 |
Legfrissebb hozzászólások (403 - 452)
(Témakör: LSD, út az igazi tisztasághoz?)
 | |  | | | | |  | |  | | | szerintem itt senki sem harcolt, én ezért nem értettem, hogy miért kellett például szegény kis hortensiát leblokkolni, habár szerintem nem bánja annyira, mert a neve helyesen stellaris, de néha stellae... én úgy tudom, hogy ő rengeteget nevetett ezen az egészen, még akkoris, különösen a rekaciókon, amikor magánlevelet írt a kiblokkolása után, amiért kiblokkolták máshonnan, pedig szivecskékkel megpróbálta jelezni, hogy mi a lényeg: a szeretet. dehát, ilyen ez a blokád, na, mdma ide vagy oda...
a kérdésem az lsd-vel kapcsolatban az, hogy más is tapasztalta-e, hogy egy alvásciklus után lesz csak toleráns?
egy nyári fesztiválon tavalyelőtt, valakinek azt mondtam - nagyon okos tekintettel persze, de abszolútli ad hoc legyártva ezt az elméletet, mert rettenetesen troll humorom van, sorry - valakinek, hogy "á, nyugodtan toljál be még egy fél bélyeget, hatni fog nem aludtál még, csak akkor leszel toleráns, ha kialszod magad"... ez akkor persze bejött, de azt gondoltam, hogy a fesztiválszpirites kontakt háj volt az inkább. nade aztán alkotási flow-mban megpróbáltam magamon és tényleg...
van ennek szerintetek valami biokémiai alapja? |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Harcol, aki harcot lát. Hogy ontopic legyek az LSD-vel sokkal természetesebb boldogságot és szeretetet lehet elérni, viszont egy szorongó ember első alkalommal, főleg ha nem tökéletes set-setting nem biztos kiköt ebbe az állapotba. Az MDMA jóval biztosabb, mert a hatás is jóval egyszerűbb valahol. Szájharapdálás stb. se törvényszerűen jelentkezik és inkább akkor, ha túl sok volt...
Nincs itt MDMA dicsőítés, csak pozitív oldal kiemelés, ha már előtte a negatív lett kiemelve szerintem aránytalanul. Ennyi a történet nem több nem kevesebb... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | deeptrip:
Szerintem teljesen korrektül leírtad a "szeretetfless"-ként ismert jelenség részletesebb kognitív-emocionális folyamatait. Az is korrekt, hogy kiemelted a jelenség átmenetiségét, a tanulási folyamat fontosságát, és figyelmeztettél egyes lehetséges veszélyekre is. Számomra egyértelmü, hogy ez a leírás az MDMA-val kapcsolatos potenciális lehetöségeket és az "ideális" hasznosíthatóságot tárgyalja - nem pedig azt, ami gyakorlatilag, általában, és többségében kisül belöle egyéb hozzáállások és felhasználási módok esetében. Bármely más szerröl is lehetne ugyanilyen ideális-potenciális leírást adni, és ezek alapján a bizonyos célokra történö alkalmazáshoz a legmegfelelöbb szer kiválasztását elösegíteni. Ehhez semmiféle "LSD vs. MDMA" vagy egyéb látszólagos szerharc-ellenfeszülés szítására nincs szükség.
A személyes, negatív vagy pozitív tapasztalatok közreadása mindenképpen fontos. Ha valakinek nem jött be egy szer, akkor itt nyugodtan részletezheti a szet-szettinget és megtippelheti vagy megtippeltetheti a (személyes) okokat. A sikeres élményintegrációs "best-practice"-ek személyes közreadása szintén ugyanilyen fontos és hasznos; ha egyeseknek egy bizonyos mentális hozzáállással sikerül jó élmény elérni, akkor abban a hozzáállásban feltételezetten lehet valami mások számára hasznosítható.
Külön tetszett, hogy a leírásodban nem fordult elö a "nagy dózis", a "sürübb szerhasználat" és hasonló panacea-típusú materialista csapdák. A tanulási folyamat elsösorban nem arról szól, hogy hány órát töltünk az iskolában, vagy milyen gyakran járunk be. A tudattágító élmények minösége és hasznosíthatósága egyáltalán nem korrelál egyenes arányban az idök során bejuttatott összanyagmennyiséggel. Megfelelö elözetes felkészüléssel és megfelelö utólagos feldolgozással egyetlen élmény is életreszólóan és tartósan pozitív LEHET - mint ahogy más esetekben egyetlen élmény is életreszólóan és tartósan negatív LEHET. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | empátiát tapasztalatom szerint a mdma nem indít meg. az inkább a triptaminok játéka. bizonyos tiopusú skizofréniákban, ahol a betegség kísérőjelensége az empátia hiánya, illetve annak "megjátszogatása", vagy a jelenleg divatos borderline-nal cimkézhető emberek esetében az LSD hosszú távon segíthet. a magam köreiben és magam tapasztalásában is ezt vettem észre. TAPASZTALATOM szerint az mdma persze segithet kijönni sokkos állapotokból, megtanithat rövid ideig a "boldogságra", de nem tanit meg együttérezni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | gondolom itt az mdma-ról, mint szubsztanciáról van szó, ami akár a bogyóban is megtalálható ilyen-olyan mennyiségben -lásd eki adatbázis - de én sem értem még mindig, hogy miért nem az ekitopikban kezdték el nyáladzva méltatni ezt az anyagot a nagyokosok. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Pl empatiat indítani meg. Pl kicit felek kérdést feltenni és nem csak az off ra gondolok. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Hamár megy félig igen/nem az OFF, megragadnám az alkalmat meg kérdezni konkrétan,hogy mdma alatt ekilasztikereket értettek e ? És az előbb említett anyag miben különbözik a gyrostol/spury portol, ha különbözik egyáltalán ? Bocs kinek hogy amatőr kérdés de azért felteszem itt és most. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A másik, hogy senki sem írt arról, hogy en bloc gond lenne az mdma-val, egyedül személyes tapasztalások voltak, hogy van, akinek nem adta az mdma azt, amit itt a diszhimnuszokban általánositva irtok le.
