 |
Legfrissebb hozzászólások (293 - 302)
(Témakör: Salvia Divinorum)
 | |  | | | | |  | |  | | | Üdv!
Tudna valaki segíteni abban, hogy mi a manó történik a Salviámmal?
Ellepték a levelket néhány milliméteres átlátszó-fehér pióca-szerű kis lények, szépen lassan legeszik a leveleket, és lehullanak.
Mik ezek a kis lények, és hogy lehet kipusztítani őket? |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | 4-5 alkalom szerintem még nem a nyakára járás. Ha valaki naponta csinálná, na az kb igen. Többen is írták, hogy mintha tényleg lenne egy személyisége a Salviának és én is hasonlót tapasztaltam, ezért írok mindig így ezzel kapcsolatban. Ha úgymond "unná" a zaklatást, akkor azt szerintem ennél keményebben adta volna tudtomra. Nem az a finomkodós fajta :)
De azzal nagyjából egyetértek, hogy nem biztos, hogy mindig oda kell pofátlankodni olyan helyekre, amely működéséről alig van fogalmunk. De a túlzásba vivés szerintem nem a kétheti 1-2 alkalomnál kezdődik. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ++THC++:
HA már ennyire antropomorfizálod a szalviát, akkor gondolj bele abba is, hogy vajon mennyire unhatja azt, hogy folyton a nyakára jársz? ;) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Tényleg szeszélyes egy növény...ma pl nem igazán akart elvinni. Többszöri próbálkozásra sikerült csak elérni, hogy az ismerős zsibbadás elérjen és meginduljon az a bizonyos "forgó kerék" velem, de nem volt olyan intenzív és hamar le is dobott magáról. Negatívnak is éreztem. Amikor köszöntöttem magamban ezt a világot és mondtam, hogy sokat meséltem róla, olyan számonkérést éreztem, hogy "iiigen??? tessék egy pofon"..ez nem történt meg, de már vártam a "leszúrást". Pár apró dolog amit meg tudtam figyelni, többször volt már, hogy az a szó amit legutoljára mondok vagy gondolok az "indulás előtti" utolsó másodpercben, az marad meg és cseng a fejemben, és abból indulnak el különböző érzelmek, majd komplett történetek. Felsejlett több dolog újra abból a világból, ott folytatódott ahol abbamaradt legutóbbi látogatás óta, de egyáltalán nem volt erős, nem vitt magával, 90% ig tudtam mi történik velem és negatívnak is érzékeltem. Mintha nem örült volna most annak, hogy oda akarok látogatni. Ez érdekes, mert olyat már olvastam, hogy valakinek sokáig alig volt hatás, aztán egyszer csak elrepített, de olyat mint az én esetem, hogy eddig 3x-4x is nagyon elvitt és most nem akart, még nem... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én eddig összesen ötször használtam, és minden alkalommal egyre mélyebbre jutottam ugyanabba.
A jelenlegi elképzelésem az, hogy valami megpróbál öntudatra ébredni rajtam keresztül. A Salvián keresztüli felnyílások olyanok, mintha a lényem egy mélyebb, archaikus része próbálná a földi tudatomat alkalmassá tenni önmaga befogadására. A leszületéshez a földi koncepciók alapján működő tudatomnak tovább kell működnie 4d-ben széthullás nélkül, miközben ezt az elképesztően pszichedelikus mélyebb lényt is felébredett, működő és hatóképes állapotban kell tartalmaznia (vagy inkább megelevenítenie, hiszen ez a lény - a mi fogalmaink szerint legalábbis - egyelőre nem létezik).
A mélyebb lény olyan, mint egy forgatókönyvíró, akinek dramaturgiailag stabil scriptet kell írnia: a műben szereplő karaktereket és a köztük fennálló kapcsolatokat úgy kell alakítania, hogy azok tartalmazni tudják a két világ összekapcsolódásával járó feszültségeket. Ezt egy olyan érzés is kiegészíti, hogy a jelen élethelyzetem nem véletlenül olyan, amilyen, hogy a karakterek már jelen vannak, csak meg kell találni azt az elrendezést, "mandalát", ami a kozmikus erőket tartalmazni képes.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Na helló! Szilviával történt most nemrég egy kellemetlenebb trip :) Kint voltam haverokkal egy úgymond " tábortüzes" sütögetős partyn 2 kör Cannabis után elég jó volt már a hangulat, bevállaltam egy bongos megoldást. Haver másodszorra se érzett tőle semmit se, majd átadta nekem a bongot tenyérrel lefedve, maradék füstöt letüdőztem, és még volt benne egy jó adag amit meggyújtottam, és egy jó tüdőnyit még lenttartottam amíg tudtam. Az a gáz hogy félig állva egy fának támaszkodva...
