 |
Legfrissebb hozzászólások (653 - 662)
(Témakör: Aktuális archívum 1001-2000)
 | |  | | | | |  | |  | | | "minden jelkép bálvány. a betűk és a szavak is. "
csak ha a betüket és szavakat /vagy egyéb jelképet/ az élet fölé emeled magadban. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Giggles: Jaja, egyszer egy trip alatt arra jöttem rá, reneszánsz festők képeit nézegetve, hogy tulajdonképpen a képben ha igazán gyönyörködöm, akkor "életre kel" az, amit ábrázol, és azon keresztül megtalálom Istent. Ez valami ellenállhatatlan, reflex-szerű dolog volt, ami nagyon nagy hatást tett rám akkor. Olyasmi ez, mint a modellezés. A természet ábrázolása-modellezése annak megértésének, átélésének az eszköze. Ha a természet rendszerét Isten művének tekintjük, akkor a modellezés tulajdonképpen az isteni teremtés átélése - játék - Isten keresése.
A bálványkészítés dettó ugyanez. A kereszténységnek azért volt problémája a bálványimádással - ez tehát a totem azonosítása az ábrázolttal -, mert mélyebb összefüggésében az ábrázoltat Isten művének tekintette és ezáltal Isten közvetlenebb imádatát magasabb rendűnek látta.
Manapság nem szoktunk festmények-modellek előtt imátkozni, vagy velük beszélgetni :) Kicsit fukarul bánunk a szavakkal a gyönyörűség kifejezésében, persze lehet hogy lenne mit pótolnunk. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | igazából minden EGY.
ARARITA.
a bálványimádás nem a bálvány elkészítése, hanem az összetévesztése azzal, amit jelképez.
ha tudom, mit jelképez, nem imádkozom hozzá. imádkozni ahhoz kell, amit nem tudok, hanem hiszek. persze a párbeszéd az más. az ima szerintem egyoldalú csak.
minden jelkép bálvány. a betűk és a szavak is.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "szentélyünkben imádkozás alatt) tökéletességhez vezet?"
persze, hogy oda vezet, minden oda vezet, hisz már AZ van:)
attól, hogy egyes egyedek mit csinálnak, vagy mit nem, az mindegy, a Tudat a lényeg, az úgyis Egy.
Egyik élet sincs elvesztegetve, legfeljebb az tűnik rá mondhatónak valakitől valamikor valahol valamiért...
Mindenki azt kapja amit kap, nincs mese(csak ez az egész lét). |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | miért Nomad, szerinted az önsajnálat meg az állandó önostorozás (én ezt értem az elvesztegetett-élet szentélyünkben imádkozás alatt) tökéletességhez vezet?
szerintem nem. szerintem az ilyen jellegű imádkozás faszság.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ha csak a saját elvesztegetett életemnek emelt szentélyben imádkoznék állandóan, már el is értem volna a tökéletességet, legfeljebb nem tudnám, mint most, de legalább nagy kárt nem okoznék a világban, mert semmit nem akarnék hozzátenni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Jjjáuuu... már megint azelőtt pofázok mielőtt meggyőződnék egy szó mibenlétéről :D
Helyesbítve, farizeus nem lennék, ámde szívesen imátkoznék elvesztegetettélet-szentélyekben, ha azzal jobb lenne - akár a farizeusoknak is :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | könnyű annak, aki látja a fonalakat tekeregni történelmi távlatokban is. ha egybefogva az egész világ elfér a tudatban, akkor tényleg nem kell többé sehová se akarni.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "furfangos farizeus" :)
Bizalom s tisztelet övezze perverz velükfoglalkozásunk illúziópillanatait...
Megannyi létfonálként teszik a legjobbat, ez a Szabadság. Nincs szükség ötmilliárd beérkezett Buddhára, szükség van együttérző karma-égető lényekre, ha másnem önmagukkal együttéreznek. Ez egy értelmetlen végtelenül véges folyamat, idő kérdése minden, az meg tér kérdése, ami meg a Tudat kérdése.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Akkor azt hiszem én legszívesebben egy bálványimádó furfangos farizeus lennék :DDD |
| | | | |
|
