 |
Legfrissebb hozzászólások (2603 - 2622)
(Témakör: a fűről hosszú távon)
 | |  | | | | |  | |  | | | stanley!
"A fű hosszú távon okozhat maradandó memória károsodást?" igen, ha minden nap már már lehetetlen mennyiséget szívsz (de azt meg ugye minek?) mondjuk 30-40 évig. Rövidtávon kétségtelen h jelentkeznek kisebb tünetek, de ezek rövidebb - hosszabb "tisztítókúrákkal" karban tarthatóak. Segít továbbá a rendszeres és intenzív sport (lehetőleg szabadtéri), pozitív gondolkodás, közép és hosszú távú célok (nem a "na, ma honnan szerezzünk langót?" célkitűzésre gondolok ;), iskola, tanulás... (ld 21. beírás(om))
peace |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Hi!
A fű hosszú távon okozhat maradandó memória károsodást?
Több ismerösömnek is problémája van a rövid távu meróriájával, feltehetőleg a fűtöl. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | h all,
Tíz éve tépek én is, napi rendszerességgel(95%ban egyedül). A felsőoktatásban egyáltalán nem gátolt (2dipl+nyelvvizsg), sőt olykor "segített" ZHk alkalmával kihozni egy-egy kérdésßől a maXimumot :). Nem hinném, hogy a memóŽiám romlo, bár néha picit szétszórt vagyok. Az viszont igaz, h lelkileg nagyon ragaszkodom a gyephez. Szinte mindent lecsekkolok a "másik oldalról" is (zene, film, munka, projekt, design, ALL).
Hogy kiből mit hoz ki a langó hosszú távon.... nos ez (szerintem) leginkább alkat (lelki) kérdése. Vannak barátaim, akik hamar abbahagyták, volt aki a túlzott gondolat - dömpingre panaszkodott (betépve, term), volt akinek egyszeűen nem jött be. De vagyunk egy páran itt 30-on túl, akik (de szép:) immáron egy évtizede együttélnek a varázslattal minden különösebb megrázkódtatás és a többi para nélkül:))
Persze ez nem azt jelenti h egész életemben tépni akarok, de ha mégis úgy alakul... ;)
.:peace:.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szervusztok! Én 10 éve szivok MJ-t, a legtöbbször egyedül. Volt idö, hogy nem szorultam ra a munkara, igy napi 1-2 g is elment. Manapsag napi 1-2 slukknal tartok (hétköznap). Én jobban oda tudok figyelni a zöldre, ha egyedül szivom. Szerintem ugyanis oda kell ra figyelni, nem pedig csak magszokasbol, céltalanul szivni. Nem tagadom, a zöld "szivatja" magat velem, ha szabadnapom van és tavol tudok lenni mindenkitöl, akkor rengeteget szivok.
Ami érdekes, hogy egyaltalan nem zavar a munkamban, pedig folyamatosan kell koncentralni, szamolni, emberekkel kedves lenni, de nalam a hangulati-testi oldottsag ezeket inkabb elösegiti. Sokan szamolnak be a fü hosszu tavu mentalis/fizikai leépitö hatasairol, amely beszamolok elött mindig értetlenül allok, hiszen ilyet nem tapasztaltam.
Ref. 10-ik bejegyzés, Cauldfield: a kreativitas növekedése nalam is mindig bekövetkezik, függetlenül a mar elszivottaktol vagy, hogy hany éve szivok, és ez mérhetö is, mert a fü hatasa alatt készült forditasaim eredetiebbek, élvezetesebbek, mint a tisztan készültek. Viszont lassabban készül el a szövegm de szerintem megéri:)
Ref. Ch. Baudelaire: "kevésbé leszel férfi" (in: A mesterséges mennyorszagok, 1858) - nos, szerintem ez megalapozatlan allitas, tiz év alatt sem tapasztaltam ilyesmit, bar lehet, hogy B.-re nem volt jo hatassal. Befolyasolt allapotban én is inkabb a mentalis élménnyel foglalkozom, DE azért müködöm.
