 |
Legfrissebb hozzászólások (553 - 572)
(Témakör: Salvia Divinorum)
 | |  | | | | |  | |  | | | cellux:
ha ez igaz akkor ebből is látszik hogy a valóság olyan amilyennek akarod hogy legyen. mindenkinek a saját agya készíti el a saját valóságát. az élet csak egy álom és mi a saját magunk kitalációi vagyunk. minden egyszerre létezik mindenhol, minden végtelen. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | "Élt át valaki olyat, hogy párhuzamos idősík alakult ki salvia hatása alatt? Előfordulhat, hogy évek telnek el ebben a világban, miközben a valóságban alig telik az idő?"
A DMT-Nexuson egy gibran2 nevű user azt mesélte, hogy Salvia egyszer átvitte őt egy másik világba, ami nagyon hasonlított ehhez, csak egy kicsit mégis más volt: máshol voltak a tárgyak a polcokon, meg ilyenek. Aztán várta, hogy vége legyen, de nem lett vége, úgy jött le a Salviáról, hogy abban a másik világban maradt. :)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Elérkezettnek láttam a pillanatot hogy kipróbáljam a Salviát, megtapasztaljam hatásait. Ma este történt, összeültünk 2 legjobb barátommal. Kb. 2 nagy levelet szívtunk el fejenként, ez olyan 0,2g körül van. A legjobb hatás elérése érdekében (mivel a Salviához rendkívül magas hőmérséklet kell) gázpákával adtunk a bongnak hőt. A harmadik barátom vigyázónak volt jelen, de nem egyszerre próbáltuk ki szóval 2 vigyázó volt. Pipa betölt, hangulatos zene, fény le, gázpáka meggyújt pipa odatart hatalmas slukk. Elviselhetetlen volt a kaparás a torkomba de pár másodperc után megszűnt, 5-10 másodpercig tartottam lent. 3-adik slukknál már nagyon koncentrálnom kellett h. tartsam a pipát, leszívtam leraktam gyorsan a pipát. Hirtelen durva szédülés ezzel együtt izzadás, ezután észt vesztő pörgés. Haverokkal beszélgettem, úgy éreztem kezdek elszakadni mindentől, az elmém mintha egy óriási hintába lett volna "betöltve" úgy éreztem rögtön kiszakadok a testemből. Próbáltam kapaszkodni a valós dolgokba, holott ez akkor szinte lehetetlennek tűnt, volt valami félelem érzet a dologban. Értelmezni barátaim mondandóját volt a legnehezebb, szinte nem hallottam őket, mintha egyszerre ott lettem volna és nem is. Ezután mondott valamit az egyik barátom amitől én nagyon megijedtem, a valóságban nem tűnt félelmetesnek, de ott akkor nagyon az volt, ilyen félelmet még soha nem éreztem, bár a vicces dolgok is másképpen hatottak. Mindenesetre nem mondanám az egészet egy rossz utazásnak, inkább kellemetlennek, furcsának, megfoghatatlannak és végképp megérthetetlennek. Ha nem kapaszkodtam volna talán olyan erőteljesen a valóságba jobb lett volna, de abban a pillanatban féltem elengedni a tudatomat.
Mindenesetre érdekes volt, nem hiszem h. hamarosan ki fogom próbálni ezt a növényt mert még nagyon keszekuszák a gondolataim.
A barátomnak aki kipróbálta nem adott semmi különöset, csupán durva szédülést és ő szerinte valami "megváltozott" érzést. Bár ő nem bírta lent tartani a slukkokat. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Tomsy
hát volt már hosszú déjá vu-m, olyan, amikor szinte a következő szavakat is tudtam előre, de nem erre gondoltam a jövőbelátással kapcsolatban. Ezt nem igazán tartom annak.
Amire én gondoltam, mind olyan esemény volt, ami nem is velem történt. Álmokban, ha visszaemlékeztem, nagyon részletes volt az álom emléke éber állapotban is, de kb annyira, mint egy fénykép.
