 |
Legfrissebb hozzászólások (4353 - 4402)
(Témakör: LSD, út az igazi tisztasághoz?)
 | |  | | | | |  | |  | | | Hoffer & Osmond kutatási eredménye (kb.):
"C-vitamintól gyengül az LSD hatása, így csökken a zavarodottság és paranoia elöfordulásának valószínüsége, ezért minöségileg jobbak lesznek az LSD-tripek".
Drogos csávók ebböl persze mit jegyeznek meg:
"C-vitamintól [...] jobbak lesznek az LSD-tripek".
|
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Gén: asszem onnan indult ki a dolog, hogy a C-vitamin esetleg fokozza a dolgot. Mintha én is így hallottam volna. (Háziasszonyunk osztott is ilyet a múltkor, de nem tudom megmondani csinált-e valamit, mert nincs kontrollkísérlet.) A kérdés nem az, hogy erősebb/gyengébb tripet akar-e valaki, hanem az hogy most akkor hogy hat. Te tudsz valamit ezügyileg? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hogy mi van?
Aki gyengébb tripet akar, egyen az LSD elött C-vitamint?
Aki gyengébb tripet akar, vegyen be kisebb adagot.
Aki fél a triptöl, az inkább az LSD _helyett_ egye a C-vitamint.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | na, az elobb gyorsabban jart a kezem mint az eszem, az elozot csak fejbol irtam, most utananeztem.. a http://www.brainmachines.com/lsd.html oldalon ki van fejtve a C-vitamin es az lsd kolcsonhatasa, 2 oraval a trip elott mar be kell venni es alapjaban veve gyengiti a hatasokat, h van aki megis elenkebbnek eli meg tole a tripet az szvsz azert van mert a vizualok hasonlo intenzitassal jelentkeznek, viszont az agy 'ebrebben' dolgozza fel azokat, igy megdobbentobbek.. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Mixmag,
nemlattam, de a C-vitamin sokak szerint tenyleg befolyasolja a tripet, egyesek aszondjak' h az elmeny intenzivebb lesz, viszont az en-tudat erosebb, szal' nem veszel el a annyira tripben.. egyebkent narancs helyett tablettakkal erdemes kiserletezni, az tisztesebb dozis, 1-2 narancs nemhinnem h erezhetoen befolyasol barmit is.. en meg nem probaltam..
fel ora alatt csak az őstripperek erzik meg h mennyire eros az anyag, gyanitom h az filmes baki.. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | hogy tudnának kibaszni veletek egy naranccsal !!!?? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Sziasztok!
Ismét jöttem kérdezősködni, érdeklődni, felmérést végezni stb.
Gondolom a Groove/trend c. film ismert nálatok, amiben Digweed papa tesz fel párat.
Nos, azóta gondolkodunk rajta többen is a társaságban, hogy ami ott elhangzott, mégpedig "hogy ha fél óra után sem érzel semmit, edd meg ezt a narancsot, mert katalizátorként hat" vagy vmi ilyesmi, a lényeg a gyümölcs. Ti mit tudtok erről? Mi nem mertük kipróbálni mint "katalizátort" mert ok ha esetleg műxik, de mivan ha a film készítői antidrogosok meg DEA-sok, és azért rakták bele a filmbe a jelenetet, hogy velünk k**sszanak:)))))
Szóval?
