 |
Legfrissebb hozzászólások (353 - 372)
(Témakör: a fűről hosszú távon)
 | |  | | | | |  | |  | | | mostanában újra elővettem az első-azóta-semmi zöld élményemet. (mert meggondolatlan voltam. bőven elég lett volna abban az állapotban egy slukk.)
olyan lehetséges, hogy a fej szereti, míg a test utálja a zöldet? :
mert nem szellemileg vágott tarkón a badtrip, hanem fizikailag. az nagyon lehúzott, hogy rázott a hideg, remegtem és pl. flashbackeltem egy régebbi (független) rosszullétemet. fejben tiszta voltam, bár igaz, befelé gondolkodó-beszélő; míg a testem csak nyűg, - végül sikerült összekaparnom: kiterjedt rá a fejem, beburkoltam a gondolataimba és úgy már elég tűrhető volt, mozgott meg viselkedett, ahogyan földi állapotban szokott/kell neki.
(az első utazásom papír volt, ott már csillapodáskor (fél lábbal a földön, fél lábbal a 'máshol', többszörös újjászületések stb.) zavart meg az összes létező fizikai tünet, ami átvonult rajtam - de szelídebb volt, végig kezelhető, nem is érdekelt, mert lefoglaltak az újjászületések.)
gondolkodom azon, hogy - majd valamikor, nem most - megkóstolom újra a zöldet. de csak egy slukkot.
viszont jó lenne, ha tudnátok mesélni-magyarázni, esetleg ötletet adni vagy elvenni a kedvem tőle. hátha volt már valaki így, fejjel jól, testtel pocsékul. :)
|
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | annyira nem is kell lenn tartani. csak több káros anyag rakódik le. de pl amerikában egyenesen úgy szívják mint a simát, hisz több grammos cigikből bőven elég kicsiket slukkolni :D |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Akár hiszitek, akár nem, megfigyeltem már, hogy sokan nem tüdőzik le, vagy nem tartják lenn elég mélyen a füstöt. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | brainiac:
OK, valóban nincs sok infó a témáról... Vélhetöleg arra gondolsz tehát, amikor valaki (elsö próbálkozásokra) egyszerüen nem áll be a kannabisztól? Ennek többféle lehetséges magyarázata van: (1) Annyira kezdö, hogy valami más növényt vagy vadkendert adtak el neki marihuána helyett, (2) Erösen ittas állapotban szívott elöször, (3) Nem tudja, hogy milyen testi/elmebeli változásokra figyeljen rá, (4) Szorong/fél a szívástól és a lehetséges következményektöl, és ez nem engedi módosulni a tudatállapotát, (5) Átlagosnál nagyobb testtömeg vagy lassabb metabolizmus, (6) Egyedi sajátosság az endokannabinoidrendszerben, (7) Egyéb, _____. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | brainiac:
És ha rezisztencia helyett toleranciára keresel rá...? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Egy olyan kérdésem lenne hogy a fű okoz e rezisztenciát? kerestem ismertetőkben, de nem írtak róla értelmesebben vagy én nem leltem fel. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Gekko:
Akkor szokott ilyen előfordulni ha tényleg erősen túllő a célon az ember, pláne ha nincs is hozzászokva. Nekem is volt már ilyen, meg más is, amit az ésszerűtlen spanglizás okozott, pláne ha nem jó minőségű a fű, adalékanyagot maradnak benne amik mérgezhetik az idegrendszeredet. Kétféle módon hoztam az ilyen kisüléseket helyre, az egyik hogy pihenés, méregtelenítés ezerrel. Szauna, tea, sport, kirándulás, egyéb növények. A másik megoldás, ha tudsz jó minőségű tiszta kendert szerezni, akkor az is kitudja simítani az idegrendszert de ez sajnos idehaza ritka, ezért neked inkább az első javallott, ahogy ezt előttem is írták. Az utóbbi kicsit az a módszer mikor ledob a ló vissza kell ülni rá, nekem sokszor igen eredményes.
Üdv |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | (Csak zárójelesen szólnék hozzá a dologhoz.
