|
Legfrissebb hozzászólások (2383 - 2402) (Témakör: Salvia Divinorum)
| | | | | | | | | | Vash Gratula, nagyon jól leírtad az élményt.
Goloka Én egyszer az Om -ra utaztam. Kiskorom óta gyakran énekelem ezt a mantrát, de akkor értettem meg igazán az egészet. Olyan volt mint Herman Hesse írta egyszer: ha képesek lennénk a világegyetem összes létező hangját egyszerre hallani, akkor az az Om lenne... Ráadásul a vizuális dolgokat is nagyon megpörgette a "zene" nálam. Voltak ugyanolyan "érzéseim" csillagokról a távolban, elérhetetlenül, és onnan nézve én is elérhetetlen távolságban voltam anyagi valómban.
Cellux Minden titok kiderül egyszer, még a legnagyobbak is. |
| | | | |
| | | | | | | | | | Vash: ez jó volt.
Meg az a szó is tetszik nagyon, hogy "titokzatos".
Milyen kár, hogy végül teljesen egyedül maradunk ezekkel az élményekkel. Senki se érti (vagy nem tudunk meggyőződni róla, hogy érti), hogy mit éltünk át, csak mi. Hasznuk sincs, nem tudunk velük bizonyítani semmit. És mégis, gyakran az egész életünket meghatározzák.
Egy kurva nagy titok, amit nem tudunk elmondani senkinek.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | Kedves Gén!
Te szoktál zenét hallgatni közben? Ez érdekes dolog lehet, még soha nem próbáltam. Nálam eddig mindig korom sötét, homogén felületű talaj, amin törökülésben ülök, és síri csönd. Gondolkodtam, gyújtsak-e füstölőt, de egyelőre még azt is kizártam. Szóval 100% ingerszegény környezet. Nem tudom, hogy zenével el tudom-e engedni magam, merthogy akkor a zene irányít. Eddig már 8-szor salviáztam, de néha még mindig nagyon nehéz "elkapni a szálat".... Van úgy, hogy nem is sikerül. Sokat kell vele próbálkozni. Zölddel talán egyszerűbb átlépni azt a bizonyos határt, no de az ugye meg nem a tiszta salvia-élmény lesz onnantól kezdve.
Az is lehet, hogy én még nem is léptem át azt a bizonyos határt, amit ti sokan írtatok. Mert nekem nincs vizuál rész, inkább egy nagyon erős meditáció-jellege van az élménynek. Amikor salviázol, nagyon gyorsan leszívod a teljes mennyiséget? Szerinted meg lehet valósítani azt, hogy addig szívsz, hogy már tényleg nem vagy öntudatodnál, és akkor hagyod abba, és akkor jön az élmény....Mert nekem nem volt még ilyen határ...Persze mindig érzem, hogy valami nagyon durva, furcsa érzés vesz körül, de az utóbbi kivételével tudtam, hogy mi zajlik körülöttem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | Kedves Vash! Végre valaki megint tök jó élménybeszámolót írt, és nagyon vágja, hogy a salvia mire való:))) Köszi, nagyon érdekes volt végigolvasni. Nekem egyelőre nem volt ilyen fajta vizualizációs rész, de az utolsó tripem, pár napja nagyon meredek volt (saját készítésű 2x salvia-levél)
Egyszerűen olyan érzésem volt, mintha mérhetetlen sebességgel zuhannék, és ki vagyok tépve a testemből. Kicsit olyan volt, mintha meghaltam volna, mert fogalmam sem volt, hogy van-e lehetőségem onnan visszatérni. Ami furcsa, hogy ez egyáltalán nem zavart -sőt: örültem neki. És egyszerűen megszűntem létezni, legalábbis úgy, mint individuum. Az "éteri szél", ami kitépett, végleg szétfújta mindazt, amit az egóm generált álruhaként maga köré. Olyan érzés, mintha egy mérhetetlen erejű áradat azonnal elsodorna, és belőled nem marad semmi, de ez valahogy rendkívül mélyen örömteli érzés. Az én megszűnik, helyette csak az Én marad. Ez egy sokkal természetközelibb létállapot. Eltűntem az üres térben, és csak a mérhetetlen csend és nyugalom maradt mindenhol. Olyan érzés volt, mintha igazán önmagamra találnék, bár ez sem jó szó, merthogy ebbe mindenki beletartozik, ha érted, mire gondolok. Csillagok vettek körül. És nem voltam biztos benne, hogy én bármilyen élményt most átélek-e... Egyszerűen csak jött valami. De most már tudom, hogy én éltem át... Bár akkor mégis olyan volt, mintha ez egy mindenkinek szóló üzenet lenne. Semmi más nem volt ott, csak az üres, fekete tér, és elérhetetlen távolságban a csillagok... Ez majdnem egyfajta sötét-univerzum hallucináció, nagyon megrázó élmény volt. Talán kicsit jobban el kéne gondolkodnunk azon, hogy mind egy valaminek a részei vagyunk.