Ezután már csak arra emlékszek hogy lépek egyet, megpróbálok leülni, de több kevesebb sikerrel eldőlök, a haverok tartanak meg.
Azzal a lendülettel amivel előrelépek belekerültem egy teljes más világba ahol folyamatosan sétálok és sétálok előre, és nem tudom lefékezni magamat, a tér folyamatosan változik körülöttem ami eleinte hasonlít a körülöttem lévő erdőhöz, de úgy alakul hogy nem tudok elesni, és egy ilyen hengerszerű teret alkot az egész világ, majd mintha egy gömbbé alakulna, és annak a belsejében sétálnék, de fékezhetetlenül, mintha még vinném tovább az esés lendületét. Itt elkezd durvulni amit látok ahogy lépek előre saját magam lépek ki a testemből, majd a következő test már a klón testemből lép ki, és az egyre több testből különböző pulzáló, egymásba visszaforduló mintákat látok amik az én " mozgásomra" alakulnak ahogy lépni akarok. Itt megpróbálok megnyugodni, hirtelen minden elsőtétül, majd olyan mintha körülbelül fénysebességgel átesnék a fél világon... mintha egy vastag könyv lapjait pergetnék végig, és azok mentén lennék valami porszem..olyasmit láttam, de nagyon gyors volt :/ szószerint ezzel a lendülettel visszaesek a földre, látom magam körül az erdőt, de az egész körülöttem lévő tér átlátszó színes üvegkockákból van, és ahogy mozogni próbálok a testemet alkotó mozaik " üvegkocka darabok elkezdenek leszakadni a testemről és ilyen körforgásban mozognak körülöttem, attól függ milyen irányban akarok felhúzni a térdemet amit már érzek valamennyire..oda vissza rendeződött a sok kocka körülöttem... olyan érzésem volt mintha fél órán át tartott volna mindez...ezután már többé kevésbé enyhültek a dolgok, és visszatértem ... olyan mintha a szellemem a világegyetem túloldalán landolt volna...tényleg halálközeli élményhez lehet hasonlítani kicsit :D
Annyira valóságosnak tűnt, hogy már félelmetes volt. Gyakorlatilag összeestem, és el akartam indulni, haverok fogtak le. Egyedül sose próbáljátok. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az is megdöbbent, hogy most, hogy visszaolvastam sok élményleírást, mennyi hasonlóság van az élmények között. A legfőbb vonulat a halálközeli élményhez hasonlítja, a másik pedig az általam is megtapasztalt: hazalátogatós érzés. Ezt valaki így fogalmazta meg:
"valahogy emlékszek erre a világra, és ez tűnik valósabbnak, nem a normális életem. Olyan érzés, mintha munkaidőben elugrottam volna valami maszek melóra, és visszaérve a főnök kicsit megszidna, hogy miért mentem el, meg hol voltam."
Pontosan erről van szó!