Üdv alles |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Persze-persze, mondtam is, hogy csak elméletileg boncolgassuk a dolgot. Szóval szerintem az van, hogy az ember szabadságát mindig ezer dolog korlátozza/korlátozhatja és legtöbb igazán fontos döntésünkkel pontosan a korlátainkat változtatjuk meg. Ez is a szabadságunk egy része. Az a kérdés, hogy a rendelkezésre álló vagy kitalálható korlátok és önkorlátok közül mikor és mit választunk magunkénak.... Ám most látom, hogy amit itt boncolok, az megint azt feltételezi, hogy értékítéletfüggetlenek legyünk. De hát az is van, hogy az embernek sokszor változnak az értékítéletei is. Szóval én nekem ma pl. egész más az értékítéletem bizonyos dolgokról, mint mondjuk 3 évvel ezelőtt. És így aztán nem butaság azt feltételezni, hogy mondjuk 3 év múlva esetleg megint mást fogok gondolni bizonyos dolgokról . Szóval így azért fontos (jelenlegi értékítéletem szerint) kicsit távolabbról is megvizsgálni az értékítéleteinket, hogy ha van hová, vagy érdemes, akkor fejlődjünk, vagy pedig megerősítsük magukban, hogy X vagy Y értékítéletünk az jó (nekünk). Szóval csak ezért próbáltam egy kicsit kívülről is megszemlélni ezt a dolgot. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Bomba, ez önmagában nem morális különbség. De én tudom, milyen az ilyen rövidrezárós függőség, és én úgy érzem, hogy ez elveszi az életet. Mások is panaszkodtak már. Én sokra tartom a szabadságot, és ez a függőség a szabadságot veszi el az embertől. Nem tudom a szabad életmódválasztás alá sorolni azt, mikor úgy alakul, hogy már nincsen választásom. Kívülről nézve, nagyon értékítélet-mentesen persze hogy nem "jobb" az egyik, mint a másik. De ez már annyira értékítélet-független nézőpont, amiben már semmi nem jobb, mint valami más. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | g,
es olyan is van aki a fel labon ugralastol betrippel, de itt nem az extrem esetekrol beszelunk.. :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Siphersh,
a fo kerdesben egyetertek veled, es mivel ez forditva nem igaz ugy tunik pongyolan fogalmaztam.. ugy erzem h az altalam hasznalt 'jo' es 'nagyon jo' jelenteset definialtad le..
a droggal atelt elmeny csak reszben szubjektiv, reszben valoban objektiv (pl meg lehet josolni h a csapviztol valszeg senki nem fog betrippelni), szoval nagyjabol elore megbecsulheto h az elmeny mennyire lesz jo az embernek, ezaltal tenyleg lehet fel lehet allitani egy sorrendet a drogok kozt ilyen szempontbol.. ami pedig csak reszben objektiv az szubjektiv -forditva nem-, szoval ha kielemezzunk akkor az latszik h meg mindig igaz amit mondtam, csak epp informaciot nem hordoz.. :)
all in all, igen, igazad van..
Inno, enyhen kepernyorecsavarodva |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hát én pl. úgy terveztem, hogy egyszer lesz LSD. Aztán már kétszer volt. Szóval most már nem tervezek. De nem hiszem, hogy egész életemben elkísér majd ez a dolog. Az ember sok mindent csinál, ami jó, aztán valahogy mégis maga mögött hagyja. Mert jönnek más dolgok, meg az ember is változik.
Siph: egyetértek veled, de azért elméletileg boncolhatnánk még ezt "a komplex önjutalmazás jobb, mint az egyszerű" dolgot. Miért feltétlenül kerülendő az egyszerű visszacsatolás? Miért kéne többre értékelni a komplex élményt? Az is egy életmód, ha valaki ilyen egyszerű visszacsatolásokban él. Ki definiálja, hogy milyennek is kéne lenni az életnek? Az is az élet élése, ha valaki egy másik illúzióban él, mint a többség. Ld. kábé a Soma topikot. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Innocence:
"vagy van itt valaki aki egyszer kiprobalta az lsd-t es valami grandiozus dolgot elt at vele, majd lettette es tobbe soha?"
Minden van. Ha nem itt, akkor máshol. Ha nem LSD-vel, akkor mással.
Pszichedelikus pszichoterápiában volt/van ilyen egyszeri nagy adagos életszemléletmegváltoztatás, mostanában pld. alkeszeknek vagy hernyósoknak ibogainnal.
"ez olyan mintha valaki eleteben egyszer menne el nyaralni.."
Olyan is van. És semmivel sem furcsább annál, mint hogy valaki minden évben ugyanazt ismételgeti... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Innocence, nem értek egyet veled. Van egy kategorikus különbség az élet örömei és a drogfüggőség között.
