 |
Legfrissebb hozzászólások (2133 - 2142)
(Témakör: legalize)
 | |  | | | | |  | |  | | | Re#696
Érdekes, de számomra nem ismeretlen vélemény, hozzáállás. Nem kivánok érdemben vitába szállni vele, csak annyit jegyzek meg, hogyha az egészet, pontosabban a pszichedelikus szerhasználat negáltját tenném bele, akkor ugyanúgy állna az érvelés, de akkor a szerhasználat nélküli elmélkedés, szemléletválást és világmegváltást propagálná! Ugyanilyen meggyözöen. Nemde? |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Ó, semmi kifogásom Kína ellen. Sőt, remélem és szinte várom ezt a fajta hatalomváltást. A távol-kelettel kapcsolatban még vannak illúzióim. :-) De nem igazán érdekel, hogy mit csinál a világ politikailag. Illetve van egyfajta tényekkel nem kellően megalapozott intuitív véleményem arról, hogy mi folyik itt, és mi várható, de nem akarok érdemben beszélni róla, mert állandóan dezinformálnak, és más dolgok jobban érdekelnek annál, minthogy azzal töltsem az időmet, hogy mepróbáljam kideríteni mi is a pontos helyzet úgy en bloc. Szóval a világ tegye csak a dolgát, én meg kellően kis pont vagyok benne ahhoz, hogy nagyjából én is azt tehetem, ami a dolgom, a karmám, bármi. Néha beveszek egy bélyeget, néha meg szívok egy kicsit. Szívesen megfizetném az adótartalmát is, ha engednék, hogy legyen... A többi, meg a lényeg, no az meg ott van Cellux hozzászólásában... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Mondhattam volna akár Indiát vagy egy mohamedán vallású országot is. A lényeg: a globalizálódó világban a vonatkozó nemzetközi egyezmények módositása igen-igen nehéz, és talán az egyes országokat képviselö politikusok nem mennek bele a közelharcba. Hollandiát is elég sok kritika éri: a kábitószer forgalmakról szóló jelentésekben a fö "exportáló" ill. tranzit ország épp Hollandia (pl. kokain tranzit, ectasy-forrás, nederwiet). És a beszedetlen adóEURok is ott csapódnak le.
Szóval nehéz elképzelni az alkohol- és kábitószertilalomhoz keményen ragaszkodó és az ezek fogyasztását - ill. az utóbbiak termelését általában nem - türö "világok" a globális egymásmellettélését. Nekem legalábbis ilyen szegényes a fantáziám... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az én szívügyem a pszichedelikus szerek, enteogének használatának legalizációja. Úgy érzem, ezért a célért tényleg érdemes küzdeni.
Saját bőrömön tapasztaltam meg ezeknek az anyagoknak a szemlélet- és életformáló (mindent egybevetve pozitív) hatását és úgy gondolom, a társadalom nagyon sokat veszít azzal, hogy e rendkívüli lehetőségeket kínáló szerekről nem vesz tudomást (illetve azokat pusztán deviáns szubkultúrák tagjainak öncélú szórakozását és önfelejtését szolgáló "kábítószereknek" tartja).
Meggyőződésem, hogy a jelenlegi globális válságból az emberiség csak egy minél több emberre kiterjedő tudati forradalom révén juthat ki. A cél az lenne, hogy az emberek döntő többségében (és leginkább a döntéshozókban) tudatosuljon: nemcsak önmagunkért vagyunk felelősek, hanem azokért az ökológiai/társadalmi rendszerekért is, amelyeknek emberi születésünknél fogva részesei vagyunk. Egyedül e felelősség felvállalásával képes az ember arra, hogy megfelelő döntéseket hozzon, e nélkül minden, amit csinál, legfeljebb tüneti kezelés, a problémák passzív elodázása lehet.
Ennek a felelősségérzetnek a kialakulásához kizárólag az ember önismeretének elmélyülése vezethet el. A puszta gondolkodás nem elég, mert nem érinti meg elég mélyen a személyiséget. Csak az vezethet sikerre, ha valóban, a teljes lényünkkel átérezzük azt a kapcsolatot, amely a külvilággal összeköt bennünket. Ha feltárjuk pszichénk mélységeit, ha szembekerülünk saját szorongásainkkal,félelmeinkkel és legyőzzük azokat, csak akkor leszünk képesek a világ kihívásaival is adekvát módon szembenézni.
