 |
Legfrissebb hozzászólások (563 - 572)
(Témakör: Buddha, Jézus, Mohamed és barátaik)
 | |  | | | | |  | |  | | | metametta:
"ja most ez a tudatosság a kedvenc lova mindenkinek.
ez is egyfajta fasizmus.
tudatfasizmus."
Hihi Tetrahíd kérlek ne érts " nagyon is egyet " valamivel ami számodra ( "a közösség érdekében") bővebb kifejtést igényel...
Számomra viszont tényleg szükség lenne egy kifejtésre az elmédnek abból a pontjából ahonnan ez a hozzászólás is kipattant .( a mentális maszturbációt plz mellőzzük . . .)Mondhatni: Nem...nem elégséges....
A tudatosság fogalmával vagyunk eltájolva , vagy már szimplán rossz és elitélendő lenne minden ami épp populárisabb? Miért lenne tudatfasizmus a felismerések hosszú folyamata amin keresztülmegy egy akarata nélkül programozott alvódroid hogy aztán szépen felismerhesse gépi mivoltát, majd egy gyors mozdulattal ledobja vázát hm?
Sztem azzal a fogalomzavarral lesz itt a baj..remélem...:)
Peace.FM |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Akarat és vágy között hol a határ? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | hhááát izzé. végülis megy a folyamatos intellektuális csapdlecsacsi, mint evolúciós féregnyúlvány,olyan a magányos introspektív kontemplatív szellem léte ebben a frusztrált önkielégítő-vetélkedőben.
positive vibe-ok és textuális önkényuralomban tobzódó metavitézek hadserege mögött a személyiség,mint ágon maradt áfonya várja a macit.
remélem terjengősre sikerült monorekurzív válaszom elégséges. :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ja most ez a tudatosság a kedvenc lova mindenkinek.
ez is egyfajta fasizmus.
tudatfasizmus. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hát igen! Nem szeretném felborzolni a kedélyeket, de:
Hogyan lehet egy vallás alapja egy olyan eszme, amelyet csak adományként kaphatunk az élettől, természettől vagy Istentől? Vagyis mi értelme? De nem is ez a lényeg. Erre nem érdemes alapozni. Ez a szeretet. De ha jobban megnézzük ilyen a szerelem, a barátság, a megbocsátás, a nyugalom, stb. is. Szinte minden érzés ide tartozik.
Az ezekhez vezető utat meg lehet tanulni, vagy el lehet sajátítani, magyarul lehet rajta járni, de a végére csak valaki vagy valami segítségével lehet. (ÉLET? TERMÉSZET? ISTEN?). Nem tudhatjuk biztosan és ez itt a lényeg. A kijelentéstől nem lesz valóság a hazugság sem. Így tényként kezelni egy véleményt felesleges időrabló és életet elvevő gondolatsor. Ha Isten létezik (ezt ugyebár nem tudhatjuk minden embernél, hogy mit hisz igazán) azt csak érezni lehet, nem bebizonyítani és ráerőltetni másokra. Egyszerűen ezzel a kérdéssel, hogy létezik-e Isten csak saját magunktól vennénk el az időt, kivéve persze, ha valóban foglalkoztat ez a téma és nem a félelem vezérel bennünket.
Szerintem mi az igazi vallás? A tudatosság az életemben minden témában. Így a testemet, az érzéseimet és a gondolatimat illetően is. Ha úgy élek, hogy igazán jót teszek magamnak, amivel nem ártok másoknak, akkor akár mi is lesz az életünk után (ha lesz egyáltalán. De ez ugyebár megint nem tény lenne, ha kijelentenénk) biztosan az sem lehet rosszabb (mármint a halál). És ami igazán fontos, az, hogy legalább úgy éltem az életemet, hogy igazán boldog lehetek, a minél hosszabb életem folyamán.
Szóval, ha erőlteted azt, hogy szeress, ezzel csak megjátszod magad, de a valósághoz vezető út eltűnik a szemed elől. Attól, hogy megütünk egy gyereket és mondjuk neki: - SZERESS vagy kapsz még egyet! nem fog szeretni, csak hazudja, mi pedig becsapva magunkat elhitetjük magunkkal, hogy most már minden rendben van. De a meggyőzés sem segít.
Az út a következő lehet a szeretethez (természetesen ezek sem tények) Tudatosság az életben, hogy már itt vagyunk, és ha nem teszünk semmit az életünkben a jó érzéseink felé, mások sokkal kevesebbet tehetnek értünk. Tudatosság, hogy a halál biztos (legalábbis most így látjuk, gondoljuk, érezzük, hisszük, vagy így tanítják), de ha teszek valamit, akkor még valami jó dolog is történhet velem. Akár az élet értelmének a megtanulása, egy szerelem, egy gazdagság, amelyet szintén ajándékba kaptunk. Ezután azon dolgok elfogadása, amelyek tőlünk nem függenek elsősorban. Vagyis minden, ami a világon van a saját életem miatt való elfogadása, természetesen ezt is saját magam miatt, hogy megtaláljon a nyugalom, kreativitás, majd szeretet, stb. Ezután úgy változtatni a dolgokon, ahogy nekünk lesz jó. Természetesen ezt globálisan érdemes megvizsgálni, ami nem is olyan nehéz, ha igazán el kezdünk gondolkodni. (Pl. nem biztos, hogy jó, ha cola-t eszem, vagy hülyeségeket képzelek a világról és túlvilágról, nem biztos, hogy jó, ha hirdetem a tényektől való eltávolodást, stb.) Ez után elindul a vágy, vagy a reális gondolat, amely elindít a problémák megoldása vagy a jobb élet irányába, vagyis önmagunk legyünk boldogok a saját életünkben. Gondolatok, vagyis tervek afelé, hogyan érhetem ezt el. Tettek, és tapasztalatok amelyekben tovább erősödik az életösztön. Majd egyszer csak ránk találhat valamikor a szeretet, am
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ami meg a provokatív kérdéseket illeti, minden csak viszonyítási pont kérdése :) |
| | | | |
|