Nálam a forgó kerék érzése talán az örök körforgásba való ideiglenes hazalátogatást jelzi. Ez az a körforgás ahonnan minden ered és ahova minden visszatér. Ráadásul egy csomó ismerős van ott. Ahogy valaki fogalmazott: akkor az a lét tűnik teljesen természetesnek és az itteni világ furcsának. Még a Salvia okozta zsibbadás-érzés is olyan ismerős. Nem lehet, hogy akikre ilyen hatással van a Salvia ők valamely korábbi életeikben már próbálták? Az erős transzcendens élmények ugyanis jönnek velünk tovább, sok életen át is. Talán ez azt is megmagyarázhatja, hogy miért vannak olyanok akiknek meg pl semmilyen hatást nem produkál, és a másik oldal meg miért érzi, hogy már nem először jár ott. Ez már csak amolyan meredek okfejtés és valójában ugyanazt az érzést/hatást próbálom valahogy érthetőbb formába önteni, de bennem ilyen gondolatokat indított el. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Nekem egyfajta isteni gondviselés érzése jut eszembe olyankor. Még nem jöttem rá hova kerülök a tripek alkalmával, de érzem, hogy részese vagyok annak a világnak. Ezért is ijedtem meg először, mert beugrott, hogy te jó ég, hát én itt lakom, most mit fognak szólni az eddigi hülyeségeimhez amiket végignéztek? Hirtelen az egész addigi életem csak egy kis fejezetté zsugorodott az örökkévalóságban való létezésemhez képest. És érzem, hogy valakik figyelnek vagy körülöttem vannak. Csupán érzékelem őket, de nem látom. ilyenkor mindig összezavarodom, hogy most akkor ilyenkor mit kell mondani, hogyan kell viselkedni? Mindig csak olyan mondatok jönnek ki belőlem, hogy "igen, jövök már", "itt vagyok újra" Egyfelől ismerős az energetikai környezet, de ugyanakkor elveszettnek is érzem magamat, mert eltűnnek azok a viszonyítása alapok amik identitáshoz kötnének engem (mint pl a normál napi életben, amikor van egy elképzelésem arról, hogy ki vagyok, mi a célom, eddig mi van mögöttem és mi áll még előttem) ott ez megszűnik. Érdekel, hogy mi van még mélyebben, mit lenne képes egy 20x ros kivonat művelni. De azt is tudom, hogy azt én még nem akarom látni....A Salviáról 6 éve tudok, de csak most -több éves spirituális gyakorlati múlt után- mertem venni a bátorságot hozzá és a 10xresből is csak egy csipetet mertem belerakni a pipába. (Többet amúgy sem tudnék elszívni, mert 2 slukk után már régen máshol járok.) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ++THC++:
"És pontosan tudom, hogy ezt az érzést már éreztem, leginkább gyerekkoromban."
Nahát!
Nekem is éppen ilyen érzésem volt egy korábbi szalvia-élménynél (100 mg 10x kivonat): visszakerültem kb. 4-éves koromba :) De nem is az óvodai szetting/tér érzékelése/vizualizációja volt az elsödleges benyomás, hanem a nagyon ismerös önreflexió - az akkori "gyermeki" tudatállapot egyszerü, biztonságos érzése jött vissza pár percre. (Közben gyk. "lefagytam": nem jutottam el a slukkok után az elözetes terv szerint az ágyig befeküdni, hanem ülve a pipát szorongattam kb. 1-2 percig.) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Összességében immáron több élményen is túl ahhoz tudom hasonlítani a Salviát -legalábbis rám így hat-, mintha olyankor "hazalátogatnék". Hogy hova haza, azt nem tudom, de azt pontosan érzékelem minden egyes alkalommal, hogy az az érzésvilág, érzelmi/érzékelési állapot amit a Salvia ad nagyon is ismerős. És a félelmetessége pont ebben rejlik. Pl az első alkalommal is pontosan tudtam, hogy még nem Salviáztam sosem, mégis annyira ismerős világba csöppentem. A legjobb az óriáskerék-hasonlatom volt, ilyenkor úgy érzem mintha egy nagy óriáskerék egyik székében ülnék és forognék a kerékkel együtt, amin szintén vannak még, nem nem tudom kik vagy mik, de érzem a jelenlétüket. És amikor Salvia hatása alatt állok, akkor mindig érzem ahogy bekapcsolódom ebbe a forgásba. Már lényegesen békésebb érzések járnak át mint az első 2 alkalommal. És pontosan tudom, hogy ezt az érzést már éreztem, leginkább gyerekkoromban. A trip alatt mindig olyan kis elesett vagyok, nem tudom hova repülök éppen, fognak e velem valamit csinálni, csak nagy belső szemeimmel nézek mint egy kisgyerek. Csupa rejtély ez a növény. Egyik ismerősömnek az az elmélete, hogy ilyenkor egy fekete lyuk szerűségbe kerül a lélek, ezért esik darabjaira a tér és csavarodik össze a test. Nem tudom, ez azért meredek elképzelés, de végülis az ellenkezőjét sem bizonyította senki :D Amúgy a G betűs forrásnál az egyre olcsóbb kivonat-árak remélem nem a forgalomból kivonás előjelei. Bár sajnos idővel borítékolható, mert mindig lesz pár őrült aki rivotrillal meg vodkával szívja, aztán csodálkozik, hogy a mentők viszik el...Hasonlóra azt hiszem nemrég volt példa, a média egyből rá is szállt. |
| | | | |
|