Normális esetben egy emlékkép homályos, csak a lényeg éles, de ezek mind más álmok. Utólag is felidézve részletgazdagok.
Volt olyan is, hogy csak abban a pillanatban jutott eszembe az álom, amikor épp megtörtént. Mármint, hogy 2 napja reggel emlékeztem az álomra. De idővel elfelejtetem, mert nem tűnt fontosnak. De amikor megtörtént, egyből újra eszembe jutott, és a további események is.
Éber állapotban meg a "felvillanások" teljesen olyanok, mint a képzeleti képsorok. Ezt sztem csak az érti, aki nagyon vizuális.
Én az vagyok. Mondasz valamit, egyből látom. Képekben gondolkodom.
Tehát mikor a jövőből villan be pár kockányi képsor, pont olyan, mikor valamit elképzelek. Azzal a nagy különbséggel, hogy oda nem illően villan be a dolog. Mint az isteni szikra.
Akkor épp nem azon agyalok, de egyszer csak felvillan egy vízió.
Teljesen hasonló, mint mikor valamin sokat töröd a fejed, de nem jössz rá a megoldásra. Abbahagyod kicsit a gondolkodást, elkezdesz mást csinálni..és egyszer csak beugrik a megoldás, amikor nem is azon járatod az agyad.
erre gondoltam.
Tom003!
érdekes, amit írsz, de asszem elfáradtam, ezt még át kell gondolni, most úgy érzem, csak sejtem mit akarsz mondani, de nem biztos, hogy értem is. :) nemsoká újra nekiállok, és megértem.
Egyébként nem tudom feltűnt-e, de szétoffoltuk a témát. :D
Habár Látnok zsálya, Jósmenta... ide vág. :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | @katonafull
Véletlenül nem erre gondolsz?
http://hu.wikipedia.org/wiki/D%C3%A9j%C3%A0_vu
Amúgy nekem volt már olyan élményem hogy körülbelül egy percre láttam előre a "jövőt", de megváltoztatni nem tudtam.
Megvolt a tipikus dejavu érzésem, de sokkal előrébb ment, tudtam hogy ki mit fog mondani, csinálni, de én egy ilyen paralízises állapotba kerültem. Se beszélni, se mozogni nem tudtam.
Egy ilyen élményem volt, jó pár éve, de nagyon megmaradt. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Továbbgondoltam az elmúlt negyed órában:
Mi van akkor ha valóban létezik ez a fáziskésés (ami egyre valószínűbb a számomra) olyannyira hogy a mindennapokban is jelen van. Csak nem statikus hanem dinamikus. Az emberi agy védőmechanizmusa, fáziscsúsztatások amiket mi köznapi nyelven reflexeknek, rutinnak hívunk. Pl a járás vagy az evés. Megkímél minket az agyunk a részlépések aprólékos megélésétől, helyette nagyobb prioritást ad mondjuk az evés közbeni újság értelmezésének vagy sétálás közben a zene hallgatásának. Ezek valós időben kerülnek feldolgozásra, míg a kisebb prioritású ingerek kis fáziskéséssel, néhány szekundummal később.
Még tovább gondolva: a reflexek és a stresszhelyzetben végrehajtott mozdulatok is ilyenek, tudatosság nélküliek, hogy gördülékenyen tudjuk őket végrehajtani (ha filózunk rajta akkor megvan rá az esélye hogy rontunk, pl ha koncentrálsz arra hogy hogyan ütöd vissza a ping-pong labdát nagyobb eséllyel véted, mintha csupán "érzésből" hagyva a reflexekre játszol.)
