 |
Legfrissebb hozzászólások (353 - 372)
(Témakör: Aktuális archívum 1001-2000)
 | |  | | | | |  | |  | | | | Hát cellux ez feelinges történet volt gratula! Átéreztem amit írtál és szomorú látni, hogy igen, ilyenek az emberek. Ráadásul közvetlen környezetedben is...Te látsz ő nem lát. Te boldogtalan vagy mert nagyanyád nem lát, ő meg nem is tudja, hogy lehet látni...Hát lehúzó élmény, de túl kel lépni rajta. Egyszer eljön a mi időnk/generációnk is és akkor talán egy boldogabb társadalomban fogunk élni. Talán... |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Az volt nagyon vicces, amikor nagyanyámmal üldögéltem a TV előtt és néztük a március 15-i közvetítést. A Nemzeti Múzeum kertjét adták éppen, ahol Till Attila alakította a lázadó 48-as ifjoncot. Ez nekem elég durva volt (az agyam egyből hozta kontrasztként Attila BigBrother-es szereplését), de gondoltam, nem baj, ennek a társadalomnak tulajdonképpen már teljesen mindegy.
Amikor viszont nagyanyám elkezdett a lelke közepéből áradozni, hogy "nézd, Balázs, ezek a mai fiatalok, milyen csodálatos, hogy még mindig nem veszett ki belőlük a nemzeti érzés", és megkönnyezte Till Attiláék műsorát, akkor már egy kicsit kényelmetlenül éreztem magam. Elég durva volt látni, ahogy nagyanyám gondolkodás nélkül fogadja be a dolgokat.
Aztán hozzám fordult és elkezdte mondani, hogy milyen iszonyú, hogy ezek a fiatalok drogoznak, lecsúsznak (nem úgy, mint Till Attila, gondolom), a társadalom peremvidékeire kerülnek, bűnöznek, lopnak, stb. És hogy "ugye, Balázsom, te soha, de soha nem fogsz ilyet csinálni, nem fogod kipróbálni ezt a kábítószert"... és közben könnyes volt a szeme.
Hát bazmeg ez nagyon kemény volt. Érezni, hogy a nagyanyámnak mit jelent ez az egész, a múlt, Trianon meg minden, hogy mennyire meghatározza az egész életét a Nagymagyarországra való emlékezés, meg Antal József, meg minden ami jobboldal (MSZP gyűlölet is), és érezni benne a szellemi/lelki vágyódást, amit ezeken a hazugságokon keresztül vél kielégíteni. Látni, hogy egy csomó ilyen ember van, akiket pont ezekre az érzésekre apellálva orruknál fogva vezetnek... hogy tálcán kínálnak nekik álmegoldásokat, amiket ők gondolkodás nélkül bekajálnak...
Nem tudom, mit szólt volna hozzá, ha azt mondom neki, hogy nézd nagyi, én is kipróbáltam már ezt-azt. Gyanítom, hogy mosolyogva megveregetné a buksimat, aztán észrevétlenül visszatekeredne a film pár másodperccel.
Ami elég lehangoló.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ugyanúgy pl. az én szüleimen is látom, hogy sokkal könnyebb nekik megmaradni a jól bevált anti-drog szólamoknál, mint egyáltalán fontolóra venni az alternatívát. az egyetlen, ami változott, hogy ma már nem annyira radikális a hozzáállásuk, de szerintem ez is csak annak köszönhető, hogy drogost találtak a saját családjukban.
egyszerűen túl nagy feladat lenne nekik ezzel a kérdéssel érdemben foglalkozni. túl sok mindent kellene magukban megváltoztatniuk, hogy elérjenek a belátásig. pedig egyáltalán nem ostobák, sőt.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ha most párhuzamot akartál vonni a kert-ész esetével, akkor szerintem elrontottad: az analógiában a "modern társadalom" felel meg a szülőknek, és a fogyasztók felelnek meg kert-észnek. kert-ész kegyes hazugságának a párja a fogyasztók rejtőzködő magatartása, az a törekvés, hogy kerülik a társadalommal való konfrontációt.
