 |
Legfrissebb hozzászólások (2683 - 2692)
(Témakör: LSD, út az igazi tisztasághoz?)
 | |  | | | | |  | |  | | | Alapvetően az ember sokkal jobban ki van szolgáltatva önmagának és a környezetének egyaránt. Főleg azoknál, akikre amúgy is jobban hat a környezete. Ezért szerintem a barátod mikor "felsikoltott", olyan impulzust küldött feléd, amitől a félelmed ellenére is levetted, hogy ez most neki nem jó. Végülis kinéztetek egy ablakon ketten, és te csak arra gondolhattál, hogy nehogy kiessen, közben jól megszorongattad a vállát, nem történt végülis semmi.
Valaki írta, hogy a természetben minden tökéletesnek tűnik, ez szerintem is így van, valahogy a természet lenyűgöz. Még az is, ami maradt belőle egy magyarországi nagyváros peremén.. valahogy tökéletesnek és elsöprő erejűnek hat, ahogy a fák a szél által diktált ritmusra hajladoznak, az egész erdő hangosan dübörög, a föld folyamatosan összefüggő ősi mintákat rajzol ki, együtt mozgok a széllel egy idő után, rájövök, hogy ritmusa van az egésznek, egy földöntúli zene, amit eddig sosem hallottam, együtt 'örülünk' és ünnepeljük a létezést, közben lélekben örök barátságot fogadva minden élőlénnyel a világon, minden közelben levő fa barátomat átölelem, megsimogatom, a helység legmagasabb fája ekkor meghajol felém, mintegy üdvözlésképp, én viszonzom ezt, bekapcsolódnak a bokrok és a földön heverő ágacskák, ekkor már szaladunk a sötét erdőben, én végig ugrálok és táncolok... kifelé menet az erdő maradásra akar bírni, a sötétben titkos utakat rajzol ki nekem amelyek fénylő kis kövekkel vannak kirakva és amelyek levezetnek az ösvényről, amin járok.. vonzónak tartom az ajánlatot, de ideje hazamenni...
Aztán beleszakadok a városba, és az első buszon amire felszállok meglátom az első embert, aki a külvilágot kizárva savanyú képpel néz kifelé a fejéből, nem is akar látni semmit, megijedek, azon gondolkodom, hogy megnyomom a vészgombot leugrok és visszarohanok az erdőbe, igazából mindegy, csak ki innen... aztán végül maradásra bírom magam, menedéket keres és találok: egy széplelkű és kedves lány napsugarait figyelve képes vagyok lenyugodni és a helyemen maradni... azóta is úgy érzem köszönettel tartozom neki, amiért ott volt és a jelenlétével segített.
Könnyen és gyorsan beleragad az ember egy szituációba, ami ha nagyon ijesztő, gyorsan körbe kell nézni és találni valamit, ami segíthet legyőzni a rosszat.. ha az ember megpróbálja, szerintem általában sikerül. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Féltetted, kissé túlságosan is. Legközelebb jobban figyelsz és ilyen se lesz.
Pont azért nem lett durvább mert nem vagy elborult arc, szal ez nem úgy megy, hogy egyszer csak elborul az ember. Időben észbekaptál, legközelebb meg méghamarabb felfigyelsz.
Sztem nemgáz. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | azért vannak durva dolgok, ha az ember nagyon késszen van pl.: ismerős nagyon ki akart nézni az ablakon, én meg ráparáztam, hogy tuti ki fog esni. Megfogtam a vállát, hogy beljebb húzzam miközben magam is kinéztem az ablakon ami megerősített a veszély érzésében. Ettől még fontosabbnak éreztem, hogy visszavigyem a szobába, ez odáig felylődött, hogy már csak egyetlen igazságot láttam: a jó a szobában van, a jó az amit én csinálok. Akkor tértem észhez, mikor felsikoltott, szembe fordult felem és azt kérdezte kiabálva, hogy megtámadtam e. Akkor esett le, hogy olyan erővel szorítottam, mint soha senkit. Majdhogynem elhajítottam az általam helyesnek vélt irányba. Ott megértettem, hogy adott körülmények között veszélyessé válhatok másokra. Na véleményem szerint ez a bad trip. Mindössze 10 mp volt az egész, de éreztem, a lehetséges következményeit egy elborult elmeállapotnak. (amúgy mindenki úgy ismer, mint a nyugalom emberét, azt akihez akkor kell fordulni, ha problémát kell megoldani. Soha senkit és semmit nem bántottam és gyűlölöm az erőszak legcsekélyebb megnyilvánulásait is.)
