 |
Legfrissebb hozzászólások (5103 - 5112)
(Témakör: EVER GREEN)
 | |  | | | | |  | |  | | | Nekem mostanában szokott néha olyan flashbackam lenni, hogy a kezdeti időszakban, a trippeken kitalált dolgok eszembe jutnak, és mostani fejjel(:) már értelmezni is tudom ezeket. Szerintem nem kell azon problémázni, hogy az ember lejegyezze, és értelmezze a "fontos" gondolatait, amikre rájött, mert ezek úgyis benne vannak az emlékek között, ha pedig mégsem lehet visszaemlékezni valamiért, az nem is fontos gondolat. Most emlékeztem vissza rá, hogy amikor elkezdtem a betépést, és az első spontán trippem volt fűtől, utána állandóan tripszerűbbek voltak a betépéseim, és úgy éltem meg, mintha az életem egy szűk alagútban történne, ami kiszélesedik, ha be vagyok tépve, és mint gyöngyök sorakoznak az időre felfűzve. Akkoriban tényleg a szent grálnak tartottam a füvet, a világ (mégis) tökéletességének cáfolhatatlan bizonyítékának. Mikor elkezdett múlni a hatás mindíg borzasztó volt visszatérni a kis beszűkült életembe, de mindíg ott volt a kiskapu a fű, és közben mindíg reménnyel is elteltem, hogy igen EZ ITT IGAZ, egyszer majd fű nélkül is beláthatom. Sokmindenre rájöttem, mert rálátásom lett az életem dolgaira, csak ezt mindíg elfelejtettem. Most már olyan a tudatállapotom, hogy az ilyen gondolataim kezdenek eszembejutni, és rájövök, hogy milyen igazam volt akkor amikor ezt kitaláltam, csak akkor még nem tudtam. Mindenesetre teljesen természetes, hogy a betépett ember, mivel jó esetben a zenjében már elvesztette önmagát, azokról a problémákról, amik foglalkoztatják képes "önmaga" fölötti véleményt alkotni, amit persze ha már megint "önmaga", nem tud mire vélni.
Hogy tudok ilyen kibaszott körülményesen fogalmazni?
Már látom a NAGY ZÖLD HERNYÓ farkát, ami átível az életemen, a feje még csak most következik. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | "Mikor másnap elolvastam, mintha egy 12 éves gyerek gondolataival kellett volna azonosulnom"
Vmi ilyesmi velem is volt, csak egy kicsit másképp. Alapon, minden nélkül is másképp és más dolgokon gondolkodom mint a legtöbben. Volt már olyan, hogy mikor elmondtam néhány gondolatomat, furcsán néztek rám, de mikor kicsit másképp fogalmaztam meg, hogy ők is értsék, belátták, hogy igazam van.
Azok a gondolatok,amiket a zöld hatása alatt gondolsz, azok inkább a te saját gondolataid, mint azok, amik alapon egy gondolatsor eredményeként fogalmazódnak meg a fejedben. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Bordee: anno én is sokat küzdöttem ezzel. Én is minden egyes alkalommal megfejtettem a világot, aztán másnap semmire sem emlékeztem az egészből, csakhogy ott hagytam megint. Én sem tudtam leírni, mert rettegtem a gondolattól, hogy elpazarlom az "értékes" időt, és nem csavarodhatok tovább a megkezdett íven. Aztán idővel csak-csak sikerült néhányat elcsípni (itt megjegyzem, volt olyan, amikor mire toll és papír került a kezembe, nem tudtam leírni a fél perccel azelőttit). Persze ki nem mondott szándékom is volt ezzel, h. mérsékeljem a tudatállapotok közti nagy szakadékot. Mikor másnap elolvastam, mintha egy 12 éves gyerek gondolataival kellett volna azonosulnom; semmi érdekeset nem találtam a leírtakban. Ellenben most így egy év multán visszaolvasni.... hmm... némely gondolatdzsúz mellé most is odabiggyeszteném a nagy felkiáltójelet : ) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Néha én is ledöbbenek(például tegnap a 3.spangli után).Szóval arra gondolok,hogy ez egy nemes ajándék.Meg ha be vagyoktépve akkor lemerülök a felszín alá egy teljesen más világba.Aztán kinyitom a csipámat és látom magamat(persze másképp:)) és látom a véremben a THCét(persze mintha vizió lenne)és azt látom,hogy ez csak egy méreg amitől elzsibbad mindenem és az agyam is.SZóval olyan primitív mint az alkohol.
Tegnap nagyon széttéptem az agyam...valósággal fájt már a végén.Nincs sok értelme a mértéktelen füvezésnek. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Na írok még, nem találtam jobb topicot ennek a dolognak. Szal csak leírom mi volt tegnap, bár már nem tudom annyira beleélni magam az alapgondolatba, de amire elméxem, leírom.
