 |
Legfrissebb hozzászólások (2053 - 2152)
(Témakör: legalize)
 | |  | | | | |  | |  | | | mindegy.a pont azon van,hogy meg Angliaban sem fogsz egy tiz fos after-partyt csinalni a belvarosi garzonban ,10 gvel.
en akkor neveznem legalisnak,ha mondjuk vasarnap delutan osszejottok a haverokkal a meccs felidejeben a kertben es korbe
jar par lant...persze ugy,hogy vegkepp senkit sem erdekel.
czr, aki neha felebred az almodozasbol |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Én inkább úgy mondanám, hogy Angliában elkezdődött a fű dekriminalizálása.hö! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hát, a nyakadat ne tedd rá, kár lenne érte :)
Annyi történt, hogy a kannabiszt január 29-ki hatállyal átosztályozták a kevésbé veszélyes drogok "C" osztályába, ami annyit jelent, hogy a csekély mennyiség birtoklása nem von magával letartóztatást önmagában. Ez még távol van a legalizációtól. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Én úgy hallottam, hogy Angliában már szívhatsz is otthon. És legálisan. (De nem tenném rá a nyakam.) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Elég ellentmondásos a helyzet, ugyanis egyrészről a pszilocibin szerepel az 1971-es brit kábítószertörvény által betiltott anyagok listáján, ugyanakkor a törvények értelmében nem számít illegálisnak a "frissen leszedett gomba" árulása, csak ha a gomba szárított vagy "emberi kéz átalakította" fogyasztás céljára. Ha tehát friss vagy élő gombát árul valaki, az törvényes, ha viszont kiszárítja és úgy akarja eladni, akkor annyi börtönt is kaphat, mint egy heroinkereskedő. A hírek szerint azonban a rendőrség még a szárított gomba birtoklói ellen sem igen lép fel, bár ez már a jogalkalmazó belátásán múlik.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hallottatok arról hogy a gomba legális Nagy-Britanniában? Mert most jöttem vissza Londonból és az utcákon óriási táblák hirdették: fresh magic mushrooms here...Beszéltem egy fickóval és ő mondta hogy 2001 óta legális. Csak én nem tudtam róla vagy ez kamu?
http://www.camdenmushroomcompany.com |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Szerintem félreértetted a hasonlat lényegét. Nem azt akartam kihozni belőle, hogy vajon a drogkereskedőket elrettentené-e a halálbüntetés (egyébként nem, mert Iránban egyre többen csempésznek a lefejezést is kockáztatva, Kínában is stb.), hanem azt, hogy az emberek egy bizonyos cselekedet büntetését nem feltétlenül azért támogatják, mert racionálisan végiggondolják, hogy a büntetés mechanizmusai csökkentik az adott cselekedet előfordulásának valószínűségét, hanem a bosszú, a megtorlás miatt, mert démonizálják az adott cselekedetet. Amíg tehát az emberek elhiszik, hogy a drogfogyasztás az "ördöggel való cimborálás," addig ne várjunk komoly változást a drogpolitikában. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | jol latod Nargile
egyedul a halabuntetes hasonlaton gondolkoztam el egy kicsit.
marmint ugye maga a halalbuntetes tudata sem rettenti
el az elkovetoket.azonban gyilkossagok tetemes eseteben nem is merul fel ez a fajta tudatossag,h ezt felszinre is hozza.
azonban hirtelen felindulasbol elkovetett 10kg behozatalarol meg nem hallottam,de biztos volt mar ra pelda.
a kabitoszer terjesztese homogenul csak kereskedelmi celokat szolgal.
mai szintu elterjedese is csak ebbol a szempontbol indulhatott el.
igy a kereskedelem halalbuntetessel valo sulytasa mas alapokra tevodik.(mint igencsak tudatos cselekmeny)
summa summarum szerintem lenne valami hatasa a halabuntetesnek ezen a teren.
ahogy latom nem sok ertelme volt elgondolkodni rajta:)
zagyvasaghalom
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Bocs, valaki törölje le az extra példányokat a hozzászólásaimból :) Csak reggel szarakodott a rendszer. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Nem akar megjelenni a hozzászólásom... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Shiphers
Nem akarok most az Egyesület nevében valami hivatalosan hangzó közleményt tenni, inkább elmondom, hogy én mit gondolok ezekről a dolgokról.
Egy drog veszélyességét a tudományos adatok interpretálásával lehet felmérni, tehát nem létezik abszolút objektív módszer erre. A hatások morális megítélésén, az eredmények súlyozásán, szelekcióján nagyon sok múlik. Például sokak számára már az önmagában elfogadhatatlan kockázat, hogy a fiatalok szimplán jól érzik magukat egy drog hatása alatt, mivel morálisan elítélik a "pillanatnyi" gyönöröket (így például az önmagáért való szexuális gyönyört is). Ez a morális idegenkedés szerintem sokkal inkább központi jelentőségű a drogtilalom fenntartásában, mint bármiféle tudományos-egészségügyi tényező. Az emberek hisznek a törvények SZIMBOLIKUS erejében: nem a racionális-elrettentés, hanem a fenyítés-megtorlás funkció miatt támogatják a "droggal visszaélők" büntetését. Így van ez a halálbüntetéssel is: a támogatóit nem győzik meg azok a tények, melyek azt mutatják, hogy a halálbüntetésnek nincs nagyobb elrettentő hatása a gyilkosságok elkövetőire, mint az életfogytiglani büntetés. Az emberek azt akarják, hogy aki gyilkolt, az szenvedjen, bűnhődjön a legsúlyosabb módon. William Bennett pl. kijelentette, hogy a legszívesebben lefejeztetné a drogdealereket, s Reagan elnök is azt nyilatkozta, hogy megérdemelnék. Iránban a mai napig nyilvánosan lefejezik a drogcsempészeket.
Ez a morális idegenkedés a kulcsprobléma, s nem az, hogy a marihuána ezen meg ezen a teszten milyen hatásokat produkált mondjuk az autóvezetői képességekre. Persze ez is fontos, de valójában a kutatási eredmények közlése évtizedek óta képtelennek mutatkozott arra, hogy a drogpolitikán változtasson. Az Egyesület elsőszámú célja tehát nem is abban rejlik, hogy konkrétan milyen jogi-politikai szabályozás alakul majd ki a drogpolitikában, hanem hogy az emberek szemléletén változtasson a drogjelenséggel kapcsolatban. Ezért tartottuk meg a Drogfórumot is január végén szakértők részvételével, ezért keressük az alkalmat, hogy médiában és különféle társadalmi fórumokon megszólaljunk.
Visszatérve a veszélyesség kérdésére: az, hogy nem létezik teljesen objektív módszer a kockázatok felmérésére, még nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem lehet felmérni egy drog társadalmi hatásait. Vannak olyan tényezők, értékek, tevékenységek, melyek egy társadalom és egy állampolgár életének különösen fontos sarkköveit adják. Jelen nyugati típusú kapitalista társadalmunkban ilyen a munka, karrier, tanulás, autóvezetés, család, szex stb. A társadalom annak tükrében ítél meg egyéneket, hogy ezeken a területeken milyen hatékonysággal képesek funkcionálni. A marihuána kapcsán pedig a tudományos vizsgálatok azt mutatják, hogy a marihuána fogyasztóinak túlnyomó többsége ezeken a területeken nem különbözik különösebben a nemfogyasztó többségtől, ergo nem képez valamiféle degenerált-deviáns csürhét, mint azt egyes propagandisták megpróbálják beállítani.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Shiphers
Nem akarok most az Egyesület nevében valami hivatalosan hangzó közleményt tenni, inkább elmondom, hogy én mit gondolok ezekről a dolgokról.
Egy drog veszélyességét a tudományos adatok interpretálásával lehet felmérni, tehát nem létezik abszolút objektív módszer erre. A hatások morális megítélésén, az eredmények súlyozásán, szelekcióján nagyon sok múlik. Például sokak számára már az önmagában elfogadhatatlan kockázat, hogy a fiatalok szimplán jól érzik magukat egy drog hatása alatt, mivel morálisan elítélik a "pillanatnyi" gyönöröket (így például az önmagáért való szexuális gyönyört is). Ez a morális idegenkedés szerintem sokkal inkább központi jelentőségű a drogtilalom fenntartásában, mint bármiféle tudományos-egészségügyi tényező. Az emberek hisznek a törvények SZIMBOLIKUS erejében: nem a racionális-elrettentés, hanem a fenyítés-megtorlás funkció miatt támogatják a "droggal visszaélők" büntetését. Így van ez a halálbüntetéssel is: a támogatóit nem győzik meg azok a tények, melyek azt mutatják, hogy a halálbüntetésnek nincs nagyobb elrettentő hatása a gyilkosságok elkövetőire, mint az életfogytiglani büntetés. Az emberek azt akarják, hogy aki gyilkolt, az szenvedjen, bűnhődjön a legsúlyosabb módon. William Bennett pl. kijelentette, hogy a legszívesebben lefejeztetné a drogdealereket, s Reagan elnök is azt nyilatkozta, hogy megérdemelnék. Iránban a mai napig nyilvánosan lefejezik a drogcsempészeket.
