|
Legfrissebb hozzászólások (2283 - 2302) (Témakör: LSD, út az igazi tisztasághoz?)
| | | | | | | | | | nagyon jó kérdés. ez egy laboratóriumi munka, aminek a tesztje lehet a mindennapok közege, és az előállt termékek részemmé válása.
ha azzal az alapállással vágok bele hogy az emberi tudat az eredendően szabad, akkor megvan az irányadó erő, ezt a szabadságot, ennek az egészségét, visszaállítani/felismerni. szabadon érezni, nem pedig harcolni velük, mint valami tőlem idegen "dolgokkal". megtanulni szabadon gondolkodni, ézékelni, felismerni a tudat lehetőségeit, rácsodálkozni arra amit az addigi kondíciók miatt vagy észre sem vettem, vagy reflexből elhajtottam. azt, hogy ez sikerül e, vagy sem azt meg érzi majd mindenki. mennyire lett szabadabb, világosabb, ahogy jó esetben érzi azt is ha éhes, vagy ha fáradt, vagy ha fél. én a pszichedelikumok és a buddhizmus alapján keztem el keresni magamat és a világot értelmezni (meg nem-értelmezni próbálni), mert úgy éreztem hogy valami nem oké, és ez ad egy biztonságérzetet (mint kikristályosdott hagyomány, amit persze fel kell fejteni valahogy a sok félreértelmezésből), perspektívát, bátorságot etc. de hát a szellemi utazás az nem egy veszélytelen valami. nem? de ahogy az is biztos, hogy nem biztos, hogy a mostani kilégzésemet követi majd egy belégzés, úgy azt is érezhetjük, hogy az ember azért nem akármi, és megvannak a képességei valami szabad-egységes létre. vagymi... |
| | | | |
| | | | | | | | | | hah!
deszenzitizáció!
sensation=érzelem, mint tudjuk a piszológiából
tehát érzelemmentesítés?
személyiség-vesztésednek legelső pillanatában egy kádban ébredsz, csukott szemmel, amiben különböző csapok vannak. mindegyik csap egy személyes tulajdonságod, és nyílván a rád jellemző intenzitással folynak... namost amikor te csukott szemmel nyitogatod vagy zárogatod ezeket a csapokat, honnan tudod mit művelsz?
az elmém zörög
megérzésekre hivatkozom |
| | | | |
| | | | | | | | | | azonban talán a legokosabb amit lehet, hogy on-topic legyek (út az igazi tisztasághoz :), hogy a kényes helyzetekkel való együttlétből fakadó "energia" elengedésének, feloldásának a képességét is megtanulom. meg az okos bedobását a közösbe. különben dúrva a földetérés. erre meg jó lehet hogy pozitívnak titulált minőségeket/személyeket/énképet stb. igyekszem felidézni, majd nem rá mozdulva az elmúlásukat figyelem, illetve hogy az mit okoz a tudatban, s az miért lehet... |
| | | | |
| | | | | | | | | | a térben rétegződés alatt, a testi mélységet értem. pl testfelület, aztán izmok, belső szervek, gerincvonal stb.
