 |
Legfrissebb hozzászólások (453 - 472)
(Témakör: Aktuális archívum 1001-2000)
 | |  | | | | |  | |  | | | A filozófia szerint ez két külön jelentése az "én" szónak. És a jelentésbeli különbség a lehető legnagyobb. Az egyik tárgyi, a másik transzcendentális.
Az egyik én hisz egy valóságban, a másik én meg egy figura ebben a valóságban. Egész egyszerűen vissza kell lépni a valóság mátrixából, hogy tudomásul vegyük az előbbi én, vagyis a szubjektum létét. És ez a tudomás transzcendentális tudomás. Transzcendentális ön-tudat.
Tényleg azt tanítják nekünk, hogy az valós, ami benne van a valóságban, vagyis tárgyi létező. Így éppen az én, a szubjektum, a legelső valósság ítéltetik nem-létezőnek, érvénytelennek. Nem csoda, hogy nem találjuk a helyünket a bolygón, hiszen nem is vagyunk hajlandóak tudomást venni önmagunkról.
(Ez remélem, szórakoztatóra sikerült) :) |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | és ki lennék akkor én valójában aki a tükörbe néz, vagy akit a tükörben látok? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Na igen. Minden amiről beszélhetünk csak a Holdra mutató ujj, de nem a Hold maga. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Igen. És így már formailag is jól látszik, hogy transzcendens vonatkozású a kérdés. És transzcendens vonatkozású kérdésre nem lehet tárgyi válasz. Ebbe meg csak bele kellene nyugodni. És akkor máris teljesen természtes és helyénvaló, hogy így kihúzza maga alól a talajt az ilyen kérdés. Valójában azt a talajt nem is kéne odaképzelni. Csak azért képzelhetjük oda azt a tárgyiasság talaját, mert a kultúránk azt tanítja nekünk, hogy a valódi kérdések mindig tárgyi kérdések. Ha egyszer hiányzik a nyelvhasználatunkból a transzcendensről való nem-tárgyi beszéd hajlandósága, akkor bizony úgy tűnhet, hogy valamire "nem tudjuk a választ". Pedig dehogy. Csak értelmetlen a kérdés, ha tárgyi kérdésnek tekintjük. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az élet, a világmindenség, meg minden?
42
Ez sima liba.
Azt lenne jó megtudni, hogy mi a kérdés valójában. Ha azt nézzük, hogy a kérdező, a kérdés és a kérdés folyamata nem elválasztott, akkor a kérdés sokkal inkább az, hogy ki kérdez?
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Az élet nem más, mint az élet célja szerinti megvalósulás. Vagyis a két kérdés ugyanaz. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Mi az élet célja?
Nem ez a kérdés.
Hanem ez:
Mi az élet?
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | nagy a nick kavarodás ;>>> |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | adjunk nekik meg enni is a borunkrol, csupa finomsag lehet nekik : ) Kockazatokrol es mellekhatasokrol Nomadot tessek megkerdezni, aki rajott, hogy egyek vagyunk veluk, innentol kezdve pedig teljesen mindegy, hogy terben, hogy illeszkedunk egymashoz. : )
tegnapelott megcsipett egy hangya, erre a baratnom bosszubol megette, persze lehet nem bosszubol csak azert, hogy elhigyjem, hogy szerinte finom a hangya. de nem am olyan piciket evett, hanem egesz nagyot.
Bocs az ekezetek miatt, de innen nem tudok olyat csinalni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Sőt már a rovarokkal, amiket eddig utáltam is valami változófélben van"
:)) az jó. mindig utáltam őket, most meg direkt örülök, ha körülvesznek :))
- te figyelj ott mászik egy nagy bögöly rajtad!
- aha, tényleg :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "azok a hétköznapi tevékenységek, amiket említettél (amiknek semmi értelme nincs), azok micsodák?"
Nem nevezném hétköznapinak ezeket a tevékenységeket, inkább arról van szó, hogy az itt lévő emberek belelovalják magukat mindenfélébe, amiért küzdenek, hogy utána az ego nagy megelégedettséggel mondhassa, hogy hát igen, ez vagyok én, aki ilyen fontos dolgokat véghezvisz. szenvedtem érte, ezért fontos dolognak könyvelem el, nehogy kiderüljön, hogy olyan dolgokért küzdök, aminek semmi jelentősége. Pedig valójában semmi jelentősége, csak nehéz elfogadni azt, hgoy az életnek nem olyan értelemben van értelme, ahogy azt keressük. Néha úgy érzem, látszik rajtam, mi van bennem ezekkel kapcsolatban és félek, hogy ez másokat idegesít vagy egyszerűen azt gondolják nem vagyok idevaló és lehet igazuk van. Egy-két állattal viszont már egész jól megértjük egymást. : ) Sőt már a rovarokkal, amiket eddig utáltam is valami változófélben van, legalábbis a legyekkel volt egy furcsa élményem. Persze még most is nagyon szeretem az embereket, akkor amikor önmaguk, és vannak, akik elég gyakran azok.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | hehe na igen
de a goatrancról másnap visszamégy;)
immár rendszerré telepedett az, hogy "átjárok oda", aztán haza pihenni - az énnek ez akár igen kényelmes is lehet hosszú távra - , hisz két legyet üthet egy csapásra - spiritualizál is meg éli a saját életét -
- a tavaly ősszel létrejött valamiféle közös tudat alkalmat adott arra, hogy az ugró -Nomad - energiájával - megtapasztaltam a Szabadságot, mely azóta úgy vonz, mint lepkét a gyertyafény;)
S azóta minden nap úgy tűnik, hogy valami bennem rengeteg energiát fektet bele abba, hogy módszeresen elvágja ezt a "valahova visszabújást";) -
karma paksi
Persze a kolostorbéli -a vagy a hétköznapi életbeli - cselekedetek monotonitása se rossz -
de ha az általános léthozzáállást állítod be mindenhol s mindig ugyanarra - akkor is valami hasonló történik - csak afféle éber, egyhegyű figyelem kell - kifele és befele egyaránt (de ez úgyis egy)- s az egó azáltal, hogy nem a Tao folyamával úszik, mindig tapasztal ellenállást - s ezeket az ellenállásokat fokozatosan, tudatos átélés után egyszerűen elengedve Egó koma szép lassan - vagy eszméletlenül gyorsan - egyre kevesebb mindent AKAR - s az így elengedett "részekre" fokozatosan befolyik a jelen - -
s mikor már apró ponttá sűrűsödik - már nem ő irányít - hanem szép lassan - vagy rettentő hirtelen csak sodródik egy darabig karmájától függően - pl a kolostori külső sivárságban - míg teljesen fel nem adja..