Ez a morális idegenkedés a kulcsprobléma, s nem az, hogy a marihuána ezen meg ezen a teszten milyen hatásokat produkált mondjuk az autóvezetői képességekre. Persze ez is fontos, de valójában a kutatási eredmények közlése évtizedek óta képtelennek mutatkozott arra, hogy a drogpolitikán változtasson. Az Egyesület elsőszámú célja tehát nem is abban rejlik, hogy konkrétan milyen jogi-politikai szabályozás alakul majd ki a drogpolitikában, hanem hogy az emberek szemléletén változtasson a drogjelenséggel kapcsolatban. Ezért tartottuk meg a Drogfórumot is január végén szakértők részvételével, ezért keressük az alkalmat, hogy médiában és különféle társadalmi fórumokon megszólaljunk.
Visszatérve a veszélyesség kérdésére: az, hogy nem létezik teljesen objektív módszer a kockázatok felmérésére, még nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem lehet felmérni egy drog társadalmi hatásait. Vannak olyan tényezők, értékek, tevékenységek, melyek egy társadalom és egy állampolgár életének különösen fontos sarkköveit adják. Jelen nyugati típusú kapitalista társadalmunkban ilyen a munka, karrier, tanulás, autóvezetés, család, szex stb. A társadalom annak tükrében ítél meg egyéneket, hogy ezeken a területeken milyen hatékonysággal képesek funkcionálni. A marihuána kapcsán pedig a tudományos vizsgálatok azt mutatják, hogy a marihuána fogyasztóinak túlnyomó többsége ezeken a területeken nem különbözik különösebben a nemfogyasztó többségtől, ergo nem képez valamiféle degenerált-deviáns csürhét, mint azt egyes propagandisták megpróbálják beállítani.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Shiphers
Nem akarok most az Egyesület nevében valami hivatalosan hangzó közleményt tenni, inkább elmondom, hogy én mit gondolok ezekről a dolgokról.
Egy drog veszélyességét a tudományos adatok interpretálásával lehet felmérni, tehát nem létezik abszolút objektív módszer erre. A hatások morális megítélésén, az eredmények súlyozásán, szelekcióján nagyon sok múlik. Például sokak számára már az önmagában elfogadhatatlan kockázat, hogy a fiatalok szimplán jól érzik magukat egy drog hatása alatt, mivel morálisan elítélik a "pillanatnyi" gyönöröket (így például az önmagáért való szexuális gyönyört is). Ez a morális idegenkedés szerintem sokkal inkább központi jelentőségű a drogtilalom fenntartásában, mint bármiféle tudományos-egészségügyi tényező. Az emberek hisznek a törvények SZIMBOLIKUS erejében: nem a racionális-elrettentés, hanem a fenyítés-megtorlás funkció miatt támogatják a "droggal visszaélők" büntetését. Így van ez a halálbüntetéssel is: a támogatóit nem győzik meg azok a tények, melyek azt mutatják, hogy a halálbüntetésnek nincs nagyobb elrettentő hatása a gyilkosságok elkövetőire, mint az életfogytiglani büntetés. Az emberek azt akarják, hogy aki gyilkolt, az szenvedjen, bűnhődjön a legsúlyosabb módon. William Bennett pl. kijelentette, hogy a legszívesebben lefejeztetné a drogdealereket, s Reagan elnök is azt nyilatkozta, hogy megérdemelnék. Iránban a mai napig nyilvánosan lefejezik a drogcsempészeket.
Ez a morális idegenkedés a kulcsprobléma, s nem az, hogy a marihuána ezen meg ezen a teszten milyen hatásokat produkált mondjuk az autóvezetői képességekre. Persze ez is fontos, de valójában a kutatási eredmények közlése évtizedek óta képtelennek mutatkozott arra, hogy a drogpolitikán változtasson. Az Egyesület elsőszámú célja tehát nem is abban rejlik, hogy konkrétan milyen jogi-politikai szabályozás alakul majd ki a drogpolitikában, hanem hogy az emberek szemléletén változtasson a drogjelenséggel kapcsolatban. Ezért tartottuk meg a Drogfórumot is január végén szakértők részvételével, ezért keressük az alkalmat, hogy médiában és különféle társadalmi fórumokon megszólaljunk.
Visszatérve a veszélyesség kérdésére: az, hogy nem létezik teljesen objektív módszer a kockázatok felmérésére, még nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem lehet felmérni egy drog társadalmi hatásait. Vannak olyan tényezők, értékek, tevékenységek, melyek egy társadalom és egy állampolgár életének különösen fontos sarkköveit adják. Jelen nyugati típusú kapitalista társadalmunkban ilyen a munka, karrier, tanulás, autóvezetés, család, szex stb. A társadalom annak tükrében ítél meg egyéneket, hogy ezeken a területeken milyen hatékonysággal képesek funkcionálni. A marihuána kapcsán pedig a tudományos vizsgálatok azt mutatják, hogy a marihuána fogyasztóinak túlnyomó többsége ezeken a területeken nem különbözik különösebben a nemfogyasztó többségtől, ergo nem képez valamiféle degenerált-deviáns csürhét, mint azt egyes propagandisták megpróbálják beállítani.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Shiphers
Nem akarok most az Egyesület nevében valami hivatalosan hangzó közleményt tenni, inkább elmondom, hogy én mit gondolok ezekről a dolgokról.
Egy drog veszélyességét a tudományos adatok interpretálásával lehet felmérni, tehát nem létezik abszolút objektív módszer erre. A hatások morális megítélésén, az eredmények súlyozásán, szelekcióján nagyon sok múlik. Például sokak számára már az önmagában elfogadhatatlan kockázat, hogy a fiatalok szimplán jól érzik magukat egy drog hatása alatt, mivel morálisan elítélik a "pillanatnyi" gyönöröket (így például az önmagáért való szexuális gyönyört is). Ez a morális idegenkedés szerintem sokkal inkább központi jelentőségű a drogtilalom fenntartásában, mint bármiféle tudományos-egészségügyi tényező. Az emberek hisznek a törvények SZIMBOLIKUS erejében: nem a racionális-elrettentés, hanem a fenyítés-megtorlás funkció miatt támogatják a "droggal visszaélők" büntetését. Így van ez a halálbüntetéssel is: a támogatóit nem győzik meg azok a tények, melyek azt mutatják, hogy a halálbüntetésnek nincs nagyobb elrettentő hatása a gyilkosságok elkövetőire, mint az életfogytiglani büntetés. Az emberek azt akarják, hogy aki gyilkolt, az szenvedjen, bűnhődjön a legsúlyosabb módon. William Bennett pl. kijelentette, hogy a legszívesebben lefejeztetné a drogdealereket, s Reagan elnök is azt nyilatkozta, hogy megérdemelnék. Iránban a mai napig nyilvánosan lefejezik a drogcsempészeket.
Ez a morális idegenkedés a kulcsprobléma, s nem az, hogy a marihuána ezen meg ezen a teszten milyen hatásokat produkált mondjuk az autóvezetői képességekre. Persze ez is fontos, de valójában a kutatási eredmények közlése évtizedek óta képtelennek mutatkozott arra, hogy a drogpolitikán változtasson. Az Egyesület elsőszámú célja tehát nem is abban rejlik, hogy konkrétan milyen jogi-politikai szabályozás alakul majd ki a drogpolitikában, hanem hogy az emberek szemléletén változtasson a drogjelenséggel kapcsolatban. Ezért tartottuk meg a Drogfórumot is január végén szakértők részvételével, ezért keressük az alkalmat, hogy médiában és különféle társadalmi fórumokon megszólaljunk.
