 |
Legfrissebb hozzászólások (2253 - 2272)
(Témakör: Salvia Divinorum)
 | |  | | | | |  | |  | | | Jómagam nem éltem át még halálközeli élményt, de rengeteg könyvet olvastam róla, és van a környezetemben olyasvalaki (többen is), akik elmesélték a személyes élményüket, de aki ez iránt érdeklődik, először is nézze meg Fligeauf Benedek: Csillogás c. nemrég készült filmjét. Ez alapján jött le, hogy kb. ez lehet a helyzet... Mármint az analógia az ilyen élményekkel. Az is lehet, hogy más állapot az, csak egyéb okok miatt nagyon hasonló reakciót vált ki az emberből. Én legalábbis így érzem.
És igazad van Gén, bár alapvetően nagyon más nézőpontot képviselünk. Én soha nem keresek bármiféle relációt tudományosnak mondott dolgokkal a salvia-élményeimben, mert képtelen vagyok elvonatkoztatni a spiritualitástól, így nekem majdnem minden trip vallásos élmény. A szándék pedig, hogy megértsem, természetesen bennem van, de tudom, hogy úgysem lehet. Mindent megérteni akarni -ez pont a megismerés teljes hiányából fakad, mint ahogy az egyik fenti idézet is írja...
János666: nekem is hasonló "romantikus" kapcsolatom van ezekkel a dolgokkal, de szerintem pont arra valók, hogy a tudatosság eszközével felvértezve küzdhessünk az egónk ellen, többek közt a halálfélelem ellen, mert az bizony az egónk kreációja, és semmilyen körülmények között nem lehet pozitív hatással az emberre, személyes véleményem szerint. És a salvia pont erre való. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Sziasztok!
Egy nagyon friss Látnokzsálya trippet szeretnék veletek megosztani, amit még mindig nem tudok hova tenni. Közben zenét is hallgattam, ami nagy hiba volt (Magic Mushrooms).
6x kivonattal próbálkoztam, bongba raktam rágyújtottam és 1. slukknyi füstöt leszívtam majd vigyázom elszámolt 15 ig. ezután hirtelen minden elsötétedett.
A következő emlékem az, hogy egy vörös homokos sivatagos helyen vagyok ahol viszont volt pár növény és pterodactylok repkedtek minden felé. Az érzésem az volt, hogy folyamatosan megyek hátrafelé nem egy helyben voltam, próbáltam eszembe juttatni, hogy mitől kerültem én ide, de semmi nem jött át.
Az utazás közben néha visszatértem a vigyázómhoz a szobába, de az is ilyen fél álomszerű állapot volt, és mondtam neki, hogy még van rajtunk kívül 3 lény a szobában, 2 db sárga vágott szemű hangyaszerű lény, és 1 nő közben velük beszéltem is valamiről, de azt teljesen elfelejtettem.
A visszatérésem a tripbe egy nagyon sárga homokos tengerparton volt ahol boldogan táncoltam, viszont mégis éreztem, hogy nem nekem való ez a hely még nem vagyok idevaló erre a gondolatra egyből meg is jelent egy hatalmas furcsa lény, aki rendkívül lekicsinylően azt mondta:
Mégis mit gondolsz, mit csinálsz? Gyere csak! Visszaviszlek a családodhoz! Ezután ő áthúzott a sötétségbe hozzátapadtam a hátammal, én pedig nagyon nem akartam menni, tovább akartam volna táncolni a parton.
Eközben nagyon tehetetlennek éreztem magam, mint egy óvodás gyerek, akit elszakítanak a játékától, nagyon rossz érzés volt.
Közben hangok szóltak hozzám és többször kérdezték hogyan kerültem ide, én meg próbáltam eszembe juttattatni, hogy mi lehet aztán rájöttem, hogy Salviáztam, ők pedig érezhetően nagyon jól szórakoztak a bénázásomon és kifejtették, hogy nem nekem valók ezek a szerek.
