 |
Legfrissebb hozzászólások (7036 - 7045)
 | |  | | | | |  | |  | | | Szóval az életem rendben van minden szinten, és nem is feszülök már rá a fűre, csak egyszerűen arra voltam kíváncsi, hogy más is, aki leállt, ennyi idő után is ugyanolyan rakás roncs maradt e, mint én.
Mármint úgy értve, hogy agyilag jobban képben vagyok, de a lelkem az a spangliban maradt, és nem szivárog vissza belém, csak amikor havonta egyszer füvezek egyet. Szóval enélkül már nem termelődik a boldogsághormon annyira az agyamban ezek szerint.
Lehet 3 év múlva rendbe jönnék, ha nem szívnék havonta se, de annyit nem ér. Havonta egyszer kell a jó öreg züllés.
De mindegy, nem akarok ebből ekkora ügyet csinálni. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | :) Nézd Ohana
Én már rég felpattantam. Kb. 20 évesen. Mint említettem, azért álltam le a fűvel, hogy hátha jobb lesz a memóriám, meg jobban pörög az agyam, mert már kezdtem nagyon szétesni (lenullázódni) agyilag.
Szerencsére így is lett, és nem rúgtak ki a melóhelyről.
Nekem nem ezzel van a gondom, hanem hogy hangulatilag ugyanaz a kattógós lehangolt idegroncs vagyok, hiába álltam le, sőt így még rosszabb. És ez már szerintem így is marad örökre, de nem baj, majd ha megszedtem magam lóvéval szépen visszaállok az esténkénti füvezgetésre, azt jó lesz. Vagy heti egyszer kétszer.
Tehát öhm...igen szóval...tehát ő...meg hogy mivel hogy tehát... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A legkisebb fiam ( 10 hónapos) van hogy hatalmasat zakózik járás közben, leül, ordít, aztán feláll és továbbmegy. Van amikor kicsit tovább üvölt, ezt nevezik hisztinek.
Meg azt amit ti itt ketten leműveltek.
Gyerünk, pattanjatok már föl, aztán tovább!
Peace. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Van valakinek tapasztalata a G betűs kivonattal kapcsolatban? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Sokféleképpen lehet "figyelem felkelteni" :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szóval egyszerűen maga a hatása, az érzés, amit ad az alkohol, az nekem jobb, mint a kokain. A fű is ilyen szempontból jobb, mint a morfium. Valamint a fű jobb, mint az alkohol:)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Erős mi?:) A régi fű fless jobb, mint a morfium. Ez gondolom némi magyarázatot igényel. Persze a morfium hatása alatt úgy éreztem, hogy az a legjobb a világon, de józan ésszel utólag belegondolva, inkább füvezek. Nem csak azért, mert az lassabban öl, meg nincs akkora elvonási tünete, hanem mert a fű érzés eleve valahogy természetesebb.
Eleinte a fű is erős eufóriát adott, ami valahol "hasonlít" a morfihoz csak kicsiben, és közben még azért itt van az ember, meg beindul a fantázia.
A morfiumtól nekem egyáltalán nem indult be a képzeletem.
Szóval lehet, hogy én vagyok az egyetlen, de nekem igazán csak a fű jön be, mármint amit régen adott. Meg nekem pl. az alkohol jobban bejön, mint a kokain. Persze a kokó hatása alatt úgy éreztem, hogy az a legkirályabb, mégis nekem mindig is az alkohol volt az igazi partidrog.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | :) elég lehangolóan hangzik, ahogy visszaolvastam a hozzászólásomat.
Háát igen. Én már csak akkor lennék boldog, ha nappal kokainoznék, este meg morfium. Csak hát minek?! Az se az igazi. Számomra a legjobb drogélmény az volt, amit eleinte a fű adott. Az szerintem jobb, mint a morfium, mert annyira nem tompít el, meg az érdekes gondolatok stb...
Hát ezt sajnos már sosem kapom vissza. Talán hasis olajjal átitatott füvet kéne szívni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Sonek
Én ezért nem filozofálgatok, mert kezdtem beleőrülni.
Elég bölcsesség számomra annyi, hogy az élet élvezete a lényeg, nem az értelmezése. A tapasztalatok, képletek, meg maguktól kialakulnak, ha figyel az ember, nem kell gyártani őket. Nem kell tudni semmit ahhoz, hogy boldog legyen az ember, csak találni dolgokat, amikbe bele tud feledkezni, amiket élvez. Meg valakit, akivel élvezheti. Végül is, nincs az élethelyzetekre előre legyártott örök érvényű megoldás. Úgyis tudod, mit kell tenned, ha odaérsz.