Ismerek több olyan embert is, aki nem lesz "boldog" az mdma-tól, nem értem, hogy miért kell egy adott szubsztanciát isteniteni, csak amiatt, mert néhányan leirták, hogy nekik nem igy múködött?
Leirom, hogy gyerekek, én egy ideig ettem spenótot, amig vashiányom volt, aztán már nem izlett, jön valaki, aki leirja, hogy neki meg általánosan nem izlett a spenót, erre jönnek valakik, akik dicshimnuszokat zengenek a spenótról, hogy de a spenót finom, mindenkinek izlik?
c'mon... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Az a gond, hogy tapasztalatom szerint, vannak olyan emberek, akik az MDMA mellett lovagolnak zászlóval valójában olyan szerettelenül viselkednek, mintha egészen súlyos pszichoszociális zavaraik lennének. Átgázolnak embereken, ignorálják őket és megalázzák őket ha egy kicsiny hatalom is van a kezükben. Nekik már semmi sem segíthet, talán egy rettenetesen nagydózisú LSD utazás, hogy kénytelenek szembesülni magukkal. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | amúgy azzal mi gond, ha valaki úgy viselkedik ami nem része a szokásos, jól begyakorolt személyiségének? pl azt tapasztalom, hogy ha csak alaposan berúgok is elfordul, hogy ilyet teszek. de ezzel nincs különösebb problémám, sőt. pedig ezek van, hogy elég kínos dolgok :/
szóval biztos gond, ha valaki szeret belecsúszni valamibe, ami nem ő? (ami persze nem is igaz, mert valamilyen közös metszete azért többnyire van a két személyiségnek)
mert ha nem. ha nincs vele gond. akkor még érdekesebb, hogy mi a zavaró abban, ha az ember egy mindenkit szerető énbe csúszik bele. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Rex: olvasd vissza a hozzászólásokat. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ez egy igazi dicshumnisz a MDMA mellett! :D Grat! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Törölhetitek Rex-t is nyugodtan, de még mindig nem igazán értem, hogy egy bőlére eresztett mdma reklám mit keres az lsd topikban? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Sose értettem azokat, akik az MDMA-t olyan példákkal próbálják leszólni, hogy jaj milyen gáz XY amikor bemdmzva végigölelgetett minden idegent stb...
Nos egyrészt megölelni másokat jó érzés és egészségesebb is leszel tőle. Másrészt nem mindenki ölelget kontrollálatlanul mindenkit orrba-szájba csak azért mert MDMA-t szedett.
Az MDMA bár mesterségesen, de még is megmutatja mi az előítélet mentes, elfogadó és szerető állapot. Ahol nem válogatnod kell kit szeretsz és kit nem, hanem ránézel valakire és meglátsz benne egyből valamit, ami miatt akkor épp szeretni tudod. Igen ez egy idegen esetében átmeneti, de ismerősökben megláthatod a szépet, ami tényleg az ő része. MDMA-n úgy nézel másokra, úgy viszonyulsz másokhoz, hogy szinte akaratlanul is pozitívan reagálnak rá az emberek. Az emberek NAGYON hálásak azért, ha valami szépet lát meg bennük valaki más és ezt tudattalanul egyből le is vágják, mint ahogy azt is, ha szorongva vagy előítéletek miatt úgy nézel a másikra, mint egy darab szarra meg ilyen "én nem tudom elengedni magam, te se tudjad!" szúrós benézések és társai. Ezt sokan nem hobbiból vagy önszántukból csinálják, hanem mert nem érzik épp jól magukat a helyzetben. Na az ilyen dolgokon nagyon sokat tud oldani az MDMA és nekem az MDMA leginkább azt tanította, hogy kedvesnek lenni jó, kedvesnek lenni erény és kedvesnek lenni hasznos is. Valamint azt, hogy ha másokban pozitív dolgot veszel észre (amikor először egymásra néztek) az döntő befolyással lesz arra, hogy ő mit vesz észre belőled.
Az MDMA gyorsan jön és sokszor gyorsan is megy, ami miatt nem ritka az se, hogy emberek bedepiznek. Vége van ennek a csodálatos világnak, ahol elfogadás és szeretet uralkodik idegenekkel szemben is. Tényleg vége? Vagy inkább ez is egy olyan dolog, hogy ha te energiát fektetsz bele, hogy kedves legyél, elfogadó és pozitívat előbb meglátó, mint negatívat, akkor el lehet jutni hasonló szintekre.