A nyugati civilizáció az önismeret megszerzésére sokáig egyetlen módszert ismert: a pszichoanalízist, amely bár jelentős eredményeket ért el, mindig beleakadt abba a problémába, hogy az átlagember megfelelő segédeszközök nélkül nem képes tudatának egy bizonyos szintjénél mélyebbre menni. Ennek következtében a pszichoanalízis freudi hagyománya nem is foglalkozik mással, mint a pszichének azokkal a szintjeivel, amelyek a normális (neurotikus) XX. századi ember számára, annak hétköznapi tudatállapotában elérhetőek. Ez pedig vajmi kevés ahhoz, hogy lehetővé tegye a tudat gyökeres átalakítását.
Az ötvenes években Stanislav Grof és más pszichiáterek felfedezték, hogy az LSD és a pszilocibin révén a pszichoanalitikus terápia addig ismeretlen mélységekbe képes eljutni, sőt, megfelelő terápiás támogatás esetén egyetlen pszichedelikus "ülés" képes az emberi pszichében olyan alapvető pozitív változásokat előidézni, amelyek épp a fent említett tulajdonságok - globális felelősségérzet, egységérzés - megjelenését, a tágabb összefüggések meglátását eredményezik.
Amikor az USA a hatvanas évek végén betiltotta a pszichedelikus szerek használatát, akkor ezzel azokat a kutatásokat is leállította, amelyek e szerek társadalmi méretekben való biztonságos alkalmazásának, és így az emberi tudat felszabadításának lehetőségeit kutatták.
Mára kialakult az a faramuci helyzet, hogy a társadalom életének jobbra fordításán elvileg munkálkodó akadémikusok, tudósok és társadalomkutatók helyett a hozzánk hasonló "drogosok" azok, akik progresszív módon ezeket a szereket kutatják, mindezt mindenféle anyagi támogatás nélkül, sőt, az állam üldöz bennünket azért, mert megpróbálunk rájönni, miképpen lehetne e szereket az egyéni, társadalmi és ökológiai problémák orvoslása érdekében a legbiztonságosabban felhasználni.
És engem ez a helyzet kissé zavar.
Ruzsa Balázs (cellux)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "... ha tetszik, ha nem..."
Én is ezt üzenem... mondjuk Kínának :) Kína tegye az ő dolgát, én meg teszem az enyémet... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Hit, szexuális élet, válás, stb?"
Ezen magatartásfomák ill. problémáik drog nélkül is léteznek. A kémiai (bár eleinte nem annak ismert) szerhasználat szabályozása évezredekig pusztán vallási / kulturális / morális volt. A jogi "kezelés" csak 100éves.
"A törvényi szigor, mert igazságtalannak, aránytalannak és értelmetlennek tartom."
Én úgy látom és jósolom, hogy a kodifikált szigor érdemben nem fog enyhülni, legfeljebb az érvényesitésére lesznek variációk.
Az EU joghomogenizáló jövöjével kapcsolatban nincsenek illúzióim. Az EU az, ami. A világ lakosságának kb. 4/5 része Ázsiában, Afrikában és D-Amerikában él. És szaporodik. A nemzetjözi szabályozásban az ö véleményük lesz a mérvadó (pl.Kináé. ha tetszik, ha nem.) Félek,hogy az erö- és manipulálóképesség már nem ay EU és USA sajátja (lásd a terrorizmusra adott válaszlépéseket). |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | A legalizáció alapjául annak a felismerése kellene, hogy szolgáljon, hogy ez egy olyan dolog, amit ilyen módon nem lehet kezelni. U.I., az, hogy nem kerülnek le a szerek a kábítószerlistáról az egy dolog. De az tény, hogy sok országban enyhülnek az alkalmazott szankciók. Egyébként is az, hogy adott társadalom adott időben mire gondolja azt, hogy nem magánügy, az is mindig változott. A társadalom változásával együtt. Mondjak elcsépelt tételeket? Hit, szexuális élet, válás, stb? Továbbá az is van, hogy az emberek egy jó része tisztában van azzal, hogy az érthető társdalmi önszabályozási törekvések mellett iszonyatos mértékű, nem igazán a többség érdekei szolgáló manipulációnak is ki van téve. Ezért szkeptikus a mainstream véleményekkel szemben, ezen belül a tudomány eredményeivel szemben is. Hozzáteszem a tudomány sem tudja kihúzni magát az alól, hogy benne él egy manipulatív közegben, ráadásul emberi lények művelik, akik maguk sem tévedhetetlenek, és nagyon sok kérdésben nincs is konszenzus. Ergó az van, ami mindig. Vélemény- és hitbéli különbségek ember és ember között... Amit én szeretnék az pusztán annyi, hogy ne fenyegessen a törvényi szigor, mert igazságtalannak, aránytalannak és értelmetlennek tartom. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A legalizáció fokozatosan fog megtörténni. Mind időben, mind térben, mind erősségben. Nyugateurópa felől terjed felénk a dekriminalizáció, és ha meg is torpan valahol keleten, az nem Magyarországon lesz. Az EU-n belül egységes lesz végül a szabályozás, csak amíg az összes országot fokozatosan óvatosan összehangolják, addig időnek kell eltelnie.
