 |
Legfrissebb hozzászólások (5563 - 5572)
(Témakör: Gomba termesztés)
 | |  | | | | |  | |  | | | Siphersh:
A spóra vagy a micélium mennyivel kevésbé szent, mint a termötest? |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Egyébként nekem a gomba-osztogatásról az a véleményem, hogy akiben van elég elhivatottság, kitartás, fegyelem és körültekintés, az meg tudja termeszteni a gombát magának. Akiben nincsen, azt felelőtlenség lenne gombával ellátni. Az, hogy valaki megtermeszti magának a gombát, még nem garancia semmire, de elég jó minimális felelősség-szűrő. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Butitájm, butitájm, akrossz di jueszéj..."
:)
Nem gondoltam, hogy feldob ma még valami... :D |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Cellux, öt percenként frissítgetem itt a fórumot, hogy végre beírd ezt, és válaszolhassak rá. Nem is a bolygókon múlik, hogy keringenek-e a Nap körül, vagy sem, úgyhogy visszaadtam volna a mágus-diplomámat, ha erre nem reagálsz így. :)
Azt tudod-e, hogy egy képzet alázatossá vagy önhitté válása a képzet cselekvése, vagy pedig az alapvetőé, amiben benne van, és amiben meghatározásra kerül? :)
Egyfolytában ebben a kérdésben próbálsz állást foglalni, holott ennek a kérdésnek nincs is értelme. Nem értelmezhető kérdésességként. A különböző lehetséges válaszokat próbálod összemosni, meg keverni-kavarni, holott az a válasz, hogy ez a kérdés nem értelmezhető sem az alapvetőben, sem az esetlegességen belül.
Lehet alázatban szolgálni az életet, és lehet önértelműségben szolgálni a halált. Ha pedig elkezded abban keresni a válaszokat, hogy kin múlik ez, és hogyan, az egység, meg az Istennel való együttlét, meg az én határai, meg nem-határai, meg a szabad akarat, meg az önrendelkezés értelmezhetősége, meg ez az egész, akkor addig én járok egyet, és ha kitomboltad magad, és belefáradtál, akkor majd szóljál.
Bámulatos, hogy milyen tipikusan, vagyis archetipikusan ábrázolod az Istentől való leválást az eszmefuttatásaiddal, ahogy a saját gondolataidat Isten gondolataival azonosítod, és saját teremtettséged természetét véled felismerni azokban. "...amely napon abból esztek, szemetek felnyílik, olyanok lesztek, mint az Isten: jónak és rossznak ismerői." :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Egyébként teljesen oké minden, amit írsz, egy dologgal kapcsolatban viszont én más véleményen vagyok: szerintem az Isten nem engedi meg, hogy a vakok elhagyják a pályájukat (és kisodródjanak a hideg űrbe, brrr). Másképpen fogalmazva, az akarat pontosan olyan mértékben szabad, amennyire a teremtmény képes azt rendeltetésszerűen használni. Tehát amíg nem vagyok rá kész, addig Isten jótékony vonósugara pályán tart, akármit is csinálok, akárhogy rimánkodok, bizonygatok, hogy de igen, már igen, már elég jó vagyok hozzá. Ő látja, hogy nem, és nem enged.
Ami nem tudatos, az marad vegetatív, a maga sajátos tökéletességében.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | oltod itt a termőtesteket ezerrel
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Narcissos, ez valóban ijesztegetés. Ügyesen felismerted. De nem értelmetlen, mert a samsara nagyon jól tudja, hogy komolyan gondolom, és nem tréfálni próbálok ezzel.
Hogy valami fekete és fehér, vagy pedig se nem ez -- senem az, az nem a valóság természetének attribútuma, ezt te is tudhatnád. Ha az akármilyenség felé húzol, akkor kioldódsz a létből, és nem leszel valami. Azért vagyunk, hogy megélhessük a legszélsőségesebb valamilyenséget is. Ha eközben megijedsz, hogy a valamilyenség öncélúvá válik, és elveszíti a kapcsolatát az egységgel, akkor vadul elkezded szétoldani a valamilyenségeket, hogy az oldásban visszatérj az egységbe, egészen az akármilyenségig. Ne félj! Bízz Isenben, és a kegyelme betölti a valamilyenséget az alázatos istengyermekség szellemével. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Miért ha csak magamnak termesztek akkor az nem büntetendő?