Vannak emberek, akik egész életük során egyáltalán nem vagy csak párszor tapasztalták az elfogadás, szeretet és béke állapotát. Ők, amikor először beMDMA-znak azt fogják érezni, hogy hoppá a világ ilyen is tud lenni és, hogy valahol NAGYON hiányzik már sok emberből az a képesség, hogy megszeretgesse azokat, akik fontosak neki, vagy egy idegent csak azért mert ő is egy érző ember. Ezt tanulni kell, akinek ügyesek és fejlettek voltak a szülei az megtanulta, de akinek nem az barátoktól stb. fogja megtanulni szerencsés esetben.
Személyiségidegen volna-e ez az MDMA fless? Én soha nem éreztem annak, azt éreztem, hogy végre a visszafogott érzelmek elkezdtek folyni aztán szabályosan ömleni. Vannak (főleg lányok), akik alapjáraton ilyenek, én alapjáraton nagyon nem vagyok ilyen, de amióta mdma-n arconsímított a tömény érzelmi jólét azóta tudom, hogy ez fontos és ápolni kell és sokan alapjáraton elzárjuk ezt és inkább csak logikusan cselekszünk. A kettő között van az arany közép, ha megnézitek az emberek vagy túl a fejükben élnek vagy túl az érzelmeikben. Az olyan, akinél a kettő kiegészíti egymást és egyensúlyban van, na ő rá lehet azt mondani, hogy jó kapcsolatot ápol a racionális és az érzelmi részével egyaránt.
Szóval igen az MDMA mesterséges, az MDMA szinte arcodba puszilja a szeretetet és igen vannak, akik ilyenkor kontrollálatlanul átesnek a ló túloldalára. Viszont az MDMA csodálatos azoknak az embereknek, akikben az érzelmek kevésbé mozgolódnak a sok sérülés, bántás, meg nem értettség, kiégés, cinizmus, depresszió és számtalan egyéb lehetséges ok miatt.
Az MDMA kíváló azoknak az embereknek, akik félnek vagy nem érzik magukat biztonságban Az MDMA megmutatja, hogy nem kell nonstop védekező állásban lesned, hogy honnan érkezik a támadás. Az MDMA hatására a legbefordultabb személy is képes hozni az átlag szociálisságot, de akár kifejezetten szociális része is előjöhet. A hatás a legtöbb esetben csak átmeneti, hogy utána az ember azt mondja, hogy én szeretném ezt gyakrabban megélni és ezért jobban odateszem magam szociális kapcsolataimban az meg egyéni döntés kérdése. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Happy 70th birthday LSD-25! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | no worries, no sorries... :)
(engem aztán biztos, hogy nem bántottál meg, pusztán igyekszem felhívni a figyelmet néha arra, amire te is, csak másként)
személyes tapasztalatom azt mutatja, hogy az mdma utóhatásai még terápiás célzattal is zavaróbbak lehetnek - bizonyos alanyoknál, nyilván, mivel személyes tapasztalatról beszélek, nem mérésekről, vagy feltételezésekről, de úgy tűnik, hogy más is tapasztalt ilyesmit - a személyiség-fejlődésben, mint az lsd utólagos hatásai.
szerintem ezek olyan szerek, ahol nem lehet általánosítani, a jó terapeuta egy jó világban - ami még nem ez :) - meghatározni képes, hogy adott alanynak adott problémás időszakában milyen szert mikor javasol.
nem hiszem, hogy általánosítani lehet, hogy adott szubsztancia elmélyít, vagy felszínre hoz, mindenkinél más hatásokat vált ki minden...
mind rövid, mind hosszú távon.
mint már kihangsúlyoztam adott traumatikus sokkban nekem is sokat segített az mdma kilendülni, mondjuk úgy, hogy "lökésterápiaként", de azt hiszem, hogy megtaláltam azt a kifejezést, amellyel az mdma élmény később jellemezhető lett számomra: transzparens. egyszerűen nem tudtam benne részt venni, feloldódni, mert éreztem, hogy hol kezdődik az invazív tudatmódosulás és hol végződöm én, mint "énképzet"... valszeg addigra értem el az mdma terápia lehetőségeinek a határát. van olyan is, akinek ez magától jelentkezik, hiszen nincs szüksége erre a szerre, más szerre vágyik...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | |
"vagy te úgy gondolod, hogy egyik alkalommal lsd-zik az "alany" aztán mdma-zik?
és milyen problémákra?
önismeretre?"
Nem igazán gondoltam végig magamban a kérdést. Amit a írtam, abban két szer külön-külön lehetőségeit találgatom, bár lehet hogy pont valamilyen nem egyidejű kombinációjuk tenné elérhetővé mindkettő leg jótékonyabb oldalát.
