 |
Legfrissebb hozzászólások (2373 - 2382)
(Témakör: a fűről hosszú távon)
 | |  | | | | |  | |  | | | Ha ez a tv gyerekeketfigyelte volna ennyi éven keresztül akkor is ezt tapasztalta volna:
"TVvusers today are playing russian roulette with their mental health".
|
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Tetszik a Guardian-cikk, bár szerintem jobban kihangsúlyozhatta volna a legalizálás és a veszélyek kapcsolatát.
Jó sok sztorit összeszedett, az biztos. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Gén, én a dohányról gyakran le akarok szokni, de furcsának és értelmetlennek tartanám azt mondani, hogy amikor mégis rágyújtok, akkor nem akarok rágyújtani, de a függőség irányít. Hanem az történik, hogy megváltozik az akaratom: rá akarok gyújtani. Továbbra is ugyanúgy én irányítok, csak éppen rá akarok gyújtani.
Másik oldalról meg úgy is fogalmazhatunk, hogy ha le akarok szokni és tényleg leszokok, ennek semmi köze a szabad akarathoz vagy akármihez, mert nem különböztethető meg a szabad akarat a feltartóztathatatlanságból eredő változástól. A szándék hatalma nemcsak filozófiai értelemben illúzió. Semmilyen értelemben nem tekinthető a szándékos cselekvés okának, ellentétben a kutyának adott utasítás esetével.
De én nem is azt kérdeztem, hogy hogyan lenne a leszokás akármi igazolásának tekinthető.
Hanem azt nem értem, hogy a szabadságom miért igényelné az ilyen igazolást. Ha valóban szabadságom van leülésre késztetni a kutyát, akkor ez a szabadság csak akkor valódi szabadság, ha azt is megtehetem, hogy nem utasítgatom a kutyát semmire, hanem békénhagyom. Ha valóban szabad vagyok abban a döntésemben, hogy füvezek vagy sem, akkor arra is megvan a szabadságom, hogy folyton füvezzek. Ha a szabadság megköveteli a saját igazolását, akkor ezzel önkorlátozóvá válik, és máris nem valódi szabadság.
A szabad akarat a nem változtatás szabadságát is jelenti.
Ha én egy kitartóan krónikus füves lennék, amiről itt ugye szó van, és úgy érezném, hogy ki kéne próbálnom pár hónapig nélküle, _mert_ ezt megköveteli a szabadságom, akkor nem érezném magamat szabadnak. Viszont ha úgy lennék a dohánnyal, mint a marihuánával, hogy eszembe sem jutna, hogy "én irányítok-e", és nem akarnék leszokni, satöbbi, akkor szabadnak érezném magamat a dohánnyal kapcsolatban is.
Te azt mondod, hogy a függőség csak annak para, aki nem hajlandó letesztelni a függőségét. Én viszont azt mondom, hogy éppenhogy annak para a függőség, aki szükségét érzi az ilyen tesztelgetésnek. Ez olyan, mintha azt mondanád, hogy csak annak para, hogy bezárta-e az ajtót, aki nem hajlandó visszafordulni a második buszmegállótól leellenőrizni, hogy tényleg bezárta-e.
Ha valaki elhatározza, hogy két hónapig nem füvezik, de nem "sikerül" neki, akkor ettől elmúlik a függőség-parája szerinted? Ha elhatározza, és "sikerül" nem füveznie, miközben azt figyeli, hogy hogyan tűnnek elő a füvezhetnék csírái a szándékoltsági mátrixának a sarkaiban, és önmagától elidegenítve, objektivizálva tekintve rájuk elgondolkodik az élet nagy kérdésein, attól szerinted csökkenni fog a függőséges parája?