Van az ember "agyában" egy motivációs rendszer. Ha neurológiailag akarom megragadni, akkor ez egy olyan rendszer, aminek a magját nagyon erősen dominálja a dopaminos ingerületátvitel; de én most inkább lélektani, és nem neurológiai értelemben mondom.
Ez a motivációs rendszer dönti el, hogy mi legyen, és mi ne legyen. Ez a rendszer alakul, mikor az embernek kialakulnak a vonzódásai, a szokásai, lényegében ez az emberi személyiség mozgató-magja. Ha ez a rendszer egy magatartására azt a visszajelzést kapja, hogy "ez jó", akkor egy kicsit jobban fog ragaszkodni ahhoz a magatartásához. [Ez a kép szerintem épp annyira sematizált, amennyire kell a mondandómhoz] Az, hogy "ez jó", magában a rendszerben jelenik meg, de nagyon nem mindegy, hogy mekkora kört jár be a mozgatottságtól a belső jutalomig. Ha az élet örömeiről van szó, akkor ez a kör nagy, széles és összetett, és az élet élésére neveli a motivációs központot. Ha viszont a kör arra irányul, hogy egy olyan anyagot juttassak a szervezetemben, ami odamegy a dopaminos ingerület átvitelének helyére, és megbabrálja a hardvert, akkor már egészen más a helyzet. Így rövidre zárom a kört, és nagyon gyorsan megtanulja a motivációs rendszer, hogy nem kell "fölösleges" köröket járni, hanem vissza tud hatni közvetlenül a saját magjára. Nem valami érzéki-gondolati-érzelmi-eszmei komplexum hozza létre a pozitív visszacsatolást, hanem egészen közvetlenül egy vegyszer. Ez leneveli a motivációs központot arról, hogy a nehéz úton, közvetve, az életen keresztül, érzéki-eszmei-érzelmi élményeken keresztül elégítse ki önmagát. Leneveli magát az élet éléséről. Az LSD nem ilyen közvetlenül fejti ki a jó hatást. [Nem azt csinálja, hogy válogatás nélkül odamegy a dopaminos ingerületátviteli résekhez, és bedugaszolja a dopamin-lefolyókat, hanem csak egy nagyon szelektív szerotonin-gátló, és még szelektívebben hat a dopamin-rendszerre. Vagy valami ilyesmi. Nem vagyok benne biztos.] Ez egy óriási különbség. Az LSD és az élet nem közvetlenül hat a motivációs központra. És ez a különbség a gyakorlatban is megmutatkozik. A dohány-függőséget egy kategóriába sorolni az életben lévő, közvetett kielégülést nyújtó dolgokhoz való ragaszkodással szerintem nem egy egészséges dolog. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | jogos, jogos.. meakulpa, meakulpa.. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ez az idézet nem Thomas Szasztól származik Feldmár helyett? Csak a rend kedvéért... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "ha a drogfüggőség azért tartozik a farmakológia témakörébe, mert a függőségnek a drogokhoz van köze, akkor a keresztelés tanulmányozásának a szervetlen kémia témakörébe kell tartoznia, hiszen ez a szertartás vízzel történik." - Feldmar
ami jo azt ujra es ujra at akarja elni az ember. ha nagyon jo, akkor nagyon szeretne ujra atelni.. vagy van itt valaki aki egyszer kiprobalta az lsd-t es valami grandiozus dolgot elt at vele, majd lettette es tobbe soha? ez olyan mintha valaki eleteben egyszer menne el nyaralni..