Ezt egy jobbos ismerősöm magyarázta el nekem, akiben az volt a vicces, hogy minden fontos kérdésben a jobbos pártok oldalán állt, de akárminek az okát magyarázta, az köszönőviszonyban sem volt azzal, amit a sajtóban látni-olvasni lehet, amit a politikusok, vagy a hivatalos megmondóemberek, szakártők stb. mondanak...
Szal a legalizáció ugyanolyan lefutott ügy már mint pl. amilyen az EU csatlakozás volt már közvetlenül a rendszerváltás után... Ami most van az műbalhé az egyszeri drogos szempontjából...
Csak tudnám minek írok akkor még mindig ide... :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Mivel a drogok ill. kábitószerek szabályozása és a kapcsolatos legalizáció jogi úton, törvényes keretek között valósul/valósitható meg, és nem pedig kulturális területen, szokások révén "terjed", ezért a társadalom beleszól a törvénykezésbe. Még akkor is, ha sokak szerint erre nem lenne joga (lásd "A lerészegedés joga"). Pont az általad felsorolt problémák miatt is mondható, hogy a civilizált(?) ipari/nyugati világban "no man is an island", cselekedeteink másokat is érintenek, esetleg közvetve v. közvetlenül károsithatnak. Fel lehetne tenni a kérdést, hogy mi lenne/lett volna, ha az ópium forgalmát, stb. nem szabályozták volna úgy 100 évvel ezelött. Ugyanoda vezethetett volna, mint a most kiemelt népegészségügyi problémává váló dohányzás vagy alkoholfogyasztás? Amik legálisak (bizonyos, de egyre szükölö keretek között). |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Én nem ebben az irányban látom a legalizáció útját. Az, hogy a drogok "károsak" az nyilván tény, bár nem ártana valamiféle rangsort felállítani, hiszen a legtöbb anyagról az átlagember csak azt tudja, hogy árt. (hogyan, milyen távon, milyen mennyiségben, maradandó -e, stb.-ről fogalma sincs senkinek). Csakhogy nem a drogok jelentik az egyedüli problémát a világban, van még elég, sőt még válogatni is lehet, és a közös mindezekben ugyanaz: az ember akkor gondolkodik hosszútávon, amikor kedve van, mindenáron próbálja a felelősséget áthárítani, és kifogásokat keres, hogy időt nyerjen, és ne kelljen itt és most megoldani a problémákat. A problémák pedig sokkal súlyosabbak, mint azt a legtöbben gondolnák: környezetszennyezés, túlnépesedés, önzés, globális politikai helyzet eldurvulása, stb. A drogháború csak egy eszköz arra, hogy ne kelljen ezekkel foglalkozni. Ezeket MIND úgy kellene megondani, hogy az egyes emberek felismerik az egyéni felelősségüket, és aszerint cselekszenek. Ha a társadalom ezt fel tudná ismerni, nem lenne szükség rá, hogy törvényekkel szabályozzák, milyen anyagot fogyaszthat valaki. Azt nyilván nem fogják bebizonyítani, hogy a fű egészséges, de azt esetleg beláthatnák, hogy magánügy. |
| | | | |
|