Nem tudom hogy mit éltél meg a trip alatt, de leírok egy-két dolgot hátha...
What if i told u: Minden egyes négyzetmillimétereden a bőrödnek, más szerveidnek minden pillanatban annyi érzés/hatás... megy keresztül mitha egy kapaláccsal rávágnál a kezedre.
Csak a tudatod egyszerűen nem vesz tudomást róluk/nem dolgozza fel azokat az érzéseket.
Viszont egy csendesedett tudatállapotban és gyakorlással felismerheted ezeket.
Alapvetően ezeket a tapasztalatokat bizsergésként lehet leírni, ahhoz hasonlít a legjobban. Just sayin'.)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szia Gekko
Ugyan nem vagyok "füves" sem tapasztalt, de a THC felezési ideje a szervezetben közel 50 óra. Azaz két nap múlva az elfogyasztott adag fele még bőven a szervezetedben van. Ez simán okozhat ilyen mellékhatásokat. Amúgy bármi okozhatta, ha nem Te termeszted, akkor nem tudhatod mi van benne. Ahogy leírtad a tünetek alábbhagyását, az kb. követheti a THC ürülési görbéjét. Ha pl nem szívsz kb. 1-2 hónapig és még jelentkeznek ilyen tünetek, akkor irány a neurológiai szakrendelés. Ezt az 1-2 hónapot mindenképp kihagynám a helyedben. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Sziasztok!
Néhány tapasztaltabb füves segítségét szeretném kérni, egy nagyon fontos kérdésem lenne.
Néhányszor füveztem csak korábban azonban a legutóbbi alkalommal (kicsit túllőtt adag után szerintem) egy meglehetősen kellemetlen érzés uralkodott el rajtam. Az egész testem, különösen a kezem bizsergett, nem éreztem tapintási ingereket, illetve a tapintást is csak erőteljesebb bizsergésként éreztem. A tapintási érzés még azután se múlt el hogy a kezemet elvettem a tárgyról. Annyira zavaró volt hogy nem tudtam anélkül csinálni valamit hogy ne figyeljem a kezeimet, alig tudtam enni-inni-nyelni és leülni is kellemetlen volt (a megváltozott tapintás nem csak a kezeimre hanem mindenhova átterjedt).
A történetben a legijesztőbb az hogy másnap reggelre NEM MÚLT EL! Igaz, némileg csökkent, de továbbra is annyira zavaró volt hogy pl. a barátnőmet megérinteni és megcsókolni sem volt kellemes. Ebben az állapotban:
- Tapintás egyáltalán nincs.
- Bizsergésként észlelem ha valamihez hozzáérek
- A tapintási ingerek túl lassan tűnnek el.
Az érzés egy hét alatt, fokozatosan kopott ki, a folyamatot egészséges étrenddel, rendszeres és elegendő alvással és testedzéssel próbáltam felgyorsítani. Mindenesetre elég kiábrándító élmény volt ahhoz, hogy egy jó darabig elmenjen a kedvem minden szertől az alkohollal kezdve. Nektek már volt hasonló tapasztalatotok? Mi lehet a magyarázat?
Nekem a következő ötleteim vannak, de egyik sem tökéletes:
- A fű hatóanyaga, a THC elméletileg gyorsan kiürül a szervezetből, az nem okozhatta.
- Esetleg a mosatlan, tisztátlan növényi részeken maradt rovarirtó és permetszerek hatása lehet, de abból a fűből és abból a cigiből többen is szívtak már és senki nem számolt be ilyesmiről.
- Talán valamilyen pánikroham vagy pszichés sokk? (magamat stabil, pozitív, kiegyensúlyozott személynek tartom, jó társaságban,oldott hangulatban szívtuk el a cigit és addig jól is éreztem magam míg a tünetek nem jelentkeztek)
- A füvön kívül volt már tapasztalatom a salvia divinorummal és az LSD-vel is, a salvia okozott erre emlékeztető hatást, de az évekkel ezelőtt volt és nem volt ilyen kitartó.