Ezután már kezdtem fokozatosan visszatérni nagyon álmosnak éreztem magam ,és volt egy kis hányingerem ami aztán elmúlt.
Vigyázóm szerint teljesen kikeltem magamból a trip során egyik fotelből a másikba másztam megszorítottam a kezét idegen lényekről hadováltam.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | sziasztok,
goloka, neutroncsillag, nekem is meghalasnak jott le a salviatrip, kb. az 5. vagy 6. tripre, addig pedig elkepedve nevettem. jo volt olvasni a hasonlo elmenyeteket, az en tripleirasom a 2077es hozzaszolasban |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Gén
Nagyon szépen leírtad a helyzetet. Megdönthetetlen hipotézist valóban nem lehet alkotni, ez már a belső érzékelés birodalma. Hogyan bizonyíthatna akárki is bármit abból, ami belül lezajlik. Megpróbáljuk elmondani azt, amit szavakkal nem lehet, mert el kell mondanunk. Még a naplementét, a patakcsobogást, a falevelek susogását sem tudom elmesélni senkinek, úgy hogy valóban érezze azt, amit én akkor érzek. Pedig ezek mindennapos dolgok. És akkor jön egy ilyen dolog, mint a salvia, aminek kifejezésére aztán már tényleg képtelen a fogalmi rendszerünk. Így minden mély, belső tapasztalás kicsit bugyutaságnak hangzik, vagy átcsap a másik végletbe és vallásos élmény lesz belőle. Úgy tűnik, marad minden a misztika ködében.
Viszont én nem nevezném azt testileg semlegesnek, ha eltűnik a testem (még ha csak saját magam számára is, de én realitásként éltem meg). És egy ismeretlen szerrel való találkozás, bármennyire is önkéntes, a salvia esetében felér egy fejbekólintással, hiszen arra, amit kap, senki sincs felkészülve, még csak elképzelései sem lehetnek. Akármilyen a set-setting.
Mind mások vagyunk, talán senki sem látja ugyanazt, de romantikus dolog elmerengeni azon, hogy ez a szer kaput nyit nekünk egy mélyebb valóságba, ahol betekinthetünk a korlátok nélküli létezés végtelenségébe, és azt hinni, hogy az, amit átélünk, mások számára is ismerős, és nem vagyunk egyedül.
Az, hogy ezekből a beszámolókból mi jön vissza, már más dolog. Szerintem már az is hatalmas dolog, hogy erről egyáltalán beszélhetünk, és van kivel beszélni róla.
Tényleg, nincs itt valaki aki volt már a klinikai halál állapotában, visszatért és aztán salviázott egyet, ő biztosan többet tudna mondani :)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A halálélményhez: Hát én magamat beleértve 3 emberről tudok első salviaélményt körülírni.
Én személy szerint először röhögőgörcsöt kaptam, aztán mire lecsengett a nevetés, akkor volt még egy nagyon intenzív látomásom (a múltban jártam, rövid volt, de nagyon részletgazdag és emlékezetes élményt nyújtott a vízió).
A haverom, aki rögtön utánam szívott, az is nevetgélt egy kicsit, majd elcsöndesedett, és kívülről annyit láttam, hogy erősen mereng valamin. Mikor lejött róla, ő is távoli helyeken tett látogatásokról és idegen lényekkel való találkozásokról számolt be.
Ez békés, nyugodt körülmények közt volt, kora éjjel.