Visszatérve a veszélyesség kérdésére: az, hogy nem létezik teljesen objektív módszer a kockázatok felmérésére, még nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem lehet felmérni egy drog társadalmi hatásait. Vannak olyan tényezők, értékek, tevékenységek, melyek egy társadalom és egy állampolgár életének különösen fontos sarkköveit adják. Jelen nyugati típusú kapitalista társadalmunkban ilyen a munka, karrier, tanulás, autóvezetés, család, szex stb. A társadalom annak tükrében ítél meg egyéneket, hogy ezeken a területeken milyen hatékonysággal képesek funkcionálni. A marihuána kapcsán pedig a tudományos vizsgálatok azt mutatják, hogy a marihuána fogyasztóinak túlnyomó többsége ezeken a területeken nem különbözik különösebben a nemfogyasztó többségtől, ergo nem képez valamiféle degenerált-deviáns csürhét, mint azt egyes propagandisták megpróbálják beállítani.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Shiphers
Nem akarok most az Egyesület nevében valami hivatalosan hangzó közleményt tenni, inkább elmondom, hogy én mit gondolok ezekről a dolgokról.
Egy drog veszélyességét a tudományos adatok interpretálásával lehet felmérni, tehát nem létezik abszolút objektív módszer erre. A hatások morális megítélésén, az eredmények súlyozásán, szelekcióján nagyon sok múlik. Például sokak számára már az önmagában elfogadhatatlan kockázat, hogy a fiatalok szimplán jól érzik magukat egy drog hatása alatt, mivel morálisan elítélik a "pillanatnyi" gyönöröket (így például az önmagáért való szexuális gyönyört is). Ez a morális idegenkedés szerintem sokkal inkább központi jelentőségű a drogtilalom fenntartásában, mint bármiféle tudományos-egészségügyi tényező. Az emberek hisznek a törvények SZIMBOLIKUS erejében: nem a racionális-elrettentés, hanem a fenyítés-megtorlás funkció miatt támogatják a "droggal visszaélők" büntetését. Így van ez a halálbüntetéssel is: a támogatóit nem győzik meg azok a tények, melyek azt mutatják, hogy a halálbüntetésnek nincs nagyobb elrettentő hatása a gyilkosságok elkövetőire, mint az életfogytiglani büntetés. Az emberek azt akarják, hogy aki gyilkolt, az szenvedjen, bűnhődjön a legsúlyosabb módon. William Bennett pl. kijelentette, hogy a legszívesebben lefejeztetné a drogdealereket, s Reagan elnök is azt nyilatkozta, hogy megérdemelnék. Iránban a mai napig nyilvánosan lefejezik a drogcsempészeket.
Ez a morális idegenkedés a kulcsprobléma, s nem az, hogy a marihuána ezen meg ezen a teszten milyen hatásokat produkált mondjuk az autóvezetői képességekre. Persze ez is fontos, de valójában a kutatási eredmények közlése évtizedek óta képtelennek mutatkozott arra, hogy a drogpolitikán változtasson. Az Egyesület elsőszámú célja tehát nem is abban rejlik, hogy konkrétan milyen jogi-politikai szabályozás alakul majd ki a drogpolitikában, hanem hogy az emberek szemléletén változtasson a drogjelenséggel kapcsolatban. Ezért tartottuk meg a Drogfórumot is január végén szakértők részvételével, ezért keressük az alkalmat, hogy médiában és különféle társadalmi fórumokon megszólaljunk.
Visszatérve a veszélyesség kérdésére: az, hogy nem létezik teljesen objektív módszer a kockázatok felmérésére, még nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem lehet felmérni egy drog társadalmi hatásait. Vannak olyan tényezők, értékek, tevékenységek, melyek egy társadalom és egy állampolgár életének különösen fontos sarkköveit adják. Jelen nyugati típusú kapitalista társadalmunkban ilyen a munka, karrier, tanulás, autóvezetés, család, szex stb. A társadalom annak tükrében ítél meg egyéneket, hogy ezeken a területeken milyen hatékonysággal képesek funkcionálni. A marihuána kapcsán pedig a tudományos vizsgálatok azt mutatják, hogy a marihuána fogyasztóinak túlnyomó többsége ezeken a területeken nem különbözik különösebben a nemfogyasztó többségtől, ergo nem képez valamiféle degenerált-deviáns csürhét, mint azt egyes propagandisták megpróbálják beállítani.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Shiphers
Nem akarok most az Egyesület nevében valami hivatalosan hangzó közleményt tenni, inkább elmondom, hogy én mit gondolok ezekről a dolgokról.
Egy drog veszélyességét a tudományos adatok interpretálásával lehet felmérni, tehát nem létezik abszolút objektív módszer erre. A hatások morális megítélésén, az eredmények súlyozásán, szelekcióján nagyon sok múlik. Például sokak számára már az önmagában elfogadhatatlan kockázat, hogy a fiatalok szimplán jól érzik magukat egy drog hatása alatt, mivel morálisan elítélik a "pillanatnyi" gyönöröket (így például az önmagáért való szexuális gyönyört is). Ez a morális idegenkedés szerintem sokkal inkább központi jelentőségű a drogtilalom fenntartásában, mint bármiféle tudományos-egészségügyi tényező. Az emberek hisznek a törvények SZIMBOLIKUS erejében: nem a racionális-elrettentés, hanem a fenyítés-megtorlás funkció miatt támogatják a "droggal visszaélők" büntetését. Így van ez a halálbüntetéssel is: a támogatóit nem győzik meg azok a tények, melyek azt mutatják, hogy a halálbüntetésnek nincs nagyobb elrettentő hatása a gyilkosságok elkövetőire, mint az életfogytiglani büntetés. Az emberek azt akarják, hogy aki gyilkolt, az szenvedjen, bűnhődjön a legsúlyosabb módon. William Bennett pl. kijelentette, hogy a legszívesebben lefejeztetné a drogdealereket, s Reagan elnök is azt nyilatkozta, hogy megérdemelnék. Iránban a mai napig nyilvánosan lefejezik a drogcsempészeket.
Ez a morális idegenkedés a kulcsprobléma, s nem az, hogy a marihuána ezen meg ezen a teszten milyen hatásokat produkált mondjuk az autóvezetői képességekre. Persze ez is fontos, de valójában a kutatási eredmények közlése évtizedek óta képtelennek mutatkozott arra, hogy a drogpolitikán változtasson. Az Egyesület elsőszámú célja tehát nem is abban rejlik, hogy konkrétan milyen jogi-politikai szabályozás alakul majd ki a drogpolitikában, hanem hogy az emberek szemléletén változtasson a drogjelenséggel kapcsolatban. Ezért tartottuk meg a Drogfórumot is január végén szakértők részvételével, ezért keressük az alkalmat, hogy médiában és különféle társadalmi fórumokon megszólaljunk.
Visszatérve a veszélyesség kérdésére: az, hogy nem létezik teljesen objektív módszer a kockázatok felmérésére, még nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem lehet felmérni egy drog társadalmi hatásait. Vannak olyan tényezők, értékek, tevékenységek, melyek egy társadalom és egy állampolgár életének különösen fontos sarkköveit adják. Jelen nyugati típusú kapitalista társadalmunkban ilyen a munka, karrier, tanulás, autóvezetés, család, szex stb. A társadalom annak tükrében ítél meg egyéneket, hogy ezeken a területeken milyen hatékonysággal képesek funkcionálni. A marihuána kapcsán pedig a tudományos vizsgálatok azt mutatják, hogy a marihuána fogyasztóinak túlnyomó többsége ezeken a területeken nem különbözik különösebben a nemfogyasztó többségtől, ergo nem képez valamiféle degenerált-deviáns csürhét, mint azt egyes propagandisták megpróbálják beállítani.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Shiphers
Nem akarok most az Egyesület nevében valami hivatalosan hangzó közleményt tenni, inkább elmondom, hogy én mit gondolok ezekről a dolgokról.
