 |
Legfrissebb hozzászólások (233 - 242)
(Témakör: Buddha, Jézus, Mohamed és barátaik)
 | |  | | | | |  | |  | | | Hogy érted, hogy a tér és az idő valamilyen szinten a tudatból fakad? A megélésük, vagy maga a tér-idő kontinuum?
Hiszel a reinkarnációban? És ha igen, ez mi módon zajlik le?
Nem vagyok képes hinni abban, hogy bizonyos tettekkel kiérdemelhető egy magasabb rendű létezés elnyerése egy következő életben. Mi az a bíráló erő a természetben, ami eldönti, hogy neked most szarabb, vagy jobb lesz e a következő életed? És a nem-buddhista világban mi utal ennek a dolognak a létezésére? És hogyan kezdődik ez az egész, először egy földigiliszta vagy, aztán később emberré nemesedsz?
Gondolom a buddhizmus ágaiban ezt is eltérően kezelik, saját véleményedre lennék kiváncsi. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | 1. tegyük fel hogy szemüveges vagy, és épp elolvasnál valamit, de nem találod a szemüvegedet. ha most feladod, és nem kezded el keresni, plussz a könyvet is leteszed és nem foglalkozol vele, akkor nem derül ki sohasem, hogy ki a gyilkos. de úgy döntesz, hogy elkezded keresni, az egész házat átkutatod, mert nagyon kell, de nincsen sehol, míg végül rájössz hogy akkor lehet hogy a fejeden van? és tényleg...
"Megfoghatót nem találok, de ködöt igen. Azaz a látóköröm lecsökken. Vagy én vagyok túlon túl földhöz ragadt?"
2. erre a gyakorlat az szokott lenni, hogy a gyakorló felteszi magának ezeket a kérdéseket: mi a (pl.) harag? honnan jön és hova megy? milyen a színe, a szaga, az alakja? a test melyik részében van? ha épp nincs akkor hol van? ha épp fennáll akkor mit történik, milyen gondolatok társulnak hozzá?
aztán ha valaki sokat foglalkozik ezekkel, akkor egyrészt már megvan az, hogy ahelyett hogy idegeskedne a negatív állapotain, inkább érdeklődve, egyre inkább kiváncsian fordul feléjük. ez már jó. aztán, még arra gondoltam, hogy a tudatot, valahogy zsigerileg úgy képzeljük el, olyan metaforákkal jelenítjük meg, mintha egy tér lenne, ami tartalmaz "dolgokat", érzelmeket mint a harag (ez is pl egy szó, harag, de közben meg, amire "rá akarok mutatni" vele, az egy rendkívül összetett, és sok rétegű "valami", és mindig más és más stb).
de a tér, és az idő tehát bizonyos értelemben maga is a tudatból jön. így hát, ha máshogy kezdem el felfogni a dolgokat, mások is lesznek. (persze, valószínűleg sok év, míg a teknika, vagy az elmélet tényleges részévé érik valakinek, de a vízcseppek, cseppenként is, egy idő után megtöltik a lavórt).
ecceri eszemmel valahogy így tudtam körbeírni... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ahogy olvastam a kezdeti hozzászólásokat, nekem is kb ugyanaz fogalmazodótt meg, mint ynulnak. Erre a részre gondolok:
"bizonyos értelemben nem megvalósítható, mert a megvalósítás szándéka, már maga egy téves képzetből fakad, ami egy különálló én képzete, mégis a paradoxona, hogy természetessen törekvés nélkül meg szintén felismerhetetlen."
Mondjuk akkor most ezt, hogy is lehet feloldani? Mert ez nem esett le.
Meg igazából ez sem:
"azthiszem erre a felhő hasonlatot is szokták hozni példának, távolról úgy tűnhet, mintha valami szilárd dololg lenne ott, ám ha figylem akkor időben is mindenféle különböző formát vesz fel, s ha belehatolnék a közepébe, akkor nem találnék ott semmi megfoghatót."
Megfoghatót nem találok, de ködöt igen. Azaz a látóköröm lecsökken. Vagy én vagyok túlon túl földhöz ragadt?
