 |
Legfrissebb hozzászólások (433 - 452)
(Témakör: LSD, út az igazi tisztasághoz?)
 | |  | | | | |  | |  | | | | a hologram tapasztalataim szerint az ontopik viszonylatban átlátható igazán... |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Hexym:
Holografikus puzzle? :)
Sok ilyen helyzet lehet csupán más emberek viselkedésének külsö megfigyelése harmadik személyként (ennélfogva egyáltalán nem "csak rólam szól" -kategória). Az intuitív/szubjektív ráérzés kifejezése - ami gyk. ritkán kerül részletes "egyeztetésre" a helyzetek szereplöivel - pedig értelemszerüen egy személyes, egyedi tolmácsolás. És igen, az nagyon érdekes dolog, amikor mindezek ellenére az álláspontok képesek egybeesni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | persze az is benne van, hogy akkor mondjon bárki bárkiről v bármiről bármit úgyis tudjuk, hogy magáról beszél...
csakhát miért nem inkább élményt oszt, tapasztalást, mint "énképzet"-ből eredő "képzetek"-et? ehhez kell az mdma? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | kollektív igazságokat akkor kapunk ha mindenki a maga oldalát osztja meg. ha arról beszélünk, hogy "ők" mit "éreznek" akkor csak találgatunk és memaradunk egy ezo tv szinvonalú, sekélyes, felszines semmitmondásnál. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | dedede... csakhát felesleges éppen emiatt általánosítgatni, hogy "az emberek" stb... hiszen ez csak rólad szól. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Mi mást is lehetne mondani? :)
Bárcsak láthatnám másik ember helyzetéből is a dolgokat, de nem lehet szóval marad a saját kép elmesélése. A sok helyzetből meg leszűrhető egy kollektív igazság vagy legalábbis egy azonos álláspont. Nem így van? :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | mindenki mindig a saját világát osztja... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szilvacska:
"Mert mért is lenne baj az, ha közvetlenek, elfogadóak vagyunk egymással és kimutatjuk a szeretetünket, a jókedvünket a világ felé?"
:) Bajnak nem baj, csak sajnos kockázatos, mert akikböl nem fakadnak az ilyen pozitív dolgok, azok játszmaszerüen törekednek ezeket lerombolni másokban. Aki kifejez valamit, "van valamije", attól azt a valamit el lehet venni, vagyis a birtoklás kimutatása által kifoszthatóvá, sérülékennyé válik. Ez a hangulatrombolás szinte már mobbing, ezért van annyi ijedt, faarcú, ránézésre is "hagyjon-mindenki-békén" mentalitású ember, akik próbálnak nem kitünni a tömegböl, és nem mernek nyilvánosan felvállalni semmi számukra értékeset, nehogy ezáltal betámadhatókká váljanak. Sok ember már annyira traumatizált, hogy egy gúnyos megjegyzés vagy arckifejezés is elég a sakkban tartásukhoz.
Az élhetöbb minöségü interakciók elérésében persze a lehetö legjobb emberkörnyezet magunk köré válogatása segít leginkább; olyanoké, akik a szeretet, jókedv, vidámság, értékek kifejezésére pozitívan reagálnak, elfogadják, támogatnak, visszatükrözik stb. Az ilyen emberek visszajelzései vezetnek rá arra - amit már írtál is - hogy "nem veled van a baj", és a tiszta lelkiismeretü önbizalmad erösítése által hozzásegítenek a saját sérthetetlenséged megéléséhez. Ez az érzés pedig hatalmas eröket szabadíthat fel, alapvetöen kizárva a félelmet és szorongást. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Az elején, úgy 10 éve, mikor elkezdtem partyzni járni, Nekem is meg volt a folyamatos szégyenérzet a partyk után. Aztán egyszer csak rájöttem, hogy ez a szégyenérzet abból adódik, hogy az emberek, akik körülvettek, a szerről lejőve egészen megváltoztak, újra hétköznapi önmaguk lettek, ami nem kedves, nem beszélgetős és nem empatikus. (Én viszont továbbra is nyitott lettem volna rájuk, vagyis inkább a beekizett lényükre) Néhány használat után pedig valahogy úgy maradtam, sikerült integrálni az élményt a mindennapjaimban. Párszor eldöntöttem, hogy igyekszem megtartani a távolságot buliban is az ilyen emberektől. Ez persze nem működött, mert nagyon hitelesen érdeklődtek, empatizáltak, voltak közvetlenek. Végül úgy rendeztem le a a kérdést magamban, hogy egyrészt elfogadtam és élveztem, hogy úgymaradtam, tehát a hétköznapjaimon is ölelek meg spontán embereket, nem húzom fel magamat olyanokon, amiken szinte mindenki más igen (időjárás, mé' nem áll má' félre az ajtóból stb), illetve szerintem jelentős része van az mdmanak abban is, hogy vegetáriánus lettem.A szégyenérzet leküzdésére az én megoldásom az volt, hogy rájöttem, nem velem van a baj. :) Mert mért is lenne baj az, ha közvetlenek, elfogadóak vagyunk egymással és kimutatjuk a szeretetünket, a jókedvünket a világ felé? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | no f'in way!!!