Nehezen tudom szavakba foglalni, de nekem a salviával mindig mérhetetlen kollektivitás-érzetem van. Mintha az egész emberi lét úgy összességében érintene meg, és ez rendkívül titokzatossá teszi. Nem próbáltam még más, hallucinogén hatással is rendelkező pszichedelikumokat, de szerintem nem is fogok, mert ez nagyon sokat ad. Elképesztő, hogy milyen távlatok vannak benne.
Peace |
| | | | |
| | | | | | | | | | Sziasztok! Nem volt eddig komolyabb salvia élményem, kb 4-5-ször próbáltam egy barátommal, de csak enyhe, alig érezhető hatásai voltak. Úgy gondoltam kipróbálom egyedül is. Nem vártam tőle sokat, mivel csak néhány szárított levelet szívtam vízipipából. Az első adag elszívása után az állam jobb alsó részében éreztem egy húzóerőt lefelé. Ez néhány perc múlva elmúlt, következett a második adag: újabb két levél. Kb. a felét szívtam el, és jött a meglepetés. Azt hiszem becsuktam a szemeimet. Egy hosszúkás téglalapot láttam magam előtt függőlegesen, kicsit ferdén. A háttér is ugyanolyan mintájú, de más színű volt. Furcsa, szinesztézikus érzés járt át, minden keveredett mindennel, a kezemben maradt az öngyújtó, ez is belekeveredett valahogy az egészbe. Közben teljesen megszűnt a világ, csak ez az érzés maradt. Szó szerint. Aztán a téglalap meghajlott és két dimenziósból három dimenziósba váltott, úgy éreztem hogy teljesen el kell engedem magamat, és rá kell hangolódnom a formák változására. Ez leírhatatlan érzés. Ilyenkor meg vagyok győződve arról, hogy ezért létezek. Olyan, mintha tökéletes egységbe olvadnék az univerzummal. (Ilyet eddig ezen kívűl egyszer tapasztaltam egy nagyon erős hajnalka trip során.) Aztán kezdett visszaszivárogni a tudatomba a "valós" valóság, az hogy én egy ember vagyok a valóság ezen szintjén. Szabadon utazgattam a valóságok között, és amikor eszembe jutott a jelen valóság, nem tudtam eldönteni hogy visszamenjek-e, vagy maradjak és tovább utazgassak. A hajnalkás tripen az utóbbit választottam. Ez jónéhány órányi életreszóló élményt jelentett. Akkor volt valaki mellettem, ez biztonságot adott. Bár nem hiszem hogy ebbe akkor belegondoltam. De most valamiért megijedtem, és tudatosan visszajöttem ebbe a valóságba. Amikor felálltam, és kinyitottam a szememet, még egy ideig bennem maradtak ezek a gondolatok. Ez a valóság olyan szinten kitörlődött a fejemből, hogy néztem egy pár percig, hogy hol vagyok. Olyan érzés volt mintha nem lennék elég bátor ahhoz, hogy elhagyjam ezt a valóságot. De én inkább maradtam. Az az érdekes, hogy bármelyik valóságban vagyok csak arról vehetek tudomást. És ebben a valóságban nem tudom leírni, hogy mi van a másikban. Mert egy másik valóságban olyan dolgok vannak amiket itt egyáltalán nem ismerünk, és ha pont most jöttem vissza onnan, még akkor sem tudom elmondani. Csak annyit tudok, hogy volt valami. Ez az egész salvia-s élmény nem tarthatott tovább néhány percnél. Utána még gondolkoztam egy ideig, és rájöttem egy-két dologra.
