|
Legfrissebb hozzászólások (2513 - 2522) (Témakör: "A" pszichedelikus zenék)
| | | | | | | | | | sista gracy - dub praises (2007) |
| | | | |
| | | | | | | | | | Harrison Fnord - Dubgirl (2007) |
| | | | |
| | | | | | | | | | Jaj, Teremtőm, ne teremtsél Többet már Olyat, ami két lábon jár Mégse tudja, mit csinál Tudja az jól, de még úgy se Restelli tagadni Jaj, Teremtőm, minek nekünk Itt e Földön maradni?
Mindig marad magnak kettő Slendrián vagy, jó Teremtő Se alapos, se figyelmes Vagy talán csak túl kegyelmes Tény, hogy mindig hagysz pár magot Panorámás kisablakot Azon nézzen jövő felé Aki mégse fulladt belé
Jaj, Teremtőm, fullasszad meg Mindet már Amelyik a jóban dúskál Mégis rosszban spekulál Kinek élte csak uzsora Szodoma, Gomorra Aki miatt összeromlik A világnak humora
Mindig marad magnak kettő Slendrián vagy, jó Teremtő Se alapos, se figyelmes Vagy talán csak túl kegyelmes Tény, hogy mindig hagysz pár magot Panorámás kisablakot Azon nézzen jövő felé Aki mégse fulladt belé
Jaj, Teremtőm, meddig lesz még Az egész? Amíg csak az utolsó nagy Szökőárba el nem vész Valamennyi átutazó Spekuláns turista Ki majd akkor mind az összes Sózott vizet kiissza
Mindig marad magnak kettő Slendrián vagy, jó Teremtő Se alapos, se figyelmes Vagy talán csak túl kegyelmes Tény, hogy mindig hagysz pár magot Panorámás kisablakot Azon nézzen jövő felé Aki mégse fulladt belé
Nem lesz akkor itt a Földön Óceán Egyetlen nagy sózott gödör Fehérlik majd ezután Ott leszünk csak igen nagyon Boldogok Te meg Én Ott, a halott tengereknek Kiszikkadott fenekén
Mindig marad magnak kettő Slendrián vagy, jó Teremtő Se alapos, se figyelmes Vagy talán csak túl kegyelmes Tény, hogy mindig hagysz pár magot Panorámás kisablakot Azon nézzen jövő felé Aki mégse pusztult belé
sziámi - kisablak |
| | | | |
| | | | | | | | | | Szépjóestét!
namármost egy igazán fontos kérdés... a Félelem és reszketésben mi az a zene,ami akor szól amikor lsd-t szipkáznak a férfi piroskockás ingből? |
| | | | |
| | | | | | | | | | Kispál és a Borz - Holdutazás
Írd fel, mi kell a Holdról neked Kinőtted minden kabátodat Hazamentél, mikor táncolni kezdtél A szemceruzáddal húzd ki magad
Ha kijön a nap, te árnyékot látsz De a te űrhajód sem a türelem tolja Teát csináltál a környező fákból S azzal jársz fel a Földről a Holdra
Ha megeszi a lepkét, a káposztalepkét Ez a hajnali négykor induló tigris A járdaszegélyen egyensúlyoz és nem lép le, mert talán figyeled most is Ez itt egy éjjel működő ösztön Hogy felnézel, és mennél fel De majd lehoznak a hegyimentők Hogy nehogy a Holdon ébredj fel |
| | | | |
| | | | | | | | | | pontosabban éppen ez a kiüresedett formanélküliség fogott meg. ilyen az élet is. egy iszonyatos önáltatás. egy borzalmasan félrekomponált, semmitmondó zenébe lehet beleképzelni valamit, és akkor önáltatni, aztán amikor már nem lehet, akkor érezni, hogy mennyire szar a zene, és nem önáltatni, hanem valahogy kicserélni. |
| | | | |
|