vannak szerek amit tamogatjak a napi hasznalatot es vannak amik nem. racionalisan csakis ebbol a szempontbol lehet egy anyagot veszelyesebbnek itelni mint egy masikat, minden mas szubjektiv.. eleg vegignezni h szazalekosan mely drognal leggyakoribb a tulhasznalat es osszevetni ezzel a semaval.. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | "Mindenre"rá lehet szokni!!! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ez a flashback -- elvonási tünet dolog szerintem abszolút hülyeség. A függőség pedig van. Persze, hogy van. Kell hozzá egy bizonyos lelki alkat, de nagyrészt gondolom a lelki állapottól függ. Illúzió-valóságba menekülés a valóság elől, satöbbi. Nem tudom, hogy mennyire hasonlít a heroin-alkohol-satöbbi függőséghez, de azt tudom, hogy létezik, és súlyos esetei is vannak. De lelkileg egyébként egészséges emberből nem csinál LSD-függőt a fogyasztás, természetesen. Elmebeteget persze csinálhat. Hogy a fenébe ne lenne súlyos LSD-függőség. Van. Ritka. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | hali.
a minap összeakadtam egy pszihiáterrel (semmi fontos körülmény)
csak megkért egy pár embert h irja le mit tud egyes drogokról, én az lsd-t kaptam. leirtam amit tudtam tömöritve /sok okosságot/ de amikor a végére irtam hogy az LSD nem okoz sem fizikai sem lelki függőséget, akkor Ő azt mondta hogy ez egy hatalmas tévhit, mert őezzel foglalkozik és van a flashback ami elvonási tünet meg hogy jo az érzés és ezért akarjuki mégeccer és rászokunk..stb.
Tehát a kérdésem az, hogy Ő csak azért mondja ezeket mert rosszul tudja, esetleg (ami sztem a legvalószinűbb) hogy teljesen negatív képet akar festeni róla hogy hozzá se nyúlj, vagy télleg van függőség. ????
köcc. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Uhh, ez olyan kategória, mint a vodkás tampon... :I |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Mixmag,
semmi ertelme.. onnan talan valamivel korabban felszivodik, cserebe biztos h roncsolja a szoveteket mivel sav.. szal' hujeseg.. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Sziasztok!
A minap hallottam egy olyat, amiről kérdeznélek titeket:
Egyik ismerős mondta, hogy felhasználási mód, hogy elfelezi a postait, és egyik felét "hagyományos" rágcsálás, másik felét a szemgolyójára, az alsó szemhély alá...
Ti mit tudtok erről? Jobb ez így? Nem károsítja a szemidegeket?
Tulajdonképp kipróbálnám, de tartok tőle emiatt, lévén voltam már eléggé komolyan szemüveges, 150k volt a service...:/
Mit tudtok erről?
Üdv alle |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | visszaolvastam egy pár hozzászólást, és erre reagálnék:
"Ki kell nevetni a halált, minden pillanatban lecsaphat ránk.
Harcos lét-nek írják sokan. "
Érdekes, mert pont valami hasonlót éltünk át barátommal Hajni trippen! Olyan volt, hogy az egónk haza akart menni, mert látta az órán, hogy már hajnali fél 3, és már ideje lenne hazamenni. Egy másik - félelmektől mentes - énünk meg tudta, hogy ott kéne maradni, hiszen még javában folyik a trip.
Na most: a félelmektől mentes, trippelő énünknek le kellett győzni a hazamenni akaró ego-ént. És abban a pillanatban, hogy elhatároztuk, hogy na akkor most akkor elindulunk, egy óriási boldogság érzet lett urrá rajtam, és belassult az idő is, aztán mikor visszafordultam, hogy visszamennyek, elmúlt...
Sokadjára sikerült csak végleg elindulni:-)
És olyannyira nemféltem egy-egy elindulásnál, hogy minduntalan gyalog indultam el, pedig biciklivel voltam. Ezért fordultam vissza mindig, mert barátom szólt, hogy "hé, a bicódat itt hagyod?" :-)
Üdv.:
Gábor |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | nem akarok gondolkodni. sehovase máshova. élni akarok.
aztán ha élek már, akkor talán gondolkodhatok is talán megint.