Angol nyelvű fórumokon többen is számolnak be ilyesmiről de elég tanácstalan a társaság:
http://www.steadyhealth.com/Smoked_weed_one_time__still_not_feeling_fine_after_a_m
onth_and_a_week____t266323.html |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Nekem is fűtől voltak eddig a legdurvább tripp és badtrippjeim. Abszolút nem lebecsülendő. Soha nem lehet kiismerni a kis gonoszt :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | hali!
érdekes story, mindenképpen extrém potens és durva cuccba sikerült belefutnod. egyébként velem is hasonlóképpen volt, amikor először szívtam indoor házi portékát, előtte csak hébe-hóba innen onnan szerzett "utcai" füvet próbáltam.
kezdő füves korunkban elmentünk egy cimbivel egy távoli ismerőshöz, aki egy vidéki kisvárosban lakott, ahova vonattal meg volánbusszal kellett menni. szintén nirvana eresztés crystal és hindu kusht szívtunk, frissen száradt, nem keveset, majd később cimbivel hazaindultunk. de onnan csak képek vannak meg, fogalmam sincs hogy találtuk meg a buszmegállót, hogy voltunk képesek jegyet váltani stb., annyi van meg, hogy egy üres négyes helyre ültünk ketten. kb. egész úton a sliders c. sorozatból ismert féreglyukban utaztam, ha a sofőr gázt adott belefeszültem a székbe, ha akárcsak egy kicsit is fékezett úgy előrebuktam, hogy majdnem megfejeltem a szemben lévő széket. utána egy másik városból még vonatozni kellett pestre, szintén homály fedi, hogy találtunk el a vasútállomásra a vadidegen helyen. a vonaton asszem már csukott szemmel flesseltünk meg aludtunk, de a fél nap lényegében kiesett.
Egyébként 0,15 szerintem nem annyira kevés egy főre. Egy jóféle cuccnak már megmutatja sava-borsát, nálam 0,2 a referencia mérték, ha tesztelni kell. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ---A BESZÁMOLÓ AZ ELŐZŐ HOZZÁSZÓLÁSBAN KEZDŐDIK---
de lett, bár már az enyhe agyi zsibbadáson kívül semmit sem érzékelek a kis AK-48as töltetből, koncentrációs képességem nulla, 5-6 alkalommal el kell olvasnom a feladatokat és ezzel csak azt érem el hogy rájövök semmi esélyem megoldai őket, persze azért próbálkozok de nem látom át a legegyszerűbb lépéseket sem,
matektanár igen vicces fejet vághat amikor majd javítja tekintve hogy órán mindent tudtam, ezen fejben röhögök egy jót,ennek ellenére kínosan érzem magam és azon agyalok vajon a kávé miért segít rá ennyire az anyagcserémre, és az agyam mégis miért nem hajlandó hasonló sebességgel pörögni
T+14óra
folyamatosan csökkenés után végre teljesen vége a hatásnak, ennek eddig még soha nem örültem
hát ennyi, nem gondoltam volna hogy erre képes egy körömnyi növénydarabka
egyébként ellenőrzött termék, még az élő növényt is láttam annó amiről származott |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Na, soha nem gondoltam rá hogy kenderről élménybeszámolót írok, viszont ami tegnap történt azt meg szeretném osztani veletek
tahát ellátogattam egy ismerősömhöz akinek rákos a strucccsibéje és kannabisszal próbálja kordában tartania fertőzést, mondta hogy nem rég végezte ki a növényeit és nagyon-nagyon durván erős--nem hittem--
nagyon keveset füstöltem el üvegpipából (0,15g), épp csak egy kis esti lazulós, flashjátékolós, kajálós valamit akartam, erre olyan efektek jöttek amire csöppet sem számítottam, volt már hogy 0,6grammot szívtam el egyszerre szintén elég potens fajtából és akkor sem történt hasonló
mindez történt 20:30 környékén
T+10perc: elérte azt a hatásfokot amire tulajdonképpen vágytam, majd rohamosan emelkedni kezdett, picit megijedtem
T+20perc:
egy perc körülbelül 4nek tűnik, a szemem által érzékelt képet az agyam lassan követi, fordítom a fejem és az új képnél mindig beugrik az emlék hogy az előbb még más volt előttem(nagyon idegesítő), minden dolog hihetetlenül új, ugyanazok az érzések rohannak meg amikben óvodásként volt részem, ezt nagyon élveztem, máskor is volt már de közel sem ilyen intenzíven, eközben váltig emlegetem apámnak hogy én nem ezt akartam hanem valami sokkal enyhébbet, ne gondoljon semmi rosszra