Vélemény? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | para a paratol felni.de nem szabad magatol a felelemtol felni. de miert is kene felni? hisz semmi rossz nem tortenhet! nyugtatok helyett baratokat kell beszerezni, kikkel ha orult gondolataid tamad, megbeszelheted, legsalabbis nekem ez segit.
a legnagyobb "ijedtseget" nekem mindig az okozta, h ur isten? ezt en gondoltam? nekem ezek a furcsak, de korant sem borzasztoak.
horrotrippet tucatnyi kirandulasom ellenere en szemely szerint meg nemhiszem h ateltem, volt oan h sikerult 30perc alatt osszegyujtenem eletem legnagyobb hibait, hihetetlen nagy kenyelmetlenseget okozva ezzel sajat magamnak, de meg akkor sem ereztem h le szertnem allitani a turat, inkabb azon kezdtem el agyalni, h mibol mi a tanulsag, mit hogyan kell majd lereagalni, cselekedni, ha az elet netan ugy/hasonloan hozza megint a dolgokat.
elso alkalomnak a lakas a legmegfelelobb szeretett emberekkel, tarsasjatekkal, gyurmaval, vagy festekkel, vagy barmivel amit szeretsz csinalni, felet enni, hatradolni es varni azt aminek jonnie kell.de sose nagyon feszulten beleugrani. bar az izgulas az termeszetesen velejaroja. en pl mar izgulok, mart tervezem miket gyujtok az utra, pedig csak szilveszterkor indulunk! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Van egy olyan út is ,hogy ha nem érzed magad felkészültnek először edzeni kell.(persze ez az én véleményem nem kell követni) Ezt az edzést fokozatosan is lehet vagy nagy léptekben. Ha még nem próbáltál mondjuk psilocybe gombafajt akkor szerintem nagyon jót tenne trinyó előtt azzal kisérletezgetni. Remekül sugallja az elme mélységét ,és segít magadat elfogadni, segít abban, hogy ne ilyedj meg önnmagadtól. Szerintem a gomba remek tanár és segítségével meglehet tanulni élvezni és nem menekülni 1 esetleges erősebb effectből. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ez a para kérdés annyira szubjektív.trinyó mint olyan véleményem szerint a "legek" drogja.borzasztó sokat tud adni minden szinten,és ugyanakkor "táplál s elfogad":)
Kerékpáros manó legutóbb úgy áthajtott az arcomon,hogy a csillagok között éreztem megam.
rew.
nálam visszatérő -érzés?para?
hogy piszkosnak érzem a kezem,ez minden amit negatívként fel tudok hozni.(igaz mániákus kézmosó vagyok) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | az a para ha ráparázol hogy ha beparázol akkor parázol attól hogy nagyon beparázol de nem para mert ha parázol az nem para csak ne parázz a parázástól, vágoood?XD |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az a baj, hogy itt kb. mindenki azzal paráztat, hogy nem szabad parázni! :P
A para és izgulás gyakran együtt jár.
Lehet parázni, miért ne lehetne? Ha parázol mit csinálsz? Biztos nem azt, hogy ráparázol arra, hogy parázol.
Para jön, para megy. Nem para, nagy gáz nem történhet. A bad trip meg sokszor nagyon tanulságos és később komoly tudássá érhet.
Találd meg azokat a módszereket, feltételeket amivel meg tudod nyugtatni magad. Nekem egy vastag faasztal lapjára való nészés nagyon le tud hozni a tripről átmenetileg, de ez csak 1 módszer a kiscsilliárd közül.
Nem az a para, ha parázol, hanem az, ha nem tudsz lenyugodni. A hangsúly az utóbbin van, innentől jöhetnek a tippek arra, hogy ki hogyan tudja ezt elérni, mert az biztos hasznos lesz másoknak is és sztem elég megnyugtató is. :) |
| | | | |
|
