 |
Legfrissebb hozzászólások (363 - 372)
(Témakör: a fűről hosszú távon)
 | |  | | | | |  | |  | | | | Nekem is fűtől voltak eddig a legdurvább tripp és badtrippjeim. Abszolút nem lebecsülendő. Soha nem lehet kiismerni a kis gonoszt :) |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | hali!
érdekes story, mindenképpen extrém potens és durva cuccba sikerült belefutnod. egyébként velem is hasonlóképpen volt, amikor először szívtam indoor házi portékát, előtte csak hébe-hóba innen onnan szerzett "utcai" füvet próbáltam.
kezdő füves korunkban elmentünk egy cimbivel egy távoli ismerőshöz, aki egy vidéki kisvárosban lakott, ahova vonattal meg volánbusszal kellett menni. szintén nirvana eresztés crystal és hindu kusht szívtunk, frissen száradt, nem keveset, majd később cimbivel hazaindultunk. de onnan csak képek vannak meg, fogalmam sincs hogy találtuk meg a buszmegállót, hogy voltunk képesek jegyet váltani stb., annyi van meg, hogy egy üres négyes helyre ültünk ketten. kb. egész úton a sliders c. sorozatból ismert féreglyukban utaztam, ha a sofőr gázt adott belefeszültem a székbe, ha akárcsak egy kicsit is fékezett úgy előrebuktam, hogy majdnem megfejeltem a szemben lévő széket. utána egy másik városból még vonatozni kellett pestre, szintén homály fedi, hogy találtunk el a vasútállomásra a vadidegen helyen. a vonaton asszem már csukott szemmel flesseltünk meg aludtunk, de a fél nap lényegében kiesett.
Egyébként 0,15 szerintem nem annyira kevés egy főre. Egy jóféle cuccnak már megmutatja sava-borsát, nálam 0,2 a referencia mérték, ha tesztelni kell. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ---A BESZÁMOLÓ AZ ELŐZŐ HOZZÁSZÓLÁSBAN KEZDŐDIK---
de lett, bár már az enyhe agyi zsibbadáson kívül semmit sem érzékelek a kis AK-48as töltetből, koncentrációs képességem nulla, 5-6 alkalommal el kell olvasnom a feladatokat és ezzel csak azt érem el hogy rájövök semmi esélyem megoldai őket, persze azért próbálkozok de nem látom át a legegyszerűbb lépéseket sem,
matektanár igen vicces fejet vághat amikor majd javítja tekintve hogy órán mindent tudtam, ezen fejben röhögök egy jót,ennek ellenére kínosan érzem magam és azon agyalok vajon a kávé miért segít rá ennyire az anyagcserémre, és az agyam mégis miért nem hajlandó hasonló sebességgel pörögni
T+14óra
folyamatosan csökkenés után végre teljesen vége a hatásnak, ennek eddig még soha nem örültem
hát ennyi, nem gondoltam volna hogy erre képes egy körömnyi növénydarabka
egyébként ellenőrzött termék, még az élő növényt is láttam annó amiről származott |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Na, soha nem gondoltam rá hogy kenderről élménybeszámolót írok, viszont ami tegnap történt azt meg szeretném osztani veletek
tahát ellátogattam egy ismerősömhöz akinek rákos a strucccsibéje és kannabisszal próbálja kordában tartania fertőzést, mondta hogy nem rég végezte ki a növényeit és nagyon-nagyon durván erős--nem hittem--
nagyon keveset füstöltem el üvegpipából (0,15g), épp csak egy kis esti lazulós, flashjátékolós, kajálós valamit akartam, erre olyan efektek jöttek amire csöppet sem számítottam, volt már hogy 0,6grammot szívtam el egyszerre szintén elég potens fajtából és akkor sem történt hasonló
mindez történt 20:30 környékén
T+10perc: elérte azt a hatásfokot amire tulajdonképpen vágytam, majd rohamosan emelkedni kezdett, picit megijedtem
T+20perc:
egy perc körülbelül 4nek tűnik, a szemem által érzékelt képet az agyam lassan követi, fordítom a fejem és az új képnél mindig beugrik az emlék hogy az előbb még más volt előttem(nagyon idegesítő), minden dolog hihetetlenül új, ugyanazok az érzések rohannak meg amikben óvodásként volt részem, ezt nagyon élveztem, máskor is volt már de közel sem ilyen intenzíven, eközben váltig emlegetem apámnak hogy én nem ezt akartam hanem valami sokkal enyhébbet, ne gondoljon semmi rosszra
