 |
Legfrissebb hozzászólások (663 - 672)
(Témakör: Buddha, Jézus, Mohamed és barátaik)
 | |  | | | | |  | |  | | | (folytatás)
[...]
Úgy tartják, a cselekedetek és azok visszahatásainak kapcsolata vasbilincs erősségű törvény , más szóval az, amit a morális ok-okozati viszony törvényének neveztek el.
[...]
Ez a tanítás szoros összefüggésbe hozható egy másik széles körben elterjedt felfogással, melyben valamennyi hindu, buddhista és dzsaina iskola megegyezik. Ennek a tézisnek a lényege, hogy az ember többdimenziós lény és a fizikai test halálával életlényege nem ér véget hirtelenül. Különféle hagyományok különbözőképpen magyarázzák ezt a halál utáni folytonosságot, és az interpretációk a naivtól az egészen kifinomultig terjedő skálán mozognak. Néhányuk szerint a túlélő tudatosság a halál utáni, finom-fizikai testében újbóli testet öltésre vár az asztrális, köztes létsíkon. Mások szerint az ego-tudatosság nem éli túl a test halálát, ezért szigorú értelemben nincs állandó lélekvándorló entitás, csak különböző karmikus erők folytonossága. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Részletek G. Feuerstein: Yoga tradíció c. könyvéből:
A megtévesztett transzcendentális lélek az anyagi természet három kötőerejének hatása alatt önmagát hiszi a tettek végrehajtójának, pedig valójában a természet végzi azokat. (Bhagavad Gítá 3. 27)
Krisna az emberi formában megjelenő fenséges Úr itt azt mondja, hogy minden cselekvés spontánul keletkezik a természet (prakriti) elrendezésének részeként. Az Én teszem ezt, és azt eszménye érzékcsalódásból ered, végzetesen azt feltételezzük, hogy mi helyezkedünk el a fölött, ami éppen történik. Valójában még a gondolatainkat sem igazán mi teremtjük. A gondolatok a Természet minden folyamatához hasonlóan egyszerűen keletkeznek. Elhatározzuk, hogy számítógépre írunk, zongorázunk, kerékpározunk, vagy egy baráttal beszélgetünk de ezeket a cselekedeteket Krisna (és általában a hinduizmus spirituális szaktekintélyei) szerint nem az anyagi ego okozza, bár úgy tűnik vele kapcsolatban történne. Valójában az ego-felfogás, a téves anyagi énérzet maga keletkezik a Természet spontán cselekedeteinek egyikeként, magát bizonyos feladatok végrehajtójának feltételezve, aztán pedig azt feltételezi, hogy ő maga a következmények elszenvedője. A valóság az, hogy sem az alkotó sem az elszenvedő nem az anyagi ego, hanem tőle függetlenül, az Istennek alárendelt anyagi természet három kötőereje foglalkoztatja az illúziójukhoz ragaszkodó lelkeket.
Megállapítjuk, hogy a karma-jóga tárgya a cselekvési szabadság. Az idevágó szanszkrit kifejezés a naiskarmja, ami azt jelenti, visszahatások, fájdalmas következmények nélküli cselekvés. Tehát nem a tétlenséget értjük rajta. A naiskarmja-karman inkább a taoista wu wei fogalomnak felel meg, tétlenség a cselekvésben. Vagyis a karma-jógában a cselekvésben jelen lévő tudatosság az elsőrendű fontosságú, ilyen értelemben szól a visszahatásoktól mentes cselekvés szabadságáról, vagyis az anyagi, önző egoisztikus motivációk transzcendentális átalakításáról. Amikor a cselekvő alanyként feltűnő ego illúziója átnemesedik, akkor felismerjük, hogy a cselekedetek spontán történnek, az anyagi természet befolyása alatt. Az ego zavaró hatása nélkül lelki természetünk spontán nyugodt folyamként jelentkezik.
[...]
Mivel definíció szerint az élet cselekvés, még bármilyen látszólagos tétlenséget is a cselekvés formájaként kell értelmeznünk. A lényeg ugyanis a cselekvő, vagy a nem cselekvő tudati megvalósítása. A karma-jóga elve egyetemes érvényű. Ez azt jelenti, hogy még a világi cselekedetektől formálisan tartózkodó sannyasa hagyomány lemondottai is a cselekvéshez kötöttek, cselekedeteik megkötik őket, hacsak nem a karma-jóga szellemében húzódnak vissza a világtól.
A karma-jóga által az embernek minden tette áldozattá válik, akár a családfő, akár a lemondott szerzetes életét éli. Amit feláldozunk, az utólagos elemzés szerint, maga az ego, a téves anyagi testtel való önazonosítás. Amíg az ego (ahankára) áll a tetteink vagy nem cselekvésünk mögött, addig ezeknek a tetteknek vagy tétlenségeknek visszahatása van. Ezek az egót erősítik, és ennélfogva a megvilágosodás bekövetkeztét akadályozzák. Az ego-tudatú, anyagi énközpontú cselekvésből vagy nem cselekvésből visszahatás, karma származik.
[...]
A karma nemcsak cselekvés, hanem az egyén sorsát formáló láthatatlan következmény is.
[...]