Másik elgondolás, hogy amikor felszökik az adrenalin, minden lelassul körülöttünk, ami azért van mert a prioritás küszöbhatára kiszélesedik és sokkal több részletre enged az agy valós időben reagálni mint normál állapotra. Az időérzet változása meg alátámasztja azt az elképzelést hogy az agy egységnyi változáshoz egységnyi időt rendel hozzá. (pl 1000 részlet változásának az érzékelése 1 másodperc idő érzetet eredményez) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | WOW, nagyon tetszik ez a két dolog (a hullámzás mint az agy tévedésének és a korrigációnak a vizuális leképezése) és az álombeli újragenerálás (a lövéses példa)
A jövőbelátással kapcsolatban: lehet egy kicsit nyakatekertnek hangzik, de megpróbálom leírni mit találtam ki. Aki a "jövőt" látja az tulajdonképp nagyon rosszul jár, mivel csak a jelent látja. Amint "vége" a jövő víziónak (ami a jelen egy részlete) akkor az agy visszacsatol a múltba és újra átéli azt mint a valós jelen (magyarán a múltban él tudatilag) Persze ez nem lehet több egy két pillanatnál, mégis elég hátborzongató hogy a sok csúszás miatt a memóriánkban élnénk. Mintha a TVben az élő focit fél perc csúszással adnák és véletlen egy pillanatra bevillanna a valós időben lejátszódó meccsrészlet és olyan élmény lenne mintha láttuk volna a jövőt (közben meg pont hogy a jelent láttuk végre)
A másik ami szerintem hasonló elvű az a déjá-vu Az agyi visszacsatolás, amikor a beérkező adatokat véletlenül duplán dolgozza fel vagy épphogy a feldolgozás nem sikerült elsőre így megismétli a tudat, óhatatlanul elültetve az ismerős érzést.
Tegnap este hazafele menet nagyon nyomasztó érzés tört rám, az eszembe villant hogy lehet nem is azt élem meg valóságnak ami valójában.
Kérdés: Ha az ember napi szinten 12 órát álmodik és 12 órát van ébren akkor melyik a valóság? Képes e felborulni a rendszer és álomnak hinni az ébrenlétet?
(amúgy örülök hogy ismét megy a filózgatás, olyan jó volna összeülni teázgatva beszélgetni :) ) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hú basszus...
Már írtam, de megismétlem, mert nagyon fontosnak tartom.
Soha nem használtam még drogot, mármint tudatosan, és itt a pszichedelikusokra gondolok, meg arra a drogra, amit a köznyelv ért ezalatt a szó alatt. És épp azért érdekel ez a világ, ugyanis nagyon hasonló tapasztalataim vannak, mint a droggal élőknek.
Legtöbb álmomban, de éberen is volt már néhány durva, és épp ezért a Salvia ködös világa nagyon érdekes.
Én már álmodtam meg a jövőt többször is...nagyon részletesen, sőt éberen is voltak "bevillanásaim", ezek kevésbé részletesek, mégis 1-2 dolog nagyon ki volt hangsúlyozva, de nagy részük szimbolikus volt...
Szóval én hiszek a jövő predesztinálhatóságában / Amúgy meg kellett néznem mi a fene a jelentése a predesztináltnak :D /
Méghozzá azért, mert megtapasztaltam.
De ez az egész részemről sajnos nem irányítható. Látszólag véletlenül történik, és ugye mindig csak utólag tudom meg, hogy a jövőbe láttam.
AZ utóbbi 1-2 alkalommal, már sejtettem, de egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy az is egy lehetséges jövőkép.
És igen, én is úgy gondolom, hogy igazából nem is a jövőt látom meg, csak egy lehetséges alternatíváját, és szerintem is az van, hogy bár szabadok vagyunk, nincs minden pillanat kőbe vésve, vannak fix pontok, amik, mint elágazások, bezárnak bizonyos kapukat, és ezzel párhuzamosan újakat nyitnak meg.
De ez is teljesen kvantumfizika... :))
Talán a jövőbelátás igazából csak az agy azon képessége, hogy a pillanatnyi paraméterekből kreál egy elképzelhető, nagy eséllyel bekövetkező eseményt.