az ízek olyan szinten felerősödnek hogy a kedvenc csokim íze rossz, marja a számat, érzem hogy nagyon messze áll a természetestől, viszont a gyümölcsök mennyeiek
T+30perc:
hatásfok a csúcson,időérzék nincs, szaggatottan látom a mozgást, no nem csíkot húz, de mint a kurzor-megjelenítés az egyik beállításon, látom mögötte halványan az előző helyzeteit
a térdemet rászorítom a szememre(nem tudom miért), először csak a barna-fekete hangyafoci megy ami azt hiszem normális, utána egyre jobban belemélyedek, mintha víz alá merülnék egy távcsővel, ahogy közelítek egymásba átolvadó térbeli formák sokaságát látom, közbe eszembe jut hogy legalább 10perce így ülök, talán nem tesz jót a szememnek meg apám is ott ül mellettem, nehogy megijedjen, ahogy elveszem a térdem látom az órát: alig több mint fél perc telt el
a tapintásom szintén nagyon felerősödött, furcsa és jó megérinteni teljesen hétköznapi dolgokat
itt jöttem rá hogy az értelmes mondatalkotással már problémák vannak, de szerencsére a mozgás tökéletesen megy, lemegyek a galéria lépcsőjén és megkeresem a tükröt(édesapám utalt rá hogy furcsán nézek ki), idióta vigyor rögzült az arcomon, szemeim nagyon vörösek de a pupillám nem irreálisan tág
leülök a gép elé, olvasni nem tudok csak nagyon lassan, a betűk nem akarnak megálni
T+2,5óra
a hatás csökkent és beállt egy normális bár kissé erős betépetség szintjére, vacsora, a makaróni természetesen isteni finom, bár amikor felállok érzem hgoy bőven többet ettem a kelleténél, gondoltam ma már nem vagyok képes tanulni és lefeküdtem
T+10óra
na most lepődtem meg, tépés után én mindig nagyon frissen ébredek, de most alig tudok kikászálódni az ágyból, reggeli rutinfeladatokat gépiesen elvégzem az agyam teljesen máshol az álom és a betépett ébrenlét között ingadozik, hidegzuhany és két méregerős kávé(általában nem, vagy csak keveset iszom) sem sokat segít
a lépcsőházban zenét hallgatva rövid időre erősen elfog az az érzés amit este a gép előtt éreztem amikor ez a zene ment, közben villámgyorsan észlelem hogy esek lefelé és még a levegőben stabilizáltam magam, a térdem reccsen egy kellemeset érkezéskor ezt is érzem ahogy végigfut az egész lábamon, de nem nincs semmi baj csak 3lépcsőfokot ugrottam át
a hideg levegőre kiérve tudtam hogy ez kell nekem, a fejem kitisztul a zsibbadás szinte pillanatok alatt eltűnik a tagjaimból
a buszmegállóban várakozva rájövök hogy bizony ez nem lesz kellemes mert egyrészt elkések, másrészt dupla matek tz vár, de semmi gond szín 5ös vagyok matekból eddig is vágtam mindent nem lehet probléma
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nekem is volt stoner időszakom, elmúlik. Nálam az esti cigi volt "kötelező" cirka 4 évig. Egyrészt magától múlt el a vágy arra, hogy adjak egy plusz örömöt lefekvés előtt magamnak, egy kis jutalomfalatot a receptoraimnak, úgy hullott le rólam ez a szokás mint érett alma a fáról. Másrészt egy tudatos döntés is volt részemről, hogy abbahagyom, igaz sokszor belebuktam az elhatározásba, de végül sikerült, talán azért mert nem foglalkoztatott annyira a gondolat már, valamint más szellemiségű baráti körökbe is bekapcsolódtam, mint az addigi szubkultúrám. Számomra már nem fért többé össze a tudatmódosítás, és a meditáció, a tiszta tudat, önmagam, a valóság felfedezése. Nem lettem ellenző, sőt, nagyon sokat köszönhetek ennek a molekulának életem egy szakaszában nyújtott teljesítményéért, sikerült megnyitnia sok kaput bennem. Én úgy alakítottam át magam a zölddel kapcsolatban, hogy sohasem veszek :) Ha belefutok valahol, van hogy igent mondok rá, de nem keresem az alkalmat. Van hogy fél évig semmi, azzal sincs gond, teljesen alkalomszerű a dolog, és nincs függő viszony, az sem hatna meg ha az élet nem adná többet.
