 |
Legfrissebb hozzászólások (613 - 632)
(Témakör: Buddha, Jézus, Mohamed és barátaik)
 | |  | | | | |  | |  | | | a Biblia, ugyanolyan szent irat, mint a többi, és a vallásos élményhez - legyen kelet vagy nyugat - télleg ráhangolódás kell. a szimbolizmus foglama a köztudatban és a művészetben csak a felvilágosodás és romantika kora után érkezett meg. addig csak mérsékelten volt jelen, így Jézus tanításait valódi lényegükben egyetemes szimbolikájukban értelmezni nehéz lehetett uszkve több mint 2000 éve.
meta: az előbbinek utána lehet nézni, kérdezni történész manuszoknál, minen esetre érdekes:) |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | sétálgatás közben összetalálkozva új-idegen félismerősökkel megtudtam, hogy csokonai a jakobinusok kivégzésén az általa a szellem halálának vélt állami példamutatásba halt bele és kazinczy is szabadkőműves volt...
nekem ez új info.
van aki többet tud erről? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | nyilván.
jó szellemi alapanyagból szép gyakorlat lesz, a gyakorlatból tanítás, a tanításból eszmerendszer, az eszmerendszerből hatalmi paradigma.
buddha és martin h. "ideológiája" között is ez lehet a különbség.
az egyik életvezetési tanácsadó, az ürességet, mint a nagy pulzáló létegység részét értelmezi,
a másik eszmerendszertani szakértő, az életet, mint a semmi részét adaptálva táplálkozik az első tanításaiból... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Felvetnék valamit, amire most jutottam, és fogalmam sincs, hogy igaz-e.
Szóval, olvasva a Szent Bibliából az újszövetséget, arra jutottam, hogy egy bizonyos szempontból olyanok, mint a szútrák: "A szútrák akkor működnek igazán, ha teljes odaadással rájuk hagyatkozunk. Ez azonban - főként a nyugati ember számára - nem egyszerű feladat. A buddhista kolostorokban éveket szentelnek arra, hogy meditációs gyakorlatokkal létrehozzák a szútrák valóban eredményes vizsgálatának alapját: a tiszta, nyugodt, kényszerképzetektől és neurózisoktól mentes tudatot. Ennek hiányában a szútrák olvasásának az intellektuális élvezeten túl nem sok haszna van, sőt, tanulmányozásuk erősítheti is az ember zavarodottságát." (cellux írta a szútrák topic elején)
Tehát én úgy gondolom, tekintve a keresztény egyház tevékenységét, elért eredményeit, történelmét, jelenlegi állását, arról lehet szó, hogy ugyan Jézus tanításaival nincsen probléma, hanem csak az emberek nem voltak felkészülve rá, még a hívei sem, és az idők során félreértelmezték az egészet, és egy idő után (arányában nem sokkal a vallás megszületése után) már szinte semmi köze sem volt hozzá. Persze nem pont ugyanaz mint a szútrák, hanem sokkal közérthetőbb és persze lehet hogy nem olyan hatású, de mégis egy bizonyos tudatosság szükséges hozzá.
Lehetséges ez, vagy csak álmos vagyok? :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | amikor ezt olvastam épp az elsőtől idéztek fenn. csípem ezeketa véletleneket:)
mért, üresek voltak??? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Sziddhártha Gautama üressége és Martin Heidegger semmije között mi a különbség? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | fantastic musical instruments
hyper-dimensional turtle geometry
and organic flight simulators
nem voltál,vagy az egod hasadt túl szét,és az enyém nem rekognizálta.pedig jo volt |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | vómen tó jó jígá tyjáo mindző tyjá' zsungó... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | dr. Gonzo helyett:
---Timsel*----
(*: lehet, avagy a választás mindig rajtad áll)
FM |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Buddha, Jézus, Mohamed 1 barátja:
Ami irányítani akar az eredendően rossz, ami adni akar + 1 alternatívát, nézőpontot, lehetőséget hogy ezáltal jobban tudd irányítani magad az eredendően jó!
Kár h nem ismertem őket... ,de szerencse h. a barátaim!
