 |
Legfrissebb hozzászólások (2353 - 2362)
(Témakör: Salvia Divinorum)
 | |  | | | | |  | |  | | | Az általános relativitáselméletből ismert nem-euklideszi téridő-szerkezet többé számomra már nem absztrakció. Ott volt a szemem előtt. Láttam:)))
Ez jobb, mint bármelyik fizikaóra.
A tanítás nem szavakba önthető. Minden mindenben benne van. A világegyetem teljes információ-mennyiségét magában hordozza bármely kis szelete a valóságnak. Egy atomban is benne van az egész. Bennünk is megvan az egész. Mindenben. Minden mi vagyunk:)
Minden ÉN. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Hogy mi volt ez, arra még ma sem jöttem rá...
Nem-euklideszi párhuzamosan egymásba fonódó fraktál-mikrouniverzumok végtelenül békés szuperpozíciója. A tudatom: az állandó pont, mely csendesen lebeg az örökkévalóság állapotában. Ez nem más, mint az üresség. Lelkünk természetes állapota.
Végtelen békét éreztem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | goloka az egyik topikban pont erről írtam...
nálam ez meg volt csak nem Salviával ;)
mármint hogy kicsinyítettem és nagyítottam... csak nálam a tér mellett az idő is vagy akármi az, na ezt végképp nem tudom elmondani :D
ezt át kell élni ;) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Sziasztok! Legújabb salvia-élményem egy jellegzetes érzését próbálom meg elmesélni nektek. Kíváncsi vagyok, más átélt-e hasonlót. Szóval megint meditáció, zene + sima levél, bongból...
A térérzet szokás szerint megváltozott, testenkívüliség-érzés ugyanúgy megvolt, de most azt vettem észre, hogy paradox módon a tér végtelen sokáig nagyítva, azaz egyre kisebb részeket tekintve csak tágul. Ez így elég furán hangzik, de kb olyan, mintha a tőlem egy méterre lévő hangszóró valójában több ezer kilométer távolságban lenne, és elveszek az üres térben, mert szinte nincs benne semmi. Aztán a zene ritmusára egy örvényszerű alagút jelent meg köztem és a hangszóró között, amiben fraktálszerű minták rajzolódtak ki, és egyre közeledtem hozzájuk, mintha valami mikroszkópba néznék, csak nagyítottam, egyre inkább, és még részletesebb lett az egész. Nagyon durva. Mintha az egymásba ágyazódó valóságok kibontakozó sokasága tárult volna a szemem elé. Elképesztő volt. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | nah csináltam tinktúrát, orosz módra :D
buliból maradt 3 deci vodka, abba bele a salvia, meg menta, méz és cukor :D h ne legyen undorító íze :D kíváncsi leszek mi sül ki belőle... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | nekem a kaktuszomat Maria Sabinának hívják. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az én növényem mindig azt hallgatta mit én: dark ambientet, black metált, grind coret, goát, rapet, countryt, pszichedelikus rockot, trancet, indiai szitárzenét, buddhista mantrákat, modern talkingot, és néha egy kis bartók rádiót ... Adta is rendesen.
Hehehehe |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A kivonat beszippant, míg a levél szépen felvisz, majd visszahoz. Szerintem. Bár, ki milyet akar...
IceCreamMan: Szerintem nagy esély van rá, hogy az indiánok közt fogsz ébredni:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Részemről egyértelműen sima levél. Sokkal kerekebb egész az élmény. A kivonat engem kitép a hétköznapi valóságból úgy 5 percre és kész. A sima levél sokkal harmonikusabb szerintem. Ráadásul ez nem megy az intenzitás rovására. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Sziasztok!
A kivonat kontra natúr levél témában érdekelnének a tapasztalataitok. Nektek miben tér el? Én úgy vettem észre, hogy a kivonat sokkal plasztikusabb élmény, nem annyira átható, és kicsit kellemetlenebb is. Összességében nem olyan jó érzés, mint a sima levél elszívása. Nektek melyik jön be jobban? |
| | | | |
|