(bocs, majd elmúlik megint és akkor megint.)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | :)
Jaja nagy divat itt az egovesztés s társai
sztem amíg nem éled át, addig csak misztikus rémmese, a paráról, a halálról, meg minden ilyesmiről.
az elsők még parásak, de aztán már csak van az is
nem jó, nem rossz, csak van
de Cella, minden másodpercben is ez van, sőt minden másodperc kvadrotrilliomilliomod részében is, hogy a bizonytalanba esel bele, csak az egód elhiheti veled, hogy nem:)
s ez a bizonytalan annyira bizonytalan, hogy már bizonyosan bizonytalan.
na ez a halál, amikor csak vagy
emlék, érzék nélküli, egyesült egy -ben való örök jelen
persze ezek is bugyuta szavak,
de igazából Én nincs, csak vannak olyan részek, amiknek van agya, abban okos szerves kompúter, mely folyton adatok rengetegjeivel bombázódik, s fenntart egy virtuális részt a térben, amit elkülönít, s azt mondja rá "én vagyok"
De ezekről nem lehet sokat mondani
Ja, s nem jön könnyen, el kell dobni mindent
Ki vagy, mi vagy, hol vagy, mi volt, mi lesz, ezek nemnagyon számítanak.
Nekem isteni szerencsém volt, hogy az első tripen egy 1000fős d&b partiban ide kerültem, s nem máshova:)
Persze akkor még mit sem tudtam minderről. De most se tudok többet, csak már a para elmúlt:)
Ki kell nevetni a halált, minden pillanatban lecsaphat ránk.
Harcos lét-nek írják sokan.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | (De az igazság az, hogy most kicsit felfordul a gyomrom ettől a céltalannak tűnő onanizálástól, amit művelek. Úgyhogy inkább hagyjuk.)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A ráparázás az önféltésből ered. Ha nincs önféltés, akkor ráparázás sincs. A pszichedelikus tudatállapotban felébredő energia megpróbálja szétszedni az egót. Ha ez valamiért ellenállásba ütközik, akkor jönnek a parák. Ha ilyen ellenállás nincs, akkor para sincs, és a kioldódás zökkenőmentesen lezajlik.
Engem például az szokott beparáztatni, amikor ráérzek arra, hogy ez az egész, amit énnek, meg valóságnak hívok, amire az életemet építettem, mennyire esetleges homokvár. Mivel amíg nem oldódtam ki, az eggyel beljebb lévő szint nem valóságos (nem látom), nagyon félek tőle. Olyan, mintha sötétségbe kéne beleugrani, feladni mindent, amikor kétséges, hogy lesz-e utána valami. És ez nagyon félelmetes.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "A kegyelem lényege, hogy nem kell kiérdemelni."
Amen. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | ..hm, viszont miutan megtettem mar nem tunik rossz otletnek. sallalalalala :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | volt par gondolatom meg az egofork dologrol, de sajna amint vasarnap este bealudtam fel is szivodott mind, es azota valami kib@szott mely depresszio kapott el, olyan ures a fejem mint nyárikonyha meszelés elott..
na majd ha osszekapom magam reagalok.. fakk, de utalom ezt a beloopolt gondolatot amikor egyik szer negativ hatasat egy masikkal akarom kompenzalni... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ja, értem, tehát kaotikus :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Siphersh:
"A kegyelem lényege az, hogy nem kell kiérdemelni."
Vagyis ilyen szempontból független, de akkor mi mástól függ? Vagy véletlenszerü? Ha egyik sem, akkor elveszti az értelmét. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | mantis:
"A másik hogy ez az ego-loss számomra egyre inkább abba a dobozba kerül ahol a női orgazmus van."
:) Ha nem veszed észre, akkor nem is igazi :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | cellux:
"Ha ugyanis ezektől a dolgoktól nem parázna, akkor az azt jelentené, hogy nem ragaszkodik az én-elképzeléshez, tehát akkor egója sem lenne, akkor viszont ez az egész kérdés fel sem merül."
Ez érdekes, értem a logikáját, de szerintem a végefelé elkezd csúsztatni. Miért ne lehetne az én-elképzelés független a ragaszkodástól? Az egó az, ami az én-elképzeléshez ragaszkodást csinálja? De amikor nem csinálja, az automatikusan para lenne?