Gonzo mit mond erre Steinbeck leghíresebb regényének kínai hőse?
- Mond ki! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | -- párhuzamos vonulat lesz. Az összes vallási formát át kell ültetni nyugati közegbe. Nyugati kulturális formába kell a tanítást öltöztetni. A szertartásokat egyszerűsíteni és egységesíteni kell. Nem tudunk mit kezdeni azzal az elburjánzott szertartásossággal, ami az idők során Tibetben a különböző hagyományokon belül kialakult, mivel szinte minden egyes nemzedék változtatott egy kicsit ezeken a formákon. Minden adott tantrán belül sok száz eltérő szertartást találhatunk, amelyek között igen kevés a lényegi különbség-- legyen szó akár beavatásról, akár napi liturgiáról. Mindezeket egységbe kell ötvözni, hogy kikristályosodhasson belőlük egy szilárd forma, a sok apró eltérés pedig el fog veszni, mert ezek mindig az adott kultúrára jellemzőek. Később aztán a nyugati hagyományon belül is kialakulhatnak majd apró eltérések, amelyeknek kulturális különbségeket kell tükrözniük. De a nyugati hagyomány párhuzamos vonulat lesz. Az egész vonalon meg kell találni a kulturális megfeleléseket. Egy lángeleme vagy lángelmék egész serege szükséges ahhoz, hogy ezt az átültetést véghezvigye. A lényeg a fontos, amit nyugati módon kell átvenni. Meg kell szabadulni a tibeti kulturális formáktól és sajátságoktól. Teljesen nyugati hagyományt kell létrehozni, s akkor nyugati energiával fog átitatódni, amitől életre kel. Nincs szükség azokra az élettelen, járulékos kulturkellékekre, amelyekhez nincs közünk, amelyek csak a tibeti kultúrára nézve bírtak jelentőséggel.
-- tényleg olyan nagy lenne a különbség a nyugati és a keleti elme között? hiszen végtére is Buddha tanításai egyetemes érvényűek, és nem hiszem, hogy olyan nehéz lenne ezeket egyik kultúráról a másikra átültetni.
-- persze, de mégis azt kell mondanunk, hogy miután ez az áthagyományozódás lejátszódott, többé már nem tibeti buddhizmusról lesz szó, hanem magyar buddhizmusról. A magyar hagyománynak pedig meg kell szabadulnia a tibeti kulturális formáktól és sajátos magyar elemekkel kell ezeket pótolnia. Ki kell fejleszteni a buddhista tantra nemzeti formáját.
-- mit gondol a New Age-ről általában? nem tartja veszélyesnek?
-- de igen. A New Age az a veszély, amely a lehetőségek skálájának túlsó végén fenyeget minket. Sőt, talán még károsabb, mert ez a tudat nem képes a különbségtételre. A meg nem különböztető tudat persze végső soron kívánatos, de a Mahámudrá-típusú meg nem különböztető tudat egészen más, mint a New Age-féle tudat, amely egyszerűen nem képes a különbségtételre. Ez a szellemi áruház bevásárló-tudata. Roppant veszélyes, mert nagyon nehéz kifogni rajta. Olyan fajta tudat, amelyre elméletileg, vagy ha úgy tetszik, metafizikailag -- lehet építeni, gyakorlatilag azonban rettentő ingatag. Az ingatagság azonban semmiféle szerepen nem játszhat a tantrában -- legyen szó akár a hagyományos, akár a nyugati tantráról. Nagyon világosan meg kell ugyanis érteni, hogy miből áll az ösvény és hová tart rajta az ember. Teljes elkötelezettségre és egyhegyűségre van szükség, ezek a tulajdonságok pedig nem jellemzők a New Age-re. A New Age egykor szép eszme volt, s talán, ha általánosan elfogadott világnézetté vált volna, akkor megőrizhette volna az értékeit. Ezzel szemben egyre inkább behatárolódott, egyre szűkebb rétegeket érintett és kommercializálódott. A társadalom alternatív vonulatának vesszőparipája lett, amin a saját fogyatékosságai miatt nem tud túllépni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | -- igen és ezt a saját megfigyeléseim is alátámasztják. A 60-as években pl. jól elkülönült egymástól két személyiségtípus. Akik elég lelkierőt éreztek magukban, hogy megbírkózzanak az üresség fogalmával -- vagy ha úgy tetszik, élményével --, azok a buddhizmushoz vonzódtak; míg azok, akik nem voltak annyira biztosak magukban és valamiféle fogódzót, támaszt kerestek, a saivizmushoz közeledtek. A kettő között ugyan nincs lényegi különbség, de ez az eltérés mégis elég ahhoz, hogy első, felszínes pillantásra más és más személyiségtípusokat vonzzanak magukhoz.