Egy drog veszélyességét a tudományos adatok interpretálásával lehet felmérni, tehát nem létezik abszolút objektív módszer erre. A hatások morális megítélésén, az eredmények súlyozásán, szelekcióján nagyon sok múlik. Például sokak számára már az önmagában elfogadhatatlan kockázat, hogy a fiatalok szimplán jól érzik magukat egy drog hatása alatt, mivel morálisan elítélik a "pillanatnyi" gyönöröket (így például az önmagáért való szexuális gyönyört is). Ez a morális idegenkedés szerintem sokkal inkább központi jelentőségű a drogtilalom fenntartásában, mint bármiféle tudományos-egészségügyi tényező. Az emberek hisznek a törvények SZIMBOLIKUS erejében: nem a racionális-elrettentés, hanem a fenyítés-megtorlás funkció miatt támogatják a "droggal visszaélők" büntetését. Így van ez a halálbüntetéssel is: a támogatóit nem győzik meg azok a tények, melyek azt mutatják, hogy a halálbüntetésnek nincs nagyobb elrettentő hatása a gyilkosságok elkövetőire, mint az életfogytiglani büntetés. Az emberek azt akarják, hogy aki gyilkolt, az szenvedjen, bűnhődjön a legsúlyosabb módon. William Bennett pl. kijelentette, hogy a legszívesebben lefejeztetné a drogdealereket, s Reagan elnök is azt nyilatkozta, hogy megérdemelnék. Iránban a mai napig nyilvánosan lefejezik a drogcsempészeket.
Ez a morális idegenkedés a kulcsprobléma, s nem az, hogy a marihuána ezen meg ezen a teszten milyen hatásokat produkált mondjuk az autóvezetői képességekre. Persze ez is fontos, de valójában a kutatási eredmények közlése évtizedek óta képtelennek mutatkozott arra, hogy a drogpolitikán változtasson. Az Egyesület elsőszámú célja tehát nem is abban rejlik, hogy konkrétan milyen jogi-politikai szabályozás alakul majd ki a drogpolitikában, hanem hogy az emberek szemléletén változtasson a drogjelenséggel kapcsolatban. Ezért tartottuk meg a Drogfórumot is január végén szakértők részvételével, ezért keressük az alkalmat, hogy médiában és különféle társadalmi fórumokon megszólaljunk.
Visszatérve a veszélyesség kérdésére: az, hogy nem létezik teljesen objektív módszer a kockázatok felmérésére, még nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem lehet felmérni egy drog társadalmi hatásait. Vannak olyan tényezők, értékek, tevékenységek, melyek egy társadalom és egy állampolgár életének különösen fontos sarkköveit adják. Jelen nyugati típusú kapitalista társadalmunkban ilyen a munka, karrier, tanulás, autóvezetés, család, szex stb. A társadalom annak tükrében ítél meg egyéneket, hogy ezeken a területeken milyen hatékonysággal képesek funkcionálni. A marihuána kapcsán pedig a tudományos vizsgálatok azt mutatják, hogy a marihuána fogyasztóinak túlnyomó többsége ezeken a területeken nem különbözik különösebben a nemfogyasztó többségtől, ergo nem képez valamiféle degenerált-deviáns csürhét, mint azt egyes propagandisták megpróbálják beállítani.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Shiphers
Nem akarok most az Egyesület nevében valami hivatalosan hangzó közleményt tenni, inkább elmondom, hogy én mit gondolok ezekről a dolgokról.
Egy drog veszélyességét a tudományos adatok interpretálásával lehet felmérni, tehát nem létezik abszolút objektív módszer erre. A hatások morális megítélésén, az eredmények súlyozásán, szelekcióján nagyon sok múlik. Például sokak számára már az önmagában elfogadhatatlan kockázat, hogy a fiatalok szimplán jól érzik magukat egy drog hatása alatt, mivel morálisan elítélik a "pillanatnyi" gyönöröket (így például az önmagáért való szexuális gyönyört is). Ez a morális idegenkedés szerintem sokkal inkább központi jelentőségű a drogtilalom fenntartásában, mint bármiféle tudományos-egészségügyi tényező. Az emberek hisznek a törvények SZIMBOLIKUS erejében: nem a racionális-elrettentés, hanem a fenyítés-megtorlás funkció miatt támogatják a "droggal visszaélők" büntetését. Így van ez a halálbüntetéssel is: a támogatóit nem győzik meg azok a tények, melyek azt mutatják, hogy a halálbüntetésnek nincs nagyobb elrettentő hatása a gyilkosságok elkövetőire, mint az életfogytiglani büntetés. Az emberek azt akarják, hogy aki gyilkolt, az szenvedjen, bűnhődjön a legsúlyosabb módon. William Bennett pl. kijelentette, hogy a legszívesebben lefejeztetné a drogdealereket, s Reagan elnök is azt nyilatkozta, hogy megérdemelnék. Iránban a mai napig nyilvánosan lefejezik a drogcsempészeket.
Ez a morális idegenkedés a kulcsprobléma, s nem az, hogy a marihuána ezen meg ezen a teszten milyen hatásokat produkált mondjuk az autóvezetői képességekre. Persze ez is fontos, de valójában a kutatási eredmények közlése évtizedek óta képtelennek mutatkozott arra, hogy a drogpolitikán változtasson. Az Egyesület elsőszámú célja tehát nem is abban rejlik, hogy konkrétan milyen jogi-politikai szabályozás alakul majd ki a drogpolitikában, hanem hogy az emberek szemléletén változtasson a drogjelenséggel kapcsolatban. Ezért tartottuk meg a Drogfórumot is január végén szakértők részvételével, ezért keressük az alkalmat, hogy médiában és különféle társadalmi fórumokon megszólaljunk.
Visszatérve a veszélyesség kérdésére: az, hogy nem létezik teljesen objektív módszer a kockázatok felmérésére, még nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem lehet felmérni egy drog társadalmi hatásait. Vannak olyan tényezők, értékek, tevékenységek, melyek egy társadalom és egy állampolgár életének különösen fontos sarkköveit adják. Jelen nyugati típusú kapitalista társadalmunkban ilyen a munka, karrier, tanulás, autóvezetés, család, szex stb. A társadalom annak tükrében ítél meg egyéneket, hogy ezeken a területeken milyen hatékonysággal képesek funkcionálni. A marihuána kapcsán pedig a tudományos vizsgálatok azt mutatják, hogy a marihuána fogyasztóinak túlnyomó többsége ezeken a területeken nem különbözik különösebben a nemfogyasztó többségtől, ergo nem képez valamiféle degenerált-deviáns csürhét, mint azt egyes propagandisták megpróbálják beállítani.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Re: #767
Mit is irtam:
Hol van a ying-yang szemlélet? Hol a kritikus gondolkodás? A klasszikus értelemben vett dialektika? Hol az "elöször tájékozódom, aztán döntök" esélye?
vannak olyan könyvek, kiadványok, amelyek e tekintetben hézagpótlóak. Én ilyeneket IS olvasok.
Mit is olvastam:
A KÖSZÖNTÖ-böl:
...A DAATH szerkesztői csapatának leghőbb vágya továbbra is az, hogy összegyűjtsön, rendszerezzen és publikáljon a világhálón minden olyan hazai, vagy magyarra fordított írást, ami a pszichedelikus szerekkel, a pszichedelikus kultúrával kapcsolatos.
A szerekkel kapcsolatos írások azért kerültek fel mégis erre az oldalra, hogy az érdeklődők számára információt nyújtsanak; mert mi hiszünk abban, hogy a tájékozottság jó dolog.
Azt természetesen nem várhatom el, hogy valaki céljai, érdekei ellen folytasson propagandát. Az viszont minden közvetlenül v. közvetve érintett honpolgár dolga, hogy tudjon tájékozódni. Pro / és kontra. Aztán dönt. De ezt a témát nem kivánom tovább ragozni e szük körben.
Végül ne felejtsük el: akinek igaza van, annak akkor is igaza van, ha egyedül áll véleményével.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nargile, a Kendermag Egyesület a kender-dekriminalizációt végcélnak tekinti, vagy csak egy lépésnek a legalizáció felé? Mit mond a Kendermag Egyesület a legalizációra? Azt mondja, hogy nem volna jó, vagy azt, hogy még nincs itt az ideje, vagy pedig egyszerűen csak taktikai okokból nem forszírozza?
Vagy egyszerűen csak arról akar ez szólni, hogy ne nagyon maradjunk le a nyugattól, és az egyesület céljait az határozza meg, hogy éppen mi van porondon Kanadában, Nyugat-Európában vagy éppen az Usában?
Azt mondja a kendermag.hu, hogy "A jelenlegi hatályos jogszabályok a büntetőjogi megítélés során semmilyen különbséget nem tesznek az egyes kábítószerek között veszélyességük szerint. Az Egyesület elsősorban e helyzeten kíván változtatni."