Én nem hiszek a függőségben, és ennek gyakorlati okai vannak. Az az oka, hogy bizonyos helyzetekben kifejezetten kontraproduktív, beteges következményekkel járhat erre a metaforára támaszkodni. Mint például ebben az esetben, amiről itt szó volt. A függőség ilyen értelmezése, amiben potenciálisan szembe kerül egymással valamiféle szabad akarat és valamiféle "megváltoztathatatlanság", ez szerintem csakis egyetlen egy dologra jó: arra, hogy a függőséget tárggyá, sőt, alannyá tegyük, és hadászati jellegű pszichés módszerekkel lépjünk fel "ellene", annak reményében, hogy ezzel át tudjuk változtatni a függőt nem-függővé. Ez egy nagyon hasznos funkciója, sokan váltak egy megelégedettebb emberré ezzel a módszerrel.
De a függőség valójában nem egy kutya, nem egy tányér és nem is zongora, nem valami rajtam kívül álló dolog, aminek vagy ura vagyok, vagy nem vagyok ura. Hanem az én személyem szerves része. Mondom: nem azért mondom ezt, mert ízlésesebb mémnek tartom, hanem gyakorlati okokból, mint gyakorló keménydrogfüggő és marihuána-rajongó. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A nő a fűfogyasztás és a kamaszkori problémák együttes jelenlétéből arra következtet, hogy a gondokat a kannabisz okozza, miközben elmulaszt megvizsgálni egy halom egyéb tényezőt, ami jelen lehet a kölyköknél. Persze valaki 14 évesen szétszív6ja a kifejletlen agyacskáját, éppúgy, ahogyan szétihatja, stb. Inkább egyetértek a tyúktojásos fickóval, ez az, amit tinédzsernek hívnak. És persze hogy különböző emberekre különbözően hat.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Azért, mert a szabad akarat a változtatás szabadságát is jelenti.
Ha nincs változás, akkor nem bizonyítható a szabad akarat, mert nem különböztethetö meg a megváltoztathatatlanságból eredö változatlanságtól.
Klasszik példa 1:
Azt mondom az ülö kutyának, hogy: "Ülj!", és ha ülve marad, azt bizonyítéknak veszem arra, hogy a parancsomat teljesíti.
Klasszik példa 2:
Azért nem emelem fel a tányért fél kézzel, mert nem akarom.
Azért nem emelem fel a zongorát fél kézzel, mert nem akarom.
A függöséges para csak annak para, aki nem hajlandó letesztelni a függöségét és ezzel bizonytalanságban tartja saját magát.
A változtatás-teszttel egyértelmüen kiderül a függöség vagy a nem-függöség, és elmúlik az akut bizonytalanság-para. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én évente többször is előfordul, hogy 1-2 hónapig nem füvezek. Még soha nem okozott problémát.
Egyébként abból, hogy szabad akaratom van, és én döntök, nem értem, hogyan következik, hogy abba kéne hagyni a füvezést 1-2 hónapra. Ha én döntök, az szép dolog, de miért ne dönthetnék úgy, hogy eszem ágában sincs nem füvezni? Énnekem valahogy nincsen ilyen függőséges parám. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Bár nem szívok sokat (kéthetente, havonta), de nem jelent különösebb gondot a fű mellőzése. A legutóbb fél évre hagytam abba és csak a "szüreti mulatságok" miatt kezdtem el megint. Akkor kb. 10-15 dzsó ment el, de most egy hónapja megint semmi. Ha nem szívok is folyton ezen jár az eszem meg ha szívok is:) Ki érti ezt? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Látom behallt egy kicsit ez a topic, de sebaj. Amit viszont ajánlok a rendszeres riccizőknek, hogy vegyék a fáradságot és probálják ki 1-2 hónapot nélküle. MIért? Mert ember (szabad akarattal rendelkezel) és te tudsz dönteni a dolgok felett. Nem egy dolog határozza meg a napjaimat...én irányitsam, ne engem irányitsanak. Amikor az ember ilyennel probálkozik, akkor jön rá igazán, hogy mennyire is alakul ki a lelki függőség. Kiváncsian várom a válaszokat... |
| | | | |
|