Konkluzio: nem tapasztaltam SEMMI hosszutavu negativ hatast, ezért a füvel kapcs. negativ propagandat kénytelen vagyok zsigerböl elutasitani. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | hi all.
én 5 éve élek egy háztartásban a hölgyel.
de az utóbbi 2 esztendö monthatni mostoha volt és mai napig az.
élveztem olyanak láttam hatása alatt a mindent mint 11gyerek trippelve.
tényleg csodás volt.sajnos csak volt.
az említett utólsó 2évben egyre gyakrabban vált teherré az érzése.
mai napra eljutottam arra a szintre hogy sújos önkritikát hoz ki belölem.
egyszerüen nem tudom hogy miért jönnek ezek a önlebecsülö,saját
magammal nem megelégülő és szorongós érzések rám.
ego,lelkem rendetlensége vagy a magány valamilyen formálya
csap vissza a füstön át.
nem akarok komor biográfiát irni,csak nem jutok dülőre.
na,ha beszívok leoltom magam és akor mivan.....?
ennyi nem tudok mit tenni.
erre tegyé .-ot.
hi all. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én az az igazság, hogy nehezen tudom elképzelni, hogy 18 év alatt hogyan alakíthatna ki valaki egészséges kapcsolatot a marihuánával. A ritka, alkalmi füvezést leszámítva, persze. Egy középiskolás folyamatosan nagyon szoros kapcsolatban áll sok olyan emberrel, akik nincsenek betépve. Túl szoros kapcsolatban ahhoz, hogy a tudatállapotbeli disszonancia ne legyen valamennyire elszigetelő hatással. Egy középiskolás mindegy, hogy mennyire érett, az egzisztenciális helyzeténél fogva éppen válik felnőtté. Elvárások, kihívások, teljesítmény, alkalmazkodás, megfelelés, célzatosság, önállóság, függőség, ilyen meg hasonló dolgokat próbálgat meg tanulgat az ember, függetlenül attól, hogy milyen a személyisége. És ha eközben eltávolodik attól a közegtől, amiben válik felnőtté, amivel való kapcsolatában tanul bele a felnőtt személyiségébe, akkor az egész létélménye és személyisége az elszigeteltség alapelve köré fog rendeződni.
Na nem úgy értem, hogy ne lennének olyan tizenévesek, akiknek egészséges a kapcsolatuk a rendszeres füvezéssel, csak nehezen tudom elképzelni, hogy ez lenne az általános.
Nem olyanok ezek a negatív élmények mind, hogy többet vagy gyakrabban füvezik az ember, mint ami jól esne? Én legalábbis már többször előfordult, hogy többet szívtam, mint ami jól esik. Mitől lehet az ilyen? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nagyszerű ! Köszönöm hogy elmondjátok a véleményeteket, ne haggyátok abba!
Én az elmult 1 és fél évben, hát ipari mennyiségű zöldet toltam el teljesen intenzíven csak néhány napos de általában inkább órás szünetekkel. Tehát mondhatni látszólag rá is szoktam, meg ennek megfelelően alakítottam a felállást, az élést. Van egy két dolog amire úgy emlékszem vissza mint gonosz sötét érzésekre, olyan érzések amire a fűvel lehet figyelni, és bele lehet veszni, idegenné válni, csak figyelni és várni. Egy álomvilágba való csöppenés. Ami addig biztos volt, az utána csak egy sötét árnyá vált, mikor semmi sem biztos, csak ez. Ezalatt leginkább csak egy dolgot akarsz megfejteni, vajon mejik az igazi ? Melyik világ a valódi és mejiket álmodod ? Én ebbe belegajdultam, de aztán összevetettem a kettőt, és alkottam egy újat, vagyis nem inkább csak egyszerre kétfelé nézés helyett inkább egynek nézem a kettőt. Ez akkor persze lehető legnehezebb feladat, aztán ahogy telik az idő lassan megvilágosul, csak egy amolyan egyszerű próba. Ez amit ebből megéltem csak egy még nagyon kezdeti stádium és azóta selytem hogy, mi vár arra aki még tovább mer menni. Nem is igazán negatív ez inkább szomorú, harc a reményért, hogy talán megérted a végén. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | ja még annyi nehagyd abba a szivás még azis meglehet hogy sokra viszed >>>>>>>>>>legalizee |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | a tapasztalatát irta le nem általánosit én hetente szivok kb 2 szer 3 szor és 5 év alatt 4 iskolám volt. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Akinek nem jön be, az ne szívja. Nem udom, miért beszél mindenki ilyen általánosítva arról, hogy ő szeretne-e napi rendszerességgel füvezni, vagy sem. Van, akinek bejön, van, akinek nem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Sziasztok!