Mit jelent az, hogy "veszélyesség"? A rendeltetésszerű használat veszélye? Vagy valami átlag? Mitől "veszélyesebb" az egyik drog a másiknál? A hosszú távú egészségkárosodásokról van szó? Vagy a függőségről és más pszichés veszélyekről? És egyáltalán _mire_ való veszélyességről van szó? A társadalomra? A fogyasztóra? A kulturális identitásunkra? És a különböző szempontok összesítésénél és összevetésénél milyen mérce szerint értékeljük és súlyozzuk az egyes szempontokat? Ki mondja meg, hogy milyen súllyal számít a képletben a fizikai egészségkárosodás esélye, ugyanennek a mértéke, a kulturális önazonosságunk integritásának veszélyeztetettsége, vagy például az, hogy mennyire rontja az autóvezetési képességet? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Kedves U.I.,
Mint az alább idézett Milton Friedman cikk fordítója, annyit szeretnék hozzáfűzni a dologhoz, hogy nem a mi hibánk, ha a drogtilalom hívei nem fordítják le angolból a saját nézeteiknek megfelelő írásokat, az sem, ha a DEA vagy az amerikai kormány nem teszi fel azokat a netre angol nyelven. Én nem fogok Bennett-et propagálni a kendermag.hu oldalon, mert nagyon távol áll a nézeteinktől. Friedman sem tükrözi pontosan az álláspontomat, de közelebb áll hozzá. Ha lenne egy magyar internetes drogpolitikai könyvtár - mint pl. a Schaffer Library Amerikában - akkor ott le kellene fordítani Anslingert és Bennettet is (bár meggyőződésem, hogy inkább elrettentő hatásuk lenne...).
Szerintem az sem véletlen, hogy a társadalom- és politikatudományi szakirodalom nagy része éppen nem a jelenleg folytatott szigorú drogpolitika dicshimnuszát zengi, akárcsak az orvosi szakirodalom jó része sem. Ezen talán el kellene gondolkodni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | első plakátkiállításon volt egy jópofa, légy fekszik hanyatt, mert megholt, szöveg: "légy törvénytisztelő! dögölj meg legális drogoktól".
:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ne idegeskedjetek gyerekek ezek miatt a csúnya törvények miatt! Egyetek inkább sanax-ot! Azon van jövedéki adó, így legális, csak azt kell mondani a doktorbácsinak hogy kicsit depi vagyok, aztán már mehetsz a Gyógyszer-tárba! bár azért egy független csapattal (mondjuk a Hollandokkal :))) megnézetném hogy melyik a károsabb: a sanax vagy a pangli, de szerintem mindenki tudja a választ, még azok a konzervatív bérházikaptárlakás szanakszevőzombik IS a buksijuk legmélyén, DE a kedves házi dr-bácsi mondja az igazat, nem ezek a KÁBÍTÓSZERES szélsőséges huligánok akiknek már elvette az eszét a sok drog! A probléma abban gyökerezik hogy a sok életképtelen zombi olyan szépen be van oltva a sok szarral a kereskedelmi csatornák, és egyéb propaganda eszközök által, hogy csak egy jól irányzott buksilövés tudná meggyógyítani őket. és sajnos az értelmesebb emberek is alul vannak informálva+előítélet+egy csipetnyi oltás és kész.
MÁS, de idevág:Amikor rendeltem egy kis gombát, és megjött anyukám azt mondta: hülyevagy fiam? Szétbaszod az agyadat!? Én erre: Te ezt honnan veszed? Anyukám: Hát gondolom! Én: Na látod, én meg utána olvastam igen bőnyállal, plusz tapasztalt emberekkel konzultáltam héderlandban, ja és a nővérkémmel aki a KLTE-n doktorált biologiából.-mielőtt még annak idején fogyasztottam volna belőle. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | OFF
"Vajon a jog nem a politika folytatása népalkotta, (polisz) "törvényes" eszközökkel?"
Hoppácska... A történelem folyamán a jog és a törvény mindig is egy uralkodó elit érdekeinek volt a manifesztációja. Sosem a népé.
W9o9, aki egyesült világproletár :D
ON |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Bennett-cikk pdf köszi jó lesz. Szívesen elolvasnám. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Re#761
Messzemenöen egyetértek azzal, hogy a drogpolitika megtárgyalása nem illik ebbe a fórumba. Én is pont ezért lepödtem meg a korábban hivatkozott 3-oldalnyi iráson. Úgyhogy megtartóztatom magam ezügyben. Már csak 1 probléma maradt: magának a Topicnak a cime. Vajon a jog nem a politika folytatása népalkotta, (polisz) "törvényes" eszközökkel?
Üdv,
UI
(Ha akarod, off-this-line elküldöm Neked a Bennett-cikk beszkennelt pdf változatát -;) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | U_I, ennek az oldalnak a tájékoztatás a célja, és nem a propaganda; de igyekszünk olyan írásokat is feltenni, amik a jelenlegi legjobb objektív ismereteink különböző szubjektív társadalmi helyzetértékeléseit adják, de az oldal témakörének csak egy kis szeletét alkotja a drogvita. Ez az oldal nagyrészt szeretne kimaradni a drogvitából. Túlságosan aktuálpolitikai töltetű vitáról van szó. Én személy szerint úgy gondolom, hogy a politikai irányultságok nagyon erősen korrumpálják a tájéjoztatást. Éppen ezért nem szeretnénk belefolyni.
Itt van ez a topik, meg fel kéne tenni még néhány konzervatív drogpolitikai cikket, aztán ennyit erről a témáról. Mondjuk a mérföldkőnek számító írásokat érdemes lesz majd feltenni, de a drogpolitika nem áll az oldal témájának középpontjában. Sőt, lelkiismeretfurdalás nélkül adnék neki kevesebb teret még annál is, amit jelentőségénél fogva megérdemelne. Amíg nem csillapodnak le az indulatok, addig csak a tájékoztatást torzítaná, ha hagynánk, hogy az aktuálpolitikai súlypontok meggörbítsék a legjobb ismereteink olvasatának tér-idő kontinuumát.
Siphersh, aki 'stoned and proud' |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Re # 759
Hát nem erre a cikkre gondoltam. Ez egy kicsit túlpolitizált, bár a kábitószerellenes kemény hang kb. ugyanaz, mint az évtizeddel korábbi.
Elözö hozzászólásomat csak azért irtam - mintegy válaszul, pontosabban elgondolkodtató figyelmeztetéskén -, mert mind a hazai, mind a nemzetközi internetes fórumokon jóval több (a "kizárólag" szó azért túlzás lenne) olyan irás van, ami a drog- és kábitószerhasználatra elnézöen, netán megértöen tekint, söt a legalizációt javasolja. Az igy hozzáférhetö források tartalom- illetve gyakoriságelemzéséböl úgy tünhet, hogy valami rejtélyes gonosz összeesküvö társaság áll az emberi boldogság, a szellem kiteljesedése útjában. Mert ugye erröl lehet olvasni, ha bekopácsoljuk a google-be a "drog", "cannabis", "hallucinogen", stb. szavakat. (Itt most szándékosan nem emlitem az ilyen szerek gyógyászati(?) felhasználását tárgyaló honlapokat.) Szóval a jobbfajta e-könyvtárakban a drogpolitikára vonatkozóan is csak ilyen töltetü irásokat találunk. Mintha nem lenne más-világ. Hol van a ying-yang szemlélet? Hol a kritikus gondolkodás? A klasszikus értelemben vett dialektika? Hol az "elöször tájékozódom, aztán döntök" esélye?
Nem tudom a választ. Amit tudok, hogy vannak olyan könyvek, kiadványok, amelyek e tekintetben hézagpótlóak. Én ilyeneket IS olvasok. Márcsak azért is, hogy csiszoljam az agyamat.
Az hivatkozott 1989-es Bennett cikk nem tudtam on-line fellelni. Csak M. Friedman ezzel kapcsolatos mindkét(!) irását (elözmény és válasz). Nem találjátok furcsának? Hiszen ez is része kellene, hogy legyen bármiféle a drogvitának, vagy nem? Persze az is igaz, hogy nem kell állandóan vitatkozni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Igen, U_I, vagy jó lenne, ha adnál valami forrást, ahol elérhető on-line. Ha nem nyilvánvaló politikai szélhámosság, és aktuális dolog, akkor engem pl. nagyon érdekelne.
Valóban úgy tűnik, mintha ez az oldal a marihuána és más kábítószerek legalizációját szorgalmazó honlapok adatbázisára támaszkodna? Ugye ez azért van, mert vannak fent kender-politikai írások, és túlnyomó részt a drogpolitika liberalizációja felé hajló írások?