Egy 2. ismerősöm, akit megkínáltam vele egyszer (ő épp egy átanyagozott bulizós este utáni másnapon, délután kapta, úgy hogy előtte 5 perccel nyaltunk papírt, szóval tök más volt a környezet és az előélete...) már más volt. Ő beszívta, utána nézelődött jobbra, balra, hol enyhén rémült, hol zavarodott volt a tekintete (mint egy fogyatékos kisgyerek vagy egy hullarészeg fasz...). A mimikájáról nagyon látszott, hogy nincs képben, és nem úgy tűnt, mint aki élvezi, amit átél. Mire kiment belőle, ő semmi konkrétat nem tudott mondani, mi történt, csak azt, hogy nem kér belőle többet. (de végül is szívtunk még úgy 6-7 órával később, és akkor már neki is tetszett)
Erről a második esetről el tudnám hinni, hogy hasonlíthatott neki a halálközeli élményre. De mivel nem tudott mesélni róla, így bármi lehetett... De a magam részéről nem sok jobb halál előtti élményt kívánhatnék magamnak, mint az első salvia. Nevetgélnék, míg leáll a szívem, utána lenne egy tartalmas látomásom, míg le nem áll az agyam is, hmmm... (pedig rettegek a halál gondolatától) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | neutroncsillag:
Igen, eltöprengeni azt lehet, söt érdemes is! :) Csak észben kell tartani, hogy a saját eset mindig egyedi, az ismerösi kör pedig nem nagyszámú, nem független és nem reprezentatív. Hiába van egy szekérnyi eset, ha mellette ott van száz szekérnyi másik eset ahol nem tapasztalható ugyanaz. Akkor maximum azon érdemes töprengeni, hogy van-e általánosítható összefüggés a te szekered esetei között? Mint minden drogfogyasztásnál, itt is kihat a szet-szetting. Lehet, hogy a te környezetedben és ismeröseidnél egy olyan kultúraszelet van, ami ezt a halálközeli élmény -mémet passzolgatja egymásnak és erre kattan rá. Mint ahogy a szalvia=tanító dolog is mém, a szalvia=szétröhögés is mém (lásd a youtube-os sokszáz videót), de ha valaki erotikus füstölöként vásárolta a szalviát, akkor annál meg az a mém és valószínübben olyan hatásai lesznek, mint amilyenekre felkészült/elvár/foglalkoztatja.
Hipotézist viszont nem lehet alkotni, mivel ahhoz minimum egy igazolható/cáfolható állítás kellene. Az adatgyüjtésed pedig szubjektív; gyakorlatilag a saját környezetedben történik, te magad szüröd meg az adatokat, és ráadásul elöre kihangsúlyozod a saját véleményedet. Ezek pedig azonnal aláássák bármilyen kutatás metodológiáját.
A töprengésed viszont gyakorlatilag leredukálódik arra a triviális állításra, hogy az emberek egyedi, személyiségfüggö reakciókat adnak a korábban nem tapasztalt helyzetekre. Van, aki megijed; van, aki röhög; van, aki érdeklödve elmélyül benne; van, aki kapálózva-erölködve ki akar jutni. Ezek viszont szintén a szet-szetting függvényei is, amik a halálnál aligha ugyanazok, mint egy önkéntes/rekreációs droghasználat esetében. Akkor már inkább a komolyan veszélyes mérgezések és súlyos betegségek vannak közelebb a halálközeli élményhez, mint a testileg gyk. semleges szalviázás.
Lehet, hogy nem kellene összekeverni a (pszichospirituális szintü) egóvesztést a (biofiziológiai szintü) halálközeli élményekkel? Lehet, hogy csak a nagy egójú embereknek vannak "halálközeli élményeik", mert nem tudják adaptívan befogadni a környezö világ hirtelen változásait? Szerintem ilyen személyiségalkatra utalhat pld. az is, ha valaki a vele történt élményeket abszolút/univerzális jelenségekként akarja feltüntetni. Tehát ha nem úgy értelmezi, hogy ö maga is a világ része, hanem úgy, hogy a világ az ö kiterjedése. Ilyenkor naná bezavarhat a szalvia-élmény az újdonságok erejével és az autonómként megélt entitásaival... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Gén
Nem szoktam sokat filózni egy íráson, ez buggyant ki belőlem. Természetesen ezek az én élményeim, megfejelve azzal, amit közvetlenül a saját szememmel és fülemmel megfigyelhettem más emberek salvia utazásaikor, és gyakorlatilag egymástól függetlenül csak ilyen véleményeket, leírásokat kaptam. Persze ez nem egy teljesen objektív átfogó kutatás, nem úgy, mint a szalvia-felmérés, hanem csak az én szűkebben vett dimenzióm.