megyek is Nomadhoz;) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "A legmagasabb szintű igazság az a legmagasabb szintű gyönyör és legmagasabb szintű aktivitás egyben."
vigyázz, nehogy félreértelmezd... a legmagasabb szintű igazságba bejutó lény már nem egy lezárt, többiektől független egó, hanem Buddha, aki valamennyi világot magában foglalja. a legmagasabb szintű aktivitás azt jelenti, hogy a Buddha a világot (azaz a tudatát) folyamatosan tisztítja és evolválja. de ez nem azt jelenti, hogy itt az anyagi síkon izeg-mozog. lehet, hogy egész hátralévő életét egy fa alatt ülve, vagy egy barlangban tölti el. pont azért, mert tökéletesen tisztában van vele, hogy a legmagasabb szintű aktivitás mit jelent.
travelling without moving
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Na igen. A legmagasabb szintű igazság az a legmagasabb szintű gyönyör és legmagasabb szintű aktivitás egyben. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | nekem ez ideális gyakorlóterepnek tűnik a meditációhoz...
azok a hétköznapi tevékenységek, amiket említettél (amiknek semmi értelme nincs), azok micsodák?
a zen kolostorokban pl. ilyen tevékenységek vannak: járkálás (közben meditál), evés (közben meditál), mosogatás (közben meditál), meditáció (közben meditál), üldögélés (közben meditál), alvás (közben meditál).
mondjuk ha az ember még nem készült fel az időtlenséggel való kapcsolatteremtésre (és az abban való megnyugvásra), akkor biztos kurvára idegesítő tud lenni egy ilyen napirend. :-) (engem valószínűleg kikészítene) - de hát az elején mindenki így van vele. a kulcs az, hogy ne legyen hová elmenekülni, akkor az egó előbb-utóbb feladja. :-)
mondjuk ez számomra meglehetősen embertelen módja a tudatosság megszerzésének... jobb szeretem a nyüzsgésben felfedezni a csendet... mint amilyen a goatrance a határtalan ég alatt...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | off-
bocs, mostmár látom hogy erre külön témakör van..ugyhogy el is kullogok |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az, hogy frusztrál, biztos. Szeretnék csinálni valamit, hogy ne az legyen, hogy csak telnek a napjaim. ugyanakkor rámutat arra, hogy amit eddig csináltam ugyanez volt csak valamennyire küzdelemnek fogtam fel. Itt is van olyan, hogy emberek jelentéktelen dolgokat csinálnak, azokért élnek, csak itt még nyilvánvalóbb az egésznek a felesleges mivolta. A hely adja magát, hogy az ember agya leálljon, legalábbis az enyém. csak utána néha megijed, hogy akkor most mi van. Itt fogok szétfolyni ebben a földben, fákká meg növényekké változom, aki csak itt állnak mozdulatlanul?
Folyamatosan érzem az idő múlását és az állandóságot egyszerre. Nem akarok olyat érezni, hogy azért múlik, hogy közelebb kerüljek valaminek az eljöveteléhez és nem is érzek ilyet csak ritkán. Minden lelassult, néha elveszek a belső párbeszédekben, amik már kezdenek teljesen logikátlanok lenni. Ha körülnézek, néha felfoghatatlannak és félelmetesnek tűnik, hogy az amit látok, nem csinál semmit csak van már olyan régóta, hogy az idő fogalma értelmetlenné válik. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | és jót tesz ez a semmi-közepén levés neked vagy frusztrál?
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | az ingyenélés nálam is megvan ha akarom ha nem, mert se bolt, se semmi a közelemben úgyhogy igencsak nehéz lenne költekezni. fura egy érzés. körülöttem a látóhatár utak vezetnek mindenfelé valahogy mégis néha bezárva érzem magam. a számba nyomják a kaját meg az embereket, akikkel egy házban bagyok. csak egy nagy ház van, benne minden. nincs választás. azért ha kicsit messzebb megyek a kerítésnél, elég tudatállapotmódosító tud lenni. meg hát ilyenkor jön rá az ember, hogy milyen gyakran be van zárva önmagába. és van amikor felesleges. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | "egyszerübb ingyen élni mint gondolnánk" |
| | | | |
|