Minden helyzet egyedi, és az adott pillanatban kell kitalálni, hogy mi újság van. Meg hogy hogy kell élni, hogy boldog legyél...hát talán józan ésszel. De nem akarok okoskodni, meg nem, mintha az írottakat rád vonatkoztatnám. Nehéz lehet neked, de egyszerűen csak ne agyalj annyit, minek?! Én is ilyen voltam, csak nem ennyire. Meg mondom, kevés gomba segít valamennyit egy időre. Valahogy jó irányba visz. Én szerintem egy roncs maradok már egész életemre. Szét füveztem meg ittam az agyamat a 20as éveimben, és hiába hagytam abba már több, mint egy éve, boldogtalan vagyok, és egyszerűen folyton rossz a közérzetem meg hiányérzetem van. Csak akkor múlik el, és érzek elégedettséget, amikor havonta egyszer füvezek. Majd öregkoromra visszaszokok rá, de még nem jött el az ideje. Még éber akarok lenni, nem úgy, mint az elmúlt 10 évben. Szóval nem sóvárgás ez már, csak egyszerűen nincs bennem életérzés már, és érzem, hogy sosem fogok már élni fű nélkül. Semmi értelme, hogy leálltam, csak legalább jobban fog az agyam másnap, ha előző este nem téptem, szóval ez nekem most fontos még sokáig. Lehet hetente kéne tépnem, nem csak havonta:) Az a durva, hogy ezt a fű tette velem. Hiába mondják, hogy ez nem heroin, mert fogod, eldobod, max egy-két hétig ideges leszel... ja, csak ha 10 évig toltad napi szinten, akkor még ha nem is oly mértékben, de egy élettelen sz@r maradsz egész életedre. Ha meg újra szívsz, akkor meg egy tompa sz@r, választhatsz. Én mindezek ellenére még mindig védem a füvet, mert mindig ez volt az egyetlen menedékem, ami rendbe rakott, miután szét.asztam magam egyes szerekkel. A probán bután gáz paráimból is a fű mentette meg a lelkemet. Mintha a pokolból mentett volna ki. A koffein mérgezés indukálta pánikrohamaiból is ez mentett ki. Volt, hogy egy évvel az eset után is még egy normál adag kávé visszahozta, bár nem olyan erősen, de újra rám jött kicsit a roham gyakran. Szóval ez egy tökéletes orvosság, de ha rákapsz, kiöli belőled az életet. Jól mondta Csernus, hogy "kinek mennyi a megrohadási ideje". 8 év, 15 év füvezés, és már közel sem fogod tudni úgy élvezni az életet, mint azelőtt. Még szerencse, hogy valamennyire tudom.
(Ezek a gáz, meg koffein parák még régen voltak, amikor még csak néhány éve füveztem. Szóval nem ezek tettek tönkre, utána még sokáig volt bennem életérzés, de észrevétlen napról napra kihalt, még a füvezős évek alatt, amikor egyébként már régóta nem is piáltam.)
Most is hiába szívok be, nem ad akkora élményt, mint az első 5 évben, hiába csak havonta tolom. Már csak az alap bódító hatása van, meg azért minimál eufória, bizsergés. Ennél már talán a pia is jobb érzés, csak valahogy mindig ott van bennem a remény, hogy visszajön egy kicsi a régi flessből, meg a "kaput" még kicsit mindig megnyitja, csak már alig jön át valami azon a kapun.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | vegetálok..
bocsi a kései válaszért de nemigazán tudtam úgy összeszedni a gondolataim, hogy ne tűnjek teljesen hibbantnak - habár tulajdonképpen meghibbantam..
a tévképzeteket egyfajta forgatókönyvnek éltem meg, ahol én, mint egyik főszereplő hozzájárul a világ békéjéhez/titkok leleplezéséhez, ezeket nem részletezném inkább, öncélú fikció. lényegében egy ezoterikus összeesküvéselméletet ollóztam össze, annak minden irracionalitásával és komplett idiotizmusával. kb másfél-2 hónap leforgása alatt jutottam el az érdeklődéstől a teljes szerepátélésig. volt ott minden,telepátia, paranoia (követnek az ügynökök), hihetetlen remények(védelmeznek az ügynökök), meggyőződések a megyőződhetetlenről (az élet célja stb). a ravaszt a totális alternatív dimenzióugrásomhoz ez a cucc húzta meg http://www.lawofone.info/ ... +még annyi hogy hallucinációim nem voltak egyetlen kivétellel, amikor két rabbit láttam a szobámban, ahogy dícsérik egy általam festett képet az élet fájáról.. de ez akkor már teljesen sztoriban volt
ami pedig a füvezést illeti, talán majd rápöppentek ha ismét lesz életem, bár mit kezdjen szerencsétlen univerzum azzal az istenbarmával, akinek a kezébe nyomta a szép élet kulcsait, de a delikvens eldobta őket, hogy ő majd kovácsol magának még szebbet ,úgy, hogy fingja nincs a kovácsoláshoz? fél év leforgása alatt elvesztettem mindent, egzisztenciát, a kedvesem, a baráti köröm 9/10ét.. lelkesedést. bocsánat, ez nem volt kérdés. mindenesetre legalább megtudtam milyen megőrülni (nagyon érdekelt ez a kérdés csáth naplója óta); izgalmas, aztán, amikor rájössz, hogy a dolgokat csak te képzeled úgy, na az nem egy happy end. azóta sem álltam fel. néha imádkozom. de akkor is inkább csak bocsánatot kérek és megköszönöm mindazt a jót amit eddig kaptam. mást nem kérek, nem érdemlek.
|
| | | | |
|