Olvastam, a salvia-élményleírásokat, és tényleg sokrétűek azok a tapasztalások, amiket az emberek átélnek ezzel kapcsolatban; valóban lehetetlen egy fiókba belepréselni őket.
De nekem ez jött le, x-nek , és y-nak is, meg még egy szekér más embernek, akár itt a daath-on is. Nincs ezzel semmi baj. Aki úgy érzi, tud hullámozni ezzel az elmélettel, az úgy is érzi, mert már élt át hasonlót, és ezt tartja a legelfogadhatóbb magyarázatnak arra, ami vele történt.
Ettől ez még lehet marhaság, és lebutítás is, majd kiderül, és a végén együtt fogunk röhögni az egészen.
Én teljesen nyitott vagyok amúgy, bármilyen elméletre, csak hát nincs más elmélet, vagy még én nem olvastam róla.
Azért írtam le a gondolataimat, hátha szinkronba kerülök valakivel, illetve megkavarom egy picit a vizet, hisz eszmét cserélni csak így lehet. Nem írhatom le azt, amit nem gondolok
Igazad van az általánosítást illetően, elvittem magam. Inkább úgy kellett volna fogalmaznom:
Néha eltöprengek azon, hogy meghatározhatatlan számú embernél az első igazi salviaszívás kiváltotta reakció megegyezik azzal a reakcióval, amit az adott személy abban a pillanatban a halál bekövetkeztekor tenne.
Ez talán korrektebb.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nem tudom, nekem még nem volt halálközeli élményem és így nem is tudom, hogy ez milyen lenne. A salviázás közben az üresség engem is megérintett, meg a feloldódás, de én ezt ennyiben hagyom és nem hasonlítom olyanhoz, amit még nem éltem meg. Persze lehet találgatni, hogy a halál is ilyen, de aztán lehet hogy tökre nem ilyen és nagyon más helyre visz, mint a salvia.
Amúgy, ha valakit érdekel, az amcsi indiánok a DOHÁNYT használták a halálra való felkészülésre. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | neutroncsillag:
Jó jó, de miért egyes szám második személyben, egyes szám harmadik személyben, többes szám elsö személyben és többes szám harmadik személyben írsz? Mert ha nem a saját konkrét élményeidröl beszélsz, akkor az hiteltelenné teszi az állításaidat. Pláne ha megpróbálod mások eltérö élményeivel összemosni a sajátjaidat, tömegekre utalni, általánosításokat tenni, illetve a saját elgondolásaidat bizonygatni.
Itt van a lap tetején 3 link összesen 51 szalvia-élményleírás rövid kivonatával, a lap alján pedig további 16 élménybeszámoló linkje szerepel. Ezeken kívül a szalvia-felmérést eddig 42-en töltötték ki. A szalviára a furcsasága a legjellemzöbb, de ez nagy általánosságban nem szokott negatívan lejönni. Szerintem nagy lebutítás a kiüresedést, téreltünést, testenkívüliséget stb. észlelési dimenzióváltozást _mások_által_megélt_ halálélményként beállítani. Ha NEKED ilyen jellegü élményed volt, akkor arról írj. De nincs jogosultságod "mások" hasonló élményeire utalni, vagy általánosítani meglévö eltérö adatok ellenében. Ez pont annak a tudományos kutatásnak az alapvetö elveit sérti, amit egy korábbi hozzászólásodban hiányoltál a szalviával kapcsolatban. Egy élménybeszámoló akkor hasznosítható, ha elsö kézböl származó leírás. Az általánosító (metafizikai) jelenségmagyarázatok e szempontból értéktelenek.
goloka:
"[...] abszolút tisztán kijelenthető [...]"