(ha viszont nem akartál párhuzamot vonni, akkor az én válaszom igen: úgy vélem, a társadalom szempontjából előnyösebb hazudni a drogokról, mint szembenézni azokkal a következményekkel, amelyeket a legitim droghasználat maga után vonna.)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ha azt nézzük, hogy a modern társadalom, a demokrácia lényege egyfajta "összjó", akkor vajon nem jogos-e ennek érdekében hazudni, azt mondani: a fű káros, a drog halálos...
? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | én azt mondtam hogy ha egyik megoldás sem működik akkor inkább egy kegyes hazugság mint hogy összeveszés a szülőkkel vagy pedig leállás a blasztolással.
hmm
hát igen és most jön a kérdés hogy a cél szentesítheti e az eszközt.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | nem feltétlenül. ha az összjót nézed, könnyen azt találhatod, hogy a hazugsággal végül is jobban alakultak a dolgok, mintha bevállalta volna az igazságot. ha a szülei abban a hitben maradnak, hogy a fiuk nem szív, akkor soha nem fognak emiatt aggódni, így rendezettebb, boldogabb lehet az életük. a hazugság megkíméli őket egy felesleges parától.
lehet, hogy ebben az esetben kifejezetten együttérző cselekedet hazudni.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Nem tudom jól értettem -e, de valakinek egy probléma megoldására azt mondani: hát csak hazudj, ez elég nagy bukás szerintem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Köszönöm a rengeteg értelmes hozzászólást, sikerült megerősítenetek a saját álláspontomat. Egyetlen megoldást látok életképesnek: a jó kapcsolat megtartása érdekében, azt mondom, hogy leálltam. Egyébként már fél éve így teszek és remélem, hogy a továbbiakban is működik. Ez csak amolyan utolsó esély lett volna, még egy próbálkozás (sokadik) a meggyőzésükre, de nem akarom az okosabbat játszani, soha nem fognak hinni nekem. Igaz, ennek olyan megalkuvás szaga van, de nevezzük úgy, hogy tolerancia.
A végkövetkeztetés számomra a következő: az ember a testének egészsége mellett tőrődjön a Lelkével is néha. Néha kell az a Tiszta-Szent Nyugalom a sok kétség között. De ezt ti úgyis tudjátok:)
Üdv mindenkinek! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nekem is régebben hasonlóképpen nézték a szüleim, a droggal való viszonyomat.De én nem hibáztattam őket érte.Tudtam, hogy a társadalom ezt tanította ezt verte bele a fejükbe.Mi is makacsul azt gondoljuk, hogy a fűvel nincs semmi gáz, pedig köztudott az agyra gyakorolt hatása.
Nem várhatod el tőlük, hogy egyszercsak véleményt változtassanak, mint ahogy te sem állsz le a fűvel a kérésükre. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | hát nemtom - ha szeretnek, elfogadnak
ha magukat szeretik, az az ő bajuk - ergo az én bajom is - lépéseket teszek létezésük objektív felmérésére, s közvetlenül próbálok hatni rájuk, mintegy jótanácsokként, hogyan világosodjanak meg - de innentől kezdve feddhetetlennek érzem magam e téren
nem mintha érdekelné őket, hogy mit csinálok, az ő hajójuk gyorsabban süllyed sajna;) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | szerintem nem először meg kell próbállni őket meggyőzni érvekkel példákkal (magadról már persze ha tényleg nem kattantál be:) majd ha ez nem túl sikeres akkor jön az hogy jól van ti máshogy látjátok én meg így, és hogy ez teljessen normális de te mégis ez vagy neked ez a részed és fogadjanak el így ahogy vagy. mindenkinek vannak hibái a szülőknek is és ha a "drogozásba" nem tudják beleéllni magukat nem érzik magukénak a dolgot akkor ebben biztos talál valaki közös nevezőt.
