami nélkül az idő sem értelmezhető.
Ezért elég valószínű hogy a teremtés időn kívüli, az idő is annak "kiáramlásából" keletkezett, vagyis vált értelmezhetővé (meg amúgy is: ha nincs aki értelmezze??!..) Illetve ha a teremtés időben történt volna, kellene egy kezdeti időpont...
"Kezdetben alkotta Isten az eget és a földet" (Ter 1,1).
"Kezdetben alkotta Isten a relativitást" (daath 1,1).
=nehogy már megérthető legyen :)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Bence: nem tudtam még végigolvasni mindent, de egy dologra azért szeretnék reagálni. Azt mondod, hogy a világ időben való teremtése szerinted egyfajta dualista világképen alapul, összeegyezhetetlen a buddhista megismeréselmélettel. Szerintem ez egy tipikus olyan pont, ahol meg lehet fogni a kereszténységgel való szembenállásod lényegét. Illetve azt, amit kereszténységnek gondolsz.
Valóban sok keresztény gondolhatja azt a Genezis felületes olvasata alapján, hogy a világot időben teremtették: Isten egyszer csak gondolt valamit nemtudoménhányezer éve, és megteremtette a világot. Lőn világosság, megpihent meg minden. Azért vannak olyan keresztény bölcsek, akik a Genezist jóval mélyebben értelmezték és továbbgondolták. Órigenész például, a 4. századi egyházatya a Genezishez írott homíliájában. Összekapcsolja ugyanis a Genezis első versének értelmezését János evangéliumának értelmezésével.
"Kezdetben alkotta Isten az eget és a földet" (Ter 1,1).
"Kezdetben volt az Ige (Logosz), és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige." (Jn 1,1-3)
Órigenész: "Nem beszél itt egyfajta időbeni kezdetről, hanem azt mondja, hogy kezdetben, vagyis az Üdvözítőben lett az ég, a föld és minden, ami lett." (Első Homília)
Órigenész ezenkívül azt is leírja, hogy nem véletlen, hogy a világosság és sötétség elválasztása után a Genezis ezt írja: "Akkor este lett és reggel lett: egy nap", és nem azt, hogy "első nap". Azért nem írja, hogy első nap, mert ezt az egész teremtést az időn kívül kell értelmezni. Az idő nem az Egyel veszi kezdetét, hanem a Kettővel.
Remélem valamennyire átjött, mit akarok ezzel. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Xerfield, Te írtad:
"Sztem azért nem kellene tartani még egy bűnbeeséstől, mert hogyha az ember elkövet valami hibát, ide kerül a létforgatagba, és aztán lassan, nehezen megtisztulva újra visszaemelkedik Istenhez, akkor ezzel pont azt tette, hogy megismerte a bűnét, és feloldozta azt.
Hogy néha személyes, néha személytelen formában írok róla az így van, mert fel lehet fogni így is, úgy is, nem ez a lényeg mint azt a taoizmusnál igyekeztem szemléltetni."
Kicsit úgy érzem úgy kicsúszol a kérdéseimből, nem válaszolsz igazán.
210.-ben kifejtettem miért nem értem hogy ha ugyanaz a kiinduló és a végpont akkor miért ne esnénk ki újra és újra az ideális állapotból.
Illetve, hogy egy tökéletes lény(?) hogyan teremthet nem tökéletes lényt a saját képére?
Amit Bencének írtál:
Nem kell Istennek, és nem kell teremtésnek sem hívni, de a lényeg sztem nem veszik el, az hogy te itt vagy, te vagy valaki, származol valahonnan; az megint csak más kérdés, hogy te magadat mivel azonosítod abból amit érzékelsz a tudatoddal, netán csupán a tudattal, de valami akkor is létezik, és ha nem akarod teremtésnek hívni akkor hívd úgy, hogy a tudat formát öltött, megnyilvánult, kiáramolt a vanság és milyenségbe alakult időlegesen egy meghatározott céllal, tökmindegy szerintem. : )
Lehet, hogy nem ugyanazt értitek tudat alatt.
Nem lehet a buddhista gondolkodásmód szerint csupán a tudattal azonosítani magad úgy, hogy közben azon kivül létezzen valami.
Buddhista felfogás szerint a tudatnak tér természete van, mindent magában foglal, ebben jelennek meg a dolgok, vannak benne, majd tűnnek el.
Ezenkivül nincs Isten illetve amennyiben van, (mert a buddhizmusban egyfajta létállapot az Istennek világa ami nem a végső cél sőt!, egyeltalán nem cél) az ezen a téren, a tudaton belül van. Az istenek világa a buddhizmusban még mindig csak egy illuzió, melyet komolyan véve énilluzióval, egoval rendelkezőek az istenek, így tudatállapotuk nem válhat céllá.