Dettó; lásd fentebb. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | 2860 igazából neutroncsillagnak irányult, bocs:)
Ez a csónakos hasonlat is nagyon tetszett. Én például mindig arra gondolok ilyenkor, hogy mi az, amitől igazán magamnak érzem magam. És ezek a legmélyebben kódolt dolgok az emberben, először is a szeretet az ilyen. Ha alázatos, akár önfeláldozó szellemben tudod elhagyni magad, akkor csodálatos salvia-élmények következnek be. Megtanít minket arra, hogy igenis szükség van a fizikai létsíkon is az alázatos, önfeláldozó magatartásra. Ez nagyon fontos... Az élményeknek ez az egyetlen kapuja, legalábbis nálam így volt mindig is. Ellenkezni sohasem próbáltam, mert tudtam, hogy annak rossz vége lenne. Így viszont soha nem volt "rossz vége", egyszer sem.
Egyértelműen van egy nagyon szilárd, megingathatatlanül örök és egzakt belső középpontunk, nevezhetjük belső énnek, istennek, fénynek, vagy teljesen mindegy . A salvia-tripek csak ezzel azonosulva élhetők át teljes egészében, szerintem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nekem például az első nappali, nyitott szemes salvia-élményemben mutatkozott meg az a fajta nagyon erős elszakadás-érzés az ideiglenes énemtől (=ego), ami félelmet tudott kiváltani belőlem. Néztem a szőnyeg mintáira vetülő fénynyalábokat, ahogy az ablakból bevetültek, és egyik pillanatról a másikra azt vettem észre, hogy valami nagyon más. Fogalmam nem volt arról, hogy salviáztam, vagy hogy ki vagyok, arról meg végképp nem, hogy egy szobában ülök. A fény és a minták a szívverésem ritmusára fraktálszerűen felcsavarodtak, és a fraktálok szélére belenagyítva mintha egy helikopterről lejjebb ereszkedve láttam volna meg azt a nagyon ősi rituálét, ahol az esőerdő szélén a benszülöttek egy hatalmas tűz körül táncolnak, fantasztikusan ősi, mélyen ható ritmusra, és én is köztük vagyok, a körben, és a tűz érdekes kontrasztokat vetít ki az előttem lévő maszkjára. Ez az élmény számomra egyértelműen az egyik legrégebbi, azaz sokkal korábbi előző életem foszlánya lehetett. Nagyon elgondolkodtató része volt a zene, amit közben hallottam, hiszem rendkívül mélyen van belénk kódolva. Annyira ősi az egész.
És ennek az élménynek az elején volt egy ilyen "-zutty, valahova nagyon máshova kerültem"-feelingje. És szerintem ez mindenképp félelmetes, nekem is az, pedig tudtam, hogy ez lesz. De a salvia pont ezt feszegeti, erre való. Felkészít a halálra. Amikor a testi érzékelés is végleg elhatárolódik az ember által érzékelhető valóság-szeletekből, akkor van igazán mély élmény. Amikor nem is tudhatod, hogy tudsz akarni olyat, hogy megmozdítsd a kezed, például. Az egész olyan, mint egy nagyon távoli asztrálutazás. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Deeptrip, elképesztően jól szavakba öntötted azt, amit én is feszegettem. Ugyanígy gondolom. A salvia egyszerűen erre való. Nagyon súlyos, mindenen túlmutató mondanivalója van, hiszen pont arra irányul, hogy igenis van valami a halál után is, de abszolút megélhetetlen nemlét számunkra nem létezik. Mindig "vagyunk". Akkor is, és előtte is.