Ha valakinek van türelme hozzám, magyarázza el legyen szíves.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Úgy tudom, hogy a buddhizmus különböző ágaiban mást és mást jelent a megvilágosodás."
igen, ismert egy bizonyos hierarchia a különböző iskolák között, a csan/zen iskola áll a "tetőponton", hogy pontossan mi alapján osztályozzák azt nem tudom. de nem a jelentése más, hanem talán a "mélysége", illetve ennek a közvetlenebb interpretálása.
"Szóval ez a megvilágosodás a végső cél? Ez ugyanaz mint az Üresség, vagy hogy kell ezt érteni? Egyáltalán mi az a megvilágosodás, és elérheti e mindenki?"
ja, a megvilágosodás az út és a cél is. cél a kezdetben, út a közepén, és a kezdet a végén. az üresség pl. megközelíthető úgy mint a szokványos értelemben működőképes, relatív szinten funkcióval bíró jelenségek elválaszthatatlansága, így független önálló létének a hiánya. bizonyos értelemben nem megvalósítható, mert a megvalósítás szándéka, már maga egy téves képzetből fakad, ami egy különálló én képzete, mégis a paradoxona, hogy természetessen törekvés nélkül meg szintén felismerhetetlen.
a tapasztalás maga (amiben nincs tapasztaló, és tapasztalt) egy nem verbális kaland, de mégsem mondható hogy felismeréséhez nem használhatók a fogalmak, vagy hogy ahhoz el kéne folytani azokat.
"Ja egy érdekesség: agykutatók a homloklebeny tájékát bizgerálták gyenge elektromossággal, pulzáló dózisokban, amivel a kísérleti személyekben vallásos élményeket, hallucinációkat idéztek elő. A személy egyéni előélete határozta meg, hogy ez egy ilyen megvilágosodás élmény volt e, vagy krisztus szállt le hozzá angyalokkal, meg ilyenek. Discovery-n volt, a Most Evil c. sorozatban, tököm se tudja mennyi ebből az igazság."
no igen, ez az, hogy nem egy élmény, ami volt egyszer, aztán elmúlik, hanem egy folytonos rádöbbenés a valóság természetére, amiből nem lehet kiesni. az érzékek együttállásával, teljes testtel/szellemmel belenőni a jelen pillanatba, és ott maradni. megtapasztalni végülis, relatíve könnyű, mivel egyikünk sem áll olyan messze ettől, vagyis ez a "történés" a hétköznapi tudattól, ám megint más folyton ekként cselekedni.
ahogy itt beszélek, eszembe jutott erről, hogy tibetben a buddhista tanítói fokozathoz nemritka hogy húsz-harminc éves napi képzés után érkeznek el az emberkék, vagy hogy japánban a egy egy koannal szintén 10-20 éveket dolgoznak...
ui: a hétköznapok topicban felmerült:
a nyugati pszichoterápiás gyakorlatban elterjedt pl. különböző meditációk gyakorlása, mivel tény hogy az ember hittel, és megfelelő pszichikai energia bevonásával képes gyógyítani magát, bodogabbá, nyugodtabbá tenni, összeszedetten gondolkodni tanulni, a tudatosság növekedésével megismerni, felismerni dolgokat, illetve lehetnek még mindenféle nagyon extrém élmények. ám ha a buddhizmust vesszük akkor a meditáció ebben a kontextusban (bár ezek is benne vannak) sokkal mélységesebb és sokkal egyszerűbb is. hisz a cél a "végső megszabadulás". amihez a test/beszéd szintjén megfelelő (helyzethez illő) erkölcsös cselekedetekkel, ám tudati szinten úgy juthatok közelebb ha nem csinálok semmit, hisz ha valójában meg akarom ismerni azt ami ebben a tudatban megjelenik, akkor elég csak figyelni, megoldási szándék, vagy verbalizálás nélkül.
azthiszem erre a felhő hasonlatot is szokták hozni példának, távolról úgy tűnhet, mintha valami szilárd dololg lenne ott, ám ha figylem akkor időben is mindenféle különböző formát vesz fel, s ha belehatolnék a közepébe, akkor nem találnék ott semmi megfoghatót. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Úgy tudom, hogy a buddhizmus különböző ágaiban mást és mást jelent a megvilágosodás. Elég kevéssé ismerem a témát, sőt nagyjából csak szánalmas múltbeli tapasztalataim vannak a mantrával tudatmódosításos meditáció terén.