Én kb. 3 évig kisebb-nagyobb megszakításokkal napi rendszerességgel szívtam, kb. tízszer annyit egyedül, mint társaságban. Úgy 2-3 hónapja sikerült abbahagynom, csak egy komolyabb elhatározás kellett hozzá. Állítom, hogy sokkal könnyebb leszokni a zöldről, mint a cigiről.
Utólag visszagondolva nem állíthatom egyértelműen hogy elbaltáztam azt az időt. Sok mindennapi tépővel ellentétben viszonylag nagy volt bennem szerintem a teljesítési kényszer, nem engedtem magam elveszni. Ez idő alatt csináltam 2 nyelvvizsgát, leérettségiztem és felvettek főiskolára. A környezetem nem nagyon vette észre, akinek nem mondtam nem hiszem hogy feltűnt volna. Aki hasonló cipőben jár/járt tudja hogy nem olyan nehéz egy kis tapasztalat után normálisan viselkedni betépve.
Egyértelműen negatív hatásként a következőket tapasztaltam:
Eltávolodtam azoktól a barátaimtól, ismerőseimtől, akikkel nem szívtam, vagy nem akartam, hogy tudják rólam, hogy szívok, egyszerűen nem éreztem magam jól velük.
Alig volt barátnőm ezen időszak alatt. Olyannal semmiféleképpen nem akartam kezdeményezni, aki szintén szívott (nem tudom egyértelműen megfogalmazni miért). Aki meg nem szív, olyanból kevés van, aki megérti, titkolni még rosszabb...
Továbbá azért a zöldnél is emelkedik a dózis, én kb. havonta 15 grammot szívtam, ami ugye 30000 Ft. Nem kevés egy, a szülei pénzéből élő srácnak.
A fizikumom fejlődésében is gátat vetett, bár amikor sportoltam mellette, nem tudott érvényesülni.
Átlagosan 10-12 óra alvásigény! Egyszerűen elveszi azt az időt az életből.
Az ember azt hiszi, amikor szív, kitárulkozik a világ, mindenre nyitott vagy, mindent jobban élvezel. Elég lassan jössz csak rá, hogy valójában beszűkül. Beszűkül az élettered, a társaságod, a tevékenységeid, az idő, azaz nem igazán koncentrálsz hosszú távra, max. 1-2 napra előre.
Valószínűleg meglehetősen toxicomániás lehetek, ugyanis azóta megnövekedett az alkoholfogyasztásom, érdeklődöm más szerek iránt (mindent, csak zöldet ne alapon). Nyilván valahogy a gaz nyújtotta dolgokat helyettesítik ezek valamennyire. Még keresem önmagam. Vagyis inkább az utat kifelé, mert még nem egészen tudatosult hogy milyen az igazi énem...