az ízek olyan szinten felerősödnek hogy a kedvenc csokim íze rossz, marja a számat, érzem hogy nagyon messze áll a természetestől, viszont a gyümölcsök mennyeiek
T+30perc:
hatásfok a csúcson,időérzék nincs, szaggatottan látom a mozgást, no nem csíkot húz, de mint a kurzor-megjelenítés az egyik beállításon, látom mögötte halványan az előző helyzeteit
a térdemet rászorítom a szememre(nem tudom miért), először csak a barna-fekete hangyafoci megy ami azt hiszem normális, utána egyre jobban belemélyedek, mintha víz alá merülnék egy távcsővel, ahogy közelítek egymásba átolvadó térbeli formák sokaságát látom, közbe eszembe jut hogy legalább 10perce így ülök, talán nem tesz jót a szememnek meg apám is ott ül mellettem, nehogy megijedjen, ahogy elveszem a térdem látom az órát: alig több mint fél perc telt el
a tapintásom szintén nagyon felerősödött, furcsa és jó megérinteni teljesen hétköznapi dolgokat
itt jöttem rá hogy az értelmes mondatalkotással már problémák vannak, de szerencsére a mozgás tökéletesen megy, lemegyek a galéria lépcsőjén és megkeresem a tükröt(édesapám utalt rá hogy furcsán nézek ki), idióta vigyor rögzült az arcomon, szemeim nagyon vörösek de a pupillám nem irreálisan tág
leülök a gép elé, olvasni nem tudok csak nagyon lassan, a betűk nem akarnak megálni
T+2,5óra
a hatás csökkent és beállt egy normális bár kissé erős betépetség szintjére, vacsora, a makaróni természetesen isteni finom, bár amikor felállok érzem hgoy bőven többet ettem a kelleténél, gondoltam ma már nem vagyok képes tanulni és lefeküdtem
T+10óra
na most lepődtem meg, tépés után én mindig nagyon frissen ébredek, de most alig tudok kikászálódni az ágyból, reggeli rutinfeladatokat gépiesen elvégzem az agyam teljesen máshol az álom és a betépett ébrenlét között ingadozik, hidegzuhany és két méregerős kávé(általában nem, vagy csak keveset iszom) sem sokat segít
a lépcsőházban zenét hallgatva rövid időre erősen elfog az az érzés amit este a gép előtt éreztem amikor ez a zene ment, közben villámgyorsan észlelem hogy esek lefelé és még a levegőben stabilizáltam magam, a térdem reccsen egy kellemeset érkezéskor ezt is érzem ahogy végigfut az egész lábamon, de nem nincs semmi baj csak 3lépcsőfokot ugrottam át
a hideg levegőre kiérve tudtam hogy ez kell nekem, a fejem kitisztul a zsibbadás szinte pillanatok alatt eltűnik a tagjaimból
a buszmegállóban várakozva rájövök hogy bizony ez nem lesz kellemes mert egyrészt elkések, másrészt dupla matek tz vár, de semmi gond szín 5ös vagyok matekból eddig is vágtam mindent nem lehet probléma
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nekem is volt stoner időszakom, elmúlik. Nálam az esti cigi volt "kötelező" cirka 4 évig. Egyrészt magától múlt el a vágy arra, hogy adjak egy plusz örömöt lefekvés előtt magamnak, egy kis jutalomfalatot a receptoraimnak, úgy hullott le rólam ez a szokás mint érett alma a fáról. Másrészt egy tudatos döntés is volt részemről, hogy abbahagyom, igaz sokszor belebuktam az elhatározásba, de végül sikerült, talán azért mert nem foglalkoztatott annyira a gondolat már, valamint más szellemiségű baráti körökbe is bekapcsolódtam, mint az addigi szubkultúrám. Számomra már nem fért többé össze a tudatmódosítás, és a meditáció, a tiszta tudat, önmagam, a valóság felfedezése. Nem lettem ellenző, sőt, nagyon sokat köszönhetek ennek a molekulának életem egy szakaszában nyújtott teljesítményéért, sikerült megnyitnia sok kaput bennem. Én úgy alakítottam át magam a zölddel kapcsolatban, hogy sohasem veszek :) Ha belefutok valahol, van hogy igent mondok rá, de nem keresem az alkalmat. Van hogy fél évig semmi, azzal sincs gond, teljesen alkalomszerű a dolog, és nincs függő viszony, az sem hatna meg ha az élet nem adná többet.