-- nyugaton úgy vélik, hogy minden vallás egy és alapvetően ugyanaz a céljuk.
-- Ha az ember benne él egy eleven és működőképes hagyományban, amely kielégíti az igényeit és rendelkezik azokkal a módszerekkel és eszközökkel, amelyekkel el tud jutni oda, ahová akar, akkor azt a hagyományt tisztán, épségben meg kell őrizni úgy, ahogy van, külön az összes többitől. Akkor semmi értekme azt mantrázni, hogy "minden egy, egy minden". Ám ha egy új, nyugati tantrikus tradíció megteremtéséről beszélünk, akkor érdemes behozni bárhonnan bármit, ami módszerként felhasználható. A dolgok közben majd összemosódnak és sokáig egyáltalán nem lesz világos, hogy mi lesz az egészből. Kicsit olyan lesz, mint egy olvasztótégely. Sok szálból fog összeszövődni és idő kell hozzá , hogy kialakuljon. Közben hibákat követünk el és egy ideig olyan lesz, mintha sötétben tapogatóznánk. Ellenkező esetben azonabn félő, hogy a tibeti hagyomány a kultúra peremére kerül. Én személy szerint az egész életemet erre a tibeti buddhista hagyományra áldoztam, és mégis félek, hogy egy nemzedék leforgása alatt -- mondjuk 2020-ra -- a tibeti hagyomány teljesen a perifériára kerül, elveszti jelentőségét. A ma még működő tibeti vallási formák, a rituális elemek elértéktelenednek, de továbbra is tibetiül fogják mondani a szövegeket, a liturgikus nyelv továbbra is a tibeti lesz, mint a katolikus egyházban a -- szintén teljesen marginalizálódott -- latin. Ez persze nem feltétlenül rossz, de az igazi veszélyt a hagyomány kiüresedésében, ellaposodásában látom; abban, hogy egyszer csak semmi köze nem lesz a valósághoz, mert egyéb területeken a kulturális fejlődés teljesen más irányt vesz. Addigra már nyugatiak fogják játszani a tibeti lámák szerepét, mert a tibeti népesség kiveszik a gompákból. A buddhizmus nem lesz más, mint kiüresedett rítusok összessége, amelyekből minden életszerűség kiveszett. Ugyanarra a sorsra jut, mint Szvámi Vivékananda egyháza, amit a századelőn alapítottak az Egyesült Államokban -- mára teljesen kiüresedett, pedig még mindig óriási az érdeklődés a keleti vallások iránt. Azért ment tönkre, mert nem olvasztott magába eredeti nyugati elképzeléseket, hanem átültetett indiai eszme maradt. Ezzel érvényét vesztette. A tibeti buddhizmus is ugyanígy veszendőbe megy, érvényét veszíti, ha átültetett tibeti vallás marad. Ahhoz, hogy érvényes legyen, a mi szükségleteinkben kell, hogy gyökerezzék, a mi kérdéseinkre kell, hogy választ szolgáltasson, a mi saját tudati valóságunkból kell hogy kibontakozzon. Meg kell vizsgálnunk a valóságot a tibeti modell szemszögéből, ebből kell merítenünk a példákat és a módszereket, és ezeket a módszereket felhasználva kell megoldanunk a modellben rejlő problémákat. Azután ki kell dolgoznunk a saját modellünket...
