 |
Legfrissebb hozzászólások (453 - 472)
(Témakör: Daath bölcsességgenerátor)
 | |  | | | | |  | |  | | | | ha keresel egy idézetet és egy részére valamennyire emlékszel, akkor a google tud segíteni :) |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Nem lehet valahogy lementeni az itteni idézeteket?
Most is kb. 1 órája csak frissítem az oldalt. Nagyon jó idézetek vannak itt. Viszont egy kettőt, nem találok. :/ |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Két oka van tehát annak, hogy a dolgok számunkra nehezen megismerhetők: vagy mert meghaladják létük magasztossága folytán intellektusunk mértékét olyannyira, hogy velük kapcsolatban úgy viselkedik értelmünk, mint a denevér szeme a napfénnyel szemben, vagy mert nincs létük vagy létezésük, ami az értelem tárgya."
Augustinus: Vallomások, XII. könyv
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én úgy gondolom, hogy az ember, ha igazán szabad vagy megvilágosodott vagymi, akkor nincs szüksége semmire, akkor az egész világ egy nagy, érdekes játszótér, amiben csupa örömét leli. :) Az elején pedig mindenki nulláról indult, tiszta lappal, csak félünk a haláltól, mert van ugye a testünk, ami megsérülhet, és akkor jaj biztos meghalunk, és akkor mi lesz velünk, mert azt hisszük, hogy a testünk vagyunk mi. Emiatt már amikor megfoganunk, elkezdjük minden felesleges szarral körülvenni magunkat, ami azt az illúziót kelti, hogy megvédhetjük vele a testünket a mindentől, ami csupa rossz. Aztán kicsusszanunk a világba, szétnyomódik közben a testünk meg hideg lesz meg gravitáció, és még jobban megbizonyosodunk róla, hogy ez valami marhaszar hely, és még jobban féltjük a testünket.
Aztán felnövünk, építünk magunknak közben egy személyiséget a félelmeinkből, naaagy vezetők leszünk, irányítjuk a többi embert, és a félelmeinket alapul véve megmondjuk nekik, hogy mit szabad, mit kötelező és mit nem szabad csinálni, mert ez vagy az nekünk nagyon jó vagy nagyon rossz volt, és ha ők ezt vagy azt csinálják, akkor biztosan nekik is olyan jó vagy olyan rossz lesz, mint nekünk. Hozunk törvényeket, megfenyegetjük a többit, hogy bántani fogjuk őket, hogy nehogy olyat tudjanak csinálni, ami szerintünk rossz. Ha mégis megcsinálják, akkor megbüntetjük őket, hogy féljenek ők is attól a dologtól (azaz kitaláljuk a bűnt), mert olyan buták vagyunk, hogy azt hisszük - természetesen magunkból kiindulva, hogy a félelem az egyetlen eszköz arra, hogy megvalósíthassuk önmagunkat, ami buta módon abban merül ki, hogy megpróbáljuk a testünket megvédeni a világtól.
Pedig mennyivel jobb lenne, ha nem megfélemlítenénk a többit, hanem elmagyaráznánk nekik, amit gondolunk. De persze ha el kéne magyarázni, akkor nem tudnánk, mert rádöbbennénk, hogy valójában nincs is olyan, hogy jó vagy hogy rossz, csak épp az alapján döntjük el ezeket, hogy félünk az adott dologtól vagy sem. Szerintem.
Bocsi, hogy kicsit bő lére eresztettem a dolgot, de már nagyon bennem voltak ezek egy ideje. Érdekel, hogy szerintetek helyesek-e a meglátásaim. Segítsük egymást a megvilágosodáshoz :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A Földet nem örökségül kaptuk, hanem gyermekeinktől kölcsönözzük azt. (indián közmondás)
Az emberek nem lusták. Egyszerűen nincs olyan céljuk, ami motiválná őket. (Anthony Robbins) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Csak h egy kis ON is legyen:
"Ahimsa Paramo Dharma - A legfőbb törvény a nemártás" |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Érdekes amit mondasz... Tegyük fel, hogy a másiknak való ártás természetellenes. Csakhát az önző vágyaink, a megszokás és a társadalmi normák miatt az ember hozzászokik, belefásul. Javíts ki, ha nem ezt akartad mondani.
Ha viszont jól értelmeztem a szavaidat, akkor felmerül a kérdés, hogy miért erőszakos szinte az összes civilizáció? Ha természetellenes az erőszak, akkor miért velejárója az emberiségnek? Hogy lehet eredendő bűn valami, ami sok helyen máig szükséges az életbenmaradáshoz?
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Meg amit említettél a "hozzászokás" szerintem kulcsszó. Nem rázza meg a böllért a brutalitás, mert hozzá van szokva. De ez szerintem lényegében fásultság - ugyanannyira bele lehet fásulni a bűnbe is, mint a hétköznapokba, de épp arra valók a pszichedelikumok, hogy megtörjék a fásultságod és belenyomják az arcodba azokat az abszurd dolgokat, amikhez hozzá vagy fásulva...