Köszönöm, hogy meghallgattatok. :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | Egy itteni korábbi hozzászólást kommentálva: nekem a ~10x szalviakivonat cigarettába tekerve is müködött. 100 mg-ból kb. egy fél/harmad vékony cigarettányi lett, gyorsan elszívva (kb. 1 percen belül) tudta hozni ugyanazt a hatást, mint az ugyanakkora mennyiség pipából (=átkerültem a jövöbe, a tér jobb fele begyürödött, az emberek rajzfilmfigurákká váltak és a zene generálta a vizuálokat, stb.). Azt hiszem, pont akkor nem volt vihargyújtó sem, bár babonából - meg felvágásból ;) - most már mindig azt használok. |
| | | | |
| | | | | | | | | | Nekem akkor volt hasonló élményem, mikor elnyaltunk egy bélyeget, de nem akarta adni (csak nagyon gyengén), és elkezdtünk salviázni. Ugyan ez volt. Sokkal finomabb átjárás, és lényegesen hosszabb hatás, ami kontrollálhatóbb is, de ha direkt ráfigyelsz, akkor átérezhetőbb, és megélhetőbb. Nem csak jön a forgószél, felkap, teker, aztán kidob. A tér is jobban tágult, mikor a ~50cm-re lévő ismerőshöz beszéltem, mintha egy hatalmas réten lennénk, és kilóméterekkel odébb feküdne. És ja, le se izzadtam, vagy zsibbadtam, tudtam koordináltan mozogni, beszélni, stb, de ha becsuktam a szemem, és befelé figyeltem nagyon messzire el tudott vinni, mégis jobban megértettem amit látok/érzek, mint magában fogyasztva.
Együtt szívtad a kettőt, vagy előbb betéptél fűből, aztán rá a salvia? |
| | | | |
| | | | | | | | | | Érdekes, amit írtál! A DMT-vel is pont ugyan ezt csinálja a Z. Barátságosabb, hosszabb élmény kevesebb dózistól, csukott szemmel hyperspace, nyitott szemmel (többé-kevésbé) hagyományos valóság. :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | Kedves társaság!:)
Van már valakinek tapasztalata a salvia divinorum+cannabis keverékről? Egészen elképesztő, tegnap próbáltam ki. Igazából úgy érzem, sokkal barátságosabbá teszi az élményt. A salvia azonnal kiránt a testedből, de a zöld egyfajta folyamatos lehetőséget ad az "átjárásra", hogy itt is legyél meg "ott" is... Meghagyja az esélyt, hogy visszatérj bármelyik pillanatban. Ugyanakkor a salvia által okozott testérzékelés-megváltozás a fű hatására sokkal tovább tart. A salvinorin-A normális esetben úgy 10 perc alatt lebomlik a szervezetedben, talán ezt gátolják valahogy a zöldben lévő anyagok... Szóval vagy fél órán keresztül nem igazán éreztem, hogy a testemben lennék. Pedig ezúttal mozogtam is. Nagyon érdekes élmény, és nem olyan ijesztő, mintha önmagában próbálod ki. Úgy azért meg kell hagyni: nagyon vehemens, nincs időd kapcsolni, hogy most hova is kerültél, és nem érted az egészet... Ez nálam natúr levélre vonatkozik:) Valakinek félelmetes, persze nekem tetszett:)))
Ha másnak is voltak hasonló élményei, kíváncsian olvasnánk:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | Hát nem tudom, próbáld ki, de én nem pazarolnám rágásra. Próbáltam nyelv alá tolni a kivonattal csöpögtett levélaprólékot, és tök hatástalan volt. Amivel még érdemes lehetne próbálkozni, hogy nem erős kivonatba nagy slukk és kidőlés, hanem sorba rászívogatni kis adagokat, míg elkezded érezni, és utána is csak rápótolgatni. De szerintem ez se nyerő, nekem pl. 1g 20x elpusztítása után legközelebb 40x-ből ugyanannyi se adta azt, mint a 20x elsőre (1 nyugis hét után).