Elvileg ebben semmi különös nincs. Ha a tér keletkezésének minden paraméterét ismernénk, minden jövendő dolgot képesek lennénk előre meghatározni...kiszámolni.
Az egész "egyszerű" matematika :)
Valószínűleg ezért áldoz a tudomány temérdek pénzt a világ keletkezésének a kutatására, a kvantumfizikára, meg az űrkutatásra...érdekes, a tudomány mégsem hisz ebben az egészben....legalább is hivatalos álláspont szerint. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | katonafull
Na igen, az álmoddal kapcsolatban: ilyesmire gondoltam.
Mert durva, hogy az álomban a valós idő elvileg azt jelenti, hogy az agyunk gyorsabban működik. Gyakorlatilag átvágtázik tehát a történéseken, a tapasztalat mégis, mint valós idő jelenik meg.
"Mert az agy ugye csak a már megtörtént eseményekre képes emlékezni..."
Vajon biztos, hogy így van?:) Ha van jövőbelátás, akkor az is egyfajta emlékezés. Mondjuk én nem hiszek abban, hogy a jövő predesztinált, bár azt el tudom képzelni, hogy vannak bizonyos fix pontok, melyek attraktorokként viselkednek. Különben inkább úgy képzelem, hogy a jövő eseményeinek különböző valószínűségi eloszlásait lehet letapogatni, ahogy A Dűnében Paul is látta a jövőt, de csak mint valószínűségek halmazát. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | NA, de erdekes dologba nyúltunk... :)
Mulder!
Ja, valóban, a gravitáció torzítja a téridőt, így ha létezik tér-idő alapegység, így annak kell nyúlnia, vagy zsugorodnia.
Egyébként a fénysebesség meghaladható megfelelő közegben
http://hu.wikipedia.org/wiki/Cserenkov-effektus
"Nekem az jutott eszembe, hogy esetleg az agy képes lehet visszafelé irányban teljes érvényűvé konvertálni egy ilyen élményt, mely aztán úgy jelenik meg az észlelő számára, minta teljes hosszában élte volna meg. A kvantumfizikában elvileg van lehetőség a késleltetett választásra, mely szintén a visszafelé aktualizálás elvén működik. "
na erre meg szintén az álmok világában tapasztalt élményeimmel tudok példát.
Voltatok már úgy, hogy álmotokban történt valami hirtelen nagy katasztrófa, ami véget vetett az álombeli életeteknek?
Mondjuk álombeli énetekhez odalépett valaki, és fejbe lőtte, és még hallottátok a fegyver dördülését...
És mikor felriadtatok, megnövekedett pulzus és légzésszámmal... akkor jöttetek rá, hogy míg aludtatok pl a huzat becsapta az ajtót, és ez volt a nagy hang, amire felébredtetek.
Csakhogy az álomban "valós időben" tehát nem felgyorsítva, odalépett valaki, talán még mondott is valamit, odatartotta a fejedhez a pisztolyt nevetett, és meghúzta a ravaszt. ez kb 2 perc lenne a valóságban.
De utólag rájöttem, hogy igazából csak az utoljára hallott dördülés miatt álmodtam ezt, merthogy az az ajtó becsapódásának volt a hangja. Tehát az agyam visszafelé rakta össze az álmot, gondolom, azért, hogy fel tudjam dolgozni az oda nem illő robajt.... :))
Jimi34536!
A te felvetésedet azzal egészíteném ki, hogy én úgy tudom, a tudomány mai állása szerint az agy a jelent néhány másodperces, nagyon "nagy, szinte végtelen felbontású" és kapacitású memóriából, plusz egyre kisebb kapacitású, hosszabb távú memóriájából rakja össze a múltat, és az ere épült képzelőerővel rakja össze a jövőt, ezt is néhány másodperces nagyon részletes, és hosszabb távú kevésbé részletesből, na és ezeknek az szorzatából állítja össze a jelent, ami igazából így nem is létezik.