velem egy pár hónappal ezelőtti utazás alatt (harmad biciklis) esett meg, hogy úgy a bevétel után 5-6 órával lefeküdtem az ágyamra, és elkezdtem végigpásztázni figyelmemmel a testemet. és eközben jöttek elő nagyon erős érzések, pl. nagy mértékű harag (ez kb. gyomornál), aztán ezt folytatva valami rég nem tapasztalt erővel feltörő szeretet érzés a mellkasomnél, szinte égetett :) aztán egyik ujjamon vettem észre hogy tiszta görcsben van, amikor elkezdtem figyelni, felelevenedtek kissráckori emlékek, amik ehhez kapcsolódhattak... a végére tiszta víz volt az ágy, és olyan testérzetem volt mintha egy csecsemő lennék. (tényleg ezt éreztem, mintha összementem volna, és olyan friss is lenne ez test). mondjuk ezután bejött a tarkómnál, és halánték tájon egy olyan feszülés amivel nem tudtam mit kezdeni, mert túlságosan akartam, de azóta az a rész legalább tudatos. szóval fordítva is lehet... (tehát nem emlékek-érzés-test, hanem test-érzés-esetleg emlékek) |
| | | | |
| | | | | | | | | | sonek, de hát mi ez ha nem tapasztalat? a tudatommal megidézek eseményeket, amik a testem különböző részein eltárolódtak, mint emlékek, (mint feszülés, mint melegség, mint könnyedség stb. kinek mi, sokféle árnyalattal) figyelemmel fordulok afelé ahogy és ahol megjelennek. ekkor is lehet ugyanolyan intenzív megélni dolgokat mint "realtime". sőt, az is lehet, hogy még erősebb tapasztalás lesz. mivel közben ott van az intenzív figyelem (ami lehet hogy élőbbé teszi mint amikor történt, mert akkor nem voltam jelen pl.) pl. a légzés biztonságos "tere", akár többet is megengedhetek magamnak. lelassíthatom, felgyorsíthatom, vagy szétszedhetem és amiről azthittem hogy egy érzelem (pl. harag) arról kiderül, hogy pl. szomorúság és a kétségbeesés többszörös rétegei. de rétegződhet pl. térben is. ezt pszichológiai terminológiával élve deszenzitizációnak hívják, a lényege hogy a paratigris papírtigris lesz előbb-utóbb. :) lehet hogy utóbb, de hát kitartás.
vagy: ha marad a para jöhet a tantra hogy lovagolj rajta.
(ha jól tudom tibeti buddhizmus világában minden isten/démon/betegség a téves én képzetből fakad, és van egy olyan vizualizációs gyakorlat, ahol "meghívnak" mindenféle szellemet és a gyakorló felajánlja a testét, hogy azok nyugodtan lakmározzanak belőle. páőrfúl lehet...) |
| | | | |
| | | | | | | | | | ynul,
tehát te úgy gondolod, hogy a memóriában tárolt empirikus, tapasztalati alapú 'berögződéseket' ki lehet lazítani, és a megismerés nem-tapasztalati oldaláról új értelmezés-érzelmezést adni nekik?
érdekes gondolat
de mi a nem-tapasztalati megismerés? |
| | | | |
| | | | | | | | | | a kiváltott "bad tripet" úgy tudnám elképzelni, hogy ha valaki rendelkezik azon képesség felett hogy kellően el tudja engedni magát, azt a részét, ami nagyon figyelemért kiabálna, akkor megpróbálkozhat különböző érzelmi minőségek előhívásával, majd a puszta megfigyelésével. teszem azt (a hasamra csapok, aú..) egy harag vagy félelem előcsalogatásával majd annak a megfigyelésével hogy ez milyen testérzetet, milyen gondolati és érzelmi hullámokat/köröket hív elő benne, megfigyelni hogy miért is lehet feszültség az aktuális azonosulások és egy érzelem között, ez hogyan kél fel, áll fenn és oszlik szét, ha szétoszlik, egy szándéktalan figyelem befogadó terében. az első mondatban említett képesség meg arra jó, ha a tudat eközben túlzottan felkavarodna, s az illető immár nem akar tovább menni a hullámmal, akkor átkapcsolhatna például a légzésének a figyelésére, vagy egyből egy más, általa kellemesnek megélt hangulati állapotra váltana. persze ha van pici esély a katarzisra nem hiszem hogy jó ötlet átváltani. de