Miért ne csinálhatná egyiket sem, tehát sem ragaszkodás, sem para? Kétlem, hogy a mesterek is minden alkalommal beparáznának.
Tehát ha úgy mondjuk, hogy: "ha nem paráztál, akkor nem jutottál el az ego-lossig", akkor az csak egy önmeghatározás. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Cellux, nagyjából arról van szó amit leírtál (ego-loss). Gyakorlatilag az élmény annyi volt, hogy megszűntem létezni mint különálló lény, beleolvadtam a semmibe, és átéreztem ahogy a semmiben bennevan minden. :) Persze előfordulhat, hogy vmi komolyabb hallucinogént használva tovább tartott volna a dolog (mármint időben)... Ja és ugyan nem előzte meg para, de Nomad leírása is helytálló (az ego-lossról)... igazából ez olyan, hogy mindenki ugyanazt éli át, de másképp írja le.
A 7-8 gramm pedig reális... [:)]
De amúgy tényleg. Ez van... van ilyen is...NON-STOP. Ismerek ilyet is, és olyat is aki csak szív 1 slukkot és fullon van. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Erről eszembe jut, hogy azt is mondták, hogy a ""spontán"" vallásos élmény maradandóbb változásokkal jár, mint ez a "kiprovokált". A kiprovokált vallásos élmény, ami ugye ahogy a Bard is említette, nem egyenlő minden egyes enteogén élménnyel.
És az derült ki, hogy a "vallásos élmény" fogalmára nem lehet úgy adni épelméjű meghatározást, hogy ez igaz legyen. Az embereknek éppúgy vannak nem-maradandó spontán vallásos élményeik, mint nem-maradandó kiprovokált vallásos élményeik. A Good Friday expeiment utóvizsgálatai meg megmutatták, hogy a valódi, mély provokált vallásos élmény éppoly "hajlamos" maradandónak lenni, mint a spontán.
Úgy tűnik, hogy az egyetlen különbség, hogy forszírozott állapotban nagyobb a valószínűsége a vallásos élménynek, és a forszírozottság miatt veszélyes lehet és káros a dolog, ha nagyon nem alkalmas a helyzet a vallásos élményre. Mert tolja az embert előre a forszírozottság, és ha nem a vallásos élmény felé állt be, akkor letolja a terepasztalról.
Na persze ez totál igazságtalanság bizonyos emberek szemében, akik a veszélyeket egyébként még csak nem is úgy tekintik, hogy "bevállalja a veszélyt, nagyon bátran próbára teszi magát, és tudja, hogy ha elbukik, akkor nagyobbat bukik, mint én, aki nem vállalom a veszélyt, tehát megérdemli az élményt, ha ilyen erős volt a hite, hogy nem félt, és bevállalta, és valóban nem bukott el", hanem a veszélyt még kifejezetten a bátor vállalkozók bűnének tekintik.
Ez irigység. A kegyelem lényege az, hogy nem kell kiérdemelni. Irigység és képmutatás. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ehhez az ego-loss dologhoz van egy gondolatom még.
Amikor kezdődött ez ez egész LSD láz, mindenféle spirituális élmények, meg újjászületés-sztorik keringtek, és a különböző bölcs, emberek, meg gondolkodók, meg guruk, meg ilyen szerzetek két pártra szakadtak. Az egyik csoport azt mondta, hogy ezek autentikus spirituális/vallásos élmények, a másik azt mondta, hogy nem. Nem, mégpedig azért nem, mert túl könnyen jönnek. Na erre mondta már nemtudom pontosan ki, talán többen is, hogy ez nem teljesen igaz, mert kurvára nem jönnek könnyen, sőt baromira a szerencsén múlik, hogy egy ember átéli-e az igazi áttörétst, vagy csak bulizik egyet, meg ilyenek. Szóval valószínűleg valahol az kettő között van az igazság, de furmányos módon, amit én még nem értek. :-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Na ja. "mi az a para?" vagyis "maap".
maap, aki naponta háromszor megkerüli saját magát |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A buddhista meditáció előkészítő fázisai arról szólnak, hogy az ember megpróbál rájönni, hol is van az az "én". A mesterek azt állítják, hogy ha az ember tényleg becsületesen utánanéz ennek, akkor végül nem talál semmit. Illetve azt találja, hogy az én egy üres mag (semmi) köré felépített fogalmi rendszer, ami csak a beléje vetett hit ereje által létezik.
