 |
Legfrissebb hozzászólások (4413 - 4422)
(Témakör: LSD, út az igazi tisztasághoz?)
 | |  | | | | |  | |  | | | | Én azt hittem, hogy az a normális, vagy természetes, vagy általános, hogy eleinte gyakrabban, idővel meg ritkábban. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | "Minden ami jó, az szabad és vad."
Henry David Thoreau
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Mantis: teljesen igazad van ezzel kapcsolatban, tekinthető ez túlzásnak, hedonizmusnak stb, de én egyszerűen ezt a megközelítést érzem magamhoz legközelebbinek. Egyetlen trippemet sem bántam meg, sőt semmit az életemben, legfeljebb mikor türelmetlen és agresszív voltam a környezetemel szemben. Biztos vagyok benne (legalább is nagyon valószínű:), hogy majd később az életemben le fogok higgadni, de egyenlőre én igy szeretem ezt csinálni, nem tudom milyen egyéb magyarázatot adhatnék. Egyszerűen nekem a tudatmódosítás így jó, így szeretem, hogy fejestugrok a közepébe. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "És ha ilyen érzékenyen reagálsz a fűre, akkor hogyan reagálsz az lsd-re?"
Szerintem ha mi élnénk át azt, amit Nomad él meg a tripjei alatt, akkor szénné parázódva, sikítva rohannánk a nemtudomhova.
"egyszerűen megtanultam kezelni, hogy apró lények kaparásszák az ajtómat, és dübörögnek a folyosón."
brr. :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Lehet, hogy előző életében sámán volt.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szóval Nomad, nekem az egésszel kapcsolatban azért vannak ellenérzéseim, mert ha jól emlékszel te viszonylag nem olyan régen kezdtél el tripezgetni és ahhoz képest nagyon sokat és nagyon gyakran bélyegezel. (Ne értsed félre, ha régebb óta csinálnád, akkor sem érezném úgy, hogy ez szükségszerű.)
Tehát rövid idő alatt eljutottál az Lsd fogyasztásnak egy igen markáns szintjére, ami számomra kicsit érthetetlen, hogy miért.
A másik ez a bungee-s dolog. Önmagában jó a daruról ugrálás és jó a tripezés is. Nem értem miért kell a kettőt keverni? Ez nekem teljesen öncélú hedonizmusnak tűnik. Olyan mint szex közben cigizni. Az ilyen jellegű történeteid azt az érzést fokozzák bennem, hogy te minél jobban el akarod vetni a súlykot és kifejezetten a durvulást keresed.
A fűhöz való viszonyodat sem értettem igazán soha. Pár személyes találkozásunkkor szóba kerültek a füves élményeid, amiken én mindig meglepődtem. Olyan szélsőséges tudatmódosulásról és élményekről beszéltél ilyenkor, aminek én a közelébe sem jártam soha. Számomra a fű ad egy kellemes bizsergő érzést az agyban és ennyi. Már nem leszek éhes tőle, nem leszek álmos stb. Semmi különös.
Ezzel szemben te szilánkokra robbanásról beszéltél meg hasonlókról, ami azt jelenti, hogy vagy nagyon érzékenyen reagálsz a fűre vagy nem tudom. És ha ilyen érzékenyen reagálsz a fűre, akkor hogyan reagálsz az lsd-re?
Na jó, tudnám még a kétségeimet sorolni a magas és gyakori dózisaiddal kapcsolatban, de közben elgondolkoztam hogy miért is tenném. Ezt vedd úgy, mint egy belső monológot, de végülis nem akarlak semmiről meggyőzni.
Csináld amit jónak látsz, csak közben hagyjál magadnak időt elgondolkozni azon, hogy mit miért teszel. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Cellux, nem tudom. Előfordulhat, hogy az ember éppen jó úton jár, és az rontja el a dolgot, hogy eszébe jut, hogy el kell engedni a dolgokat. Közben már nem lehet okosnak lenni. A feljövésben kell betáplálni a bizodalmas önfeladást. Meg az egész rákészülésben. Szerintem. De ez nagyon gyakorlati kérdés, és gondolom embere válogatja. Valahogy szentségessé kell tenni a feljövést, gondolom... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Soha nem adta fel önmagát? A dackorszak vége nem egy önfeladás? Mikor kell feladni magát, mikor az aminek magát az ember tekinti akadályozó tényezővé válik. Az énben, egóban nem az a rossz, hogy van, hanem, hogy hajlamosak vagyunk abszolútnak tekinteni, örök érvényűnek, és legalább is a hibák felett állónak, pedig csak egy váz. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nomad: "én akárhány papírt meg tudok enni (az ésszerűség határain belül), nem lesz tőle semmi bajom, ezt már TUDOM."
Ezt a mondatot 5 év múlva, múlt idöben szeretném töled hallani.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | te honnan tudod, hogy épp alkalmas vagy-e erre az önfeladásra?
mi van akkor, ha valaki még soha nem adta föl magát? olyankor mit lehet tanácsolni? relax, float downstream?
konkrétabban: hogy veszi észre az ember, hogy most épp arról van szó, hogy fel kell adnia magát? bármi negatívum, bármi rossz érzés azt jelentené, hogy letértem a kioldás ösvényéről, és vissza kell térnem? (mint a meditációban a légzés figyelése?)
|
| | | | |
|