akár egy ide-oda váltogatás során is megtörténhet egy kioldódás, ki egész ülés. vagy egy másik teknika lehet az adott érzelem, szituáció, bármi (ami az egyén előző életpillanatai során kellemetlen címkét kaptak) új viszonyrendszerbe helyezése. például: a harag felébresztése után (ez a mozdulat egyébként már egy nagy lépés, mert eleve közelebb hozza a leválasztott érzelmeket, s felfed egy kapcsolatot ami dobhat egy fricskát a feszültségnek), nem megfigyelni, figyelmet elterelni róla, hanem mondjuk előhívni az önmagamnak megélt képpel szembeni türelem, együttérzés, elfogadás állapotát, vagy az állapot testre és tudatra gyakorolt hatásainak megfigyelése után felkelteni együttérzést minden harag/haragos felé. stb. így a (adott esetben) harag sem egy eldobandó, állandó, kerülendő, hanem ugyanaz az út.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | Úgy is fel lehetne osztani, hogy amikor egy utazásban van bad tripes rész az normális, de ha az egész egy bad trip, na az már tényleg elég bad. :D
"A bad trip-et átélő társadat nagyon könnyű észrevenni. Pánikélmény, értelmetlennek ható kérdéseinek hangos (néha kiabált) ismételgetése és görcsös válaszkényszer jellemzi. Megjelenhetnek a már említett tünetek sokkal intenzívebben is, előfordulhat a személyiségvesztés vagy változás, a tudatalatti hajlamok feltörése. A bad trip talán akkor következik be, amikor az illető számára szinte elviselhetetlenné válik a szembesülés saját agyával (gondolataival), egy megmagyarázhatatlan kérdésre nem tud(hat) válaszolni, megpróbál a szer ellen dolgozni, azaz nem hagyja, hogy saját gondolatai sodorják." lsd fakju |
| | | | |
| | | | | | | | | | Cauldfield: Na igen, ezért kértem definíciót a bad tripről, a te definíciód szerint még nem volt bad tripem és olyat nem is akarok, a gyengébb definíciók szerint már igen, de akkor szinte mindenkinek volt már aki kísérletezett ezekkel a szerekkel. Az meg nagy hülyeség, hogy a bad tripből lehet a legtöbbet tanulni, simán lehet tanulni egy első perctől az utolsóig eufórikus tripből is nagyon sokat. Meg egy idő után már tudod, hogy most érdemes-e vagy sem útra kelni. Ha túl gyakran érzed, akkor baj van, ha soha akkor áruló vagy :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | attól dupla, hogy annak hívják, merthogy "dupla adagot csöpögtettek rá", de ez hülyeség is lehet, nincs megszabva milyen mérték az amihez képest dupla. vannak erősebb meg gyengébb bélyegek, a hofi az inkább erős szokott lenni. a "dupla" szerintem nagyrészt egy marketingduma, szokták még mondani hogy mert nem egy, hanem két cseppet csepegtettek rá..
még mindig ennél a szánékos bad trip kérdésnél maradva, egyre inkább úgy érzem hogy egyrészt ez baromi nagy hülyeség, másrészt meg mást-mást értünk bad trip alatt. az szerintem is normális jelenség, ha vannak feszülések, kattogások, fura, bizarrnak tűnő érzések, gondolatok. bad tripnek én azt nevezném, amikor valakinek a tudata annyira bedurvul, hogy nem bírja elviselni, abszolút elveszti a kapcsolatot a "reális" külvilággal, teljesen bekattan és nagyon szarul érzi magát, beragad egy olyan pokolba, amiből nemigen tud kikerülni, csak a hatás végeztével múlik el, de akkor is elég megviselt még az illető. ilyen élményt - főleg ha már volt valakinek - szerintem rohadtul nem akar szándékosan senki, (max ha jön megpróbálhat nem ellenkezni vele, hátha mégsem lesz az bad és ki tud szabadulni az örvényből az aljára érve,) ha azt mondja igen, akkor nem tudja miről beszél..
se a tripelés, se a bad tripelés nem "gizda" dolgok. |
| | | | |
| | | | | | | | | | Szerintem a dupla hofi csak marketing trükk, ha lehet ilyet mondani.