Ezek a cikkek azt hiszem, azért vannak fent, mert ez is a dolog kulturális kontextusához tartozik. És ugyanígy tartozik a dolog kulturális kontextusához még egy csomó minden olyan dolog, amiről elég keveset lehet olvasni ezen az oldalon.
Úgyhogy a témába vágó írások on-line elérhetősége mindig érdekel minket. Meg a jelen topik olvasóit is érdekelheti.
Huh... belekerestem a témába, elég sokminden van róla. Azt, amit mondasz, konkrétan nem találtam. Van egy olyan, hogy http://www.lewrockwell.com/elkins/elkins13.html Ez nem jó? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Re # 754-756
Vártam egy kis ideig, hátha valaki más reflektál. De nem, igy aztán én kérdezem meg:
Mikor kerül fel William Bennett-nek Milton Friedman-hoz a Wall Street Journal-ban irt nyilt válaszlevele a kettejül közt 1989. szeptemberében folyt drogháború vs. közegészségügyi katasztrófa " vitáról"? Hogy teljes legyen a kép.
Igaz, ez a cikk nem található meg a marihuána ill. más kábitószerek legalizációját szorgalmazó honlapok adatbázisában. Vagy tévedek?
Ujváry István |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | U_I:
"A másik taposóaknaként robbant:
2)R. Doblin: Dr. Learys Concord Prison Experiement: a 34-year follow-up study. p. 419-426.
No ez nem semmi! A fiú (Rick) átnézve az eredeti vizsgálatokat és utánajárva a börtönben pszilocibinnel kezelt majd kiszabadult rabok élettörténetének, kimutatja, hogy az annak idején (1961-1963) igéretesnek kinyilvánitott kezelés egyáltalán nem változtatta meg a volt rabok életét, ugyanolyan arányban lettek visszaesök, mint pszilocibint nem kapott társaik. (A 32 rab pszilocibin+pszichoterápiában részesült. A munka alapfeltevése az volt, hogy az igy szerzett élmények kiszabadulásuk után kedvezö hatással lesznek életvitelükre, sorsukra.) A szerzö az akkor már súlyosan beteg Leary-vel is ismertette a korábbi munka eredményeit cáfoló utóvizsgálatait, aki belátta, hogy tanulmány és a levont következtetések hibásak voltak."
Nana, nem megállni a felénél, a saját állítást igazoló rész után!
Doblin így folytatja:
[...] This follow-up study supports the emphasis in the original reports on the necessity of embedding psilocybin-assisted psychotherapy with inmates within a comprehensive treatment plan that includes post-release, nondrug group support programs. Despite substantial efforts by the experimental team to provide post-release support, these services were not made sufficiently available to the subjects in this study. [...]
Vagyis ha hátrébb lépünk és onnan tágabb összefüggéseivel együtt nézzük azt a taposóaknát, akkor már csak egy bágyadt szilveszteri petárda. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Véletlenül(?), a polcon keresgélve kezembe akadt a Journal of Psychoactive Drugs 1998/4 tematikus száma a hallucinogének gyógyászati felhasználásáról. Bár ez a téma a Topic szempontjából határeset, Két cikk érdekes.
1) M. Mangini: Treatment of alcoholism using psychedelic drugs: a review of the program of research. p. 381-418. (!)
Ezt az alapos és terjedelmes áttekintést szerintem - már csak a zárómondataiért is érdemes elolvasni (KIEMELÉS tölem):
Despite the methodological problems of the existing studies, the POSSIBILITY that LSD MIGHT BE useful in the treatment of alcohol problems remains tantalizing. What is now known about LSD therapy for alcoholism neither provides evidence of its efficacy, nor assurance that its maximum therapeutic potential has been achieved.
A másik taposóaknaként robbant:
2)R. Doblin: Dr. Learys Concord Prison Experiement: a 34-year follow-up study. p. 419-426.
No ez nem semmi! A fiú (Rick) átnézve az eredeti vizsgálatokat és utánajárva a börtönben pszilocibinnel kezelt majd kiszabadult rabok élettörténetének, kimutatja, hogy az annak idején (1961-1963) igéretesnek kinyilvánitott kezelés egyáltalán nem változtatta meg a volt rabok életét, ugyanolyan arányban lettek visszaesök, mint pszilocibint nem kapott társaik. (A 32 rab pszilocibin+pszichoterápiában részesült. A munka alapfeltevése az volt, hogy az igy szerzett élmények kiszabadulásuk után kedvezö hatással lesznek életvitelükre, sorsukra.) A szerzö az akkor már súlyosan beteg Leary-vel is ismertette a korábbi munka eredményeit cáfoló utóvizsgálatait, aki belátta, hogy tanulmány és a levont következtetések hibásak voltak.
Omnibum dubitandum? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Re746
Akkor úgy látszik félreértettem a "Ez az ál-élet a hazugság" mondatot. Az én olvasatom az volt, hogy az ál-élet megközelités a hazugság.
Az, hogy a reward központ a dopaminerg pályákkal függ össze és a függöséget okozó drogok / kábitószerek egyik támadáspontja közismert, és a tudomány mai álláspontja szerint elfogadott, de nem végsö magyarázat. Sokkal komplexebb az agy és más neurotranszimtterek (pl. glutamát; lásd Freund T. cikkét) ill. neurohormonok (szteroidok és peptidek) is involváltak, de szerepük még nem tisztázott. Amire én korábban céloztam az a hipotézis(em) volt, hogy a kellemesség, a sajátos álomvigágbeli utazás érzetét kölcsönzö szerek közt kell lenni valami közösnek egymással és a lét- és fajfenntartással. Mivel ez hipotézis, cáfolni csak tényekkel, releváns megfigyelésekkel lehet. Egyébként az "ösi" neurptranszmitterek: a dopamin, szerotonin, adrenalin olyannyira hasonló szerkezetüek (elektroneloszlásúak), hogy mindenképp van, kell hogy legyen áthallás farmakológiai (receptor) szinten. És emiatt az indolvázas hallucinogének (pszilocibin, LSD) és az amfetamintipusú fentilatilaminok (pl. DOB) hatásmechanizmusa receptorszinten igencsak rokon, ha nem közös.
Arról nem is beszélve, hogy eltérö szerkezetü(nek látszó) vegyületek is hathatnak ugyanazon a támadásponton (morfin - endorfin, THC - anandamid).
A lényeg: mivel ismereteink hiányosak , szabadon csaponghat a képzelet! Az enyém és a Tied is. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | U I, hogy hogyan bírod te ezt így egyedül? Nem tudom, miért akarsz egyedül lenni. Nem vagy egyedül. Azt mondod, hogy várnád a bizonyítékot: miért hazugság? Hogy mi a bizonyíték arra, hogy pozitívak a következményei ezeknek a változásoknak. Nos, nem pozitív. Hamis. Hazug ál-élet. Legalábbis én ezt írtam. És kifejezetten a serkentő-kábító hatású drogok addiktív és a valódi életről leszoktató természetére vonatkozólag írtam. Én megpróbálok rövidebbeket írni, hogy alaposabban elolvashasd, de te meg kérlek, ne ragaszkodja ennyire ahhoz, hogy egyedül vagy, és hogy szemben állsz velem/velünk: félreértsz valamit, csak hogy a te álláspontoddal szemben álló megközelítésnek tűnjön?! Nem vagyunk ellenfelek, U I.
Morfondírozás? Hát én is morfondírozok, U I. Morfondírozzunk együtt! Ha te is a testi, lelki, szellemi és társadalmi egészséget tekinted a célnak, akkor inkább együtt morfondírozzunk, mint hogy az esetleges nézetkülönbségeinket kisarkítva próbáljunk meg megfelelni egymás klisészerű ellenségképeinek.
Az, hogy legyen-e kedvem ezt és ezt tenni most, az, amit gyakran hallok jutalomközpontnak nevezni, ami a fajfenntartás és létfenntartás központja, amit én szeretek "motivációs központnak" nevezni, az elsősorban dopaminon fut, és nem szerotoninon. Persze, a szerotonin- és dopaminpályák nagyon szerves kapcsolatban állnak egymással, de itt nekünk a dopamin az igazán érdekes. A nikotin és a kokain közvetlenül dopamin-szinapszisokon hat, és a többi, a heroin meg az alkohol is többé-kevésbé közvetve képes ennek a motivációs központnak a közvetlen (értsd: neurális szinten ható) kielégítésére. Ez az alapja a függőségeknek. A pozitív visszacsatolás útján tanulja a magatartásokat az agy, és ha a drogfogyasztás adja a legjobb kielégülést, nem pedig az élet élése, akkor leszokik az ember az életről, és rászokik helyette a drogra. Ez lényegében egyfajta csalás. Az agy önbecsapása a drogfogyasztás segítségével.