Nekem az összes élmény valamilyen formában az örök üresség megmutatása felé halad, és ebben teljesedik ki a csúcspontja. Tulajdonképpen egy olyan állapotban, amikor már arra sem vagyok képes, hogy megmondjam, egyáltalán én gondolom-e ezeket a dolgokat. A dolgok gondolva vannak. De hogy általam-e az jó kérdés, mivel nem érzem, hogy az ego jelen lenne, legalábbis mindenképp fel van darabolódva. Ez pedig IGEN, félelmetes élmény, főleg ha egyik pillanatról a másikra következik be, mert az egód számára ugyanaz, mintha hirtelen meghaltál volna. Ő valóban meghal, de a belső középpontod, ami igazán vagy, az soha. És ez gyönyörű. Örökké így van. Az élmények erre is rámutatnak.
Szerintem abszolút tisztán kijelenthető, hogy a salvia-élmények tényleg nagyon hasonlítanak a halálra. A dmt-t még nem próbáltam, de egy nagyon intenzív salvia-tripet intenzitásában bőven egy asztalon lehet vele említeni, szerintem. A nyugati embereknek pedig pont ezért nem való. Valójában nagyon mélyen félünk az egohaláltól, mert kulturálisan nem olyan közegben élünk, ahol kicsit is foglalkoznunk kéne ezzel a kérdéssel. Pedig nagyon fontos, hogy foglalkozzunk. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | neutroncsillag:
Szerintem egy kicsit erős kijelentő módban leírni, hogy a halálra hasonlít a salvia élmény. Biztos vannak emberek, akiknél elő tud hozni ilyen érzéseket, de nálam ez egyáltalán nem jelentkezett. Párszor már trippeltem salviával, és ezek közül egy volt, ami alatt lejátszódott egy jelenet, aminek a végén normális esetben (de tripp közben ez nem biztos) az ember meghal. (Itt azonban a tripp kraftja előbb elfogyott, minthogy a jelenet végére érhetem volna) Halál közeli dolgokkal azt hiszem inkább a DMT-t hozzák összefüggésbe. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ürességhez: már rég óta kerestem ezt az idézetet:
"Mégis a semmivel való találkozás is nyereség. Annál csodálatosabb az a tény, hogy létezik teremtés." Alber Hofmann
:)
deeptrip: A Szalviának van egy olyan tulajdonsága, hogy az ember testét-lelkét feloldja a környező valós, vagy a víziókban előtűnő világban. Ez a fajta megsemmisülés valóban hasonló lehet egy halálközeli élményhez. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Neutroncsillag kösz a tippet, de én alkoholos tinktúrára gondoltam inkább és akkor nem is kell ennyi levelet enni. Nekem furcsa, hogy te a halálhoz kötöd a salvia élményt, de talán megmagyarázhatja, miért tartok tőle egy kicsit. Ugyanakkor, ha már rászánom magam és elszívom akkor már abszolút nem jött még elő semmi, ami miatt beugrott volna, hogy ezt a halálhoz/meghaláshoz kössem. Kiváncsi vagyok mások tapasztalataira, vajon ezzel egybecsengenek-e? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | deeptrip
Nem vagyok benne biztos, de mintha valahol azt olvastam volna, hogy a legteljesebb hatás akkor érhető el, ha 30 g levelet megfőzöl teának, jó sokáig forralod, majd a levet megiszod, ami meg megmaradt a levelekből, azt szép lassan megkajálod. Majd még utánanézek, nem tudom hol olvastam. Állítólag a hatás így kb 6 óráig tart.
Azért ezt az időtartamot és mélységet nem minden Kinek ajánlom.
Más.
Amikor az Üresség jön, nem a legjobb ötlet kapaszkodókat, meg mentőöveket keresgélni a mi megszokott valóságunkból, hiszen éppen azért vettük be az adott szert, hogy "elutazzunk".
A salvia élmény nagyon hasonlít a halálra. Biztos vagyok benne, hogy a legtöbb embernél az első salviaszívás kiváltotta reakció megegyezik azzal a reakcióval amit az adott személy abban a pillanatban a halál bekövetkeztekor tenne. És ez sokszor a menekülés. Menekülés vissza a jól megszokott formák közé, menekülés vissza az énbe, csak hát ott nincsenek jól megszokott formák, és nincs én sem (legalábbis amíg hat a szer). Ebből adódnak a belső konfliktusok, kellemetlen élmények.