vagy például "menekülhetsz" is ha nem akarsz rosszba lenni a szülőkkel de szívni is akarsz és végképp mindent megpróbáltál akkor talán mondhatod azt hogy jó leálltam... csak hogy megnyugtasd őket.
huh ez nem biztos hogy utólag értelmes lesz de most annak tűnik..:D ez a white-i ez nem rossz:D
ui: nekem szerencsére az első pont sikerült |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Szerintem az igazsággal bárkit meg lehet győzni, csak tudni kell használni. Annyi a dolgod, hogy leállsz velük beszélgetni. A drog rossz. Erre te: Miért is? Hagyd hogy fejtsék ki a véleményüket. Elmondanak valami káros meg bűnözőt csinál belőled cuccot. Jó. Te erre elmondod, hogy hogy is van ez a kenderrel (történelem-Amerika,orvostudomány stb.) aztán felhozod magad példaként, hogy nem vagy beteg se nem bűnöző. Ha ez sem működne akkor kezd legyen egy kis jellemtükrözés, azaz elkezded őket becsmérelni valamien rendszeres szerhasználatuk miatt. Ha szerencséd van nem csak a kávét és a cigit netán a piát fogod találni, hanem találsz valamit amibe nagyon nagyon bele tudsz kötni. Meg is teszed. A lényeg, hogy az az ő élete ez meg a tied. Hajrá! :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | spirituális felemelkedés? ß-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | de hogy írjak valami kézzelfoghatóbbat is:
ha nem tudod a szüleiddel megnyugtatóan elrendezni ezt az ügyet (akár struccpolitika, akár nyílt kibeszélés útján), akkor talán jobban teszed, ha leállsz. persze itt az a kérdés, hogy neked mi a fontosabb: a szüleiddel kialakított jó kapcsolat, vagy a saját életed kézbe vétele, akár azon az áron is, hogy a szüleid nem fognak elfogadni.
amennyiben úgy döntesz, hogy mész a magad útján, akkor ajánlom, próbálj meg minél őszintébben szembenézni saját magaddal. próbáld a magad számára (!) úgy megindokolni a fűfogyasztásodat, hogy végül te magad se kételkedj a felhozott érvek kikezdhetetlenségében.
ha valóban az igazságra törekszel, ha következetesen gondolkodsz, ha nem hagyod magad felületes gondolatok által elcsábítani, akkor attól tartok, ez a törekvés nem fog sikerrel járni.
(ld. előző hozzászólásomat: a belénk égetett anti-drog programokat szinte lehetetlen önakaratúlag felülbírálni)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A pszichedelikus drogok bármilyen célú fogyasztása a mi társadalmunkban devianciának számít. Ezt a felfogást, értékrendet a szüleink is örökölték. Ezért ha a mi drogfogyasztásunkat ők rossz szemmel nézik, abban semmi meglepő nincs.
Ahogy nő a drogfogyasztók száma, úgy kerül egyre inkább összeütközésbe a régi és az új értékrend. Az ebből adódó sakkhelyzeteket a társadalom úgy oldja fel, hogy a zavaró új jelenségeket berakja valamely már ismert, kezelhető fogalmi kategóriába és ennek megfelelően bánik velük, pl. a drogfogyasztót bűnözőnek vagy betegnek tekinti és ennek megfelelően elítéli vagy gyógykezelésre küldi. Ez a hozzáállás aztán konszenzus-valósággá növi ki magát: előbb-utóbb az egész társadalom elhiszi, hogy a drogosok bűnözők (vagy betegek) és ekként is viszonyul hozzájuk.
Néha előfordul, hogy valamelyik drogfogyasztónak túl fejlett a valóságérzéke, és nem hajlandó beismerni saját bűnöző/beteg voltát, nem hajlandó eljátszani a társadalom által rá osztott szerepet. Az ilyen problémás drogfogyasztó elkezd magyarázkodni, megkísérli megértetni a társadalom többi tagjával, hogy miért is nyúlt a drogokhoz, megpróbálja megsejtetni azt a világot, értékrendet, világképet, amelynek alapján ő a pszichedelikus drogok használata mellett döntött. (Az esetek többségében az ilyen próbálkozásokra az a válasz, hogy az illetőt bizonyára meghülyítette az a sok drog, amit magához vett, így megint csak betegnek tekinthető, akit - ha esetleg nagyon ugrálna - be lehet zárni egy elmegyógyintézetbe, hogy ott pihenje ki magát.)