Az indolvázas enteogének neurális támadófelülete szerotoninos és nem dopaminos, ugye. Persze, közvetve hatással vannak bizonyos dopamin-pályákra is, de nem alkalmasak arra, hogy a motivációs központot feltétel nélkül kielégítsék. A feltétel nélküliség itt fontos. Feltételesen az élet élése is ki tudja elégíteni a motivációs központot, éppen ez a lényege a motivációs központnak, de a feltétel: a hozzáállás és a körülmények. Ugyanígy a szerotonerg enteogéneknél: a "kellemesség" hozzáállás és körülmények függvénye. Ezért nincsen jelen az az addiktivitás, és az életről való lenevelés, ami a dopaminos pályákra ható drogoknál tapasztalható. De ez a morfondírozás. Az utólagos magyarázati próbálkozás a hatásokra. Mert a lényeg maga a megfigyelhető hatás: nem a motivációs központ közvetlen kielégítése a hatásuk. Az enteogén élmény nem olyan, hogy "hű, de jó nekem most". Ugyanúgy lehet "hű, de rossz nekem most". Ez már csak a különböző katalizált pszichés folyamatok következményén múlik. Az enteogének közvetlen hatása nem zsigeri. Ha a motivációs központ közvetlen kielégítésére alkalmas drogok kábítanak, akkor az enteogének pedig az eszméletet idézik elő. Ez egy fontos különbség, és a folyamodványairól lehet beszélgetni, de nem lehet elmosni ezt a különbséget. Nem csinálhatunk úgy, mintha az enteogének is úgy hatnának, mint a kábító hatású drogok.
Beszéljünk a veszélyekről, a károkról, a társadalmi vonatkozásokról, akármiről, de első lépésben mindenképpen tisztába kell jönnünk azzal, hogy egyáltalán miféle pszichés hatásokról van szó. A kábító hatású, függőséget okozó anyagokhoz ezeknek az enteogéneknek semmi közük. Egészen máshol vannak a veszélyek, és másról szólnak a kérdések. A dohány és a pszilocibin egyetlen közös vonása az, hogy pszichoaktívak, vagyis hogy van _valamilyen_ pszichés hatásuk.
Valóban nem tudjuk, hogy pontosan hogyan lesz a szelektív szerotonin-blokkolásból enteogén élmény, de nagyon beható ismereteink vannak az enteogén élmény pszichológiájáról. Nem kell a sötétben tapogatóznunk. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Re#743 - Igy is lehet értelmezni, de máshogy is.
Én nem megkülönböztetés nélkül itélem a drogokat hamisnak. Ahogy a sok ezer betegséget együtt betegségnak hivom, ill. a testi, lelki vagy erkölcsi megalázás számos fajtáját sem megkülönböztetés nélkül itélem el. Tehát nem az variábilis exogén hatás, hanem az unikális endogén válasz alapján tartom károsnak. És amit innen irok, az morfondirozás (hipotézis állitás?). Azoknak az exogén kémai anyagoknak a száma, amik a testi-lelki müködést befolyásolják jóval nagyobb (talán 2 nagyságrenddel?), mint amik szervezetünk releváns természetes endogén folyamatait szabályozzák. Ebböl következik, hogy ugyanazt a válaszreakciót többféle anyaggal ki lehet váltani. Alaphipotézisem az, hogy a létfenntartás és a fajfenntartás minden cselekedetünk mozgatójának ösi magva. A drogok / kábitószerek ezek valamelyikét, netán mindkettöt érintik. Az elsöre markáns példa az étvágycsökkentö és energiamobilizáló amfetaminok, de még a kokain is. A másodikra már nehezebb egzakt példát találni, de elmondhatjuk, hogy a gyönyör, üdvözülés érzését kiváltó heroin, marihuána (ananda!) besorolható ide. (No persze van dózisfüggés is.) Az entaktogének (az MDMA megfelelö sztereoizomerje) és az indolvázas pszichedelikumok egy különleges kategória lehet, bár ennek nem néztem utána (farmakológiailag). Mindenesetre az, hogy mindegyik a szerotonin-háztartással van fö kapcsolatban, arra utal, hogy a lét- és fajfenntartás hátterét, szinterét, az alaphangulatot adja meg. (Legyen-e kedvem ezt és ezt tenni most.) Nem hiszem, hogy erre sok természettudományos tanulmány van.
Szóval akárhogy is van, az a véleményem, hogy a specifikusnak látszó droghatás mögött egy aspecifikus szervezeti válaszreakció(sorozat) áll (hoppá: pszichostressz a la Selye???). Ennek eredménye, különösen ismételt adagolás esetén nem lehet komoly (érstd kárositó) következmány nélkül.
Gutta cavat lapidem. (Szemléltetést lásd az amenclinic honlapon)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | #Re742 - Hogy birom én ezt igy egyedül???
"Ezek az anyagok pedig olyan tökéletesen rövidre tudják zárni ezt a kört rögtön a neurális magjában, hogy egész egyszerűen lenevelhetik az embert az életről. Akár az otthonos ópiumos hallucinációkban, akár az alkoholos mérgezettség zúgó kábulatában, egy neurális ál-élettel helyettesítik a valódi életet. Ez az ál-élet a hazugság."
Várnám a bizonyitékot: miért hazugság? Abban egyetértünk, hogy a drogok, de különösen a pszichedelikus szerek viszonylag olcsón és kis eröfeszitéssel igen sajátos élményhez juttatják az embert, de mi a bizonyiték arra vonatkozóan, hogy ennek következményei végülis pozitivak? Statisztikailag / epidemiologialilag. Panacea? Inkább az ellenkezöje. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Namost... U I, az is nyilvánvaló, hogy a drogok egy jelentős hányadában keverednek a különböző kategorikus jellegek. A kenderben például megtalálható ez a serkentő-nyugtató jelleg, és talán éppen ennek tudható be az egyhe addiktív potenciálja. Félreértés ne essék, amikor azt mondom, hogy "enyhe", ezt természetesen egy összehasonlításban értem: nyilván nem egy súlycsoportban van a dohánnyal vagy az etanollal ebből a szempontból. De a kender ezen kívül egy pszichedelikus jelleggel is bír. És vannak olyan anyagok, amikben ez a pszichedelikus jelleg nagyon tisztán jelenik meg, nagyrészt mentesen a serkentő-kábító jellegtől, és a harmadik nagyon fontos tényzőtől: a fizikailag mérgező jellegtől. Ezek volnának ugye azok az anyagok, amik ennek az oldalnak is témabeli központját alkotnák: DMT, LSD, pszilocibin, satöbbi.
Ez persze csak egy lehetséges kategorizálási modell, nem is ez a lényeg, hanem hogy az emberek tisztában legyenek a különbségekkel. Ez nem csak az ártalomcsökkentés szempontjából fontos, hanem a prevenció és a drog-kérdés társadalmi szintű kezelése szempontjából is. Nagyon fontos, hogy világossá tudjuk tenni a veszélyeket, és a különböző anyagok természetét. Ez elengedhetetlen fontosságú a drogok környezetében élő társadalom egészsége szempontjából.
És hát én tényleg nem tudom, hogy milyen mélyreható ismeretekkel bírsz az enteogének pszichés hatásairól, úgyhogy a legkevésbé se hidd, hogy okosabbnak hiszem magamat nálad, de nekem mindenképpen nagyon furcsa, hogy megkülönböztetés nélkül ítéled a drogokat hamisnak, és "nem rossz" érzésnek. A tisztán pszichedelikus jelleggel bíró anyagok okozta élmény semmivel sem valószínűbben kellemes, mint kellemetlen. Az élmény egyszerűen nem erről szól. És egyik legfőbb hatásuk éppen az ember életében vagy létmegélésében lévő hamisságok felfedése, vagyis leleplezése. Éppen ezért alkalmas pszichoterápiás segédeszköznek. Persze, a felismerés, a belátás, vagy a megszabadulás élménye akár extatikus is lehet, de ez nem a drog hatása. A drog ilyenkor is csak katalizátor. Az alkoholizmus kezelésében használt nagydózisú LSD-terápia, vagy a súlyos drogfüggőségek kezelésében használt ibogain-terápia egyáltalán nem egy leányálom a kezelt számára, hanem éppenhogy nagyon könyörtelen szembenézést jelent önmagával, saját múltjával és jelenével, felszínével és mélységeivel, egy lelepleződést önmaga előtt, és a beteges lelki megkötözöttségből való szabadulásról szól.