Bad trip talán az lehet, amikor feleslegesen él át az ember kellemetlen dolgokat. A felesleges alatt azt értem, hogy nem feltétlenül kell ez ahhoz, hogy megtanulja a leckét, hanem pl. azért van mert simán tiszteletlen/agyatlan/nem körültekintő a szerrel, szóval nem ideális set/setting.
A kimenetelét számítva is lehet valami bad trip, amikor rossz hangulat és összezavartság marad a trip után, de később ez is tisztázódhat, ami előrébb vihet.
Az, hogy egy tripben vannak húzósabb részek az szerintem természetes és egy testileg vagy lelkileg kellemetlen, fájdalmas trip is zárulhat jól sok tanulsággal, amire utólag szívesen gondol vissza az ember. |
| | | | |
| | | | | | | | | | a bad tripről
a trip során ugye az érzékszervek érzékhatárai elváltoznak, egymásba mosódnak. ezzel együtt természetesen ezek szubjektív benyomásai is megsokszoroznak, sokkal több gondolat vág át a fejedet
a cső az, hogyha ezen gondolatok mindegyikével akarsz foglalkozni, és problémaként tekintve rájuk megoldani
ha sikerül a helyes gondolatok elkapnod, és megfelelően koncentrálni ezek továbbvitelére, akkor elkerülöd a negatív dolgokat (nekem volt egy haverom, aki a halott nagyanyjával tripelt (halu), de elmondása szerint rendkívül tanulságos volt)
kérdés: a dupla hoffmann-os az kettő darab matrica? vagy mitől dupla? |
| | | | |
| | | | | | | | | | Valaki definiálja már, hogy mit értünk bad trip alatt, mert nekem a faq kapcsán egészen más képem van arról, hogy mi a bad trip, mint az ide írkáló embereknek. Nem bad trip szerintem, ha az embernek vannak kellemetlen érzései vagy elkezd kattogni valamin, ha ki tud jönni belőle. Szerintem ez természetes, hogy előfordul, a bad trip meg a faq alapján valami kezelhetetlen dolognak tűnik, ahol külső segítség kell. |
| | | | |
| | | | | | | | | | Ez a szándékos bad trip ez olyan, mintha direkt azért innál, hogy hányjál tőle. |
| | | | |
| | | | | | | | | | off, de hallotta valaki Scott Walker- The Drift c. albumát, ha már ennyire a bad tripnél vagyunk? |
| | | | |
| | | | | | | | | | Szándékos badtrip ...
Még a pálya elején, volt egy közös bad trip a barátaimmal. Sajnos a tájékozatlanság, és a nemtörődömség egy elég negatív helyzetbe sodort minket, de azt hiszem tanultunk belőle. Az esemény születésnapomon történt, ami november végére esik. Elterveztük, hogy túrázunk egyet, és ki is választottunk egy jó 15 km-es útszakaszt az erdőben, amerre kevesen járnak, mondhatni isten háta mögötti területen. Reggel indultunk, és ahogy leszálltunk a buszról már be is dobtuk a fejadagot. Négyen indultunk: x, y, z (aki a vigyázó szerepét töltötte be ), és jómagam. Miközben kellemes várakozásteli izgalommal gyalogoltunk az erdő felé, elkezdett szakadni az eső, sebaj, volt nálunk esőkabát, meg miegymás. Úgy 45 perce sétálhattunk mikor leereszkedett a köd a fák közé, az eső folyamatosan csepegett ránk, és Y kijelentette, hogy szarul van. X-el megróbáltuk feldobni, hogy ne parázzon semmitől, minden ok (és valóban akkor még mi is flesseltünk). Olyan egy óra múlva kezdtük megérezni mi is azt amit Y, valami nagyon nyomasztó érzés kerített hatalmába minket, nem tudtuk behatárolni mi is az, de egyre kényelmetlenebbül éreztük magunkat. Persze így utólag