Ez minden amit engedélyezek magamnak tudatmódosítás terén, a többi szert már jóval korábban elengedtem, gyakorlatilag csak filózni járok ide is :)
Az hogy vészesebb időkben (vagyis gyakorlatilag majdnem mindig, ahogy szavaidból kiveszem) nincs meg a középpontod egy nagyon jó gyakorlat is lehet. Figyeld magad. Ismerd meg, mik azok a dolgok amik kizökkentenek, miért jelenik meg benned a düh, vagy az agresszió, a félelem, és a kétségbeesés, lehangoltság. Keresd meg és maradj vele. Ne fordulj el tőle, ne nyomd el magadban, és ne keress csodaszert, hogy az majd jól elmulassza, és boldog leszel. A boldogság nem ez. A boldogság csak melléktermék, annak a mellékterméke, hogy jó úton haladsz. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Kíváncsi lennék a véleményetekre azzal kapcsolatban, hogy lehet- e úgy felfogni azt, hogy hogyan éljük meg a valóságot, hogy mi egy pont, egy tudatállapot vagyunk, ami egy vonalon mozog, változik a végletek közt aszerint, hogy mennyire vagyunk idegesek vagy nyugodtak.
Mert eddigi életemből kiindulva lehet itt filozofálgatni, de ha egyszer ideges vagyok akkor abban a pillanatban, időtartamban bármilyen filozófia, emlékeztetés az eredetre hatástalan, mert épp egy beszűkült tudatállapotban vagyok, és máshogy látom a világot.
Viszont nyugodt állapotban helyesen látom a dolgokat, nem csak az egóm hatása alatt. Visszaemelkedek az ego, elme fölé a tudatosságba. Egy másik ember nézőpontjából élem meg az érzelmeimet, nincsenek hatással rám, csak figyelembe veszem őket.
Kellő távolságból látom az életet, az érzelmeimből kiemelkedve.
Az idegesség felületességet okoz, átsiklik az ember az igazságra mutató gondolkodási folyamatok felett úgy, hogy észre sem veszi.
Viszont a fű lelassít és így jobban megélek mindent.
Jobban észre veszem a lehetőségeket.
De ahhoz, hogy ezt teljes egészében megéljem, nekem szükségem van a reggeli fűre, mert ez túlhiggaszt önmagamon és önmagam leszek:)
Ki ki milyen ember, de én nem vagyok egy buddha, én józanul beszűkültebb vagyok ennél az állapotnál.
Amióta füvezek, azóta tudok pl. tisztelettudóan viselkedni mégha ostoba is a helyzet, meg nem stresszelek egész nap, várva az estét, hanem így egész napra beállít.
Tudok viccelődni, belátom a hibáimat, nem értem félre az embereket. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | 2297.
nagyon jó dolgokat írtál, nagyon jól fogalmazva. :-)
köszi. a valóság topicban szeretnék válaszolni |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Utoljára szedett rá a belső monológom a marijuana és az alkohol fogyasztásra.
Ugye aki magával se őszinte mit akar istentől.
Valamit biztos segítenek ezek az erőnövények. Főleg régen, ma már minden információ, minden útiterv a rendelkezésünkre áll, akármerre is szándékolnánk az indulást.
Akármekkora filozófiáról is legyen szó, végül is szinte mindenki csak boldog akar lenni és nyugodt.
