 |
Legfrissebb hozzászólások (2243 - 2252)
(Témakör: a fűről hosszú távon)
 | |  | | | | |  | |  | | | Az "akarat szabadságának" kérdése egyébként szerintem egy olyan elképzelés, aminek nincsen megfelelője a tapasztalati valóságban. Mitológia. Teljesen valóságfüggetlen memetikai parazita. Egy vallásvitában született, ami fogalmam sincs, miről szólt valójában, de nincsen semmi köze a valósághoz. Talán valamilyen politikai, társadalmi kérdés absztrakt metaforája volt akkor, amikor keletkezett, de önmagában semmi értelme. És amikor ez a képzeletbeli kettősség ilyen parákat generál, az szerintem káros az egészségre.
Mert például eufemizálja azt a kérdést, hogy egy bizonyos tudatos szándékoltság fogalmi manifesztációja, mint varázsszó mennyire képes megerőszakolni az embert. Mennyire lehet képes az ember kulturális, memetikai interfésze, a fogalmi ego ráerőltetni a konszenzuális fogalmi mátrixban fogant irányultságokat a személyre. Ha "az akarat szabadsága" helyett "az akarat hatalmáról" beszélünk, már az is nagy előrelépés a kérdés demisztifikálásában és deeufemizálásában, szerintem. Ez a szabadságnak éppen az ellenkezője. A szabadság az, ha az emberi személy belső irányultsága megvalósulhat, mert nincs a külső, fogalmi, kulturális irányultságok általi elnyomás. Nem pedig az a szabadság, amikor a kulturális természetű fogalmiság szerve rá tudja erőltetni az "akaratot" az emberi szervezet egészére. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Szóval, most itt a "szabadságot", aminek az "igazolásáról" beszélsz, úgy próbáltad definiálni, hogy mennyire tudom megjósolni, hogy mit fogok tenni. Ez nem szabadság kérdése.
"Szerintem a szabad akarat a "feltartóztathatatlanságnak", vagyis egy változási folyamatnak a bekövetkezési valószínüségétöl való, elözetesen tudatosan deklarált irányú eltéréseként értelmezhetö."
Ennek semmi értelme. Ha nem az történik, amit a valószínűség megjóslásában elképzeltem, akkor ez azt jelenti, hogy rosszul jósoltam. Nem azt, hogy nem vagyok szabad. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Lényegében azt mondod, Gén, hogy ha valaki úgy definiálja a nem-függőséget, hogy "abba tudnám hagyni, ha akarnám", és "függőséges parája van", ami azt jelenti, hogy nem tudja, hogy ilyen értelemben függő-e vagy sem, akkor ha kipróbálja, vagyis elhatározza, hogy abbahagyja, az megszünteti ezt a bizonytalanságot. Ez totális evidencia.
Én viszont nem erről beszéltem. Hanem arról, hogy szerintem az a "para", amikor az ember értelmesnek tartja azt a megfogalmazást, hogy "abba tudnám hagyni, ha akarnám". Vagyis hogy képesség kérdésének tekinti a dolgot, mintha valami rajta kívül álló akadályról lenne szó. Démon-para. Egy kutyának parancsolgatok, zongorákat emelgetek, ezek valóban rajtam kívül álló dolgok. Az, hogy rá szeretnék gyújtani, az nem.
"A függöséges para csak annak para, aki nem hajlandó letesztelni a függöségét és ezzel bizonytalanságban tartja saját magát."
Ebben a mondatodban van valami utóíze annak, amit a 260-ban az Rsrolls mondott. Azt sejteti, hogy aki fölöslegesnek tartja az ilyen tesztet, (nem hajlandó... ?) az lehet, hogy "magának sem vallja be", hogy a drog "rabja". Ugye tudod, hogy mire gondolok? Ha énnekem mindig lenne füvem, és folyton füveznék, akkor biztos tévednék abban a jóslatomban, hogy "ha elhatároznám, hogy abbahagyom, tényleg abbahagynám". Ez ugyanis egy hibás elhatározás lenne. Ugyanis marihuána nélkül nem érzem jól magam. És erre a tévedésemre hamar rájönnék, és meggondolnám magamat. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Re: 270.
Gén, az a kérdésed, hogy mivel magyarázom a szándékoltság összetettségét, inkoherenciáját, és az ebből adódó belső konfliktusokat? Ilyen az ember. A természetes kiválasztódással magyarázom. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | nekem szüleimnek az volt az alapparájuk, hogy ópiátos vagyok, mert néha látták, hogy botorkálok. :)
aztán apám egyszer rákérdezett így, mondtam, hogy mi van, mire legyintett: ugyan már, hollandiában az semmi... :)
európa!!!!! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | én 14 éves korom óta küldöm minden nap, most 20 vagyok, és semmi bajom, jólérzem magam, van egy kis pszihés függőség, de nem gáz, mivel minden nap vágok! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | tényleg jobb felvállalni. utána lehet hogy "kívül" nehezebb lesz de "belül" meg épp hogy könnyebb. sokkal könnyebb. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nagyonis vannak, nem is kevesen, akiknek szükségük van a marihuánára, mert gyógyászati célokból használjál, akár pszichés, akár testi bajok ellen.
Az viszont igaz, hogy van, akinek nem jön be a marihuána. Az ne szívja.
A füvezést meg szerintem fel kell vállalni. Az ember orvosa kit érdekel, milyen "megértő", jó, ha tud róla. A szüleim meg nekem is tudnak róla, az apám éppen nem örül neki, de nehogymár másnak hazudjam magamat a saját szüleim előtt, mint aki vagyok, hogy jobban szeressenek. Ez nem lenne egy egészséges megoldás.
Egyébként meg mindenkit arra bátorítok, hogy ahol teheti, mondja el, hogy füvezik. Mindenki maga dönti el, hogy milyen szinten hajlandó kellemetlenségeket bevállalni, ami ebből származhat, de a rejtőzködés miatt teheti meg a társadalom, hogy karhatalmi eszközökkel üldözi a füveseket. És ez ellen úgy tehetünk, ha nem fekszünk be az üldözésnek, hanem szólunk, hogy hahó, nemcsak azok a füvesek, akik ha akarnák se titkolhatnák, mert a mindenféle bajaik meg problémáik miatt a felszínre kényszerül a füvezésük. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Én simán megmondtam az orvosomnak h időnként spanglizok, a szeme se rebbent , ő is próbálta (pedig 40 éves nő). szóval nekem szerencsém volt... :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Azért ez több helyen vitatható már ne haragudj. Vállald fel? Szülők előtt? Persze biztos teljesen megértőek lennének. Orvos előtt? Nem mindegy milyen kapcsolatban áll a szüleiddel, hogy a titoktartás ellenére nem mondja- e vissza nekik. Aztán meg már verhetem a mellem az orvosi titoktartás kapcsán, nem segít szerintem.Szép és jó amit leírtál, csak a való életben szerintem másképp működik a dolog. Magyarország prűd és előítéletes a drogok kapcsán, ebben az országban a drogos általában egyenlő a heroinossal aki gyilkol az anyagért , holott azért aki néha elszív egy két spanglit valljuk be távol áll ettől a kategóriától. . . |
| | | | |
|