Azzal a feltételezéssel élek, hogy ha olyan terápiáról van szó, ami nem önterápia, vagy önkéntes önismereti ösvény, hanem terapeuta által kísért és vezetett folyamat, akkor azokra a szorongásokra, amik a személyiségszerveződés magasabb szintjeiről erednek technikailag könnyebben hozzáférhető segítséget nyújthat az MDMA, mint egyfajta elégséges megoldást a személyiség teljes átformálása nélkül. Aki hajlandó nagyobb kihívással szembenézni, annál az LSD is működhet ilyen céllal, bár drasztikusabb eszköznek tűnik, amivel mélyebb rétegekbe hatolunk miközben jóval felkavaróbb is lehet. Mérsékeltebb esetekben (ahol mondjuk nem hasítással járó, pszichotikus jellegű tünetek jelentik a gondot) az MDMA az egyébként nem pszichedelizáló többség részére a maga korlátai közt praktikusabbnak tűnik. LSD-nél szerintem azért meg van az esélye, hogy egy megoldott problémát egy másik követ és a "minden mélység egy másik mélység felszíne" elv alapján egyik krízisből átlábal a másikba, miközben önismerete esetleg mélyül, de életminősége romlik, mert eredeti céljával szemben egy megszűnt zavaró tényező helyébe egy másmilyet kap.
_______________
"Mindenkiben könnyen kiválthat ellenérzéseket, ha úgy érzi elemezgetik, de amíg ez kulturált keretek között marad, addig az [[ igazi önismeret ]] útján járók nem veszik kioktatásnak, legfeljebb legyintenek, ha úgy vélik nagyon mellé lőtt az illető."
Ez nem úgy értem, hogy ami általam igaznak vélt, hanem az egyén (bármelyikünk) elhatározása és elszántsága a mindenféle forrásból érkező tapasztalatokra való nyitottságra.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Elnézést, ha túl lőttem a célon, senkit sem akartam megbántani!
Bár később rájöttem, hogy kicsit provokatívra sikerült.
Csak van amikor olyan fordulatokat vesz egy-egy beszélgetés, ahol mintha kevésbé egymás megértésére törekednénk, mert mindenki telítve van saját magával és meg sem próbál helyet teremteni a másik nézőpontjának. Mintha mindíg meg kéne vívni az igazságért és fontosabb lenne ez a játszma a társalgásban, mint a másik fél szemléletének befogadása és a saját mondandóm befogadhatóbbá formálása. A szellemi pankráció egy annyira nem is ideillő vicc volt, ami rosszul sült el. Ugye milyen könnyű egymást akaratlanul is bántani?... Mégegyszer bocsánat, tényleg nem ez volt a célom.
^^Remélem ez nem tűnik megint ítélkezésnek mások fölött, mert szintén nem annak szántam. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | imádom az ilyen kifejezéseket, mint pl
"az igazi önismeret"
megint ugyanott vagyunk...
megint a mi és ki a tuti,
megint jön valaki, aki leirja, amit mindenki el tud olvasni és
kioktatja a többit, majd gúnyolódik egy videóval a többiek kioktatásán...
szerintem aki sokat tripel, az előbb utóbb látja, hogy evvel mi a gáz...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | vicces a videó, kár, hogy a fele hozzászólást gúnyos becsatlakozássá degradálja. nem lesz senki sem okosabb attól, hogy az okoskodókon nevetgél, vagy okoskodik egyet...
gondolom nem nekem szántad, hiszen én adekváte reagálok, indulatok, mások elemezgetése, vagy kivagyiság nélkül.
a magam tapasztalatát már leírtam az önterápiával kapcsolatbanh, volt már szó egyébként a candy flippről is.
a minap megkeresett innen valaki, aki ls-vel szeretne kisérletzni, illete ő terápiás célt említett, de mint kiderült a problémája nem olyan jellegű, amin -szerintem - az mdma, de akár a lsd is segithetne.
tök mindegy, hogy candy flip vagy nem.
másrészt azt vettem észre több ismerősön, hogy a candy flip térdrekényszerítette őket... :)
vagy te úgy gondolod, hogy egyik alkalommal lsd-zik az "alany" aztán mdma-zik?
és milyen problémákra?
önismeretre? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Mindenki nagyon érdekes és megfontolandó dolgokat ír, a kölcsönös csipkelődésben mégis olyan hamar elsikkad a lényeg, hogy vagy négyet vissza kell lapozni, hogy kiderüljön eredetileg mi volt a kérdés felvetés. Senki sem lát bele a másik fejébe és mégis hasznos lehet ha mások szempontjaiból is megvizsgálhatjuk a saját helyzetünket, oda-vissza természetesen. Hiszen elmélyült önismeretben is lehetnek olyan területek, amiket másokban világosabban látunk, mint saját magunkban. Mindenkiben könnyen kiválthat ellenérzéseket, ha úgy érzi elemezgetik, de amíg ez kulturált keretek között marad, addig az igazi önismeret útján járók nem veszik kioktatásnak, legfeljebb legyintenek, ha úgy vélik nagyon mellé lőtt az illető.
