 |
Legfrissebb hozzászólások (453 - 462)
(Témakör: Daath bölcsességgenerátor)
 | |  | | | | |  | |  | | | | ha keresel egy idézetet és egy részére valamennyire emlékszel, akkor a google tud segíteni :) |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Nem lehet valahogy lementeni az itteni idézeteket?
Most is kb. 1 órája csak frissítem az oldalt. Nagyon jó idézetek vannak itt. Viszont egy kettőt, nem találok. :/ |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Két oka van tehát annak, hogy a dolgok számunkra nehezen megismerhetők: vagy mert meghaladják létük magasztossága folytán intellektusunk mértékét olyannyira, hogy velük kapcsolatban úgy viselkedik értelmünk, mint a denevér szeme a napfénnyel szemben, vagy mert nincs létük vagy létezésük, ami az értelem tárgya."
Augustinus: Vallomások, XII. könyv
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én úgy gondolom, hogy az ember, ha igazán szabad vagy megvilágosodott vagymi, akkor nincs szüksége semmire, akkor az egész világ egy nagy, érdekes játszótér, amiben csupa örömét leli. :) Az elején pedig mindenki nulláról indult, tiszta lappal, csak félünk a haláltól, mert van ugye a testünk, ami megsérülhet, és akkor jaj biztos meghalunk, és akkor mi lesz velünk, mert azt hisszük, hogy a testünk vagyunk mi. Emiatt már amikor megfoganunk, elkezdjük minden felesleges szarral körülvenni magunkat, ami azt az illúziót kelti, hogy megvédhetjük vele a testünket a mindentől, ami csupa rossz. Aztán kicsusszanunk a világba, szétnyomódik közben a testünk meg hideg lesz meg gravitáció, és még jobban megbizonyosodunk róla, hogy ez valami marhaszar hely, és még jobban féltjük a testünket.
Aztán felnövünk, építünk magunknak közben egy személyiséget a félelmeinkből, naaagy vezetők leszünk, irányítjuk a többi embert, és a félelmeinket alapul véve megmondjuk nekik, hogy mit szabad, mit kötelező és mit nem szabad csinálni, mert ez vagy az nekünk nagyon jó vagy nagyon rossz volt, és ha ők ezt vagy azt csinálják, akkor biztosan nekik is olyan jó vagy olyan rossz lesz, mint nekünk. Hozunk törvényeket, megfenyegetjük a többit, hogy bántani fogjuk őket, hogy nehogy olyat tudjanak csinálni, ami szerintünk rossz. Ha mégis megcsinálják, akkor megbüntetjük őket, hogy féljenek ők is attól a dologtól (azaz kitaláljuk a bűnt), mert olyan buták vagyunk, hogy azt hisszük - természetesen magunkból kiindulva, hogy a félelem az egyetlen eszköz arra, hogy megvalósíthassuk önmagunkat, ami buta módon abban merül ki, hogy megpróbáljuk a testünket megvédeni a világtól.
Pedig mennyivel jobb lenne, ha nem megfélemlítenénk a többit, hanem elmagyaráznánk nekik, amit gondolunk. De persze ha el kéne magyarázni, akkor nem tudnánk, mert rádöbbennénk, hogy valójában nincs is olyan, hogy jó vagy hogy rossz, csak épp az alapján döntjük el ezeket, hogy félünk az adott dologtól vagy sem. Szerintem.
Bocsi, hogy kicsit bő lére eresztettem a dolgot, de már nagyon bennem voltak ezek egy ideje. Érdekel, hogy szerintetek helyesek-e a meglátásaim. Segítsük egymást a megvilágosodáshoz :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A Földet nem örökségül kaptuk, hanem gyermekeinktől kölcsönözzük azt. (indián közmondás)
Az emberek nem lusták. Egyszerűen nincs olyan céljuk, ami motiválná őket. (Anthony Robbins) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Csak h egy kis ON is legyen:
"Ahimsa Paramo Dharma - A legfőbb törvény a nemártás" |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Érdekes amit mondasz... Tegyük fel, hogy a másiknak való ártás természetellenes. Csakhát az önző vágyaink, a megszokás és a társadalmi normák miatt az ember hozzászokik, belefásul. Javíts ki, ha nem ezt akartad mondani.
Ha viszont jól értelmeztem a szavaidat, akkor felmerül a kérdés, hogy miért erőszakos szinte az összes civilizáció? Ha természetellenes az erőszak, akkor miért velejárója az emberiségnek? Hogy lehet eredendő bűn valami, ami sok helyen máig szükséges az életbenmaradáshoz?
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Meg amit említettél a "hozzászokás" szerintem kulcsszó. Nem rázza meg a böllért a brutalitás, mert hozzá van szokva. De ez szerintem lényegében fásultság - ugyanannyira bele lehet fásulni a bűnbe is, mint a hétköznapokba, de épp arra valók a pszichedelikumok, hogy megtörjék a fásultságod és belenyomják az arcodba azokat az abszurd dolgokat, amikhez hozzá vagy fásulva...
Mellesleg, megnézném az emberünket, ahogy papíron végigcsinálja a disznóvágást :D szerintem nem menne neki. Ott ölelgetné a malacokat. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ja és a malac torkát átvágni.. nem lennék rá képes kurvára nem.. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ezek szerint a bűn (is) relatív? Nem tartom kizártnak. Elképzelhető, hogy csak az követ el bűnt, aki annak éli meg.
Elképzelhető, hogy az én kultúrámban kimondottan igazságosnak számít megkövezni egy nőt, aki megcsalta a férjét, igazságosnak tartom a bűnhődését én is, a rokonaim, a barátaim, mindenki. Mégis, amikor a kezemben tartott követ hozzávágom, és az felszakítja az ő bőrét, kiontja az ő vérét, roncsolom őt, és látom hogy ezt éppen én teszem vele - elvonatkoztatva attól amit tett, belülről rossz érzésem van. Még akkor is, ha az igazságérzetem elnyomja ezt. Ez már inkább talán az agresszió témakör, de számomra az számít bűnnek, ha valaki agresszív. És igen, ily módon mindannyian bűnösök vagyunk.
Viszont, ha miközben kövezem a nőt, egy csepp fájdalom sincs bennem - nem bűntudatra gondolok, mert úgy érzem hogy megérdemli - fájdalomra gondolok, empátiára... ha ez nincs az emberekben valahol, akkor nagy szarban vagyunk. Remélem hogy van. Remélem hogy nem vagyok túlzottan idealista ..
A rendőrös példa jó volt. Összekötve az eddigi példámmal, a rendőrnek ezt kellett tennie. De közben valószínűleg érezte a fájdalmat amiről beszéltem. Ha nem, akkor valami nincs rendjén..
azt se tudom honnan indultunk :D remélem nem komplikálom.. |
| | | | |
|