candy flip: tanuló trip .D |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | acid rain:
Ez nem gond, ki lehet egyezni egy candyflipben :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Tom003:
"mindezt rám erőlteti ez a szer"
Ez is egy erösen (felelösség-)hárító koncepció, hogy a szer eröltetne rád bármit is. Egyáltalán az "eröltetés" fogalmának használata már eleve egy olyan folyamatra utal, ahol valamiféle belsö harcot folytatsz magadban a szer hatásai ellen. Ezt persze szintén az Egós kontrolligényeddel lehet magyarázni: az Egód írt egy fix forgatókönyvet arról, hogy melyik tudatállapotodban milyen lehetsz (úgy, hogy az még mindig "Te" maradj) és ehhez illeszkedsz.
"és mindenkire vigyorgok meg ölelgetem mint valami idióta"
Miért, mi a gond azzal, hogy beekizve mindenkire vigyorogsz és mindenkit ölelgetsz? :) Hiszen ekizésnél kifejezetten a jókedv és közvetlenség az ideális kontextus, a tudatállapotnak megfelelö "norma". A konfliktus legfeljebb a szociális környezeted nyomásából és/vagy az egós Én-képed fenntartásából ered. De ez a viselkedés akkor lenne "idiótaság", ha nem lennél beekizve - illetve akkor is csak a nem-beekizett környezeted ítélete alapján. Szerintem alapvetöen az ekizés szet-szettingjével van baj, ha nem tudod olyan emberekkel körbevenni magadat, akik feltétel nélkül elfogadnák a pillanatnyi tudatállapotodat és a viselkedésedet. Anélkül tehát, hogy félned kellene bármiféle megítéltetéstöl.
"ezért szerintem nem ildomos azt mondani, hogy "Ilyen célokra nem az LSD a legmegfelelöbb;" mivel embere válogatja."
Evidencia, hogy mindent embere válogat, a mogyoróhéjtól fuldoklástól az istenélményig. A megfelelöség itt értelemszerüen statisztikai alapú: az MDMA-terápia kisebb kockázatok mellett alkalmazhatóbb több emberen, mint az LSD-terápia. Statisztikailag ugyanez a helyzet a pszilocibinnel is, az LSD-hez képest: egyszerüen csak kevésbé macerás az alkalmazása, ezért ilyen (=terápiás) célokra megfelelöbb. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Mindig úgy éreztem, h egy szerre sem tudnék rászokni csak az MDMA-ra... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Ez úgy is értelmezhetö, hogy az alapállapotban legátolt, de MDMA alatt felszabaduló pozitív személyiségvonásaidat nem mered felvállalni az MDMA utáni szakaszban."
Nem azzal van bajom sose, ha sikerül felszabadult lenni, hanem azzal, hogy mindezt rám erőlteti ez a szer és mindenkire vigyorgok meg ölelgetem mint valami idióta :P Túlzás azt állítani, hogy ez lenne bárkinek is az alap tudati sík.
LSD alatt nekem mindig spontán, magától előjövő volt a végtelen béke és megértés megélése. Elfogadom magamat és társaimat, képes vagyok egy időre elvonatkoztatni mindattól az emberi gyarlóságtól ami alap esetben süt az emberek zöméből. Megértem, átérzem őket. Néha még meg is bocsájtok olyan embereknek akik a végtelen egoizmusukban mindenen és mindenkin áttapostak/nak.
Nem pedig forgatom a szememet, harapdgálom a számat, sóhajtozok, csikorgatom a fogamat, miközben kényszeresen mozgok. Ez nem az én szerem, ahogy jópár emberé se, ezért szerintem nem ildomos azt mondani, hogy "Ilyen célokra nem az LSD a legmegfelelöbb;" mivel embere válogatja.