Lama Ole 2-3 évvel ezelőtti sportcsarnoki előadása kifejezetten taszított, azt szűrtem le belőle, hogy neki a meditáció, meg a buddhizmus egy jelentős része is pusztán drog, egy ilyen ifjúkori életfejezetének a tovább élése.
Szóval ez a megvilágosodás a végső cél? Ez ugyanaz mint az Üresség, vagy hogy kell ezt érteni? Egyáltalán mi az a megvilágosodás, és elérheti e mindenki?
Ja egy érdekesség: agykutatók a homloklebeny tájékát bizgerálták gyenge elektromossággal, pulzáló dózisokban, amivel a kísérleti személyekben vallásos élményeket, hallucinációkat idéztek elő. A személy egyéni előélete határozta meg, hogy ez egy ilyen megvilágosodás élmény volt e, vagy krisztus szállt le hozzá angyalokkal, meg ilyenek. Discovery-n volt, a Most Evil c. sorozatban, tököm se tudja mennyi ebből az igazság. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | 1. buddha, egyszerűen csak az mondta, hogy az emberek kimozdultak valahonnan, emiatt nincsenek egész-ségben és hogy ettől van megszabadulás. sokan akartak tőle mindenfélét megtudni, mert elég jártas volt a különböző tudatállapotok közti utazásban, ő nem válaszolt, csak azokra amik szerinte meggyógyítják az embereket a torz látásmódból. szerinte ha a valóságot megfelően látjuk, akkor egyensúly van a két véglet, az objektív (lét) és a szubjektív (nemlét) pólusok között. ha ez van akkor van spontán együttérzés hisz felismerjük az elválaszthatatlanságot másoktól, a természettől ám mégis van egy nagyobb szabadság, vannak eszközök, amikkel minden helyzetben megfelelően, bölcsen, másoknak és magunknak is konstruktívan tudunk reagálni. ehhez foglalkozni kell a tudattal, mert a szenvek amik a torzulást okozzák a tudatban jelennek meg, emiatt nem ismeri fel az ember a valóságot (pl. a vágy egy dolognak kiemelheti a pozitív aspektusait, a negatívat meg csökkenti vagy teljesen figyelmen kívül hadja, a tudatlanság amikor épp nem tudom hogy egy adott helyzetben mi-mit okoz stb.).
2. felőlem lehet ilyen érzésed, de azért szólok hogy a buddhizmus sem egy kizárólagosan monolitikus entitás, csak általánosítások tehetők bizonyos jellegzetességek alapján.
3. a kérdés második része nekem nem világos...
az első része, meg talán az hogy a pszichedelikus utazások során amikor a külvilág metamorfózisa bekövetkezik, ráláthatok egy csomó olyan dologra, amikre máshogy nem. előhozhatnak emóciókat, amikről nem is tudtam, illetve lehetőségeket, amikkel összeszedhetem magam annyira, egy olyan "energia" szintre, ahol elengedhetem magam, vagy mélyére nézhetek dolgoknak stb.
ráláthatok a természet és a tudat egységére, bizonyosságot szerehetek erről, így a felelősségemről is igazolást kapok. a szépségek felismerése éltető, és a mindennapokban is nyugalmat hoz és erőt ad.
számomra ez a pszichedelizálás és nem válik el a buddhizmustól.
főleg úgy hogy a tudat és bizonyos szubsztanciák összekapcsolódása során is rájövök hogy én nem egy különálló, maradandó entitás vagyok, így a zsigeri ragaszkodás is oldódhat ehhez a képzethez.
4. csak remélem hogy megfelelően tolmácsolom, a buddhista világképet, de ez esetleges, a részleges tudásom folytán nem biztos (sőt) hogy teljes képet adok. így ne ragaszkodj annyira a szavaimhoz, vagy legalábbis ne vedd úgy hogy ez "a" buddhista válasz. köszi. :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Valóban az.