Azt a gondolatot, hogy a pszichedelikus szerek fogyasztása akár legitim cselekedet is lehet, a mi társadalmunk ma még képtelen asszimilálni. A pszichedelikus drogok használatának kérdése a kollektív tudat legmélyebb szintjeit érinti. Olyan, évezredek óta beidegződött védelmi mintákat, reakciós sémákat kellene itt felülvizsgálni, amelyek a társadalmi létünk alapjait alkotják. Ezért teljesen érthető a társadalom védekezése és az ellenállás, amit e téren bármiféle komolyabb változással szemben tapasztalunk.
Részemről azon az állásponton vagyok, hogy a társadalom drogellenes álláspontja csak akkor fog megváltozni, amikor széles körben elterjed az az új világnézet, paradigma, amely a pszichedelikus szereket már nem ördögi kábítószerekként, hanem a tudat betegségeinek, megrögzöttségeinek gyógyítására használható orvosságokként tartja számon.
Ennek a paradigmának az elterjedése pedig azon múlik, hogy azok, akik már belekóstoltak ebbe az új értékrendbe, képesek lesznek-e ezen az alapon kikísérletezni az életnek egy olyan új, emberi léptékű, holisztikus, örömteli és fenntartható változatát, amely aztán szimpatikus és követhető modellként szolgálhat a társadalom szélesebb rétegei számára. Ha ez sikerül, akkor ennek az új életnek az ereje lesz az, ami az új világképet, az új paradigmát, és ezzel együtt - mintegy melléktermékként - a pszichedelikus szerek fogyasztását is széles körben legitimálni fogja.
De amíg a régi paradigma nem veszíti el az erejét, amíg Jerikó falai állnak, addig - érzésem szerint - erre semmi esélyünk sincs.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | üdvözlünk itt a daath-on :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Sziasztok!
20 éves vagyok és hetedik éve élek Mariskával (kender). Volt időszakom amikor csak ezen járt az eszem, -honnan, -mennyit, -miből, de mostanra szerencsére "normalizálódott" a helyzet. A napi rendszerességből lett heti, jelenleg kb. kéthetente szívok max. egy spanglit vagy két slukkot pipából. Talán azt is csak azért, mert van.
Öt éve jutottam először magokhoz, azóta folyamatosan termesztek, ez az én nyári melóm. A haverok szeretik, nekem meg van egy kis pénzem van belőle (100-150.000 forint/év). Így egy kicsit nehezebb leállni, de nem tudom, hogy miért kellene leállnom. Eddig akármilyen infóhoz jutottam -az egészségügyi kockázatokat illetően-, az vagy kurva nagy demagógia volt (hasistéboly, gyilkolási hajlamok...), vagy nem tudott komoly ellenérvekkel szolgálni.
Egyetemre járok, jól tanulok, van barátnőm, nem lopom otthonról a pénzt, nem verem Anyámat, se Apámat, nem dohányzom, nem szoktam kábultan az utcán fetrengeni, nem remeg a kezem ha kihagyok egy hónapot (tanulás vagy egyéb elfolaltság miatt), de a szüleim mégis azt mondják, hogy egy éltre abba kellene hagynom. De miért?! Miért ne szívhatnék be családapaként is mondjuk fél évente egyszer, ha a napi egy pohár bor (amitől én hülyébb vagyok mint két slukk fűtől) állítólag egészséges?
Ha valaki tudja a választ (lehet az maga Dr. Csernus is) kérem írjon valami okosat! Előre is köszi! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nargile (vizipipa)!
Azt nem találtad meg a NOL lapján, hogy egy srác agyvérzést kapott a zöldtől (azaz túladagolta magát?) ?
|
| | | | |
|