Összességében azt tudom montani, hogy a gaz mellett is lehet élni nagyjából ugyanazt az életet mint nélküle. De valami mégis más... És ez a másság ez nem pozitív értelemben más. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | nem visszának, h. visszásnak |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nekem ez a ne egyedül szívj dolog elég visszának tűnik. Olyan, mint az az alkohollal kapcsolatos széles körben menő hiedelem, hogy a szociális ivás egészséges szemben a magányossal, vagyis semmi gond, ha társaságban hülyére vedeled magad vmi huszadrangú kocsmában, de ha otthon egyedül megiszol ebédhez egy pohár vmit, az már elítélendő. Tömegesen is követtek már el öngyilkosságot, a társaság egyáltalán nem garantál jobb mentális állapotot, mint a magány.
Jó, ez elég egyoldalú volt. De szerintem a legtöbben arra gondolnak, hogy a társaság korlátozza a drogfogyasztást, mert hogy nézne ki, meg mit szólnának hozzá. Ez szerintem kilőve, ha van benned elég tartás, hogy ne mások kedvéért viselkedj. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | többet szívok egyedül, mint társaságban, azt hiszem.
fura egy dolog ez...
a negatívumjairól mit tudnék mondani?
1. kívánom gyakran, ha nincs, hozzá kondicionálódtak mindenféle dolgok, ez nem olyan vészes mondjuk, le lehet gyűrni nem olyan vészesen.
2. kb egy hét úgymond masszívabb tépés után már nem érzem annyira a cigi hatását, mint szeretném. ez nem túl nagy probléma, ilyenkor lightolódni kell.
3. rendszeres, napi füvezgetés esetén ha délelőtt szívok egy el egy spanglit, vagy úgy, hogy még sok van hátra a napból, akkor a hatás múltával, újabb cigi elszívása nélkül nagyon meg kell emberelnem magam, hogy normálisan, nem lepunnyadva folytassam tovább a napom.
az a helyzet, hogy szerintem ezek nem túl nagy parák, és mivel tisztában is vagyok velük, elkerülöm létrejöttüket. (az 1. kivételével :)
beszívás után kevésbé vagyok ingerelhető. (nemmintha különben az lennék, de akkor mindenki hülyeségét meg tudom hallgatni, megérteni, és frankón olyanokat mondani, meg egy olyan arcot mutatni neki, amitől megjön az esze) tehát azokat a feszültségeket, amik a világ és az én súrlódásából származnak, azokat ki tudom simítani.
aztán cigi után nem az az állapot van, hogy hanyattdőlve flashelés, épp az ellenkezője. ha eddig egész nap csak döglöttem az ágyon, vagy úgy semmi külnöset nem csináltam, akkor cigi után elkezdek csinálni a géppel valami kreatívat, (nemsokára megmutatom mikre jutottam eddig) mintha valami kényszert éreznék arra hogy ha már be vagyok tépve értelmes dolgokat csináljak, vagy nemtom. a magyar szóbeli érettségim 100%os kellett, hogy legyen, ahhoz, hogy legyen jó sok pontom, (mivel a magyart 4xeztem) és valóban, beszívva tanultam tanulmányaim nagyrészét, és meglett a 100%, amivel egyébként csak úgy voltam, hogy kéne, de kb lehetetlennek tartottam.
persze cigivel sokkal könnyebben át tudom érezni nagyon mélyen a dolgokat, és kinyílnak bennem olyan kapuk mindenfelé, amik megmaradnak józan állapotban is. meg persze a nagynagy gondolatflashek, amiknek ha nem is mindig, de gyakran van tényleg alapjuk, értelmük. és az önkritikára való hajlam megjelenítése, erősödése, ez is marihuána által lett meg bennem, stb...
vmi azt súgja nekem, hogy mindezeket számba véve, nem kéne még így sem rendszeresen tépni, de olyan jó... : ) több szinten is, jó érzés betépve lenni, betépve (meg)csinálni dolgokat, betépve belátni és alakítani ki vagyok, és tovább...
majd ősztől besűrűsödnek a dolgok, soksok teendő lesz, s akkor lehet végrehajtom azt a számomra bravúrt, hogy ez említett pozitívumok megtartásával, a fűvezésre szánt energiát utóbbiak mégMÉG! gyarapítására fordítom.