Szóval istennek lenni a buddhizmusban még mindig csak a tér játéka és nem maga a tér. Egy hullám az óceán tetején, de nem maga az óceán.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Akkor nem jött át amit írni akartam, remélem jó példa lenne pl a szivárvány. Az egy olyan jelenség, ha valaki a megfelelő szögből látja, számára szivárványnak néz ki. Ha senki sem látja nincs is értelme szivárványról beszélni. Ugyanígy az én is csak kontextusban értelmezhető - én+tapasztalat+tárgy. Nincs róla szó, hogy egyszer Isten megteremtette volna az én énemet, ami azelőtt nem létezett, de utána már igen, és most egy földi életet tapasztal, aztán majd ugyancsak az énem beleolvad Istenbe. Azért tűnök énnek, mert közben úgy is tűnik, hogy cselekszem egy világnak tűnő dologban, de ezek elválaszthatatlanok. Engem és mást sem teremtett valaki, hanem a nemtudásom miatt énnek tűnök.
Az is tévedés, hogy a bajom a kegyelemmel lenne. A Vajrayánában a láma kegyelméből lehet elérni egy életen belül a megvilágosodást, egyébként sokkal hosszabb lenne. És az is hogy most gyakorolhatunk egy Buddhán múlott, aki tanított, mielőtt számunkra érzékelhetetlenné vált volna. Nekem azzal van bajom ha valaki egy kívülálló erő önkényes törvényeinek tartja azt, ami "önmaga" kivetítése. Azaz megértve hogy miről van szó le is bomlik teljesen - nem csak a világ, az én is. Ami a menedékvételt illeti, ha jobban ki van fejtve, azaz :
Menedéket veszek a Buddhában, a tudat teljesen kibontakozott állapotában - akkor ez inkább tulajdonság, semmiképp sem személy.
Amit reggel elfelejtettem leírni, hogy vannak eternalista, nihilista és középút tanítások, ezeket hiba lenne összekeverni. Márpedig a Dharma középút az Istenhitek pedig eternalisták. Pont hogy felszínesen tűnnek ugyan olyannak, mélyebben nézve lényegesen eltérnek.
Úgy érzem még fogunk vitatkozni:) és legalább nem offtopic. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szerintem a hinajána buddhizmus nem volt még kegyelmi vallás, viszont a mahajána már annál inkább, "Buddhába vetem bizalmam, a Tanba vetem a bizalmamat, a Közösségbe vetem bizalmam" én erről is mindenhol úgy olvasok, hogy ez a menedékkérés. Persze lehet tévedek, szerintem a kereszténység óta kegyelmi vallások vannak. Mahajána hívők naponta el szokták imádkozni:
"A hat világtáj felé küldöm együttérzésemet,
Minden lénynek szeretetet, együttérzést, örömet küldök.
Fektemben is irgalomért esedezem,
Ültömben is irgalomért esedezem,
Békességért könyörök, ha állok,
Békességért könyörgök, ha járok.
Om mani padme hum."
Én ezt elég kegyelminek látom, nemmintha bajom lenne vele, sőt.
Az meg, hogy mindenki maga éri el a dolgokat ez természetesen így van, ez csak a köntös, a ruha amiben éppen járunk, most az a helyzet hogy ilyen kegyelmi kontextusban történik mindez. Az egyének szintjén persze nem feltétlen, Bence te például kifejezetten ódzkodsz ha jól látom attól, hogy bárkinek is a kegyelmére szoruljál, vagy hogy bárki is teremtsen téged, de nagy vonulatában nézve szerintem észrevehető ez.
Dakini: Sztem azért nem kellene tartani még egy bűnbeeséstől, mert hogyha az ember elkövet valami hibát, ide kerül a létforgatagba, és aztán lassan, nehezen megtisztulva újra visszaemelkedik Istenhez, akkor ezzel pont azt tette, hogy megismerte a bűnét, és feloldozta azt.
Hogy néha személyes, néha személytelen formában írok róla az így van, mert fel lehet fogni így is, úgy is, nem ez a lényeg mint azt a taoizmusnál igyekeztem szemléltetni.