Mert az agy ugye csak a már megtörtént eseményekre képes emlékezni... :)
A tér hullámzását én is szoktam tapasztalni minden tudatmódosító szer nélkül, ha belemerengek valamibe...elkezd hullámozni és kavarogni a tér.De ez lehet azért is, mert magamtól módosult tudatállapotba kerülök, és ilyenkor ugye az agy az érzékszervektől érkező jeleket máshogy dolgozza fel, mint ahogyan egyébként.
Bizonyos területek gátlódnak, míg mások aktiválódnak, és talán az is lehet, hogy csak a jobb és bal agyfélteke egymás feletti dominanciájának megváltozását érzékeljük hullámzásnak. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Jimi 34536
Bár hozzám is az az elképzelés áll talán a legközelebb, hogy a tudat omlasztja össze a hullámfüggvényt, ez végső soron csak a kvantumjelenségek egyik interpretációja. Még van egy-két másik értelmezése is a kvantummechanikának. Egyébként a pszichedelikus túrákon én is úgy találtam, hogy a tudat és külvilág nem két külön tartomány, hanem folyamatosan zajlik közöttük a kommunikáció oda-vissza irányban.
Én elképzelhetőnek tartom tehát, hogy a világ bizonyos értelemben virtuális, de ez nem jelenti számomra azt, hogy az univerzum illúzió.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én olyat olvastam, hogy kísérleteznek a fekete lyukkal, időutazás terén.
Mármint ez annyiból áll hogy akár a mostani "jelenben" találkozhatsz magaddal az utcán vagy akár hol összefuthatsz magaddal.
Azért eléggé érdekes ez is. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Mi van ha az a világ amelyben most létezel azt éppen egy trip hatására hallucinálod?
az hogy ez igaz vagy hamis azt csak a halálod pillanatában fogod megtudni.
engem ez rég óta kísért. főleg hogy egy időben haverom is úgy döntött elkezdi lőni nekem folyamatosan hogy igazából a testem egy mentőautóban van most mert túladagoltam a kokót vagy olyanokat hogy majd a búza mező közepén ébredek fel fájó seggel.
én meg pont egy ilyen pszihózisos állapotban voltam a mérhetetlen alkohol meg nyugtató fogyasztástól bazzeg majdnem megöltem magam.
utólag rájöttem hogy a tag ilyen hannibál lecter flessbe rakta magát és soha se jött ki belőle. lol
van egy mondat ami bár furcsa soha se éreztem rossznak és mindig igaznak tartottam. már nem tudom hol olvastam.
"Az élet csupán egy szerotonin-hallucináció" |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ez a lag dolog nagyon érdekes. voltatok már józan emberek között úgy hogy közben a ti fejetekben lagolt a világ?
nagy tér közepén sok száz emberrel. néztem őket ahogy az időben előre mennek meg hátra meg szaggatnak össze vissza. közben meg mint a vízbe eső kő finoman hullámzik alattuk a beton.
van egy elméletem. 2 már létező elméletre építettem, nem biztos hogy helyes mert ebben a pillanatban szültem. gondoltam megosztom hátha valaki ki tudja egészíteni esetleg javítani.
a kvantum fizika elég sok mindent megmagyaráz a tripekkel kapcsolatban szerintem. van például egy olyan dolog hogy minden részecske a tér azon pontján található meg amelyiken megfigyelem, és az hogy mondjuk egyenesen halad az is azért történik meg mert egy egyenes pályán megfigyelem. (lehet kicsit érthetetlen)
hogyha ez részecskékre igaz akkor ez a nagyobb testekre is valószínűleg igaz. a Schrödinger macskája kísérlet nagyon jól elmagyarázza. a kísérlet azt próbálja bizonyítani hogy a dolgok csak akkor történnek meg amikor érzékeled őket.