az aztán valami lenne... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Egyedül szívni néha nem rossz de ha már mindig az gáz.Én sokkal jobban el tudok lazulni és apróbb dolgok is feltűnnek közbe ha nincs rajtamkívül senki.Az egész élmény a tiéd ,haverjaid hülye halui nem kevernek bele inkább nyugis,de ha már társaságba van az ember akkor meg csak a hülyeség döl belőlem ami nem baj mer ált. a többiekből is:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ahogy már más topikokban is elhangzott, szerintem is a dolog lényege az, hogy az ember néha szív-e csupán, vagy fűoholista-e.
Én voltam napi sokat szívó. Két ilyen időszak is volt az életemben. Mindkettőnek megvolt a maga érdekessége. Az elsőnél azt mondhatnám, hogy nem vettem észre, hogy el vagyok varázsolva. Erősen hajlamos voltam feltételezni, abból általánosítani és nem észrevenni, hogy esetleg hibás az alap gondolat. Persze közben jól éreztem magam, de ez elég érdekes volt. Ez volt a helyzet a többiekkel is. Azzal a haverral, amelyikkel folyton együtt lógtunk (meg nem csak), kénytelen voltam megszíkítani a kapcsolatot, mert bevette a fejébe, hogy hülye vagyok és nem tehettem ez ellen semmit. Ma már jóval később és sokkal alacsonyabb átlagos vérthc szint mellett már ő is másképp látja a dolgokat. Nem is haragszok rá ezért. A varázs észrevétlen lepel, amit csak egy hosszabb leállással lehet áttörni. Nekem kb 3-4 hónap kellett az akkori nagyon súlyos állapotból való regenerálódásra, bár igazán azt hiszem, hogy több mint fél év telt el, mire jól helyrerázódtam.
Aztán egy több hónapos külföldi kiküldetés során sikerült megint hasonlóba belefutnom, de talán a korábbi tapasztalatok miatt már nem varázsolódtam el annyira tudattalanul. Ami tuti, hogy a harmadik hónapra eljutottam oda, hogy nem érdekelt semmilyen "uncsi egyéb program", hanem csak hogy hazaérjek meló után az apartmanba, tekerjek, szívjak és nézzem a tévét. Aztán ez megváltozott amikor hazajöttem, mintha késsel vágták volna el. Érdekes, hogy ezután nem volt olyan gáz rendbejönni.
Manapság néha néha szívok. Leginkább ha van rá alkalom. Egy gé három-öt hétig is kitart. Talán épp azért is, mert nem szívok rendszeresen és így jobban be is jön. Van olyan, hogy két hétig nem, aztán egy héten négyszer, aztán megint semmi. Alkalomtól függ. Van ebben persze mindenféle alkalom, társas és társtalan is. Szerintem nincs ezzel baj. Ez most így jónak tűnik. Vagy csak el vagyok megint varázsolva? :-)
CFP |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Rouge,
én éppen a múzeumkertben szívtam egy időben napi rendszerességgel : ) persze sohase egyedül! : )
A biztonságiak nagyon toleránsak ott, talán túlságosan is.
A drogosokat sosem zavarják, csak a rongálókat.
Eddig oké. DE! Egyszer 6-7fős társasággal ültünk egy dupla padnál, 3-an voltunk fiúk.
Odajött 10-12 ZOMBI! és egyből úgy indították az ismerkedést, hogy húzzuk fel a pulcsink ujját, adjuk oda a telefonokat... A lányokat levegőnek nézték, rászálltak 3unkra. A formáknak hatalmas szemeik voltak, hatalmas pupillákkal, üveges tekintettel, mindemellett néhányukból sugárzott az agresszió...
