 |
Legfrissebb hozzászólások (6706 - 6715)
 | |  | | | | |  | |  | | | PostMan:
Az nekem sem érthető túlságosan, hogy hogy lehet egy bulira beekizni, hogy pörögj, táncolj. Nekem arra ott van az alkohol. Az eki túl fantasztikus volt ahhoz, hogy ilyen egyszerű dolgokra "elapazaroljam", mint bulizás. Ezért sem igazán akartam a buli napján tolni. Nekem ez sokkal különlegesebb annál. Nem nagyon hiszem, hogy tudnék egy buli közepén ekit tolni. Így képtelen lennék utazni. Annyira, de annyira fantasztikus totálisan elszakadni ebből a világból. Ezt eddig soha semmi nem tudta megadni nekem ilyen szinten. Olyan szintű eufóriát éreztem, hogy az már szinte nem evilági. Most megint kattogok egyébként sajnos. Szóval teljes mértékben megértem ezt a fajta sóvárgás érzésedet. Mind a személlyel, mind a cuccal kapcsolatban. Nekem még 1.5 hete sincs, hogy utoljára toltam. Lehet a 3.-nál már lényegesen jóval magasabb lenne a tolerancia szintem is? |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Érdekes tapasztalatokat osztottatok meg, köszönöm. Jó látni, hogy nem csak én vagyok egyedül ebben a cipőben. :)
Subfish:
Ez mindenképpen nagyon pozitív, hogy a barátnőddel tudtok őszintén és nyíltan beszélni egymással, M nélkül is. Illetve, hogy össze tudtok hangolódni.
Az én részemről ez ment volna, de ő szerintem sosem hangolódott úgy rám igazán. Viszont valamivel ténylegesen empatikusabb lett irányomban. Az email-t köszi, megnézem, válaszolni fogok.
Fogalmam sincs, hogy milyen lehet ezt tömegben, vagy akár több emberrel együtt kipróbálni, és mondjuk ott mindenki iránt szeretetet érezni. Én azt gondolom, hogy nekem nem menne, buliban pl. még sosem próbáltam. Mindig csak ezzel az egy pasival próbáltam (ez összesen 2 alkalom volt, 3 hetes kihagyással.) A második alkalom előtt ittam, mert egy barátnőmmel voltunk bulizni előtte, és csak a buli után találkoztam a pasimmal, de nem tudtam előzör, hogy aznap este akarja tolni. Jobban meg akartam adni a módját, jobban rá akartam készülni, mint ahogyan legelőször is. De ő mindenképpen aznap este akarta, így végül úgy voltam vele, hogy ok akkor legyen, bár nem így terveztem. Az is fantasztikus volt, de mint írtam, sokkal később ütött csak be a cucc. Lehet az alkohol miatt? Viszont eszméletlenül mámorító volt az az élményem is. Ő amúgy sosem engedett le ilyenkor emberek közé, merthogy szerinte gáz, ha hatalmas pupillákkal látnak minket. A legelső alkalommal nagyon vicces volt, mert elfelejtettem konkrétan, hogy hogyan kell felkelni az ágyból. Feküdtünk mind a ketten, és szakadtunk a röhögéstől, mert elfelejtettem felkelni. Egyszerűen nem tudtam felállni, a testem húzott vissza, és egy rövid ideig nem emlékeztem arra, hogy mit kell tennem ahhoz, hogy felálljak. Folyamatosan azt kérdezgettem tőle, hogy hogyan kell felkelni. Nagyon érdekes, még sosem volt azelőtt ehhez hasonló élményem. De nem feltétlenül emiatt, ez csak ott akkor viccesnek tűnt.