Minden fejben dől el, ezt tudjuk. Azt is, hogy a létezés alapja a derűs nyugalom és a szeretet.
"Egótlanodásról" beszélnek sokat, rosszként állítják be az egót. Lehetséges, hogy jobb lenne elfogadni, hogy összetettek vagyunk.
A drog, a munka, a pénz, a terror, a közhangulatban, a kollektív tudatalattiban is ott van, legalább is úgy véljük, hogy közeleg a vég.
Ennek az egésznek csak annyi jelentősége van amennyit tulajdonítunk neki.
A beismeréssel kezdődik minden, hogy körbehatároljuk, mennyire vagyunk belecsavarodva ebbe a világba.
A végtelennek vannak egyre aktív és aktívabb szférái. Te meg önmagaddal határos vagy.
Túl lett erőltetve és bonyolítva ez a spiritualitás sok helyen.
Annyiféleképpen le van írva mit csinálj, esetekben csinálj addig, amíg rá nem jössz, hogy nem kell semmit se csinálnod és bumm felébredsz.
Addig amíg semmi mást nem tapasztalt meg az ember vagy csak alig alig sejti, hogy lényének csak egy része a belső monológ, egy része az érzései.
Az emberek egy bizonyos része csak az egója (az Én közlésemben ez: belső monológ és az érzések keveréke).
Őrület erről beszélni, senkit a hitében nem szabad befolyásolni. Az lenne a szép, ha annyiféle létezés lenne, ahány ember.
A lényeg, hogy nem az egotlanodásról kéne beszélni, hanem arról, hogy vannak rossz dolgok és jó dolgok, a jó dolgoktól jobban, a rosszaktól rosszabul érezzük magunkat. A jóktól jobb lesz a világ, a rosszaktól rosszabban, minden szinten.
Semmiféle egovesztéssel, nem szabadna összezavarni az embereket, ezt majd mindenki tapasztalja, ha úgy adódik.
Annyi, hogy a vágy nem rossz, nem is leszel isten és halhatatlan, ha nem lesznek vágyaid. Nem is kell szétmeditálni magad, hogy manipuláld a vágyaid és super filózófiákkal próbálkozni, hogy a vágytalanságra vágyás is vágy, meg, hogy az éet szenvedés és ennek forrása a vágy. Az élet az élet, a vágy meg vágy.
Az rossz, ha olyanra vágysz, amivel másnak ártasz, amivel szétcseszed a saját vagy más vagy a környezet életét.
Ezzel a vággyal kezdeni kell valamit, keresni helyette valami mást vagy kihozni belőle a legjobbat.
Persze lehet meditálni, azért mert megkívánja az ember, hogy jól esne neki most egy kis meditáció. De, ha már ennek is szövevényes célhálózata van, akkor...
Lehet, hogy itt lesz a világvége, mert mi elhozzuk vagy más miatt, de az élet úgyis csak annyit ér, amennyi értelmet adunk neki.
A félelem pedig a legtöbbször azaz érzés, ami akkor jön amikor valamit nagyon meg kéne csinálnunk.
A lustaság is ez.
Aki nem tud túllépni a félelmén vagy a lustaságán, legalább fogadja el, hogy gyáva vagy meg lusta, nincs azzal baj, de feladni csak akkor adja fel, ha már nem leli örömét benne.
Egyik haverom mondta, hogy nem akar megvilágosodni, mert akkor úgy felszabadulna, hogy felmondana a munkahelyén. és akkor miből élne?
Jobb lenne, ha gyorsabb venném egyre kevésbé komolyan az embereket.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | én speciel nem vagyok így ezzel, pedig évekig szívtam/szívok én is szinte napi szinten és én is főleg este, nap végén. szerintem nagyon gáz, ha fű vagy bármilyen drog nélkül nem tudod elkezdeni a napot (leszámítva maximum a koffeint.) persze ez szubjektív, ha neked ez bejön és így vagy egybe, hátránya meg nincs, akkor csináld. de én inkább magamba néznék, hogy miért van ez.
mindenesetre abban biztos vagyok, hogy ez nem általános, nem sokan lesznek így ezzel. |
| | | | |
|