-- gondolja, hogy a nyugati hagyományvonal egészen másfajta vonulat lesz majd, mint a tibeti? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | -- a hínajána szinten valóban nagy különbség van az atman és az anatman elve között, hiszen az előbbi pozitív abszolútum, az utóbbi pedig meghatározatlan. A XII. századra azonban a hinduk már jóval közelebb kerültek a buddhista gondolkodásmódhoz, a buddhisták pedig pozitív kifejezéseket kezdtek el alkalmazni az ürességre -- olyanokat, mint pl. szahadzsa vagy tathágatagarbha. Ezek a szavak már pozitív jelentést hordoznak. A tantrikus korszakban tehát lassan megszűnt a kettő közötti szakadék, mivel az eszmék kicserélődése folytán már nem voltak olyan fontosak azok az elvek, amelyek elválasztották egymástól a hindukat és a buddhistákat. Ekkor már nem bírtak akkora jelentőséggel ezek a hitelvi és metafizikai kérdések, így megjelenhetett pl. Matszjéndranáth és Górakhnáth -- két jógi, akiknek buddhista és hindu gurujuk is volt, akik mindkét hagyományvonalat örökölték, buddhista és hindu jógatechnikákat is alkalmaztak anélkül, hogy ez bennük bármiféle meghasonulást okozott volna, Ez a keverék-jóga került aztán Kathmanduba, ahol mindmáig fennmaradt. Itt a buddhista és hindu fogalmak elválaszthatatlanul összefonódtak egymással.
-- a két irányzat célja is ugyanaz?
-- nem. Fogalmilag teljesen más a buddhaság és a Sívával való egyesülés. A gyakorlatban azonabn... ki tudja? Mindenesetre tény, hogy a 60-as években a hindu hagyomány gyors hanyatlásnak indult. Akkoriban még sok hindu szádhu (szerzetes) gyakorló volt, manapság már csak tíz százaléka az akkorinak... Óriási hanyatlás!
-- a szellemi utat járók közül sokan úgy gondolják, hogy lényegileg minden vallás egy követendő elvről beszél, csak mindegyik más és más típusú embereknek való? lenne szíves elmondani a véleményét erről az állításról? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | meglepő:
interjú Keith Dowman dzogcsen mesterrel, aki angliai születésű buddhista tanító és író -- a tibetei buddhista hagyomány Nyingma vonalának beavatott képviselője (megjelent a Javaslap ehavi számában, az előző számban pedig az interjú első része olvasható)
-- manapság mi a helyzet, kik jutnak közel a Dharmához?
-- nincsenek statisztikai adataim, de úgy gondolom, hogy azok az emberek, akik a Dharma-központokba járnak, a Dalai Láma és más lámák előadásaira, még mindig nagyrészt füvet szívtak. Lehet, hogy a 90-es években, miután a buddhizmus már korábban megérkezett, még mindig van valami összefüggés a két jelenség között. Nem tudom biztosan, nehéz megállapítani. Mindenesetre, ahogy a hindu tantrában, a proto-buddhista tantrikus mozgalomban sem megy ritkaságszámba az az eljárás, hogy valamilyen szer alkalmazásával megpróbálják lerövidíteni a célhoz vezető utat. A kétfajta atapasztalat -- a meditációval, ill. a drogok által kiváltott -- persze némileg eltérő, s valószínűleg van némi különbség a cél megfogalmazásában és magában a célban is -- amennyiben egyáltalán beszélhetünk erről, mint valami megvalósítható állapotról. A két dolog azonban nagyon közel áll egymáshoz, és tény, hogy a nyugati tantrikus mozgalom lényegileg mindmáig ezen alapszik-- függetlenül attól, hogy a tibeti buddhizmus hívei többségükben füveznek-e vagy sem. Ha ezt nem vesszük tekintetbe, akkor a motorjától fosztjuk meg a mozgalmat. Vannak olyan emberek, akiket csak a meditáció érdekel, de ők inkább zenre vagy vipassaná meditációra járnak. Maradnak a tisztán elméleti érdeklődésűek, akik a bonyolultan kifinomult fogalmi rendszerekhez vonzódnak, és végezetül van néhány komoly gyakorló, akik a felépítés és beteljesítés fokozatait gyakorolják, bár ezeknek a száma igen csekély.