A meglepő számomra inkább az, hogy azóta rendkívül nehezen viselem az egyedüllétet, (régen ez nem jelentett problémát) illetve ott fogalmazódott meg bennem, hogy akkor komolyan venném a kapcsolatot, és őt. Ez előtte nem igazán volt meg bennem vele kapcsolatban sajnos. Mint ahogy korábban azt írtam is már, egy nagyon durva időszakot éltem túl vele. Nem tudom, hogy ennek köszönhető-e, de a végére kezdtem el ragaszkodni hozzá. Érdekes, hogy a legutolsó M-es élményünk után lett vége, és vannak bizony pillanatok, amikor nagyon újraélnék vele sok mindent. Nem tudom, hogy másra is ennyire rákattantam-e volna az M után. Munka után is szinte minden nap távol vagyok, barátokkal, programokon, de amikor hazaérek az üres lakásba na az az eki óta szinte elviselhetetlen, és elkezdek pánikolni. Ez az eki előtt nem volt így. Gyengébb pillanataimban legszívesebben megkeresném, de sokkal büszkébb vagyok ennél, és valahol mélyen tudom, hogy semmi értelme nem lenne, mert alapjáraton egyáltalán nem illettünk össze. Valószínűleg az a világ hiányzik csak belőle úgy ténylegesen. "Józanul" általában sokszor nem bírtuk elvilseni a másik jelenlétét, és kiabáltunk csak a másikkal. Sokszor voltak kirohanásai is, hirtelen lett idegbeteg, ami ijesztővé tette, és olyankor mindig eszméletlenül kiábrándultam belőle. A cucc hatására pedig belézúgtam, vagy nem is tudom. Ez így nagyon furi leírva. De valami ilyesmi történt. Sokszor még mindig nézem a telefonomat, hogy hátha meggondolta magát, de nem. Nem a legfrankóbb érzés, amikor rájössz, hogy valakinek tulajdonképpen csak a lelki elérhetetlenséged kellett. Mindegy, túl leszek ezen remélhetőleg. És talán szép lassan elmúlik belőlem a vágyakozás iránta. Ami valószínűleg nem is az ő személyének szól, hanem annak, hogy velem volt ott akkor, az ekinek, illetve a szex alatt termelődő kötődésért felelős hormonoknak.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az agy, a füves cigi és a vihar: A marihuána molekuláris hatásainak vizsgálata szuperrezolúciós mikroszkópiával
Idő:
2015. március 25. szerda 17.00
Hely:
ELTE TTK Déli Tömb (Pázmány Péter sétány 1/C), fszt. 0-822 Mogyoródi
József terem.
"Az emberi agy az egyik legösszetettebb alkotása a Természetnek.
Körülbelül 86 milliárd idegsejtünk és ugyanennyi gliasejtünk sokszor
ezredmásodperces pontossággal összehangolt működése tesz minket képessé
az információk feldolgozására, kiértékelésére, raktározására és a
cselekvésre. Az eltérő funkciók kódolását 900 különböző agyterületen
több ezer sejttípus végzi, amelyhez több száz különleges kémiai jelpálya
segítségét veszik igénybe az egymás közötti kommunikációhoz a sejtek. Az
egyik ilyen speciális jelátvitel útvonal a belső kannabinoid rendszer,
másnéven endokannabinoid jelpálya. Nevét onnan kapta, hogy az
endokannabinoid jelmolekulák ugyanazt a sejtfelszíni receptort
kapcsolják be, mint a kannabisznövény pszichoaktív hatóanyaga a THC. A
jelpálya különlegessége abban rejlik, hogy az endokannabinoidok a
posztszinaptikus idegsejt dendritnyúlványaiban keletkeznek, majd a
hagyományos egyirányú kommunikációs útvonaltól eltérően az idegsejtek
közötti kémiai szinapszisokban visszafelé terjedve az idegvégződéseken
található preszinaptikus receptorokat aktiválják. Az elmúlt évtizedben
kiderült, hogy ez a fordított irányú jelpálya kulcsfontosságú
“szinaptikus biztosítékként” megvéd a szinapszisok kóros túlműködésétől.