na most nagyon érdekes dolog hogy az emberi agy azt a világot amiben te létezel nem a pillanatban bejövő ingerek alapján rakja össze hanem memóriából. hogyha ülsz otthon a szobádban akkor minden amit látsz az a memóriádból jön mert az agyad annyira ismeri a szobát hogy nem kellenek érzékszervek ahhoz hogy tudja mi hol van.
na már most a hullámzásra az elméletem az lenne hogy a tudatmódosító szerek a memóriát megzavarván az agyat arra kényszerítik hogy folyamatosan az érzékszerveire támaszkodjon.
ez azt jelenti hogy ha a kvantum fizikás elméletre visszagondolunk akkor minden tárgy ott van ahol megfigyelem, akkor ha a látásod egyszer az A ponton érzékeli a falat másodszor viszont a B ponton akkor egy olyan képet alkot az agyad a falról amiben az az A és B pont között hullámzik. (mert a fal ugye nem lehet egyszerre két helyen. legalábbis az agy szerint)
ez talán belemagyarázható lenne az összes furcsa érzékszervi észlelésbe beleértvén az idő érzéket is.
Hogyha az időt, a 4. dimenziót részecskék alkotják (ugyanúgy mint a másik hármat) és az idő egyenletes múlását a memória biztosítja akkor az a lagolás vagy esetlegesen az idő megszűnése az az a nyers információ amit az idő érzéked abban a pillanatban észlel.
nagyon érdekes most jöttem rá erre hogy akkor ez azt jelentené hogy a memória maga az az a szűrő amin a pszichedelikus szerek "kaput nyitnak"
az első két elméletre ( a kvantum mechanikásra és a memóriából összerakott világra) van forrásom, kísérletek. ha valakit érdekel előtúrom. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Tom003
Az idővel kapcsolatos felvetésedre reagálva: ha az ismereteim pontosak, Einstein relativitáselmélete szerint nincs objektív idő, hiszen különböző sebességgel múlik az univerzum különböző területein. Maga a gravitáció is befolyásolja az időt, méghozzá úgy, hogy az erősebb gravitációs térben lassabban múlik, mint egy gyengébb gravitációs térben, ahol viszont gyorsabban. Illetve, ahogy te is mondtad, a fénysebességhez közeledve szintén lassul az idő, sőt fénysebesség elérése esetén az elmélet értelmében meg is állna. Persze magában az elméletben is vannak kiskapuk a fénysebesség átlépésére (a téridő szövete például tágulhat gyorsabban a fénynél). De nem csak "odakint" relatív, de "idebent" is az, már ha ennek a felosztásnak van egyáltalán értelme. Amikor gombánál bejött nálam ez a jelenség, hogy az idő megállni látszott, akkor én ezt tartottam a fejemben: hogy az idő relatív.
Valamint a tanácsaidat kiegészítendő én a természet mozgásainak megfigyelését (pl. madárcsapatok vonulása) találtam hasznosnak, hogy a fejembe véssem, hogy az idő igenis mozgásban van, igaz valamilyen nagyon bizarr formában.
katonafull
Az a durva, hogy DeKorne ott még csak nem is állt LSD hatása alatt, csak egy jointra gyújtott rá. Ezt egyébként alig tudom még csak felfogni is, mert ő azt mondja, hogy real time formában élte végig azt a másik életet. És mindezt egyetlen perc alatt. Nekem az jutott eszembe, hogy esetleg az agy képes lehet visszafelé irányban teljes érvényűvé konvertálni egy ilyen élményt, mely aztán úgy jelenik meg az észlelő számára, minta teljes hosszában élte volna meg. A kvantumfizikában elvileg van lehetőség a késleltetett választásra, mely szintén a visszafelé aktualizálás elvén működik.
TheFakeRat
Az én parám régebben az volt, hogy mi van ha a világ csak az én tudatomban létezik (lsd. Mátrix), és csak én vagyok az egyetlen megfigyelő. Ez sokszor megkísértett. Ha meg akarsz győződni róla, hogy már nem vagy rajta a tripen, és mégsem találsz rá bizonyítékot, akkor próbálj meg bizonyítékot találni arra, hogy még mindig a tripen vagy. Szerintem nem fogsz. Más megközelítésben viszont, ahogyan azt Dennis McKenna mondotta, mindannyian drogok hatása alatt állunk, ráadásul állandóan, hiszen drogokból épülünk fel.:) Hehe. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Tom003!