Mellesleg, megnézném az emberünket, ahogy papíron végigcsinálja a disznóvágást :D szerintem nem menne neki. Ott ölelgetné a malacokat. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ja és a malac torkát átvágni.. nem lennék rá képes kurvára nem.. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ezek szerint a bűn (is) relatív? Nem tartom kizártnak. Elképzelhető, hogy csak az követ el bűnt, aki annak éli meg.
Elképzelhető, hogy az én kultúrámban kimondottan igazságosnak számít megkövezni egy nőt, aki megcsalta a férjét, igazságosnak tartom a bűnhődését én is, a rokonaim, a barátaim, mindenki. Mégis, amikor a kezemben tartott követ hozzávágom, és az felszakítja az ő bőrét, kiontja az ő vérét, roncsolom őt, és látom hogy ezt éppen én teszem vele - elvonatkoztatva attól amit tett, belülről rossz érzésem van. Még akkor is, ha az igazságérzetem elnyomja ezt. Ez már inkább talán az agresszió témakör, de számomra az számít bűnnek, ha valaki agresszív. És igen, ily módon mindannyian bűnösök vagyunk.
Viszont, ha miközben kövezem a nőt, egy csepp fájdalom sincs bennem - nem bűntudatra gondolok, mert úgy érzem hogy megérdemli - fájdalomra gondolok, empátiára... ha ez nincs az emberekben valahol, akkor nagy szarban vagyunk. Remélem hogy van. Remélem hogy nem vagyok túlzottan idealista ..
A rendőrös példa jó volt. Összekötve az eddigi példámmal, a rendőrnek ezt kellett tennie. De közben valószínűleg érezte a fájdalmat amiről beszéltem. Ha nem, akkor valami nincs rendjén..
azt se tudom honnan indultunk :D remélem nem komplikálom.. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szerintem nincs benne:( Minden csak nevelés és környezet kérdése. Az persze lehet, hogy a sok agresszív gondolat, az ezzel együttjáró gyűlölet és fusztráció csomó lelkibetegséget generálhat, de szerintem ez nem jelenti azt, hogy a bűnök okozta tudatalatti lelkiismeretfurdalást látjuk. Vagy ha igen, akkor bűnös mindenki, aki fél, haragszik, vagy egyszerűen csak nincs megelégedve a sorsával.
Igazából, ha belegondolsz, legtöbb emberben a bűntudatnál még az igazságérzete is mélyebb. Ha valami bűnt követünk el, sokszor próbáljuk magunk előtt azzal mosni magunkat, hogy ez valamiért igazságos volt. A bűn csak akkor bűn, ha igazságtalan. Az igazságnál szubjektívebb dolog pedig kevés van.
Maradjunk az emberölésnél. Ha egy őrült elkezd puskával lövöldözni egy iskolában, és épp ott van egy rendőr, az -ha van hozzá lélekjelenléte- előkapja a szolgálati fegyverét, és lelövi az őrültet, hogy megmentse magát, és a gyerekeket. Ha ez traumát okoz neki, az azért van soha életében nem ölt előtte. Ha háborúban nőtt volna fel, és hétévesen lelövi az első áldozatát(és a környezete ezt pozitívan megerősíti), akkor semmi gondja nem lett volna ezzel a tettel. Figyeld meg, hogy kívülről, mikor megítéled a cselekedet(hogy helyes volt-e), az igazságérzetedhez nyúlsz. Igazságtalanul lőtték le az őrültet? Akkor a rendőr bűnös. Igazságosan tette? Akkor persze hogy nem az.
Amitől az ember undorodik, és fél, az a közvetlen erőszak, de ez is csak azért, mert nem vagyunk hozzászokva. Nem tudom képes lennél-e egy disznóvágáson átvágni egy malac torkát, és végignézni, ahogy egyre kevesebb erővel küzd az életéért, de mégis ritka az ilyenen pityergő böllér.
Szóval összefoglalva: ha te úgy szocializálódtál, hogy úgy gondolod, az az igazságos, ha az erősebb elveszi a gyengébbtől a jussát(mert hisz miért nem tudta a gyengébb megvédeni), akkor semmi bűntudatod nem lesz, ha odamész egy gyengébb emberhez, agyonütöd a kőbunkóval, és elveszed a megcsócsált mamutcombot tőle. Egyszerűen ez az igazságos, mindig is így volt, mindig is így lesz, a természet így működik, nem? Ha nem veszed el te haltál volna éhen, akkor inkább ő tegye, ő a gyengébb és butább. Ma meg mit mondunk? Nem mehetsz oda a puskával a közértbe, mert hiába veszed el a pénzt, és szöksz el vele, ez nem igazságos. Az agyonlőtt pénztárost is sajnálod, meg talán a céget is. A pénz megszerzésének szabályai vannak. Megvan, hogyan igazságos megszerezni a pénzt. Ha máshogy szerzed meg, az bűn. Azt is tudjuk, hogy mikor szabad bántani másik embert(az állam megbüntetheti, te megvédheted magad, stb.), semmikor máskor nem szabad, mert bűn(de ha szétnézel, ezz itthon is semmibe veszi egy csomó szubkultúra, szerintük sokkszor az áldozat "megérdemelte" hogy bántsák, és nekik sincs lelkiismeretfurdalásuk).