Vannak akik meg olykor-olykor végképp nem a témáról beszélnek, csak a vélt, vagy valós tapintatlanságra rátromfolnak egy pársorost :) , nekik küldeném ezt a számot sok szeretettel:
http://www.youtube.com/watch?v=b6sk-Fow5WI
A lényegre térve:
Nekem úgy tűnt, már az elején mindenki egyetértett abban, hogy az LSD és MDMA eltérő alkalmazhatósága és hatékonysága az egyéni lelki alkatbeli különbségeken túl is valamelyest különbözö terápiás indikációkban kerülhet előtérbe. Hiszen nincs olyan, hogy A Terápia, nyílván meghatározó, hogy kivel és miért tűnik szükségesnek, még ha a kettő szorosan össze is tartozik. Az LSD bizonyára mélyrehatóbb változásokat is elő tud idézni az ember életében, ám ki tagadná, hogy ehhez hosszabb és küzdelmesebb belső utat kell bejárni. Egy pszichedelikus kultúrától különféle okokból távol álló, illetve alacsony énerővel rendelkező embernél el tudom képzelni, hogy az MDMA-val kiegészített terápia könnyebben és gyorsabban csökkentheti a neurotikus szorongást egy elfogadható szintre az LSD-hez képest, amely lehet hogy alaposabb lenne, de az alany jobban megszenvedné az esetleges átmeneti regresszív periódusokat.
Ti mit gondoltok?
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ebbe a témakörbe is illik:
Új könyv Albert Hofmannról, az LSD felfedezésének 70.évfordulója alkalmából:
"Mystic Chemist: The Life of Albert Hofmann and His Discovery of LSD"
by Dieter Hagenbach and Lucius Werthmüller
Foreword by Stanislav Grof
FORTHCOMING ON APRIL 19th, 2013
Launched on the 70th anniversary of LSDs discovery
A history of science, consciousness research and psychedelic studies
http://www.synergeticpress.com/2013/02/mysticchemist/ |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | a másik, hogy önismereti, önmegismerést elősegítést célzó szerhasználatot ptsd-s, illetve terminális sokkokban alkalmazott terápiákkal igazolni nem túl plauzibilis, kedves gén...
másrészt a lsd-t nehezebb engedélyetetni, that's the issue, boy. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | (a merevség jelzője egyértelműen az is, ha valaki képtelen lekattanni mások elemezgetéséről és ráadásul nem fogadja el, hogy adott szubsztanciák hatásai nem általánosak. nem mindenkinek okoz boldogságot az ha mdma-s szeretet-flesse van, van akinek mást jelent szeretet fless. ez nem az önismeret hiánya, épp ellenkezőleg.) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | az önismeret tehát csak mdma-val érhető el? ugyanis tom arról igyekezett tájékoztatni minket, hogy az általam leírt élményhez hasonló az övé is az mdma-val kapcsolatban.
üdvike müdvike |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Tom003:
OK, még egyszer reagálok rá, aztán - kívánságod szerint - hagyjuk ezt az egészet!
Egyértelmü, hogy az ilyen fórumos közegekben csupán a leírt szövegeid alapján "ismerhetünk" téged, úgyhogy értelemszerüen mindenféle ezeken alapuló feltételezés és spekuláció csupán szubjektív vélemény - nem bírálat, nem tanács, és nem normatíva.
Az utóbbi élményleírásaidból - és az azokra reflektálásomra reflektálásodból - számomra leginkább az a merevség tünik furcsának (ez nem ítélkezés, csupán benyomás!), ahogy inkább ellenkezve, mintsem érdeklödve viszonyulsz a rendszeredben anomáliákat keltö jelenséghez. Ezt persze csupán a szóválasztásaid által tükrözött koncepciók alapján mondom: arról beszélsz, hogy valami "tükrözi a személyiségedet", valami más pedig "személyiségidegen és taszít", és a dolgokat "magad miatt", "saját magadra kivetítve, "magadra nézve" stb. értelmezed. Mindezek, plusz a - szintén "magadra" vonatkozó állításod, miszerint "elég jó önismerettel rendelkezel", adják azt a benyomást, hogy az énképed inkább fixált, mint rugalmas (ismét csak nem ítélkezés, hanem csupán bizonyos helyzetekre vonatkozó jellemzés!). A rugalmasabb személyiségre jellemzöbb lenne az, hogy az elözetes elgondolásba bele nem illö történéseket is integrálni próbálja, vagy legalábbis elsö körben igyekszik felderíteni az idegenkedés okát. Persze, ez nem egy kétpólusú, lebutított "fix=rossz - rugalmas=jó" értékítélet, viszont a tudatállapotmódosítás kontextusa egyértelmüen a változás, változtatás - szándékosan vagy anélkül - és ebben a kontextusban szerintem igenis a fixáltabb dolgokkal való ütközés okozhatja az anomáliákat, vagyis itt érdemes az okok után kutakodni (amennyiben az önismeretet célzó folyamat egyáltalán eljut odáig).
A személyiségvonásaid rögzítését célzó kontrolligényedre pedig már akkor utaltam, amikor még nem is fejezted ki a nemtetszésedet aziránt, hogy "valaki más meg szeretné mondani, hogy milyen is vagy és mit kéne gondolnod/érezned" - ami távolról sem merült fel a pusztán deskriptívumokon alapuló beszélgetés során, úgyhogy erre a szálra felesleges reagálnom.
Tömören tehát: a szavaidból úgy tünik, mintha neked "elég" lenne a jelenlegi önismereted, és ezzel mintha elzárkóznál a "magad" által meghatározott személyiségvonásaiddal ütközö anomáliáknak a (további önismeret felé vezetö) feldolgozása elöl.