Nemtom mennyire vág ez konkrétan ebbe a topikba, de nekem egyszer volt egy meszkalinos élményem még jó rég. Filozofálgattam a hatása alatt Hubble űrteleszkóp képeket nézegetve stb, és úgy éreztem hogy a Föld az valóban egy Anya, aki termékeny kertet hordoz a hátán, és hogy talán mi emberek vagyunk a tudata, intelligenciája.
Ahogy valahol olvastam: "talán azért fejlesztett ki minket embereket, hogy rajtunk kívül megismerhesse saját történetét".
Elmélkedtem azon, hogy ha a Föld az Anya, akkor a Nap az apa. Szigorú apa, de nélkülözhetetlen. Ha nem lenne a Földanya "védőburka" szanaszéjjel perzselne minket. Arra gondoltam a Jupiter milyen csodás bátyó, ahogy a gravitációjával elszívja a nagyobb kavicsokat az űrből, hogy mi egész zavartalanul tudjunk itt létezni.
Szóval eképpen filózgattam ábrándozgattam, aztán évek múltán Kepes Andrásnak volt egy utazgatós műsora, ahol többek között elment Peruba is (és meszkázott is), és elmondta hogy a perui indiánok hogy látják a világot, és pontosan ugyanúgy ahogy nekem a meszkalin tanította. Érdekes volt a saját - vagy belém ültetett - gondolataim visszahallani évekkel később... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Azt mondod, hogy a buddhizmus nem egy elvakult, kényszeres ideológia? :) Oké.
De nekem az az érzésem, hogy az én-központúság elméleti maximuma. Nem a természettel való szerves egységében megjelenő alapvetőséghez méri az embert, hanem önmagához.
Amikor a buddhista az énről beszél, olyan érzésem van, mint amikor a keresztény beszél az ítélkezésről. Jézus azt mondta, hogy ne ítélj, amiből az következik, hogy alaposan körbe kell definiálni, és lehetőleg üldözni kell a bűnösöket. Ha buddhista vagyok, akkor meg nincsen én, amiből az következik, hogy én vagyok az Univerzum közepe.
Ha szerinted nem nagyon jellemző a buddhizmusra az énközpontú ideologizálás, akkor hogyan lehet összeegyeztetni vele azt az enteogén lelkületet, ami nem az ember önálló pszichéjéből eredő megvilágosodásra hajt, hanem a természetes funkcióját keresi és alázattal aláveti magát mondjuk egy olyan fazonnak, akinek az jön be, hogy a szaron nő? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | a szemlélődés ráhangolódás a környezetre, ami úgy tud megesni ha magától elül az izgés-mozgás. ahogy a fát ha megsebzik, és lassan beforr, ahogy a felhők jönnek mennek a tiszta égen, ahogy a víz hullámai elülnek (ezek mind gyakorlatok lehetnek/lehettek), úgy ül el a képzelt én-hez való ragaszkodás, és az ebből felkelő vágy, gyűlölet, zavar, büszkeség, irigység csoportjai. *
a buddhista felfogásban a test a föld (pl. csont), víz (testnedvek), tűz (pl. emésztés) levegő (légzés, testnyílások) elemből tevődik össze a test is és a külvilág, s ez egyben egy meditációs gyakorlat is.
* ha valaki átéli "azt" ami ezeknek az időleges szünetéből fakad, akkor utána, ehhez mérten valóban észreveszi mennyire én-es az, ami nem ez, és elkezd foglalkozni azzal, hogy újra átélje és közvetlen látomásként megmaradjon (aztán jó esetben észreveszi, hogy bizonyos szempontból ez a törekvés ami ezt épp akadályozza. mert nem semmihez sem nyúlni kell, hanem mindenbe belenyúlni a gyökeréig, ami szerintük az üresség, ami elválaszthatatlan az együttérzéstől mindennel)
akármennyire is elszálltnak, idegennek vagy megvalósíthatatlannak tűnhet valakinek, azért mégsem mondható, hogy egy elvakult, kényszeres ideológia, hanem egy igen szép látomás. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | hepi ~571. bőrszdéj buddha. |
| | | | |
|