Az egyetlen dolog amibe kapaszkodhatunk ilyenkor, az a saját belső középpontunk. Minden Kiben ott van Egy rész a nagy egészből, csak meg kell találni, fel kell fedezni, és megerősíteni magunkban. Hívhatjuk ezt a folyamatot akárhogyan. De csak így tudunk rezzenéstelenül szembenézni az ürességgel, a halállal, és csak így kerülhetjük el, hogy visszameneküljünk egy újabb körre a jól megszokott dolgok közé (ezredszerre is). A belső középpont olyan, mint egy csónak, az Üresség pedig, mint az óceán. Csónak nélkül csak kapálózol a vízben és keresed a mentőövet ami nincs sehol, de ha megvan a csónakod, csak bele kell ülnöd, visz magától, még erőfeszítés sem kell hozzá.
Ez persze nem egyik napról a másikra történik, mindenki a maga útját járja, és mindenki maga tudja, hogy mennyire tudja elengedni nem csak a körülötte lévő világot, tárgyakat, embereket, barátokat, szerelmeket, szokásokat,(stb stb) hanem saját magát is.
Aki úgy érzi nem képes még szembenézni ezekkel a dolgokkal, az egyszerűen ne szívjon ilyesmit, és ne is filózzon ilyeneken.
Élvezze tovább az Életet, az a legfontosabb!
A salvia az egyik legnagyobb tanító, rengeteget lehet tanulni tőle, bizonyos értelemben felkészít a halálodra, és felkészít az életedre is, hisz a kettő Egy és ugyanaz.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ma délelőtt egy kicsit kisebb adag szalviával próbálkoztam, gondoltam, talán így könnyebben irányítható lesz, nem indul majd olyan hirtelen, de nem így lett. Megint nem tudtam, hogy mi van, hol vagyok, stb, leginkább vergődésnek éreztem az egészet, úgyhogy pár perc múlva hagytam is az egészet, a csukott szemmel nézelődést, és csináltam magamnak egy szendvicset. Miközben csináltam, teljesen üresnek éreztem magamat, tudtam, hogy mi hol van, hogyan kell megcsinálni, de a dolgokhoz mintha nem kapcsolódott volna semmi, talán az érzelmek hiányoztak, vagy az egyéb gondolatok, igazán nem tudom, de inkább csak egy gépnek éreztem magam. Megettem a szendvicset, aztán elég fáradtnak is éreztem magamat, úgyhogy lefeküdtem az ágyra, csukott szemmel nézelődtem, gondolkodtam. Valahogy úgy éreztem, hogy nincs Énem, mert egyébként az Én úgy néz ki, hogy van egy adat-, információ-, élmény-halmaz, ami úgy néz ki, mint egy henger, és ebben a hengerben fut egy oszlop, vagy inkább egy fogas, amire minden időpillanatban a halmazból kiveszek, kimásolok valamit, és azt ráakasztom, és minden pillanatban ez az oszlop egy kicsit hosszabb lesz, újabb akasztókkal, amire megint kirakok valamit, stb, és amikor erre visszanézek, ezekre a kiemelt darabokra, akkor arra valamiért azt mondom, hogy az Én vagyok. De most valahogy a dolgok, gondolatok, ilyesmik, amiket kiemeltem erre a fogasra, visszanézve nem látszott úgy, hogy összefüggnének egymással, valahogy különbözőnek látszottak, és a különböző dolgokat, hogyan is lehetne egy valamibe besorolni, hiszen éppen azért különböznek egymástól. Inkább úgy éreztem, hogy az a halmaz vagyok, amiből a dolgokat eddig kiemeltem, és nem tudom ezeket a dolgokat osztályozni, rangsorolni, ami éppen kell azt előveszem, használom, és ennyi.