Ez minden amit engedélyezek magamnak tudatmódosítás terén, a többi szert már jóval korábban elengedtem, gyakorlatilag csak filózni járok ide is :)
Az hogy vészesebb időkben (vagyis gyakorlatilag majdnem mindig, ahogy szavaidból kiveszem) nincs meg a középpontod egy nagyon jó gyakorlat is lehet. Figyeld magad. Ismerd meg, mik azok a dolgok amik kizökkentenek, miért jelenik meg benned a düh, vagy az agresszió, a félelem, és a kétségbeesés, lehangoltság. Keresd meg és maradj vele. Ne fordulj el tőle, ne nyomd el magadban, és ne keress csodaszert, hogy az majd jól elmulassza, és boldog leszel. A boldogság nem ez. A boldogság csak melléktermék, annak a mellékterméke, hogy jó úton haladsz. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Kíváncsi lennék a véleményetekre azzal kapcsolatban, hogy lehet- e úgy felfogni azt, hogy hogyan éljük meg a valóságot, hogy mi egy pont, egy tudatállapot vagyunk, ami egy vonalon mozog, változik a végletek közt aszerint, hogy mennyire vagyunk idegesek vagy nyugodtak.
Mert eddigi életemből kiindulva lehet itt filozofálgatni, de ha egyszer ideges vagyok akkor abban a pillanatban, időtartamban bármilyen filozófia, emlékeztetés az eredetre hatástalan, mert épp egy beszűkült tudatállapotban vagyok, és máshogy látom a világot.
Viszont nyugodt állapotban helyesen látom a dolgokat, nem csak az egóm hatása alatt. Visszaemelkedek az ego, elme fölé a tudatosságba. Egy másik ember nézőpontjából élem meg az érzelmeimet, nincsenek hatással rám, csak figyelembe veszem őket.
Kellő távolságból látom az életet, az érzelmeimből kiemelkedve.
Az idegesség felületességet okoz, átsiklik az ember az igazságra mutató gondolkodási folyamatok felett úgy, hogy észre sem veszi.
Viszont a fű lelassít és így jobban megélek mindent.
Jobban észre veszem a lehetőségeket.
De ahhoz, hogy ezt teljes egészében megéljem, nekem szükségem van a reggeli fűre, mert ez túlhiggaszt önmagamon és önmagam leszek:)
Ki ki milyen ember, de én nem vagyok egy buddha, én józanul beszűkültebb vagyok ennél az állapotnál.
Amióta füvezek, azóta tudok pl. tisztelettudóan viselkedni mégha ostoba is a helyzet, meg nem stresszelek egész nap, várva az estét, hanem így egész napra beállít.
Tudok viccelődni, belátom a hibáimat, nem értem félre az embereket. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | 2297.
nagyon jó dolgokat írtál, nagyon jól fogalmazva. :-)
köszi. a valóság topicban szeretnék válaszolni |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Utoljára szedett rá a belső monológom a marijuana és az alkohol fogyasztásra.
Ugye aki magával se őszinte mit akar istentől.
Valamit biztos segítenek ezek az erőnövények. Főleg régen, ma már minden információ, minden útiterv a rendelkezésünkre áll, akármerre is szándékolnánk az indulást.
Akármekkora filozófiáról is legyen szó, végül is szinte mindenki csak boldog akar lenni és nyugodt.