-- azt mondta, nem szívesen tesz lényegi különbséget a hindu és a buddhista tantra között. igen ám, de akkor mivel magyarézza azt, hogy miután a Buddha több hindu tanítót kipróbált, egyikőjükkel sem volt megelégedve és teljesen új módszert alkotott? számomra úgy tűnik, kell lennie valamilyen lényeges különbségnek. (interjúer: Hendrey Tibor és Jakab Katalin) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | olyasmi ez a lét-nemlét, selét-senemlét, mint az elektronnál a részecske-hullám, ami se részecske, se hullám, hanem tézis-antitézis helyett meta- ill. szintézis? megfogalmazhatatlan, hogy milyen, de ha a részecskeségét akarjuk kihasználni, és arra építünk gépeket, akkor az, ha a hullámságát, akkor az?
"Az abszolút értelmezési tartomány" meg az, amiről lehetetlen fogalmat alkotni, beszélni, megmondani a tutifrankót? s ha beszélni akarsz róla, kénytelen vagy részkedni, duálkodni (látszólag nemvágni)? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Siphers:
'Egy állítás cáfolata pont ugyanolyan természetű igénnyel lép fel és pont ugyanarra vonatkozólag, mint az állítás.'
Nem, egyszerűen csak bebizonyítja, hogy az állítás az adott kontextusban, értelmezési tartományon hibás, de nem kell semmit sem feltételeznie, kijelentenie. Ha azt mondom nem igaz, hogy 3+4=8 attól még nem mondtam, hogy hanem 7 vagy hogy EZ az igazság, egyszerűen a számok és a += jelek ilyen kombinációja értelmetlen.
'Hanem azt értem dogmatikusság alatt, hogy ez "nem vágja", az meg tudja a tuti frankót. Ha ez valóban egy módszerről szólna, aminek az érvényességét az eredménye adja, akkor szóba se kerülne, hogy ki mit "vág", és mit nem.'
Módszer és az eredmény szempontjából teljesen igazad van, de ha valaki megállapításokat tesz róla, és ezek hibásak, akkor ezekre mért ne lehetne reagálni? Az abszolút értelmezési tartományon a létezésnek és a nemlétezének nincs értelme, így ha valaki ilyen kijelentéseket tesz, az nem vágja. Sőt pont a létezés és a nemlétezés duális felfogása az alapja az általunk tapasztalt feltételekhez kötött világnak. Igy ha valaki ugyanezeket NAGYBETŰVEL írja, attól nem lesz mélyebb a jelentése.
'Nem is hiszem el, hogy ez a könyvtárnyi absztrakt filozófia egy módszerről szólna.'
Ne is hidd el, de utánanézhetsz:)
'Ha arról szólna, akkor mindenkinél működne.'
Így van.Mindenkinél működik, aki veszi a fárdtságot, hogy megértse, és gyakorolja.
'Ha ezerből egy gyakorló éri el a célt, az több mint gyanús.'
Attól függ mit értesz azon, hogy eléri. Ha ebben az életben, akkor szerintem még sokkal drámaibb az arány. Inkább többszázezerből. De ha megérted, hogy min alapul a jelenlegi tapasztalásunk, akkor azt is megérted, hogy a halállal cseppet sincs vége a tapasztalásnak. Mivel a megvilágosodás az egyetlen tartós tudatállapot, előbb-utóbb kivétel nélkül minden lény eléri.
'Ha valaki jó ember és megelégedett ember lesz attól, hogy buddhista, hát hurrá. De egy milliomos playboy éppúgy lehet jó ember és megelégedett ember, mint egy buddhista, ami szerintem elég húsbavágóan megkérdőjelezi ezt az évezredes "vonalról" szóló történetet.'
Sákjamuni Buddha is milliomos playboy volt -eleinte:)
Ha valakinek az a célja, hogy jó ember legyen, akkor a buddhizmusnál sokkal egyszerűbb módszerekkel is elérheti. Ezt akkor érdemes gyakorolni, ha valaki megvilágosodni szeretne.
'Ha a buddhizmusnak valóban az a mércéje, hogy kipróbálod, akkor pontosan mi alapján mondod valamire, hogy "nem vágja"? Kipróbáltad olyan odaadással, mint a tuti frankót?'