Kb öt-hat percig tartott az egész, amikoris egy jó kis futással megmentettük magunkat... Előre mentünk a bejárathoz, és elmeséltük a biztonságinak hogy mi volt (haveromat majdnem elég durván megütötték), és hogy csinálhatnának valamit, mert még ott vannak hátul a jómadarak, erre a biztonságiőr vállat vont,
és közölte: "intézzétek el egymás között..."
na ez szívderítő volt... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Off:
ennek a topicnak nem inkább a Gyakorlat témakörbe kéne lennie? Itt anyagok vannak, és fű már van... ez egy picit tágabb téma annál!
On:
Én is szívtam egy időbe rendszeresen, naponta, amíg suliba jártam, mert ott volt végig körülöttem, nem is kellett vennem... Egyedül szívni nagyon jó és érdekes, de akkor az ember túlságosan magába fordulhat és a végtelenségbe bonyolíthatja önkritikáját, ami már annyira nem jó |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ne szívj egyedül...Inkább ne szívj naponta. Én lusta ember vagyok. A napi rendszeres füvezés erre rárakott egy lapáttal. Amikor nem akarok tépni, akkor nem tartok otthon és minimum 1 hónapig állok le, ez alatt igazából csak neked lesz nehezebb. Sajnos 1 hónap után 2 hét és megint naponta tépek, de megvagyok vele. Igazából nem ez a baj, az a baj, hogy rövidtávra tervezek mindent és azokba a dolgokba markolok bele, amik karnyujtásnyira vannak. A nagy dolgokhoz viszont sok idő kell, ezt még meg kell tanulnom. Elkezdek valamit és 2 hét után abbahagyom. Azóta már rájöttem, hogy belső motiváció nélkül nem fog sikerülni semmi, nem vagyok én mr. acél akarat, valamint fontos, hogy mindig észreved a fejlődést, ha nem veszed észre akkor úgy könyveled el magadban, hogy nem történt semmi. Ha meg nem történt semmi akkor minek is csináld? És már nem is csinálod...Szerintem jó egyedül tépni, viszont naponta nem. És ez az alattomos a fűben. Persze igazából az én gyengeségem, de a fű mindig rárak egy lapáttal, szóval vigyázni kell vele. Az első lépés, hogy ezeket tudatosítsd magaddal, akkor annyira nem lehet nagy baj. Egy barátom 7 éve tép naponta többször. Memóriájával nincsenek különösebb gondok, inkább a személyisége nagyon szétszórt. Most eljutott arra a szintre, hogy már egyáltalán nem tép be a cigitől, így elhatározta, hogy leszokik róla, méghozzá nagyon sok időre, de lehet örökre. Nekem itt a nyár, én tudom, hogy sokat fogok tépni, a lényeg csak az, hogy ebből fog állni az egész? Tépni, dögleni, kajálni, gépezni, aludni, felkelni, tépni...Aztán 2 hónap mulva majd csak nézek, hogy hoppá vége a nagy hawaiinak, ráadásul olyan mintha nem is lett volna...Elfolyik melletted az élet mondhatni. Ha találsz más elfoglaltságot, célokat, amiket nap mint nap gyakorolsz, akkor amellé simán beférhet este egy spangli, ha éppen annyira hiányzik. Nem a fűvel van a gáz, hanem azzal, amit miatta nem csinálsz meg, mert lusta vagy, fáradt és minden sokkal több energiába kerül. Reggel tépni és úgy lenyomni egy napot, na az ami leterhel. Nem is csinálom. Inkább este, amúgy is éjszakai lény vagyok.
Hosszútávon a fű szerintem nem idéz elő olyan dolgokat, amiken ne lehetne változtatni. A baj csak az, hogy a legtöbb füves nem tervez hosszú távra, mert ott van a megtekert spangli és azt bizony el kell szívni... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Akármilyen mentális betegséget, nem-egészséges életmódot, amihez a marihuána-fogyasztás kapcsolódhat. Elkerülni azt, amitől az próbálja óvni a fogyasztókat, aki azt tanácsolja, hogy ne füvezzenek magukban. |
| | | | |
|
