 |
Legfrissebb hozzászólások (403 - 412)
(Témakör: Salvia Divinorum)
 | |  | | | | |  | |  | | | Annyira tudtam, hogy valami ilyesmi replika fog jönni...
Egyre jobban tetszenek H2O kirohanásai... :) |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Éppen jöttem vissza, de még nem értem ide egészen, emeltem rezgésszámomat, egyéváltam, szóval így tisztán jövök egy öntudatra ébresztő kirándulásból... és megnézem - gondoltam, semmi rossz nem érhet - a daathot, bárcsak ne tettem volna! Mert itt vagy Te ezzel a rákos, tudatlanság-egység, gondolatoddal, szűzmáriaédesanyám, és kitudja még milyen szörnyűségeket forgatsz a fejedbe... :-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Höö?
Bolond lyukból bolond víz folyik! :D |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ez az evolúció, néhányan kihalnak
heló |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én meg pont azon gondolkoztam, hogy miért van az, hogy
az értelmetlen hülyeséget tagolatlanul ontják önmagukból azok akik nem tudják hogy hol van a végük... önmaguknak - tanulhatnátok végre - kicsi hülyék vagyt e eee ittt - szóval egyre több ilyenne l találkozom nem csak itt és ez szomorít de ez ne bátorítson inkább szeretettel töltsön el minden így beszélőt... sz ük ségük lenne r á de n em k a p j á k ezt,
mert nem kérték, szépen :-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Jaja, szerintem az idegsejtek is pont így tartják össze a sok-sok különböző sejtet egy egységes szervezetté.
Mármint azért működik, mert a sejtek"tudják" hogy az egység részei...egy náluk nagyobb szintű személyiség részei...tudják a testről, hogy az az én. És a fedő hámszövet sejtjei hülyék lennének nem megölni magukat, mert akkor nem válhatnának védő szaruréteggé, és az egész szervezet elpusztulna, velük együtt,csak így nem lenne aki tovább örökítse a hámsejtek genetikai állományát is. Tehát náluk az öngyilkosság=túléléssel.
Ez viszont elgondolkodtató, mert ha belegondolunk, akkor azok az emberek, akik azt gondolják, hogy nem részei egy náluk nagyobb rendszernek, hogy ők vannak, és kész, azok pont olyanok, mint az öntudatra ébredt, rákos sejtek, akik buta mód nem hajlandóak meghalni, inkább élni akarnak...így előbb-utóbb a genetikai állományukkal együtt meghalnak.
És az emberiség most pont úgy viselkedik, mintha nem lenne részese egy nálánál nagyobb rendszernek...azaz mi vagyunk a rák!
Úgyhogy tessék elveszíteni az öntudatunkat, és egyesülni a mindenséggel! :)
Ja, és hogy ne legyen teljesen off --> Salvia :D |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | cellux!
Gratulálok ehhez a gondolatodhoz! Teljes mértékben osztom! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | a lényeg lényege lényegében lényegtelen |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | (Ez a növény unikum a pszichedelikumok között, kár, hogy a betiltását fontolgatják.)
Nekem az okozott sok fejtörést, hogy miként lehetséges a világ további zajlatása az elkülönült egó szintjén, ha egyszer visszafordíthatatlanul, élmény szinten realizálódik a "minden egy" valósága.
A felébredést nehezen tudom elképzelni másképpen, mint az út végét, a beteljesedést, egy olyan helyzetet, ahonnan nincs és nem is lehet tovább (aratás).
Néha úgy tűnik, a felébredést maga a világ akadályozza meg, egyfajta ösztönös ellenállás vagy elhárító mechanizmus formájában, mert "tudja", hogy a világot csak a lények világba vetett hite, más szóval a nem-tudás tartja össze.
Ha ez így van, akkor egész jól érthetővé válik az az erősen irracionális elutasító attitűd, amit a világunk a pszichedelikumok használatával szemben tanúsít.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Üdvözlet!
Egy érdekes salviás élményt szeretnék megosztani, hátha akad olyan akinek hasonló élményben volt része. Az eddigi legfurcsább salviás élményemet éltem át akkor. Már lassan egy év is eltelhetett, és azóta nem is használtam ezt a növényt, csak nevelgettem az ablakban.
Nekem igazán negatív élményem sosem volt még tőle sőt semmi negatívumot nem tudok felidézni, de mégsem használtam hosszú ideje már, mert úgy éreztem/érzem, hogy komoly tapasztalatok megélésére létezik, ebben segít és nem olyan kaliberű/hangulatú tanító akinél gyakran szeretnél megfordulni, de mindenképpen olyan, akit felkeresel amikor érzed, hogy eljött az ideje...
Akkor este úgy éreztem. A trip alatt valami lágy hajlásszögű mértani test, mint vmi gömb vagy tojás vagy alaktalan paca belső felülete fölött repültem vagy suhantam. Messze érzékelni lehetett hogy hajlik a tér, felfelé vagy kissé oldalra. Mindenesetre nem egy sík fölött voltam. És előttem pedig a horizonton túl ugyan úgy, az a felület volt ami fölött repültem tehát valahol nagyon messze felfelé görbült minden mint egy gömb belsejében. A talajhoz, vagy felülethez közelítve, az apró sejtek és pontok amikből állt egyre csak nőttek. Mikor látótávolságba értek, láttam hogy mind én vagyok, rengeteg ugyanolyan kiadásban ameddig csak látok, és ugyan abban a testhelyzetben van mindegyik mint én, akkor ott este a vízipipa csövével a kezemben, törökülésben a földön. Mind némán vagy hangosan (már nem tudom és akkor sem tudtam biztosan) kiáltottak és ahogy egyre gyorsabban közelítettem, az egyik ilyen én felé a tömegben végül "belementem" és akkor jöttem kb vissza. Az jutott eszembe... bár ez nem jó megfogalmazás mert abban az erősen befolyásolt állapotban nem így jött le, hanem inkább tudatosult bennem minden kétséget kizáróan hogy a végtelen sok univerzumot láttam, illetve annak azt a parányi részét ahol a sok párhuzamosan létező én, ülök a padlón abban a pillanatban, a rengeteg sok realitás mindegyikében. Nem gondoltam bele, hogy végül erre a következtetésre jutottam volna csak úgy megjelent a fejemben a gondolat és mikor kinyitottam a szemem ez volt a véleményem. Szinte készen állt a "józan" énem számára. (Már amennyire józan lehet valaki másodpercekkel a visszatérés után)... |
| | | | |
|