Egyébként én is úgy gondolom h úgy az igazi ha haverokkal összeülünk és egy fajtát osztunk többfelé (mindenféle ellenszolgáltatástól függetlenül). Az úgy a kiskertésznek is jól esik, hogy húú hát ezt én termesztettem és mennyire jó volt mindenkinek.
Üdv
Dead |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Cellux, mint ahogy tudod, én most olyan dolgokon dolgozom az oldalhoz, amikbe nem vetíthetem bele a saját egyéni nézeteimet, ha úgy gondolom, hogy egy ilyen weboldalnak teret kell adnia alternatív nézeteknek is. Mivelhogy jóideje alaposan benne vagyok ebbe a munkába, már nem nagyon tudok úgy gondolni az álláspontomra, hogy "nekem kérem ez a véleményem, aki nem így gondolja, az _szerintem_ téved". Ha befejeztem ezt a melót, akkor remélhetőleg szépen visszaemelkedek a saját álláspont-identitásomba.
Tudod... oldás -- és megélés... ;)
Tehát most pillanatnyilag meglehetősen nehezemre esik konkrét állást foglalni ebben a kérdésben, de megpróbálom.
Az ideális eset a teljes felelősség teljes felvállalásáról szólna. Akár enteogén alkalmat vezetek, akár gombát ajándékozok valakinek, akár az én gombámat közösen esszük, akár a saját gombámból adok annak, akinek vigyázója vagyok; a "szabály" nem az elme síkján van, hanem "eggyel" mélyebben: a szív síkján. Ismernem kell az illetőt, nagyon jól kell ismernem, és az ismeretsség alapján kell tudnom dönteni.
Csakhogy van itt két olyan dolog, ami manapság ezt a döntést kozmikus mértékben torzítja: ma "ismerni valakit" sokkal kevesebbet jelent, mint a természetes közösségekben. Ma az ember a jóbarátját kevésbé ismeri, mint a természetes közösségben a szomszédját. A személyes kapcsolatok tekintetében a mi kultúránk a felületesség kultúrája. Így az ember könnyen túlértékelheti azt, hogy milyen mértékben, milyen mélységben ismer valakit. Az emberek nagyrésze nem is sejti, hogy létezhet olyan mély, olyan szerves emberi ismerettség, ami a természetes közösségben egy ilyen döntés alapját szolgálhatja.
A másik dolog, ami nagyon erősen torzíthatja ezt az ítéletet, az a gomba ismerése. Ma a gombát is nagyon felületesen tekintjük. Mert a mi kultúránkban a gomba sokkal felületesebb dologként jelenik meg. Az ember nem látja ösztönösen, vagy neveltetésénél fogva, hogy a valóság legmélyebb magjáig húzódó széles és összetett akna-rendszer bejárata a gomba. Vagyis nem érzi a súlyát. Sok kárt okoznak az enteogének azért, mert nem érzik az emberek a gomba súlyát. Elképzelem a gondolataidat, ahogyan ezt olvasod, és attól tarok, hogy még mindig nem hiszed el, hogy ez nincsen ellentmondásban azzal, ahogyan te érzel. Ugye tévedek...? :)
Szóval, amikor az ember felteszi magának a kérdést, hogy "_ismerem_ én annyira ezt az _embert_, és ha igen, akkor olyannak ismerem, hogy adhatok neki _gombát_ ilyen vagy olyan módon?", akkor ebben a kérdésben több tényezőt is nagyon alaposan alulértékel, vagy saját felfogását túlértékeli, és így manapság az emberek nagyrésze a helyzetek nagyrészében felelőtlen döntést hozna.
Kérded, hogy "bűn-e, ha a csoport egyik tagja...". Ha a közösség, a csoport azt jelentené, amit a természetes közösségben jelent, egy _valódi_ közösséget, egy _valódi_ csoportot, aminek a közössége mélyebb síkon van, mint amit ma közösségi síknak nevezünk, akkor ez bizony így működik, ahogyan írod. De ma a pszichedelikus közösség, meg a pszichedelikus csoport ennél ezerszer és ezerszer felületesebb közösséget jelent. Amikor a bolygók úgy akarják, hogy nem azért keringenek a Nap körül, mert ez a naprendszer természete, hanem saját természetük szerint valónak tekintik a mozgásukat, és kirepülnek pörögve és pörögve a mély-űr hidegjébe, nem csak a Naptól távolodnak el, hanem egymástól is. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Siphersh, mint diablo... :-)
|
| | | | |
|