Az új eredmények pedig arra utalnak, hogy az endokannabinoid jelpálya
elemeinek mennyisége számos idegrendszeri betegségben jelentősen
lecsökkenhet. Érdekes módon a kóros molekuláris folyamatok csak egyes
sejttípusokban jelentkeztek, ráadásul a háttérben gyakran az
endokannabinoid jelmolekulák hibás, mindössze 100 nm-rel elcsúszott
elhelyezkedése áll. Egy célfehérje mennyiségének nanométeres pontosságú
mérése egy konkrét sejttípusban korábban szinte lehetetlen volt az
idegrendszer sejtszintű és molekuláris komplexitása miatt. Az előadás
második felében ezért egy vadonatúj módszert szeretnék bemutatni, amely
szuper-rezolúciós mikroszkópia segítségével lehetővé teszi a kannabioid
receptorok vizsgálatát az egyedi idegvégződéseken. A módszer
segítségével pedig bemutatom, hogy a füves cigi hatását modellező,
“Rockfesztivál paradigmának” nevezett kísérleti rendszerben hogyan
változik meg drámaian az alapvető receptorok mennyisége és ez milyen
kockázatokat rejt." |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Érdekes, hogy rögtön feléledt ez a topic ahogy engem is megölelt eMma. :) (végülis megjátszottam a dolgot, nazóta sincs semmi fizikai probláma) Érdekes még, hogy Melody élménye nagyon hasonló az enyémhez. Én körülbelül háromszorosan hanyagul álltam a dologhoz, egyrészt spontán volt, ami még nem lenne baj, de ittam is előtte elég tisztességesen és nagy adagot fogyasztottam. (szemre kb 0.2 - 0.3 kristályt)
Kb az első két órára emlékszem meg van egy-két foszlány, lejövője nem is volt, egyszercsak 7-8 óra után visszaestem a testembe. Lehengerlő élmény volt. Érdekes, hogy vannak ismerőseim akik azt mondják, hogy annyira nem nagy szám, kicsit oylan nekik mintha innának, hát engem meggyőzött a dolog. Igazából egy félelemmel vegyes áhitattal nézek most vissza az egészre.
Lassan több, mint egy éve egyedül élek, de persze nem mindig egyedül és ez nekem eddig teljesen jó is volt. Most viszont kinyílt valami... Nem is tudom, hogy éreztem-e ilyet valaha, de úgy rémlik igen. És azóta minden nap egy eszméletlen sóvárgás ezután az érzés után, az után akivel töltöttem az estét, vagy csak a drog hatása után. Még csak három nap telt el az élmény óta, ezért ez lehet, hogy csak az idiótán magas dózis másnapja még mindig, nemtudom.
Még az élményről, a vége felé kifejezetten álmodtam, nem tudom, hogy el aludtam-e, ilyen összefüggéstelen dolgokat, amiket egyébként is szoktam álmodni, például, hogy valakinek írok fészbukon, vagy hogy elment az összes dj és én teszem be soundcloudrol a zenét (pedig nem).
Így visszaolvasva nem nagyon tudom összeszedetten leírni a dolgaimat még.
Lényeg, hogy ez egy nagyon érdekes narko, többféle pszichedelikumot is próbáltam már, de még soha nem volt élményem, ami ilyen szinten szembe állított magammal és ilyen kérdéseket vetett fel, mint ez. Nem egészen értem, hogy tudják néhányan ilyen heti rendszerességgel bulizáshoz használni.