Így is túl hosszú lettem, arról már nem írok, hogy legtöbb ember mennyire önző és gonosz. Különben is, lehet, hogy teljes hülyeség, amit itt írok:) Semmi pszichiáteri vagy szociológiai képzettségem nincs. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Még mindig nem túl meggyőző. De talán értitek. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Azt próbálom elmakogni, hogy nem feltétlenül és kizárólag külső behatásra alakul ki az erkölcsi gát, legalábbis én nem így érzem magamnál. Hanem van egy olyan része az embernek, ami ösztönszerű, egy ilyen kis valami bennünk - nem tudom, tisztaság? amire később rárakódik a sok fos, de azért mélyen ott van. És érzi ha a test bűnt követ el. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Persze, világos. Mégis azt hiszem hogy léteznek abszolút bűnök. Azt nevezem bűnnek, amikor valamit megteszel valaki kárára, annak ellenére, hogy az neked is fájdalmat okoz. Pedig az a fájdalom amolyan erkölcsi intelem, hogy amit csinálsz, helytelen. Szerintem ez minden emberben benne van, kulturális háttértől függetlenül. Még a hidegvérű kéjgyilkosban is, aki már annyira fásult, hogy csak ez a fájdalom jut át a kérgesedett érzékelésén.
De az is lehet, hogy ez a fájdalomérzet szociológiailag determinált, lehet hogy csak magamból indulok ki? Vagy csak nekem esik szarul bántani másokat? =) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | A te erkölcsi érzékedet nem a jogszabályok, hanem a családod és a barátaid alakították ki. Te -de szerintem itt sokan így vannak ezzel- nem tartod bűnnek a törvény megszegését. Bűnnek tartod viszont az emberölést. Vannak olyan emberek ebben az országban, talán ők is a többség, akik viszont elfogadják bizonyos keretek közt az emberölést, például a halálbüntetés visszaállítását szeretnék, vagy bizonyos feltételek mellett elfogadhatónak tartják a háborúkat. Más kultúrákban, más emberek esetén esetleg a törvény megszegése sokkal nagyobb bűn, mint megölni egy embert, esetleg ha például a törvény megengedi, akkor egyáltalán nem is bűn. Gyakorlatilag nincs olyan morális parancs, amelyik kultúrától függetlenül érvényes lenne, ezért nem is nagyon van olyan bűn, ami minden valaha létezett kultúrában elítélendő volna. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Embert ölni számodra, számunkra bűn. Viszont ha megnézed, egyes kultúrákban máig kvázi elfogadott eszköze a gyilkosság a konfliktusok rendezésének. Sőt, Gén kiegészítésével a múltban még könnyebb olyan kultúrát találni, ahol olyan módon is lehetséges volt embert ölni, ahogy ma már gyilkosságnak számítana. Érdekes lenne, ha a MOL vezérigazgatója pallosjogot kapna, nem?:) Vagy ha az ellenzék szavazóit felségárulás vádjával elevenen elégetnék. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Igazatok van! Csak nem esett le. Valószínűleg azért, mert én a bűnt tényleges formájában értelmeztem, mármint valószínűleg egyetértünk abban, hogy drogozni nem bűn, csak törvényellenes. Embert ölni viszont még akkor is bűnös cselekedet lenne, ha jogszabályilag köteleznének rá. De most már értem akkor :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Buká:
Heh, ez pont az egyik kedvenc hozzászólásom, söt Minstrelé is!
Bár Álommanó már remekül megaszonta, de azért hozzátenném, hogy még frappánsabb és igazabb lenne a bünt térben ÉS idöben változó fogalomként konceptualizálni. A morális értékek, attitüdök és tabuk lokalitása és temporalitása tényleg megdöbbentö változékonyságot mutat. A drogtémával kapcsolatosan elég az európai térképre nézni - vagy pláne a világtérképre - illetve a drogtörténelmet visszaolvasni. Hiszen még 50 éve sincs, hogy létrejött a mai kábítószerszabályozási tiltórendszer. És persze ugyanilyen kultúrfüggöen változik a helyzet a szexualitáshoz, családstruktúrákhoz, egészségügyhöz, emberi jogokhoz stb. füzödö morális kérdésekben is. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Szerintem arra, hogy kultúrától függ, hogy az adott cselekedet bűnnek számít-e vagy nem. És a kultúrák pedig a földrajzi hely szerint változnak. Tehát ha Magyarországon jól berúgsz, akkor a társadalom szemében fasza gyerek vagy, míg ha ugyanezt Iránban teszed meg, akkor bűnös. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Láttam egy olyat, hogy "A bűn földrajzi fogalom." WTF? Jól láttam? valaki el tudná magyarázni hogy ez mire utal? |
| | | | |
|