Bence: Nem kell Istennek, és nem kell teremtésnek sem hívni, de a lényeg sztem nem veszik el, az hogy te itt vagy, te vagy valaki, származol valahonnan; az megint csak más kérdés, hogy te magadat mivel azonosítod abból amit érzékelsz a tudatoddal, netán csupán a tudattal, de valami akkor is létezik, és ha nem akarod teremtésnek hívni akkor hívd úgy, hogy a tudat formát öltött, megnyilvánult, kiáramolt a vanság és milyenségbe alakult időlegesen egy meghatározott céllal, tökmindegy szerintem. : )
Na most aztán viszont lépnem kell, pedig írnék még, de majd. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Na igen ezt ki is felejtettem.
A buddhizmus mint kegyelmi vallás...
A buddhizmus kőkeményen az ok-okazat elvéről szól ahol semmiféle kegyelemnek helye nincs.
Tetszik-nem tetszik csak az történik velünk aminek mi ültettük el a magjait, hozzon az akár szenvedést vagy boldogságot, kibújni alóla vagy bárkitől kegyelmet kapni nem lehet.
A megvalósított tudatállapotokhoz épp így el kell ültetnünk a magokat. Pl. sok-sok meditációval és egyéb módszerekkel.
A buddhizmus így gondolkszik. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nem győztél nagyon meg, hogy mégegyszer miért ne esnénk bűnbe...
Ha egyszer Isten a maga képére teremtett minket és ugyanoda jutunk vissza, azaz az Ő tudatállapotát megvalósítva érjük el a célt, akkor miért nem? Azt se értem, hogy mi nagyon akartuk azt az almát.
Ha ez a lehetőség bent, volt a tudatunkban mikor olyanok voltunk mint Isten, akkor később is bent lesz. VAgy azt feltételezzük, hogy mégiscsak akkor még tökéletlenek voltunk az Ő tudatállapotához képest, ezek szerint ha visszatérünk Istenbe, akkor viszont már tökéletesek leszünk mint Ő és ezért nem fogunk újra bűnbeesni.
Nekem csak így logikus.
Akkor viszont a saját képére teremtett minket, de valahonnan vett egy a saját tudatállapotán kivül lévő dolgot, egy tökéletlenséget, egy hibát amit beépített a mi rendszerünkbe.
Azt pedig csak akkor szedhette elő ha ismeri, azaz Ő rendelkezik ezzel a tökéletlenséggel.
Nekem még az is fura, hogy néha úgy beszélsz Istenről mint egy különálló teremtő, mindenható személyről, néha meg úgy mint egyfajta személytelen mindentátható dologról, egyfajta térről, amibe visszatér az energia meg ilyesmi és keletkezik belőle mindenféle újabb.
Persze sokan próbálnak vallásokat szintetizálni, de az, hogy lehet találni közös vonásokat a vallásokban az nem jelenti azt, hogy ugyanazt mondanák mélyebb értelemben. És szerintem ez a szintetizálás csak olyan szinten fog valaha is működni, hogy a szintetizáló egyén minden vallásra rávetíti a saját megértési szintjét, a saját különböző vallásokból összerakott igazságát, így létrehozva egy újabb vallást.
A vallások és kővetőik pedig élhetnek békében és szeretetben anélkül, hogy ugyanazt kéne gondolniuk a nagy dolgokról és ugyanoda akarnának menni. Szerintem pont ez a tolerancia lényege, nem azért szeretni a másikat mert hisz látom én, hogy Ő is csak olyan mint én, hanem a különbözőségét tisztelve, még akkor is ha teljesen mást gondol a dologról mint én, teljesen mások a válaszai.
Persze vitázni atól még lehet... ;-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Már megint nincs idő:) csak egy rövid és fonros észrevétel:
"Egyébként mindkettő, a kereszténység és a buddhizmus is kegyelmi vallás, felsőbb hatalmak kegyelméből lehet feltámadni ill kikerülni a létforgatagból, és társaik."
Ez egyáltalán nem igaz. A buddhizmusban pont ellenkezőleg történik: a te saját egyéni erőfeszítéseid, áldozathozatalaid segítenek a megnemértés feszámolásában. Olyannyira nem igaz ez, hogy egyenesen vannak olyan "lények" bár a felismerés után már nem lények:), a pratyjéka-buddhák az önbuddhák, akik a tanításthozó buddhák idejék kívül is felismerik a valóság természetét, és hogy ebben nincs semmiféle én. Az, hogy ez történik velük egy múltbéli kívánságuk eredménye, egyedül szeretnék felismerni a "valóságot". Tehát ilyen állapotban lehet kerülni, anélkül, hogy a buddhizmus mém jelen lenne éppen a világban, ha valaki a függő keletkezés tizenkettes láncolatán meditál - visszafelé, és így lebontja "önmagát".