elég elbaszott ötlet volt a sárban mászkálni a szakadó esőben, ködben, de hát már nem volt visszaút, méllyen bent voltunk az erdőben- folytattuk a túrát. Közben már annyira ráparáztunk a dolgokra mind a hárman, hogy úgy döntöttünk elpörgetünk egy zöldet, hátha megnyugszunk tőle. A megnyugvásból egy teljes szétesés lett, fogalmunk sem volt róla mi van, vagy hogy hova megyünk egyáltalán. A káoszt növelte egy kóborkutya is aki valahol csatlakozott hozzánk, és egyfolytában körülöttünk szaladgált. Ami engem illet, mélyen magamba szálltam, úgy éreztem teljesen felesleges beszélnem, mert egyáltalán mit is mondhatnék. Voltak periódusok amikor teljesen elszakadtam magamtól, csak szemtanúként figyeltem az egészet, és volt amikor harcoltam ez ellen. Mindhárman próbáltunk beszélgetést kezdeményezni ami röviden ebből állt: mondj már valamit! Válasz nem sok érkezett, és kezdtem úgy érezni egyedül sétálok. Ha egymás szemébe néztünk az olyan volt mintha saját magunkat néznénk, szóval kicsit félelmetesnek tűnt. Most akkor kivel is beszélgetek, saját magammal? Kb ilyen gondolatok futottak bennem, mint később kiderült a többiekben is. Később már mikor komolyan kibírhatatlannak tűnt ez az állapot, találtunk egy fedett erdei pihenőt, ide húzódtunk be az eső elől. Itt megbeszéltük, hogy mindenki padlón van, jó lenne valamit csinálni. Mint kiderült Z teljesen alkalmatlan volt a vigyázó szerepre, semmilyen segítséget nem kaptunk tőle, gyakorlatilag némán jött velünk, már azon filóztam ott van e egyáltalán. Az esős idő ellenére hirtelen túristák lepték el a rétet ahol pihentünk, és mivel úgy éreztük nem lenne jó találkozni velük, tovább indultunk. Közben azt vettem észre, hogy beszélek, fogalmam sincs miről. Az esőcseppek hangosan kopogtak a csuklyámon, közben nagyon távolról úgy tűnt mintha valaki hegedülne a fák közt, legalábbis olyan hangokat hallottam. Bónuszként teljesen elvétettük az utat, és most már tényleg nem tudtuk hol vagyunk (Z sem tudta). Tovább bolyongtunk, és miközben Y és én kezdtünk végre kijönni a parákból, és tudatosan megélni az élményt, X teljesen kiesett a játszmából, úgy kellett könyörögni neki hogy jöjjön. Aztán nem tudom, hogy , de egy bányában lyukadtunk ki. Megpróbáltunk keresztülsomfordálni az udvaron, de a biztonságiőr észrevett minket és elkezdte magyarázni, hogy rossz helyen vagyunk. X még mindig máshol járt, ezért kézenfogva kellett vinni, ami kicsit furcsa lehetett külső szemmel. Még egy kis hánykolódás után végre mindannyian visszatértünk, és a fűben ülve megbeszéltük, hogy mekkora baromságot csináltunk. Ez volt a második igazi trip amit átéltünk, és ha selytettem volna, hogy a szar setting ekkora garmonbóziát okoz, sosem vágtam volna bele. |
| | | | |
| | | | | | | | | | igaz, de fel sem merült bennem hogy valaki itt a teljes szétparázós badtripre gondol, de azért az sem jó ha "túl könnyen feldolgozható" (melyik trip lenne az). a lényeg az hogy mesterségesen így badtripet csinálni nem jó dolog, ha magától jön, akkor viszont eleve nyilván fel tudod dolgozni... |
| | | | |
| | | | | | | | | | Trip közben pénztárcát minden irattal együtt elhagyni, és ezt még trip közben realizálni, garantál bad trip. Nekem legalábbis. |
| | | | |
|