Igen, személyes tapasztalatból. De mivel ezt jelenleg nem tudom átadni, ezért várnod kell még néhány évet:(
'És ha igen, hogyan vonhatnál le az eredményből többet annál, hogy éppen neked éppen itt és és éppen most ez működik, az pedig nem?'
Mert ez ráépül egy szofisztikált absztrakt filozófiára, ami megérthető.
'Ha a buddhizmusnak az a mércéje, hogy elérem-e azt a bizonyos egy tudatállapotot, akkor mennyi ideig kell a tanoncnak megtapasztalás nélkül elhinnie, hogy ezzel a módszerrel elérheti? Mennyi ideig kell a saját tapasztalata helyett a főbuddhistáknak hinnie? Egy évig? Tíz évig? Vagy ha nincs szerencséje, akkor élete végéig?'
Hinni semmiképpen nem kell, de a bizalom hasznos. Nem szerencse kérdése, hogy valaki eléri-e vagy sem, hanem azé, hogy mennyit foglalkozott vele, és milyen mélyen építette be a mindennapokba.
Azért mert nem mindenki éri el egy életen belül a megvilágosodást, attól még lehet olyan élménye, ami apalján megérti, hogy nem pazarolta el az idejét hiába, és meg fogja valósítani valamikor. Ilyen pl. a szatori. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | " egy milliomos playboy éppúgy lehet jó ember és megelégedett ember, mint egy buddhista"
Na ezzel tökéletesen egyetértek!!!!!!!! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Amit a Helio mond, az valahogy úgy tűnik, hogy a valóságról szól. A ténylegesről. És szó sincs benne tanításról, vonalakról meg iskolákról.
Egy állítás cáfolata pont ugyanolyan természetű igénnyel lép fel és pont ugyanarra vonatkozólag, mint az állítás. Nem attól lesz valami dogma, hogy nem belátni, hanem elhinni kell. Hanem azt értem dogmatikusság alatt, hogy ez "nem vágja", az meg tudja a tuti frankót. Ha ez valóban egy módszerről szólna, aminek az érvényességét az eredménye adja, akkor szóba se kerülne, hogy ki mit "vág", és mit nem. Nem is hiszem el, hogy ez a könyvtárnyi absztrakt filozófia egy módszerről szólna. Ha arról szólna, akkor mindenkinél működne. Ha ezerből egy gyakorló éri el a célt, az több mint gyanús. Kifejezetten azt sejteti, hogy nincs is semmiféle "módszer", csak egy szofisztikált filozófikus mitológia van egy kegyelemből elnyert élmény köré építve.
A keresztény felekezetek is mind azt állítják, hogy ők az egyenes ági örökösei az egyetlen, igazi, eredeti, abszolút faszaságnak. Közben meg ahány, annyi féle, és egymásra mutogatnak, hogy az nem vágja, amaz meg még annyira sem vágja.
Ha valaki jó ember és megelégedett ember lesz attól, hogy buddhista, hát hurrá. De egy milliomos playboy éppúgy lehet jó ember és megelégedett ember, mint egy buddhista, ami szerintem elég húsbavágóan megkérdőjelezi ezt az évezredes "vonalról" szóló történetet.
Ha a buddhizmusnak valóban az a mércéje, hogy kipróbálod, akkor pontosan mi alapján mondod valamire, hogy "nem vágja"? Kipróbáltad olyan odaadással, mint a tuti frankót? És ha igen, hogyan vonhatnál le az eredményből többet annál, hogy éppen neked éppen itt és és éppen most ez működik, az pedig nem? Ha a buddhizmusnak az a mércéje, hogy elérem-e azt a bizonyos egy tudatállapotot, akkor mennyi ideig kell a tanoncnak megtapasztalás nélkül elhinnie, hogy ezzel a módszerrel elérheti? Mennyi ideig kell a saját tapasztalata helyett a főbuddhistáknak hinnie? Egy évig? Tíz évig? Vagy ha nincs szerencséje, akkor élete végéig? |
| | | | |
|