Minden fejben dől el, ezt tudjuk. Azt is, hogy a létezés alapja a derűs nyugalom és a szeretet.
"Egótlanodásról" beszélnek sokat, rosszként állítják be az egót. Lehetséges, hogy jobb lenne elfogadni, hogy összetettek vagyunk.
A drog, a munka, a pénz, a terror, a közhangulatban, a kollektív tudatalattiban is ott van, legalább is úgy véljük, hogy közeleg a vég.
Ennek az egésznek csak annyi jelentősége van amennyit tulajdonítunk neki.
A beismeréssel kezdődik minden, hogy körbehatároljuk, mennyire vagyunk belecsavarodva ebbe a világba.
A végtelennek vannak egyre aktív és aktívabb szférái. Te meg önmagaddal határos vagy.
Túl lett erőltetve és bonyolítva ez a spiritualitás sok helyen.
Annyiféleképpen le van írva mit csinálj, esetekben csinálj addig, amíg rá nem jössz, hogy nem kell semmit se csinálnod és bumm felébredsz.
Addig amíg semmi mást nem tapasztalt meg az ember vagy csak alig alig sejti, hogy lényének csak egy része a belső monológ, egy része az érzései.
Az emberek egy bizonyos része csak az egója (az Én közlésemben ez: belső monológ és az érzések keveréke).
Őrület erről beszélni, senkit a hitében nem szabad befolyásolni. Az lenne a szép, ha annyiféle létezés lenne, ahány ember.
A lényeg, hogy nem az egotlanodásról kéne beszélni, hanem arról, hogy vannak rossz dolgok és jó dolgok, a jó dolgoktól jobban, a rosszaktól rosszabul érezzük magunkat. A jóktól jobb lesz a világ, a rosszaktól rosszabban, minden szinten.
Semmiféle egovesztéssel, nem szabadna összezavarni az embereket, ezt majd mindenki tapasztalja, ha úgy adódik.
Annyi, hogy a vágy nem rossz, nem is leszel isten és halhatatlan, ha nem lesznek vágyaid. Nem is kell szétmeditálni magad, hogy manipuláld a vágyaid és super filózófiákkal próbálkozni, hogy a vágytalanságra vágyás is vágy, meg, hogy az éet szenvedés és ennek forrása a vágy. Az élet az élet, a vágy meg vágy.
Az rossz, ha olyanra vágysz, amivel másnak ártasz, amivel szétcseszed a saját vagy más vagy a környezet életét.
Ezzel a vággyal kezdeni kell valamit, keresni helyette valami mást vagy kihozni belőle a legjobbat.
Persze lehet meditálni, azért mert megkívánja az ember, hogy jól esne neki most egy kis meditáció. De, ha már ennek is szövevényes célhálózata van, akkor...
Lehet, hogy itt lesz a világvége, mert mi elhozzuk vagy más miatt, de az élet úgyis csak annyit ér, amennyi értelmet adunk neki.
A félelem pedig a legtöbbször azaz érzés, ami akkor jön amikor valamit nagyon meg kéne csinálnunk.
A lustaság is ez.
Aki nem tud túllépni a félelmén vagy a lustaságán, legalább fogadja el, hogy gyáva vagy meg lusta, nincs azzal baj, de feladni csak akkor adja fel, ha már nem leli örömét benne.
Egyik haverom mondta, hogy nem akar megvilágosodni, mert akkor úgy felszabadulna, hogy felmondana a munkahelyén. és akkor miből élne?
Jobb lenne, ha gyorsabb venném egyre kevésbé komolyan az embereket.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | én speciel nem vagyok így ezzel, pedig évekig szívtam/szívok én is szinte napi szinten és én is főleg este, nap végén. szerintem nagyon gáz, ha fű vagy bármilyen drog nélkül nem tudod elkezdeni a napot (leszámítva maximum a koffeint.) persze ez szubjektív, ha neked ez bejön és így vagy egybe, hátránya meg nincs, akkor csináld. de én inkább magamba néznék, hogy miért van ez.
mindenesetre abban biztos vagyok, hogy ez nem általános, nem sokan lesznek így ezzel. |
| | | | |
|