Hűű, hát erről a nagy dózisú trip- tangens függvényes hasonlatról teljesen az univerzum tágulása ugrott be.
Az is robbanásszerűen kezdődött /elvileg..Big Bang../ és most meg lassul.
SZtem nagyon valószínű, hogy mikor eléri majd a küszöböt, 0 idő alatt magába omlik a tér, és újra berobban az egész, létrehozva a következő ciklust.
És ezért épp nagyon furcsa a hasonlat. :) azaz, inkább magától értetődő :)
A sámánizmusra hivatkozok, mert az is /néhány formája/ valami olyasmit vall, hogy végtelen univerzum létezik bennünk...mondjuk a kvantumfizika is ezt vallja, azzal a kivétellel, hogy nem állítja, hogy ez bennünk van. de én már mindenben összefüggéseket találok :) nekem még a biológia is ezt bizonyítja...asszem ideje megkritizálni magam, mert fanatikus, elvakult leszek :D |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Thefakerat:
egy jó hírem van és egy rossz. A rossz hír hogy totálisan reális az hogy valaki éveket él le egy trip folyamán, a jó hír viszont az hogy ezt érzékeli is. Az már más kérdés hogy ebbe nagyon be tud parázni az ember, ahogy már korábban is írtam.
Egyszer volt egy olyan élményem egy régen fegyverekkel foglalkozó létesítményben tartott bulin ( csak hogy nehogy leírjam a nevét :D ) hogy 1.5 lap + fű hatására a lépcső fordulóban hallottam ahogy a kis teremben valaki a nevemet említi, úgy hogy amikor hallottam odaugrottam térbe 1 másodpercre, mint aki fut befele, aztán hirtelen realizálódott hogy a fordulóban állok. A vicc hogy tényleg kerestek ott, amikor már visszamentem...
Tomsy: Pontosan ezzel a laggolási példával szoktam élni, csak nem akartam leírni, mivel nem hiszem hogy sokan kockák :D Amúgy van egy teóriám, mert már jó párszor előfordult ez. Az agy annyira sok ingert kap a megnövekedett észlelésnek köszönhetően hogy nem képes egyszerre feldolgozni az egészet, hanem ide-oda ugrálva a részletekben, egymás után újra meg újra lejátsza azt a kis szeletet, csak mindig másképp (ha észreveszi az ember, sose pontosan az előző tér szeletből indul hanem mindig egy kicsit előrébbről tovább) Magyarán a megélt teret és időt a túlterheltség miatt random sorrendben dobja az éber tudat elé. Hasonló ez pl az álomhoz, ha láttátok az eredetet, az elején az építész kiscsajnak meséli el az álom működését (valami olyasmi hogy az álomban az agy egyszerre generálja a valóságot és érzékeli azt. Mivel az érzékelés rohamosan megugrik tripen, viszont a valóság legenerálásával nem tudja követni, kifogy az agy az értelmező "bufferből" így újra betölti az előző élményeket)
katonafull: érdekesség az hogy a (magasdózisú) trip is hasonlóan működik: lassul, lassul az idő, majd a trip csúcsán megáll egy pillanatra és (számomra) olyan érzés mintha csinálna egy kifordulást és a végtelen kicsiről ismét elkezd gyorsulni. A lassulás illetve a gyorsulás mértéke négyzetes az x léptéknél, mint egy négyzetfüggvény (tangens szerintem a legjobb példa arra hogy szemléltessük a trip időbeli változását, figyelmesen nézzétek meg az ábrát googleban ;) ) Ráadásul azt is észrevettem hogy itt is játszik az aranymetszet: a trip kezdetétől a trip csúcsáig x az idő a csúcstól a trip végéig y és a kettő arányszáma az aranymetszet. ( 3 óra a csúcsig és utána olyan 5 óra a levezető vagy erősebb tripeknél 3.5 óra a csúcsig és 6-7 óra a lejövetelig) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Tom003!
hello!