A cselekedeteinkben fejezzük ki, hogy kik vagy mik vagyunk (vagy kinek és minek feltételezzük önmagunkat). Más szavakkal benső lényünket nyilvánítjuk meg külsőleg, a célból, hogy cselekedeteink önmagunk visszatükröződéseivé legyenek. De azok nem csak visszatükröződések. Van egy visszacsatolási hurok cselekedeteink és lényünk között. Minden tett hatással van ránk és hozzájárul annak a személynek a teljes testi, jellemi felépítéséhez, akik lenni akarunk.
[...]
A cselekvésnek megvan az azonnali látható eredménye, amit vagy akarunk, vagy nem. De éppolyan fontos láthatatlan utóhatásuk a létezésünk minőségére... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ez szöveg a Semjén-Mikola féle kereszténynek álcázott farizeus magatartás kapcsán aktuális:
"Krisztus abszolút vallási zsenialitása abban áll, hogy maradéktalanul elutasítja az összes büntető törvénykönyvet, tisztasági előírást, a vallási elkülönítést és a bűnösök keresését. A történeti vallás legelemibb kiindulópontját utasítja el. Elutasítja, hogy a világot tisztára és tisztátalanra osszuk fel, szinte mindenkit bosszantva ezzel - akkor és most is.
Jézust meglepően nem háborítják fel a bűnösök, ami annyira botrányos, hogy a legtöbb keresztény mind a mai napig nem is akarja észrevenni. Csak azok bosszantják, akik azt gondolják, hogy nincs bűnük: ezek a tagadók, félelemkeltők és illúzióterjesztők jelentik az igazi akadályt. Sokkal valószínűbb, hogy ők úgy gyűlölködnek, hogy nem is éreznek bűnbánatot. Korábban a vallás úgy gondolta, az a célja, hogy 'kiűzze a gonoszt és a bűnt a mi kis városunkból'. Jézus után már tudjuk, hogy a bűn magában a kiűzésben áll. Nincs hova kiűzni. Megtaláltuk az ellenséget, és az ellenség mi magunk vagyunk. Vagy saját problémánkként hordozzuk és alakítjuk át az emberi történelem gonoszságát, vagy csak tovább fokozzuk a hatékonyságát és erejét azáltal, hogy gyűlöljük és büntetjük 'ott kívül'. A jézusi modellt pontosan és velősen fogalmazta meg Szent Pál: 'Ő bűnné tette értünk azt, aki bűnt nem ismert, hogy általa igazak legyünk Istenben.' (2Kor 5,21) Elismerem, ez kemény téma. Úgy tűnik, csak a misztikusok és a bűnösök értették meg.'" Richard Rohr ferences szerzetes |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ja az enyém is hasonló, pont az volt a lényeg, hogy megfeszítették, de nem ébredt benne egy szikra gyűlölet sem, alászállt a poklokra, kaput nyitott onnan kivezetőt, és feltámadt a személyisége mert kellően tiszta volt "Isten országához".
Ezért van az, hogy a kereszténység azt tanítja az egyéni személyiség feltámadhat és ő is örökkön élhet; míg a buddhizmus szerint az, hogy egyéni személyiség az látszathülyeség, azzal nem kell csinálni semmit, nemhogy fejleszteni, meg kiteljesíteni, el kell felejteni, bukó neki.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | xerfield: a kereszténységen belül is voltak/vannak hasonló értelmezések, nem csak az Iszlámban. Például az ó-keresztény korban az ún. doketista irányzat szerint Jézust nem feszítették meg ténylegesen a kereszten, csak látszat (dokézis) szerint. Szerintük Jézus emberi testébe a Szentlélek (Hagia Pneuma) galamb formájában akkor szállt alá, amikor Keresztelő Szent János megkeresztelte a Jordán vizében, majd a Pneuma el is hagyta a kereszten. Az ő értelmezésükben erre utalt Jézus mondása: "Uram, Uram miért hagytál el engem?" (Eli, Eli, lama sabachtani)
Az én véleményem szerint ez az értelmezés gyakorlatilag kiheréli a kereszénység egyik legmélyebb értelmű misztériumát, éppen attól a nóvumtól fosztja meg azt, amitől a kereszténység több és más volt, mint egy judeo-hellenista filozófiai iskola. De ez az én véleményem.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | csaksi egyetlen egy jó dolog van az iszlámban:
elismerik a nyugalmat. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | az ufok betelepittek mdinekt.
f
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Érdekességek az iszlám vallásból:
A bűnbeesést ők nem valami hatalmas nagy világotrengető tényleges bűnnek tekintik, inkább egy lépésnek a fejlődésben.
A Sátán náluk nem a nagy-nagy gonosz; az ember teremtése után a Sátán nem volt hajlandó elfogadni annak felsőrendűségét, hiába mondta neki az Isten, ő nem volt hajlandő tisztelni az embert, csak Istent, ezért taszítatott ki; inkább egy sajnálni való szegény kis butus.
Jézusban azért nem hisznek, mert Isten nem engedte volna, hogy saját fiát keresztre feszítsék és annyi szenvedés érje - szerintük az nem az igazi Jézus volt, akit végül megfeszítettek, csak azt hitte/hiszi mindenki.
Misztikus ága a szufizmus, melyre szintén jellemző a nondualitás; míg az iszlám szerint "Egy Isten van", a szufizmus azt mondja "Egy vagyok Istennel". |
| | | | |
|