Az eredeti témafelvetésben szereplö céllal lefolytatott LSD- és MDMA-kutatásoknak pedig mindenképpen érdemes utánanézned; talán a fellelhetö adatok aránya képes lesz meggyözni téged is arról, hogy a jelenlegi pszichedelikus terápiák vajon miért alkalmaznak pont MDMA-t "10ből 9 embernél" :)
A legfontosabb link persze: http://maps.org/research/
Peace és üdvi! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Mielőtt elkanyarodunk teljesen és kitaláljuk, hogy nem merek boldog lenni és szégyenlem, hogy nyitott vagyok a másik iránt, bemásolnám ismételten a lényeget az első hozzászólásomból, amit nem sikerült úgy látszik kiragadni a mondandómból:
"azok az érzések és gondolatok amik előjöttek alatta, lehet hogy pozitívabbak voltak az alapállapotnál, de semmiképp se a személyiségemet tükrözték és mint olyan, személyiségidegen és taszít"
"Ez is egy erösen (felelösség-)hárító koncepció, hogy a szer eröltetne rád bármit is."
Ha 10ből 9 embernél ugyanazt a hatást eredményezi, akkor valószínű nem én hárítok, hanem a szer generálja a hatást, ergo személyiségtől függetlenül előjön és mint olyan nem mond semmit az aktuális állapotomról.
"Szerintem alapvetöen az ekizés szet-szettingjével van baj"
Nem, magával az ekivel van bajom (pontosabban az MDMA-val :P )
"nem tudod olyan emberekkel körbevenni magadat, akik feltétel nélkül elfogadnák a pillanatnyi tudatállapotodat és a viselkedésedet"
Ha elfogadják, ha nem, különösebben nem érdekel mások véleménye, csupán magam miatt nem tetszik az egész hatás, függetlenül attól, hogy elönt e az eufória vagy sem (direkt nem jókedvet írtam)
"MDMA-terápia kisebb kockázatok mellett alkalmazhatóbb több emberen, mint az LSD-terápia"
Az LSD használat kockázatait megfelelő felkészüléssel és orvosi felügyelettel minimalizálni lehet, inkább a hatásosság a kérdéses, amire nem lehet egyöntetűen azt mondani, hogy nagyobb eséllyel segít az MDMA mint az LSD. (vagy van ilyen tanulmány, csak én nem tudok róla? )
Szerintem hagyjuk ezt az egészet, még mielőtt távorvoslásba kezdünk úgy, hogy se engem, se az életkörülményeimet nem ismeri senki és vica versa. Amiket írtam, azokat a dolgokat a saját tapasztalataimból levont konklúziókból zanzásítottam össze saját magamra kivetítve. (elég jó önismerettel rendelkezek, ezért nagy eséllyel helyesek a következtetéseim magamra nézve, még mielőtt valaki más meg szeretné mondani, hogy milyen is vagyok és mit kéne gondolnom/éreznem :P ) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | a hologram tapasztalataim szerint az ontopik viszonylatban átlátható igazán... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hexym:
Holografikus puzzle? :)
Sok ilyen helyzet lehet csupán más emberek viselkedésének külsö megfigyelése harmadik személyként (ennélfogva egyáltalán nem "csak rólam szól" -kategória). Az intuitív/szubjektív ráérzés kifejezése - ami gyk. ritkán kerül részletes "egyeztetésre" a helyzetek szereplöivel - pedig értelemszerüen egy személyes, egyedi tolmácsolás. És igen, az nagyon érdekes dolog, amikor mindezek ellenére az álláspontok képesek egybeesni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | persze az is benne van, hogy akkor mondjon bárki bárkiről v bármiről bármit úgyis tudjuk, hogy magáról beszél...
csakhát miért nem inkább élményt oszt, tapasztalást, mint "énképzet"-ből eredő "képzetek"-et? ehhez kell az mdma? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | kollektív igazságokat akkor kapunk ha mindenki a maga oldalát osztja meg. ha arról beszélünk, hogy "ők" mit "éreznek" akkor csak találgatunk és memaradunk egy ezo tv szinvonalú, sekélyes, felszines semmitmondásnál. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | dedede... csakhát felesleges éppen emiatt általánosítgatni, hogy "az emberek" stb... hiszen ez csak rólad szól. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Mi mást is lehetne mondani? :)
Bárcsak láthatnám másik ember helyzetéből is a dolgokat, de nem lehet szóval marad a saját kép elmesélése. A sok helyzetből meg leszűrhető egy kollektív igazság vagy legalábbis egy azonos álláspont. Nem így van? :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | mindenki mindig a saját világát osztja... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szilvacska:
"Mert mért is lenne baj az, ha közvetlenek, elfogadóak vagyunk egymással és kimutatjuk a szeretetünket, a jókedvünket a világ felé?"
:) Bajnak nem baj, csak sajnos kockázatos, mert akikböl nem fakadnak az ilyen pozitív dolgok, azok játszmaszerüen törekednek ezeket lerombolni másokban. Aki kifejez valamit, "van valamije", attól azt a valamit el lehet venni, vagyis a birtoklás kimutatása által kifoszthatóvá, sérülékennyé válik. Ez a hangulatrombolás szinte már mobbing, ezért van annyi ijedt, faarcú, ránézésre is "hagyjon-mindenki-békén" mentalitású ember, akik próbálnak nem kitünni a tömegböl, és nem mernek nyilvánosan felvállalni semmi számukra értékeset, nehogy ezáltal betámadhatókká váljanak. Sok ember már annyira traumatizált, hogy egy gúnyos megjegyzés vagy arckifejezés is elég a sakkban tartásukhoz.