Szal úgy kezdődött, hogy 3lettünk volna, de csak én és a cigi indult el este a megszokott helyre. Szal amit hármunknak csináltam, azt elnyomtam egyedül. A szórakozóhelyen beszélgettem egy haverral. Szóba jött, hogy mi az a high és a stone. Elmagyaráztam neki, és akkor rájöttem: a kender a mindenséget jelképezi! Szal úgy egybe mindent.
Magyaráztam a srácnak, hogy high=full jó minden, nyitott vagy, boldog vagy, aktív vagy stbstbstbstb... szal minden van. Stone=befordulsz, aktivitás 0, nincs semmit (jó igen, kívülről úgy látszik, közben azért meg a flash;) ).
Elgondolkoztam, hogy egy növénynek két ilyen szélsőséges hatása van. Lényegében összefoglal mindent. High=élet, lét, mozgás, érzékelés, stone=halál, semmi, mozdulatlanság... A kender, egy egyszerű növény, össze tudja foglali azt az egészet, amit mi emberek nem tudunk megérteni.
Mikor először vettem és tekertem magamnak (nemrég, addig mindig más intézte a dolgot), kibontottam az alu-t, és ott voltak azok a kis növénydarabok... mondom magamnak: "ennyi? emiatt a sok kis nyövényi rész miatt van minden? emiatt veszekednek a politikusok, tüntetnek az ellentüntetők, gyilkosoznak a nagymamák, ettől van az összes mély gondolatom, ettől véltozik meg a világ pár órára? félelmetes, megható, hihetetlen..." megsajnáltam a kis növénydarabokat... meghatódtam...
Hmm azért csak vissza tudom idézni a dolgokat valamilyen szinten. Nem reménytelen a dolog. :)
sziasztok:
Bordee |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Van egy visszatérő "problémám". Cigi után ugye jönnek a nagy meglátások, sokszor olyanok, amiken nagyon megdöbbenek. És másnap rendszeresen nem emléxek, hogy mi volt ez a meglátás, vagy ha szerencsém van és (mint most is) emléxem a tegnapi "megvilágosodás" egésszére, de nem tartom akkora hűdenagy valaminek, mint tegnap (meg-voltam-döbbenve!), csak egyszerűen azt mondom, hogy "hmm, érdekes", de visszagondolva nincs rám akkora hatással mint tegnap.
Másik, ehhez kapcsolódó probléma, hogy mikor "hatás alatt vagyok", nem birom magam rávenni, hogy leírjam ami eszembe jut. Már eljutottam odáig, hogyeszembe jut betépve, hogy le kéne írni a dolgokat, de valahogy nem tudom rávenni magam.
Utólag meg sz*r érzés, hogy megint nem írtam le semmit a sok jó gondolatból.
Bordee |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Én ha mászkálok a városban (tisztán!) akkor olyan szokott eszembe jutni sokszor, főleg mikor zebrán megyek át, hogy mi van, ha már csomószor meghaltam (elütöttek a zebrán, ilyesmi, ez úgy szokott megfogalmazódni benne, hogy "elb*sztam az életet", szal nem vettem észre egy autót vagy ilyesmi...) csak valami erő még úgy gondolja, nincs itt az ideje és törli ezt az eseményt, meg-nem-történtté tudja tenni, és nem emléxek rá. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | hehe sarokpolc...:)
Nekem az volt a legdurvább amikor,1x qrvára kész voltunk és ugy a tépés tetőpontján telefonál a mutterom,hogy:
-Léci menj el a hugodért az oviba!
ehhh az kemény volt.Azt soha többé...Főleg amikor át kellet menni a 6éves hugommal a forgalmas uton.Mindig azt éreztem,hogy mekkora felelőség van most a nyakamon(és ilyen képek ugrottak be,hogy elcsapnak meg mittomén).Aztán egy 5perc alatt vhogy átjutottunk.És amikor hazaértünk és meglátta vörösszemű honfitársam(copyright by Orbán"magyar"Viki),na szóval akkor elrohant a szomszédkislányhoz és azóóóóta nem jött vissza...najó nem:).De elég durva volt. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | De jó neked Kisgyerek. Én is lennék fűtől sarokpolc...
Vagy akár beszédképtelen, legalább nem járatnám a számat feleslegesen. Kommunikációképtelen viszont nem, legalább az aurámat lássák. Hoppá! Mit jelent ez? Félek attól, hogy mások nem vesznek észre, vagy a haláltól? Pedig azt hittem nem. Meghaltam már, de soha nem voltam még kommunikációképtelen csak éreztem felesleges a beszéd. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Van úgy, hogy 2-3 slukktól kommunikációképtelenné válok, 2-3 g től valószínüleg pár órára beülnék egy csendes sarokba és sarokpolcnak képzelném magam. |
| | | | |
|