Az meg hogy az egómnak mi tetszik - és szívesen hódolnék bármely istennek, ha reálisnak érezném, hogy ő teremtett, de pont ezt próbálom magyarázni: engem (és bárki mást sem) SENKI sem teremtett, "mindenki" azért az, mert azt tapasztalja ami az élete, és azért tapasztalaj azt, mert ennel az okait ültette el, és így tovább a végtelenségig. Azért nem teremtett senki, mert nincs is olyan, hogy én, legfeljebb függésben. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Dakini, azt az idézetet csupán a Daath bölcsességgenerátor küldte nekem pont akkor, gondoltam mókás, és bírom.
A keresztény egyház az, ahogy a papok értelmezik a szentírást (tudnak különbözni azért ők is rendesen, de mondjuk a hivatalos álláspontjukról beszélek-van ilyen), és ami a templomokban folyik. A kereszténység meg az, ami általad és a Szentírás által létrejön. Belevetítem és rázós, nemhinném, neked ezek szerint igen, nekem cseppet sem. Tudom, hogy nem baj, sőt, jó, ha elkezdünk foglalkozni a gondolattal, hogy az elérendő cél ugyan abszolút értelemben egy, de nem tudsz olyan tanítást adni, ami a világon mindenfajta embert vezetni fog. Viszont lehet több látszólag tök eltérő tanítás, melyeket mindenki saját egyénjéhez megtalálva és illesztve eljut oda ahova kell. Az, hogy megkisérlem ezeket kibékíteni egymással, összehangolni őket, sztem egy nagyon hasznos dolog. Különben nem én vagyok az első, és nem is az utolsó, ki ilyen irányú tevékenységet folytat, jópár kulcsot kaptam jómagam is ezekhez. Viszont amellett, hogy akár hatékonyabban is megértetheti az útját keresővel a lényeget, ezzel közelebb kerülhetnek az emberek egymás megértéséhez és elfogadásához, sőt, őszinte szeretetéhez. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Dakini: A bűnbeesésről. Kérdezik többen, ha Isten tökéletes, miért nem olyan világot teremtett, amiben nincs bűn? És pont a lényeg, hogy Isten az embert a saját képére teremtette, szabad akarattal. Megtehette azt, hogy bűnbe esik, ez a lényeg. Bár Isten nagyon kis lehetőséget hagyott meg neki abűnbeesésre, (ugye egyetlen fa gyümölcséből nem szabadott enni,) hogy csak akkor eshessen bűnbe az ember, ha nagyon akar, de megtette. Ez az egész így tökéletes a maga tökéletlenségében. A biztosíték, hogy nem lesz még egy ilyesmi, ha az ember visszajutott oda ahonnan elindult, az maga az ember, erre nem lehet mást mondani. Isten pedig ott van mindenkiben, örökkévaló, változatlan, és meghalhatatlan, ha az ember észreveszi magában, akkor halkan mindig megsúgja az egyénnek, hogy mi a helyes - ha akar rá figyelni persze.
Még Bence: Akartam még írni, nézd meg a kínai univerzizmust. Kezdetben a mindent átfogó, felölelő, irányító Tao személytelen volt, az erő, ami a Minden. Aztán később az embereknek igényük volt arra, hogy egy személyhez szóljanak, hozzá imádkozzanak, és csináltak belőle egy személyt: Ő a Tao, ha úgy tetszik személyesen. Ez a lényegen csöppet sem változtat, sztem max egónknak nem tetszik hogy na nehogy már legyen egy felsőbb valaki személy aki teremtett minket meg uralama alatt vagyunk meg kénye kedve szerint kelll cselekedni hogy visszafogadjon minket?! Pedig ugyanez érvényes a buddhizmusra is, ott is bizonyos életvitel folytatásával kerül közelebb az ember a Nirvanahoz. Egyébként mindkettő, a kereszténység és a buddhizmus is kegyelmi vallás, felsőbb hatalmak kegyelméből lehet feltámadni ill kikerülni a létforgatagból, és társaik. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Na persze, hogy minden ugyanaz másképpen...
Pl. az alma meg a cipőtalp is csak anyag. Atomok, elektronok.
Cipőtalpat azért mégse ennék, talán nem is volna egészséges.
Nem célravezető a relatív szinten lévő dolgokról szóló vitában, abszolút szintről hozott megállapításokkal érvelni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | xerfield!
A kereszténységet én pl. nem nevezném hamis tanításnak, biztos, hogy hinajána és talán még mahajána szinten is nagyon jól műkődik.