Az élhetöbb minöségü interakciók elérésében persze a lehetö legjobb emberkörnyezet magunk köré válogatása segít leginkább; olyanoké, akik a szeretet, jókedv, vidámság, értékek kifejezésére pozitívan reagálnak, elfogadják, támogatnak, visszatükrözik stb. Az ilyen emberek visszajelzései vezetnek rá arra - amit már írtál is - hogy "nem veled van a baj", és a tiszta lelkiismeretü önbizalmad erösítése által hozzásegítenek a saját sérthetetlenséged megéléséhez. Ez az érzés pedig hatalmas eröket szabadíthat fel, alapvetöen kizárva a félelmet és szorongást. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Az elején, úgy 10 éve, mikor elkezdtem partyzni járni, Nekem is meg volt a folyamatos szégyenérzet a partyk után. Aztán egyszer csak rájöttem, hogy ez a szégyenérzet abból adódik, hogy az emberek, akik körülvettek, a szerről lejőve egészen megváltoztak, újra hétköznapi önmaguk lettek, ami nem kedves, nem beszélgetős és nem empatikus. (Én viszont továbbra is nyitott lettem volna rájuk, vagyis inkább a beekizett lényükre) Néhány használat után pedig valahogy úgy maradtam, sikerült integrálni az élményt a mindennapjaimban. Párszor eldöntöttem, hogy igyekszem megtartani a távolságot buliban is az ilyen emberektől. Ez persze nem működött, mert nagyon hitelesen érdeklődtek, empatizáltak, voltak közvetlenek. Végül úgy rendeztem le a a kérdést magamban, hogy egyrészt elfogadtam és élveztem, hogy úgymaradtam, tehát a hétköznapjaimon is ölelek meg spontán embereket, nem húzom fel magamat olyanokon, amiken szinte mindenki más igen (időjárás, mé' nem áll má' félre az ajtóból stb), illetve szerintem jelentős része van az mdmanak abban is, hogy vegetáriánus lettem.A szégyenérzet leküzdésére az én megoldásom az volt, hogy rájöttem, nem velem van a baj. :) Mert mért is lenne baj az, ha közvetlenek, elfogadóak vagyunk egymással és kimutatjuk a szeretetünket, a jókedvünket a világ felé? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | no f'in way!!!
candy flip: tanuló trip .D |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | acid rain:
Ez nem gond, ki lehet egyezni egy candyflipben :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Tom003:
"mindezt rám erőlteti ez a szer"
Ez is egy erösen (felelösség-)hárító koncepció, hogy a szer eröltetne rád bármit is. Egyáltalán az "eröltetés" fogalmának használata már eleve egy olyan folyamatra utal, ahol valamiféle belsö harcot folytatsz magadban a szer hatásai ellen. Ezt persze szintén az Egós kontrolligényeddel lehet magyarázni: az Egód írt egy fix forgatókönyvet arról, hogy melyik tudatállapotodban milyen lehetsz (úgy, hogy az még mindig "Te" maradj) és ehhez illeszkedsz.
"és mindenkire vigyorgok meg ölelgetem mint valami idióta"
Miért, mi a gond azzal, hogy beekizve mindenkire vigyorogsz és mindenkit ölelgetsz? :) Hiszen ekizésnél kifejezetten a jókedv és közvetlenség az ideális kontextus, a tudatállapotnak megfelelö "norma". A konfliktus legfeljebb a szociális környezeted nyomásából és/vagy az egós Én-képed fenntartásából ered. De ez a viselkedés akkor lenne "idiótaság", ha nem lennél beekizve - illetve akkor is csak a nem-beekizett környezeted ítélete alapján. Szerintem alapvetöen az ekizés szet-szettingjével van baj, ha nem tudod olyan emberekkel körbevenni magadat, akik feltétel nélkül elfogadnák a pillanatnyi tudatállapotodat és a viselkedésedet. Anélkül tehát, hogy félned kellene bármiféle megítéltetéstöl.
"ezért szerintem nem ildomos azt mondani, hogy "Ilyen célokra nem az LSD a legmegfelelöbb;" mivel embere válogatja."
Evidencia, hogy mindent embere válogat, a mogyoróhéjtól fuldoklástól az istenélményig. A megfelelöség itt értelemszerüen statisztikai alapú: az MDMA-terápia kisebb kockázatok mellett alkalmazhatóbb több emberen, mint az LSD-terápia. Statisztikailag ugyanez a helyzet a pszilocibinnel is, az LSD-hez képest: egyszerüen csak kevésbé macerás az alkalmazása, ezért ilyen (=terápiás) célokra megfelelöbb. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Mindig úgy éreztem, h egy szerre sem tudnék rászokni csak az MDMA-ra... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Ez úgy is értelmezhetö, hogy az alapállapotban legátolt, de MDMA alatt felszabaduló pozitív személyiségvonásaidat nem mered felvállalni az MDMA utáni szakaszban."
Nem azzal van bajom sose, ha sikerül felszabadult lenni, hanem azzal, hogy mindezt rám erőlteti ez a szer és mindenkire vigyorgok meg ölelgetem mint valami idióta :P Túlzás azt állítani, hogy ez lenne bárkinek is az alap tudati sík.