Viszont egy hónapon belül még meg akarom ismételni az élményt, persze józanul, kipihenten és normális adaggal, hátha segít összeszedni a dolgokat és tudok utána adaptálni valami értelmeset, mert most csak káosz van. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Melody:
Ahogy olvastam az alaptörténetet egy az egybe a barátnőm jutott eszembe. Vele 3x használtunk Mollyt. Pont ilyen félelmeim voltak ezzel kapcsolatban, amiket leírtál, hogy a drog nyújtotta élmény fog minket összetartani. SZerencsére ez a félelmem azóta elszállt. Rengeteg időt töltöttünk együtt, ma már együtt élünk. :D Pont azért jó józanon sokat beszélgetni, együtt lenni, mert kiütköznek dolgok, amik talán Molly hatására nem. A mi utazásaink minden alkalommal elmentek egy önelemzés, egymást elemzős beszélgetésbe. Voltak olyan dolgok, amik egyáltalán nem nevezhetőek pozitív dolgoknak (beteges féltékenység, egymás közti ellentétek) ezeket is megbeszéltük, természetesen józanul is. Én már nagyon figyelek a hatása alatt, hogy kinek mit mondok és próbálom is irányítani az érzelmeimet, kicsit reálisabban elemezni a dolgokat, mert ha elmész egy mindenkit imádok felfogásba, borzasztóan nagy katyvasz kabarodhat a lelkedben/fejedben. A fűvel kapcsolatban egyébként pont azt éltem meg, mint Te. Azóta nem is nagyon használom. :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Most láttam csak, hogy az előző hozzászólás nem is
nekem szólt. :D Sorry! :))) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Visszaolvasva az előbbi hozzászólásomat kicsit ellentétesnek tűnhet, hogy sosem ekiznék rossz idegállapotban. Nos, ezt úgy értettem, hogyha valóban nagyon rossz kedvem van, tehát olyan szinten vagyok mélyen, hogy a sírás kerülget, és teljesen padlón vagyok, akkor egészen biztosan nem nyúlnék ekihez. Azt egy fajta utazásként és szertartásként élem meg, nem sos kedélyjavítóként. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Köszi szépen a segítséget, szerencsére elég jól beszélek angolul, úgyhogy ez abszolút nem jelent számomra problémát. :) Többek között angol nyelvű irodalmakat is kerestem a témában korábban, ami esetleg hasonló esetet mutat be, de gyakorlatilag az egyetlen ehhez közeli egy amerikai pasi M tripje volt, amit a barátnőjével élt át, és ezt írta le részletesen, illetve hogy miket élt meg ezalatt a nővel. Azért ő abszolút nem hangolódott rám olyan szinten, mint az amerikai csávó a barátnőjére. Ti milyen indíttatásból használtok egyébként M-et elsősorban? Én pl rossz leleki állapotban sosem M-eznék. Sokszor elvágyódom egy totálisan más világba, amit az M, és hozzá a kísérő zenék teljesen meg tudtak adni nekem. Menekülés? Lehetséges. Sokszor azt érzem, hogy képtelen vagyok úgy élni, mint egy normális ember, a rendszer tagjaként funkcionálni. Arra is rájöttem, hogy a vele megélt M-es világ valójában hatalmas hazugságokra, illúziókra épült, és ma valahogy már úgy keltem fel, hogy egyáltalán nem hiányzik ő és a világa. Ez annyira felszabadító érzés volt, hogy hihetetlen. Mintha egy csomó visszahúzó láncot szaggattam volna szét magamon. Jó érzés tudni, hogy én kontrollálom a saját lelkemet, és mégsem volt képes elvenni azt. Nem tudom, hogy nem fogok-e visszaesni esetleg, de jelenleg per pillanat rendkívül szabadnak és boldognak érzem magam. Talán pont azért, mert lehullott egy lepel, és kezdek tisztán látni vele kapcsolatban. Szerintem ha nem is tudatosan, de valahol manipulatív módon azt akarta elérni, hogy lelkileg függjek tőle, amihez amúgy pont kapóra is jött ugye az eki. Sokszor éreztem nagyon sok mindent lehúzónak vele kapcsolatban, de ezt magamnak sem akartam igazán beismerni. Utólag persze okos az ember, főleg, ha nagyon labilis lelkiállapotban van. |
| | | | |
|