A parák pedig ennek az én-komplexumnak a védekező mechanizmusai, amiket a saját nemlétezésének napvilágra kerülésétől való félelem vált ki (tudom, elég paradox). Ha valaki megpróbál rájönni, hogy az énje tényleg olyan valóságos-e, mint amilyennek látszik, akkor - szerintem - szükségszerűen találkozik ezekkel a parákkal is. Ha ugyanis ezektől a dolgoktól nem parázna, akkor az azt jelentené, hogy nem ragaszkodik az én-elképzeléshez, tehát akkor egója sem lenne, akkor viszont ez az egész kérdés fel sem merül.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az olyankor van, amikor olyan merev az ego, hogy a létezésének a kérdése fel sem merül. :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | De így a ti ego-loss meghatározásaitok a parához kötödnek. És ha nincs para, akkor hogy van ez az ego-loss? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "A másik hogy ez az ego-loss számomra egyre inkább abba a dobozba kerül ahol a női orgazmus van. Most ez már az volt?"
:)
Ez qrvajó volt.
Én személy serint azt neveztem ego-lossnak, mikor egyre jobban paráztam, hogy meghalok, utána már ez ellen semmit nem is tehettem, egy ideig nem volt értelme "rólam" beszélni, mert olyan nem létezett, aztán újrateremtettem magam, kicsit máshogy, kicsit jobban. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | doktor úr, segítsen, ego-lossom van. :-)
valószínűleg mindenki mást ért ego alatt. számomra az ego-loss azt jelenti, hogy feloldódik az a nagyon alapvető para, ami miatt a jelenségek egy szilárd létezőnek tekintett "én" tapasztalataiként regisztrálódnak a tudatban. amikor a jelenségek egyszerűen vannak, az én-fogalom és az összes ebből adódó komplikált védelmi rendszer (van egypár) ballasztja nélkül, azt lehet - innen nézve - ego lossnak nevezni.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ilyenkor mindig rájövök, hogy én milyen "jógyerek" vagyok.
7-8 gramm.....
Komolyan mondom elkezdem anyukámmal olvastatni ezt a fórumot, hogy lássa én milyen visszafogott vagyok ehhez képest.
A másik hogy ez az ego-loss számomra egyre inkább abba a dobozba kerül ahol a női orgazmus van. Most ez már az volt? Vagy még csak most fog jönni? Vagy már túl is vagyunk rajta?
Nincs itt valamilyen szakember aki tudna egy jó módszert mondani, hogy hogyan tudja eldönteni magáról valaki, hogy most éppen ego-losson megy keresztül vagy sem?
;) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | 7-8 grammot, napi rendszerességgel?
én eddig azt gondoltam, hogy 7-8 gramm jó spanglitól három-négy ember nagyon durván készen tud lenni egy egész nap úgy, hogy kb. folyamatosan tekernek. (egy cigibe mondjuk egy grammot, ami már önmagában nagyon over-gyanús)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Mantis: tapasztalataim szerint a fű pont az a drog, amit az emberek a lehető legkülönfélébben reagálnak le. Vannak akik napi rendszerességgel elpippantanak 7-8 grammot, és e mellett tesznek-vesznek, szóval pörögnek és élik a normál életüket, szinte észre sem veszik hogy beszívtak...és vannak akik 1 lightos slukktól is viszonylag mély szintre kerülnek. Személy szerint én is érzékeny vagyok a zöldségre - nekem pl. volt már ego-lossom is tőle...
Viszont az LSD teljesen más sztem. Vagyis azt akarom mondani, hogy nem biztos, ha vki érzékeny a fűre akkor az LSD-hez is úgy fog viszonyulni... sztem a zöldet ne keverjük ide.
|
| | | | |
|