LSD alatt nekem mindig spontán, magától előjövő volt a végtelen béke és megértés megélése. Elfogadom magamat és társaimat, képes vagyok egy időre elvonatkoztatni mindattól az emberi gyarlóságtól ami alap esetben süt az emberek zöméből. Megértem, átérzem őket. Néha még meg is bocsájtok olyan embereknek akik a végtelen egoizmusukban mindenen és mindenkin áttapostak/nak.
Nem pedig forgatom a szememet, harapdgálom a számat, sóhajtozok, csikorgatom a fogamat, miközben kényszeresen mozgok. Ez nem az én szerem, ahogy jópár emberé se, ezért szerintem nem ildomos azt mondani, hogy "Ilyen célokra nem az LSD a legmegfelelöbb;" mivel embere válogatja.
Más a kettő, nagyon más... (én a mai napig nem tartom pszichedelikus szernek, MDMAtól még sose sikerült semmit se tanulnom, szimplán jól érzi magát az ember, túlontúl jól) Ki kell próbálni és utána dönteni, melyik irányban indulunk el. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | nem összehasonlítható a kettő, nem kéne egyiket sem a másik fölé helyezni |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | " Ezért kényszeresen "kimagyarázza" magát, "bemagyarázva" neked, hogy az inkoherencia oka az MDMA "hamissága", és nem az ö (=Ego) hamissága."
ezo tv? magyárzzuk mán meg, hogy mit érez béla egójja. ő - azaz a eggója nem tuggya - de mi majd jól megmoonyuk nekijje.
nekem nem a a bajom, hogy bármi, ami "felszabadul" az mdma-tól az "hamis" lenne... és nem is az inkoherencia... bocs a egót nem tudom értelmeni, számora kissé redukcionista, nyál.
egyszerűen unalmas dolog az mdma számomra, a szeretetfless, őszintén megélhetően, összhangiság élmény szexuálisan, stb nekem lsd-től van... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Én is hasonló véleményen vagyok. Van egy ismerősöm, aki alapvetően elég zárkózott személyiség, MDMA persze belőle is kihozta a nyitottabb, pozitívabb énjét, és utólag erről a kitörő érzelem megnyilvánulásról mindig úgy nyilatkozik, h furcsa-durva-őrült volt, szóval kicsit megszégyenülve gondol rá vissza. Holott akkor volt végre felszabadult, és tudott nyíltan beszélni az érzéseiről... érdekes. :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Tom003:
Ez úgy is értelmezhetö, hogy az alapállapotban legátolt, de MDMA alatt felszabaduló pozitív személyiségvonásaidat nem mered felvállalni az MDMA utáni szakaszban. Vagyis miután visszatértél a hétköznapi üzemmódodba, az Ego tk. "szégyelli", hogy rajtakaptad azon, hogy mindeddig legátolta ezeket a benned rejlö pozitív dolgokat (amik NEM a szén- és hidrogénatomokban voltak elrejtve...). Ezért kényszeresen "kimagyarázza" magát, "bemagyarázva" neked, hogy az inkoherencia oka az MDMA "hamissága", és nem az ö (=Ego) hamissága.
Pragmatikusan nézve: ha az MDMA-ból nem tudsz kicsatolni felszabadulást vagy pluszt, akkor az egyszerüen nem a te szered. Ehhez persze nem szükséges semmiféle morális magyarázat arról, hogy kinek a valósága igazabb, az Egoé vagy az MDMAé :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "de rövid időn belül azt tapasztaltam, hogy az a tudatállapot "leválik" a hétköznapi tudatállapotomról, nem érzem magaménak, kissé bugyuta állapotként élem meg"
Pontosan én is így érzek az MDMA-val, számomra az egész élmény utólag egy szégyenletes állapotként ragad meg a műségével és a hazug kattogásaival együtt (azok az érzések és gondolatok amik előjöttek alatta, lehet hogy pozitívabbak voltak az alapállapotnál, de semmiképp se a személyiségemet tükrözték és mint olyan, személyiségidegen és taszít)
Míg az LSD nekem mindig valami felszabadulást, egy pluszt adott hozzá a mindennapokhoz, segített szép sorban leküzdeni a lelki problémáim és gátlásaim zömét, miközben minden amit tapasztaltam a maga rideg valójában a valóság volt, az én valóságom, csupán nagyító alatt. Persze ehhez szép lassan fel kell építeni a személyiséget és nem egy instant eszköz amivel azonnal megváltod a világot. Ellenben tartós és ez jó! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Koszonom a hozzaszolasokat! Nem azert, mert kisajatitom oket, csak mert felvetettem egy problemat, es latom, voltatok olyan aktivak, es csatlakoztatok a temahoz! Nagyon hasznos dolgokat irtatok. Tervezem, hogy nemelyikotokkel szorosabban is felvegyem a kapcsolatat. Majd meg eldontom, ki lesz az a szerencses:) Szeretnek valakivel komolyabban beszelni ezekrol a temakrol, ugyanis nekem sajnos nincsenek ismeroseim, akiknek elmenyeik, talasztalataik lennenek ezekben. |
| | | | |
|
