| | Egy ősi kolostor falai között barangolsz a lovagok és lókötők szigetén. (A lovagok mindig igazat mondanak, a lókötők mindig hazudnak.) Az apáttól kölcsönzött, régi, kopott útikalauz alapján járod a katakombákat, hogy felkeresd az érdekesebb kriptákat. Már visszafelé tartasz a kert felé, amikor két gazdagon faragott ajtóhoz érsz. Az útikönyv a következőket írja:
"... Ezen a ponton két ajtóhoz érünk. Az egyik a kertbe vezet vissza. De légy óvatos a másik ajtóval, egy mély hasadékra nyílik, ahonnan a létrát a papok az új szárny építésekor elvitték. Hogy az ajtók hová vezetnek, ősi nyelven mindkét ajtóba bele van vésve. A kertbe vezető ajtóra ..."
A lap további része hiányzik az útikönyvből. Sajnos az ajtókat úgy építették be, hogy ha kinyitod őket, azzal a mozdulattal már be is lépsz. Már kezdesz kétségbe esni, amikor közeledő lépéseket hallasz. Egy pap tűnik fel a fordulóban. Piros vállszalagot visel és egy kosárban kenyeret visz. Eszedbe jut a reggeli ceremónia, és már tudod is, hogy a pap a meditációs kamrába igyekszik mélyen a katakomba belsejébe, ahol három napon át kell meditálnia. Így nem sok értelme van követni.
Az apáttól tudod (aki egyébként lovag), hogy a papokat a megtisztulásukig hallgatási fogadalom köti, naponta egy szót mondhatnak ki, választ egy eldöntendő kérdésre. De ezt a szót (az igent vagy a nemet tehát) csak az ősi nyelven ejthetik ki. Emlékszel, hogy az egyik ősi szó a "Zim", de nem emlékszel, hogy ez az "igen" vagy a "nem".
Fel tudsz tenni ennek a papnak egyetlen kérdést, hogy megtudd, melyik ajtó vezet a kertbe (anélkül, hogy tudnád, a pap lovag vagy lókötő, és anélkül, hogy tudnád, a "Zim" "igen"-t vagy "nem"-et jelent)? |
| |