AZ időről meg akkor született egy fura elméletem, mikor általánosban a fizikatanárom előjött azzal a történettel, hogy gondolkodjunk el miért van. / biztos ismeritek /
Ha kilövünk egy nyilat x távolságból egy fa felé, egy bizonyos idő alatt a nyíl megteszi a kiindulási helye és a fa közötti távolság felét.
Aztán újabb y idő alatt megtaszi a maradék távolság felét is...és így tovább.
Namár most 2-vel ugye végtelenig lehet osztani,m ert soha sem lesz olyan számunk, amit 2-vel osztva 0 lesz az eredmény.
Ezt a matematika a konvergenciával magyarázza.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Konvergencia_(matematika)
de bennem egészen más magyarázatot váltott ki akkor, és nem fogadom el erre a konvergenciával való magyarázatot.
Mert a nyíl bizony bele megy a fába, azaz nem csak végtelen kis távolságra kerül tőle...azaz de, de mégsem, mert belemegy a fába... :))
szóval akkor én arra jutottam, hogy ez csakis úgy lehetséges, ha az idő, valamint a tér is egységnyi, oszthatatlan kis építőelemekből épül fel.
Mivel mikor elérünk ehhez az egységhez, nem lehet tovább osztani, ezért lesz a távolság 0.
Na innentől érdekel a kvantumfizika.
Örök hála a fizikatanáromnak, hogy hagyott gondolkodni, még ha baromság is, amit kitaláltam. :D
És sztem ebből következik, hogy az agyunknak is van egy limit idő-tér érzékelő képessége, mert mi értelme lenne érzékenyebb érzékelőre, mint ami a mérendő mennyiség egységei mérésére elég??
és az agyunkat bizony eléggé tudjuk mi és környezetünk is befolyásolni, így aztán a fix tér-idő egységeket a érzékelőnk torzult mintavételi képessége miatt élhetjük meg nagyobbnak, vagy kisebbnek...
EZt igazolja a lentebb írt adrenalinos dolog is.
de ez csak az én elméletem...lehet, hogy baromság. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | TheFakeRat!
Hi!
Nem olvastad még a Jim-DeKorne-Pszichedelikus-Samanizmus irományát??
Abban az író azt állítja, hogy egy életet élt át LSD hatása alatt, és az egész annyi idő alatt játszódott le, míg eldőlt a kocsi mellett, és zuhanás közben élte le azt a másik életet.
Itt el tudod érni a könyvet, egy kolléga segített feltölteni. :)
http://daath.hu/showTopic.php?id=56
19. oldalon az 5. LSD tripet tárgyalja. ez kell neked.
5. A MÁSIK ÉLET ÉS AZ IDŐ ILLÚZIÓJA
Szval létezik a dolog.
De sztem elég csak abba is belegondolni, hogy álmaink alatt is nagy százalékban teljességgel éljük meg az álmokat.
Tehát akkor az a valóság. Akkor minden részletes, és hihető, és valós is. Érezzük a fájdalmat, az örömet, mindent.
Csak ebben a "valóságban" visszaemlékezve tűnik baromságnak az egész. akkor, ott nem.
Tehát mi a bizonyíték, hogy most is nem csak álmodunk?
Elárulom.
SEMMI.
A valóság sosem létezett, az mindenkinek más. Nincs abszolút valóság.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Rosszul írtam, bocs! A szám és egy kocka villogott felváltva.Vagy nem biztos kocka volt,de mindegy is mert a lényeg, hogy a 2 karakter olyan gyorsan villogott, hogy elmosták egymást és nem lehetett látni a számokat. |
| | | | |
|