Más a kettő, nagyon más... (én a mai napig nem tartom pszichedelikus szernek, MDMAtól még sose sikerült semmit se tanulnom, szimplán jól érzi magát az ember, túlontúl jól) Ki kell próbálni és utána dönteni, melyik irányban indulunk el. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | nem összehasonlítható a kettő, nem kéne egyiket sem a másik fölé helyezni |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | " Ezért kényszeresen "kimagyarázza" magát, "bemagyarázva" neked, hogy az inkoherencia oka az MDMA "hamissága", és nem az ö (=Ego) hamissága."
ezo tv? magyárzzuk mán meg, hogy mit érez béla egójja. ő - azaz a eggója nem tuggya - de mi majd jól megmoonyuk nekijje.
nekem nem a a bajom, hogy bármi, ami "felszabadul" az mdma-tól az "hamis" lenne... és nem is az inkoherencia... bocs a egót nem tudom értelmeni, számora kissé redukcionista, nyál.
egyszerűen unalmas dolog az mdma számomra, a szeretetfless, őszintén megélhetően, összhangiság élmény szexuálisan, stb nekem lsd-től van... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Én is hasonló véleményen vagyok. Van egy ismerősöm, aki alapvetően elég zárkózott személyiség, MDMA persze belőle is kihozta a nyitottabb, pozitívabb énjét, és utólag erről a kitörő érzelem megnyilvánulásról mindig úgy nyilatkozik, h furcsa-durva-őrült volt, szóval kicsit megszégyenülve gondol rá vissza. Holott akkor volt végre felszabadult, és tudott nyíltan beszélni az érzéseiről... érdekes. :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Tom003:
Ez úgy is értelmezhetö, hogy az alapállapotban legátolt, de MDMA alatt felszabaduló pozitív személyiségvonásaidat nem mered felvállalni az MDMA utáni szakaszban. Vagyis miután visszatértél a hétköznapi üzemmódodba, az Ego tk. "szégyelli", hogy rajtakaptad azon, hogy mindeddig legátolta ezeket a benned rejlö pozitív dolgokat (amik NEM a szén- és hidrogénatomokban voltak elrejtve...). Ezért kényszeresen "kimagyarázza" magát, "bemagyarázva" neked, hogy az inkoherencia oka az MDMA "hamissága", és nem az ö (=Ego) hamissága.
Pragmatikusan nézve: ha az MDMA-ból nem tudsz kicsatolni felszabadulást vagy pluszt, akkor az egyszerüen nem a te szered. Ehhez persze nem szükséges semmiféle morális magyarázat arról, hogy kinek a valósága igazabb, az Egoé vagy az MDMAé :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "de rövid időn belül azt tapasztaltam, hogy az a tudatállapot "leválik" a hétköznapi tudatállapotomról, nem érzem magaménak, kissé bugyuta állapotként élem meg"
Pontosan én is így érzek az MDMA-val, számomra az egész élmény utólag egy szégyenletes állapotként ragad meg a műségével és a hazug kattogásaival együtt (azok az érzések és gondolatok amik előjöttek alatta, lehet hogy pozitívabbak voltak az alapállapotnál, de semmiképp se a személyiségemet tükrözték és mint olyan, személyiségidegen és taszít)
Míg az LSD nekem mindig valami felszabadulást, egy pluszt adott hozzá a mindennapokhoz, segített szép sorban leküzdeni a lelki problémáim és gátlásaim zömét, miközben minden amit tapasztaltam a maga rideg valójában a valóság volt, az én valóságom, csupán nagyító alatt. Persze ehhez szép lassan fel kell építeni a személyiséget és nem egy instant eszköz amivel azonnal megváltod a világot. Ellenben tartós és ez jó! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Koszonom a hozzaszolasokat! Nem azert, mert kisajatitom oket, csak mert felvetettem egy problemat, es latom, voltatok olyan aktivak, es csatlakoztatok a temahoz! Nagyon hasznos dolgokat irtatok. Tervezem, hogy nemelyikotokkel szorosabban is felvegyem a kapcsolatat. Majd meg eldontom, ki lesz az a szerencses:) Szeretnek valakivel komolyabban beszelni ezekrol a temakrol, ugyanis nekem sajnos nincsenek ismeroseim, akiknek elmenyeik, talasztalataik lennenek ezekben. |
| | | | |
|