De azért én nem vagyok biztos abban, hogy ami buddhista látásmódót Te belelátsza keresztény tanításokba azok valóban ott is vannak.
Pl. ez az egész reinkarnáció belevetítés nekem egy kicsit rázós!
Vagy akkor ugye kérdés, hogy mit nevezünk kerszténységnek, amit a papok mondanak a templomba, és ami írva vagyon a könyvekbe, vagy a Te megértésedet a keresztény tanításokról!!? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | (Miután elküldtem a hozzászólást az idézet amit kaptam: "Minden ugyanaz másképp" : )
Gén: "Ez fogalomaszturba; elnevezések koherenciakényszeres hibridált leírásai."
Sajnos nincs itthon idegen szavak értelmező kéziszótára, és hiányos műveltségem, úgyhogy ha gondolod újrafogalmazhatod akár bővebben és közérthetőben is. De így is mondanék annyit hogy és akkor mi van? : ) Különböző vallási rendszereket összeegyeztetni nemtudom lehet-e másképp, és ha lehet is, akkor sincs rá annak szüksegé, aki valójában meg szeretné érteni. (Biztos lehet egyébként, és ahogy múlik az idő remélem én is egyre igényesebben fogom ezt megtenni, de a lényeg nem ez.)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Na, szerintem Bence elég jól leírja a buddhista látásmódot.
Szerintem ezt így végiggondolva azért látszik, hogy elég komoly különbségek vannak vallások, látásmódok között.
Én pont azt gondolom, hogy amíg nem mész egyiknek igazán a mélyére addig tűnnek csak úgy mintha ugyanazt mondanák.
Ez nem jelenti azt, hogy csak az egyiknél volna a bölcsek kőve.
Szerintem a vallások különböző szintekig jutnak el, más célokkal, különböző szintű és stilusú embereknek valók.
Szóval mindegyikkel mész fel a hegyen különböző utakon, de szerintem nem mindegyik visz fel a hegy tetejéig.
Kővezzetek meg, de én így látom.
Bence!
Küldtem Neked egy mail-t! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Bence, akkor úgy gondolod, hogy a kereszténység egy hamis tanítás? : ) Számomra egyáltalán nem jelent ellentomondást az, hogy a keresztény közeg a végsőt Istennek nevezi, a buddhizmus pedig Mahaparinirvananak. Ezt próbáltam kifejteni még vmivel korábban, hogy ezek a különbözőségek a térben és időben máshol megtalálható emberek, népek különböző szociális körülményeiktől és gondolatviláguktól függenek. Mindegyiket ugyanaz az erő alakította ki, a végső, hogy utat mutasson magához, ami ezekben a vallásokban a végcél. Különböző szűrővel rendelkező tudatok különböző módszerekkel, utakon haladva jutnak el ugyanoda. Az, hogy neked a kereszténység nem megfelelő, de a buddhizmus igen, az még nem jelenti azt, hogy ezek a vallások lényegükben tényleg különböznének. Egyénre - rád vetítve megeshet és persze meg is esik, hogy érzed nem ugyanazt a hatást váltja ki nálad a kettő, de ebbe erősen benne vagy te, és a te milyenséged. : ) A buddhizmus sztem pont erre tanít, hogy az ilyeneket az ember észrevegye, a kereszténységből nehezebb kilátni véleményem szerint, ez mondhatjuk egy hibája... Én is a buddhizmust kedveltem jobban, nem volt túl jó véleményem a kereszténységről, de pont a buddhizmus jótékony hatása miatt láttam meg a kereszténységben is azt, ami kell, és ami miatt ma már talán közelebb áll hozzám - és emellett szeretem és hiszem a buddhizmust is, nem látom ezek összeegyeztethetetlenségét; bár bizonyos, hogy a keresztény gondolatvilágban ragadt elmével nem érteném meg a buddhizmust, és ez így igaz fordítva is.
"és semmivel sem bizonyították, hogy az anyag független lenne a tapasztalótól"
Ennek ellenkezőjét viszont már bebizonyította a kvantumfizika, nem a parafizika, az akadémiailag elsimert nagytudományos kvantumfizika.
Amikben egyébként különböznek a tanítások télleg, (persze ez még nem jelenti azt, hog yellentmondásban állnának, csak azt, hogy nem lehet mindenben benne minden) az például az, hogy az üdvözülés felé vezető úton a kereszténységben kimaradt a gnózis, a tudás útja; viszont nagyon fontos plussz benne a kereszténység örömüzenete: Az ember _egyszeri_ személyisége is feltámadhat és válhat Isten részévé, erről szól Jézus feltámadása.
|
| | | | |
|