Nem is tudom, ha most 3.-jára is bevásárolnék belőle, szerintem kristállyal próbálkoznék orrba. Az talán tovább is tart, és jobban hasonlít a rágásra mint a füstölésre. Namajd egyszer... |
| | | | |
| | | | | | | | | | Nekem olyan is szokott lenni, hogy fölöttem vannak térben és egy ideig húznak maguk után egy szintben, de aztán elfogy a lendület és lejjebb csúszok aztán lentről szemlélem a bonyolult tértekergéseket. Az elején mindig beleolvadok a térbe és együtt tekeredem én is már amennyire ezt a józan, kontrolláló tudatom engedi.
Velem többször volt olyan, hogy úgy éreztem nem igazán törődnek velem ezek a lények, egyszer olyan is volt, hogy azt láttam nem is tud velem mit kezdeni az illető (egy indián férfi) és elment. Bár ez mindig párhuzamosan történik a hatás csökkenésével, így felmerül az a kérdés is, hogy mennyire lehet felhasználni szívva ezt a növényt. Lehet azért rágják eredetileg, mert úgy hosszabb a hatás? Mivan ha ez csak egy ilyen nyugati ember gyors-instant-salvia élmény kavalkádja?
Mi van, ha én csak odapofátlankodom, hogy bepillantsak valahova, amiből szinte semmit se értek? Jó lenne megtudni pontosan hogyan használták fel ezt a mazatek indiánok... |
| | | | |
| | | | | | | | | | Ez nagyon érdekes. A pozitív vagy semleges lények nekem is mindig oldalt jelentek meg, a negatívak pedig szemből. Én amorf, barna lényekkel találkoztam. Érdekes módon a sima levél sokkal többet ad, mint a kivonat. A kivonat intenzívebb ugyan, de nem tudok odafigyelni arra, mi is történik. Egyszerűen magával sodor és elvesztem a fonalat. De a sima levéllel pont optimális a hatás. Legutóbb az ágyamon ülve éreztem, hogy a térdemen és a könyökömön szemek nyílnak ki. Ez meglepett.... |
| | | | |
| | | | | | | | | | janos666:
Ami számomra nagyon érdekes volt azaz, hogy a salvia most odavitt, ahova a gomba. Pontosan ugyanazok a lények jelentek meg, hozzám beszéltek, de inkább utasítottak. Aminek én a legjobban örülök, azaz hogy rengeteg olyan dolog jutott eszembe, amit az egom totál elrejtett. És most jön a világosság. :-) (Azóta is...)
Szerintem ilyenkor egyetlen dolgunk van: tanulni és tapasztalni (ugye a csontig rágott szavak). Szerintem nem tudod hagyni a valóságot... Mi is az?
|
| | | | |
| | | | | | | | | | Illetve ezek a szelíd lények, akik egyvonalban álnak mellettem. Az agresszívek azok szemből jönnek. A hús és lélekdaráló örvény is egyenesen előttem jelent meg. De az a térképről előrajzolódó arc, aki bántani nem akart ugyan, mégis "gonosz" volt, az is szembenézett velem. A jó, vagy semleges lények esnek csak egyvonalba. Talán direkt azért helyezkednek így, nehogy fenyegetőnek tűnjenek. |
| | | | |
| | | | | | | | | | Orion. Érdekes iromány.