Voltak még mindenféle képek, érzések, de mindegyiknél jelen volt az, hogy ezek nem igaziak, ezek csak valaminek a megjelenési formái, illusztrációi, makettjei, és ne tévesszem össze őket azzal, amit valójában jelölnek. Lassan már egy órája voltam ebben az állapotban, még mindig üresnek éreztem magamat, úgy éreztem, hogy ez azért annyira nem jó, és lehet hogy örökre így maradok, biztos valami bajom lett, maradandó károsodás, vagy ilyesmi, de hát mondom most már mindegy, úgy látszik azért viszonylag el tudom látni a dolgaimat, talán nem veszik majd észre, hogy félig megőrültem, meg talán pár hónap alatt azért valamennyire rendbe jövök. Aztán aludtam egy órát, és utána semmi bajom nem volt.
Tényleg lehet, hogy jobb lenne nyers leveleket fogyasztani, az talán más lehet, mert így túl hirtelen az egész, a felfutási rész nagyon hiányzik nekem, vagy nem tudom, hogyan lehetne ráhangolódni erre az egészre, mert így valahogy a hirtelen megváltozott világban ösztönösen vagy rutinból valami biztos pontot keresek, de nem igazán találok, és inkább zavarodottnak érzem magamat, kb mint akit csak hirtelen bedobnak a vízbe, valami olyasmi. Meg úgy látom, ez nem csak egy 5 perces dolog, inkább érdemes egy órát rászánni, csak nem tudom, mit kéne csinálni abban az egy órában, mire lehetne használni. Amúgy meg fűnél is kellett kb 15 alkalom, mire ráéreztem, irányítani, használni tudtam, lehet hogy azért erre is rá kell érezni.
A másik dolog, hogy az ürességgel nem tudok mit kezdeni, nem tudom hogy álljak hozzá, vagy hogy mi az, lsd-n sem tudtam vele mit kezdeni, bár az akkora motivációt, ambíciót, erőt adott, hogy hihetetlen.
Goloka: tegnap még nem igazán értettem az utolsó pár hozzászólásodat, de ma már sok hasonlóságot látok bennük, ismerősnek tűnnek.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Goloka nagyon érdekes a teóriád a halálfélelemről meg salviáról. Nekem is volt egy szent, meghitt hangulata, azon nyomban, hogy elszívom. Jó volt leírni az agállyaimat most úgy érzem nyitottabban tudom megint kipróbálni.
Nekem ezek az élmények 10x kivonattól, majd később sima levéltől voltak. A látásom nem jó, távollátó vagyok és a két szemem se akar úgy együtt működni, ahogy kéne, ezért néha úgy érzem erre is jó lehet a salvia. Felszabadítja a berögzült egysíkú (jaj de kritikus valaki) képzeletemet és bámulatos mennyire le tudom korlátozni a halukat (nem direkt). Ha megtanulom kikerülni ezt a kontroll témát valszeg sokkal jobban be fog ütni vizuálisan is és az nekem sokat jelentene.
Korrupt látom sikerült azt sugallnom, hogy én a tökéletes hozzáállást keresem, de ezt én se akarom, csak felvetettem pár kételyt félszkeptikus ember lévén.
Ahhoz amúgy mit szóltok, hogy tradícionálisan rágták a leveleket? Ami azt jelenti, hogy lassabban üt be, kevésbé intenzív, de tovább tart. Persze kellő adaggal kellő intenzitás is megoldható. Na, de mi meg nyomjuk ezt az instant megoldást és tényleg túl gyors tud ez lenni. Egyszer nagyon kipróbálnék egy korrekt alkoholos tinktúrát, ha jól emlékszem a MAPS is orális fogyasztást vizsgál, hogy mennyire segíti a különböző meditációkat.
Szóval arra gondoltam, hogy akinek túl gyors, vagy csak túl rövid ez az egész annak sztem érdemes lenne szájon át bevinni. Már csak egy jó recept kéne! |
| | | | |
|