Én máig gondolkozom azon, hogy vajon mikor hetekkel ezelőtt 6-7 alkalommal salviáztam, miért volt sokszor olyan érzésem a körülöttem megjelent lényekkel, mintha régóta ismernénk egymást, és nem is annyira a "feletteseim", de mégis felelek nekik valamivel. Nem utasítgattak, de én többször úgy éreztem, mikor kinyitottam a szemem, vagy más miatt a hétköznapi valósághoz közelebb jártam, hogy azt kell tudatnom velük, hogy: "Oké, mindjár megyek vissza, és csináljuk tovább a dolgunkat". Mintha valami közös kötelességünk lenne, amit együtt végzünk, és ők sem tudnak addig munkálkodni, míg én a valósággal foglalkozom.
Nekem nincs olyan szerencsém, hogy szemből támadnak, mindíg velem egyvonalban, oldalt állnak, nem is látom őket igazán, csak érzem, hogy ottvannak és tudom hogy néznek ki. Legtöbbször tőlem jobbra nő, balra egy férfi nemű lény "lebeg". Ők egyenrangúak, én picit alattuk álluk, hisz csak ember vagyok. Félig érzésekkel, félig nem szavakba önött gondolatokkal kommunikálok velük.
Szóval arra keresem a választ, vajon mi dolgunk lehet nekünk olyankor, mert tulajdonképp nem csinálunk utána semmit. Lehet még egyszer sem sikerült rendesen belemélyedni, és elkezdeni végre azt a valamit? Vagy félreértem, és csak azt akarják, hogy hagyjam a valóságot? |
| | | | |
| | | | | | | | | | Miért is? Mert itt önmagaddal ülsz szembe. Minden ami jön, amit kapsz, az te magad vagy, sokaknak ezt nehéz elviselni. Ez nem bulizós-haluzós valami. Én fél éve hozzá sem szagoltam szilvihez, (nincs már rá szükségem?) de nagyon tisztelem, és köszönöm amit adott. |
| | | | |
| | | | | | | | | | Hát igen. Mi az első alkalommal egy sámándobolást tartottunk előtte, kint a végtelen éjben az erdőben. Majd felkészültünk hogy mindent itt hagyunk, mintha a halállal randiznánk egyet. Nekem így könnyebb volt, mások így is megzuhantak. Sohasem lesz felkapott dolog ez a salvia azt hiszem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | Kedves "salvinauták"!:)
Nagyon szubjektív az én nézőpontom, mint ahogy mindenkié. De... Ismét rácáfolnék a salviával kapcsolatosan keringő elképesztően félelmetes, rémtörténetekbe illő badtrippelésekre, amikről oly sokat lehet hallani. Kezdem úgy érezni, hogy ez a növény egyszerűen a leggyönyörűbb önfreflexiós eszköz, amivel ember élete során találkozhat. Nem drog, nem addiktív pszichedelikum, hanem egy fantasztikus kémiai kulcs önmagunk megismeréséhez. Ezt legutóbbi tripem miatt is már csak így gondolom.
Úgy érzem, ha a salvia-tripet megelőzően napokig próbálunk lelkileg "hangolódni" és esetleg még egy meditáció is belefér előtte, akkor nem igazán futhat bele az ember badtripnek nevezett dolgokba.
Semmihez sem fogható érzés hullámzó ócennak lenni, amint belemerülsz, és gyengéden körülöleled saját magad:)
Remélem, legalább egy valakinek hasznos, amiket leírok:) Set-setting!!! Nagyon fontos!!!
Peace |
| | | | |
| | | | | | | | | | cup of tea: Kösz az infót! Mielőtt belefogok azért alaposan átolvasom a termesztésre vonatkozó tudnivalókat. |
| | | | |
| | | | | | | | | | cup of tea: az biztos is.
Bár nekem már 2 hónapos volt a nyáron, átszoktattam az alacsony páratartalomra is, szépen nőtt... minden fasza, erre apám kinnhagyta 2 napig szinte folyamatos esőben amíg fesztiválon voltam :( szétrohadt ahogy illik. Pedig úgy volt hogy együtt próbáljuk majd, szóval puszta gondatlanságból elkövetett zsályaölés volt. Na mindegy, nekem nincs türelmem ehhez még1x, tény hogy mindennapos odafigyelést igényel...
|
| | | | |
|