Szóval... lehet beszélni az enteogének nem rendeltetésszerű vagy nem megfelelő keretek között történő fogyasztásának veszélyeiről, vagy az önszembesülés traumás jellegének esetleges káros hatásairól, de hogy éppen a hazugságot és a rabszolgaságot emlegeted, ez nekem nagyon furcsa. Énnekem, ha az enteogének használata ellen akarnék érvelni, biztos nem jutna eszembe becsempészni éppen a drog-spektrum ellenkező végletében található drogok jellegeit a témába, mert ez egyszerűen túl abszurd. Van elég veszélye és megkérdőjelezhetősége az enteogéneknek anélül is, hogy a drogok egy egészen más osztályának témájától próbálnánk elcsenni néhány érvet és szempontot. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | U I, (eredetileg nem akartam ilyen provokatív lenni, csak hát megkértek rá, hogy "desifrírozzam" a megfogalmazást, és ezért lett ilyen explicit a dolog.) Persze, nem te vagy az egyetlen, aki így gondolkozik, és nagyon remélem, hogy a jövőben is egyre többen lesznek képesek elvonatkoztatni a jogi kategóriáktól, mikor a különböző drogok veszélyességéről és károsságáról gondolkoznak. Régebben ez a jogi alapú közítélet szélsőségesen megdöbbentő módon is meg tudott jelenni néha. De sajnos még ma is él a köztudatban az a képzet, ami szerint a kender-fogyasztás valamiféle "továbblépés" lenne az egyre károsabb és veszélyesebb drogok irányába a dohányhoz és az alkoholhoz képest. Nyilvánvaló, hogy ez abból adódik, hogy a kender illegális, a dohány és az alkohol pedig nem. De nagyon veszélyes és rendkívül káros képzet, és természetesen a fiatalok körében sem mindig tiszta a kép. Ha a fiatal úgy tekint az alkoholra és a dohányra, mint valamire, ami még a kendernél is kevésbé káros, hát az nagyon súlyos következményekkel járhat. Vannak, akik a kendert dohánnyal keverik a cigarettában, és úgy adogatják egymásnak, mint "füves cigit"... és az egyik legerősebb ismert függőséget okozó idegmérget pedig valami mellékes töltelékanyagnak tekintik benne. Ez, azt hiszem, a drog-tájékoztatás egyik legnagyobb botránya. A legelső és legfontosabb dolog az, hogy az emberek legalább azzal tisztában legyenek, hogy mi micsoda és minek milyen hatásai vannak. Enélkül nem lehet továbblépni, akármit is próbálunk tenni drog-ügyben.
Szóval, igen, az első lépés az, hogy az emberek ne higgyék azt, hogy a jogi kategóriák hatásbeli kategóriák is egyben, és hogy a fogyasztás természetéről is elmondanak valamit.
De a következő lépés az, hogy azt is átlássák az emberek, hogy akkor végül is milyen különbségek vannak valójában a különböző drogok között hatás tekintetében, és hogy mit jelent az egyes drogok fogyasztójának lenni.
Persze, a depresszáns és stimuláns szerek kettősségét egy jelentős kettősségnek szokták tekinteni, de én például úgy gondolom, hogy a serkentő vagy tompító drogok mindegyikére igaz, hogy egy bizonyos dózis alatt serkentő hatása van, egy bizonyos dózis felett pedig kábító hatása van. Igaz ez az alkoholra, a metamfetaminra, a kokainra, a heroinra, a dohányra és a kávéra egyaránt. Azért is találom szerencsésnek, ha ezt a két kategóriát valamelyest együtt tekintjük, mert mindegyik ilyen drog erős függőséget alakiíthat ki, és ezzel kapcsolatos, hogy feltétel nélküli élvezet-előidézésre alkalmasak. Nagyrészt képesek arra, hogy többé-kevésbé közvetlen, de mindenképpen neurális támadófelületen hatva megpiszkálják a dopaminos "jutalomközpontot", vagy élvezeti pályákat, és ezzel az emberi indíttatás legbelső, legközpontibb, legelső körében zárják rövidre azt a rendszert, aminek kielégítésére tett igyekezetek alkotják magát az emberi életet. Az ilyen drogok szó szerint az életet veszik el az embertől, mert ezzel a közvetlen, neurális kielégítéssel lenevelik az idegrendszert az összetett, az életen keresztül való önmegvalósításról. (Bocsánat, hogy ilyen materialista módon közelítem meg az emberlétet), az ember alapjában véve arra törekszik, hogy az életmódjával kielégítse ezt a központi kielégülési rendszert, és azokat a magatartásformákat tartja meg, amik a legalkalmasabbak erre. Így lesz az emberből ambíciózus, tettrekész, közösségi kapcsolatokat megélő, társas lény, aki a testi-lelki jólétet és megvalósulást keresi magatartásában, gondolatvilágában és emberi kapcsolataiban. Ezek az anyagok pedig olyan tökéletesen rövidre tudják zárni ezt a kört rögtön a neurális magjában, hogy egész egyszerűen lenevelhetik az embert az életről. Akár az otthonos ópiumos hallucinációkban, akár az alkoholos mérgezettség zúgó kábulatában, egy neurális ál-élettel helyettesítik a valódi életet. Ez az ál-élet a hazugság. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Lega'lize'? Lopikulat! Amig 16-18-20 eves gyerekek "szetszivjak az agyukat", addig nem a jogi szabalyozassal kell torodni; amig a fiatalok azert szivnak, hogy legalabb 10 evet "fiatalodjon" a gondolkodasmodjuk (ami leginkabb a gyermeteg viselkedesben nyilvanul meg), addig itt semmit nem lehet kezdeni.
Nem vagyok legalizacio-ellenes (epp ellenkezoleg), de azt mondom, hogy nem ugy kell megoldani egy problemat, hogy masokra haritjuk a felelosseget ("te akartal legal fuvet, mosma' magadra vess!" aztan lehet ujjal mutogatni a "fuvesekre", hogy "tessek, mi megmondtuk, ugyehogy elhujulest okoz").
Persze a problema nem a kenderfogyasztasi szokasoknal kezdodik; nem csak a fuvel nem tudnak/tudunk banni, meg sajat magunkat sem tudjuk "eltartani"... na mind1, ez mar a szociologia temakorebe tartozik...
Ennek most megint semmi ertelme. Illetve szamomra van ertelme, de keptelen vagyok ertelmesen leirni.
jo'ccakat!
maaf, aki kilatastalan
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Hmm... nos, ha még mindig ott tartunk hogy alkoholról, kokainról, LSD-ről, pszilocibinről, heroinról így egybemosva beszélünk ... nem látom a párbeszéd konstruktív jellegét, valami egy helyben tötyörgést tapasztalok :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Re#738 - avagy hogy kell kiugratni a nyulat a bokorból!
"...azokra az emberekre gondolok, akik a drogokat úgy általában elutasítják. Nem csak az illegális drogokat. Akik azt vallják, hogy a pszichoaktív anyagok fogyasztása rossz dolog, és kész."
Igen, én valahogy ilyen egyszerüen látom, de a "rossz" helyébe a "helytelen"-t tenném (vagy enyhébben: a drogfogyasztás helytelenithetö). Ugyanis nem rossz az (mármint érzés), csak hamis. És hamiskártyásokkal csak akkor ülünk le játszani, ha nekünk mégjobb trükkjeink vannak, vagy hipnotizörök vagyunk (netán dúsgazdag mazochiste örökáldozatok).
Hogy mondjak egy példát: valamikor a 90es évek legelején tartottam egy elöadást szülöfalumban a tolna megyei középiskolás kémiai / biológia tanároknak a kábitószerekröl, úgy mindenröl. Az egyik ábra a National Geographic1989. januári számában megjelent kokain-cikkböl volt. Hogy mit ábrázol? Egy nagy kádban valaki tapossa a hig kénsavban úszó kokaleveleket. Mivel a környék bortermelö vidék, pár másodperc múlva leesett az analógia-tantusz! Kaptam is utána fejmosást 1-2 volt tanártól, baráttól. De amikor pár év múlva újra találkoztunk, elmondták, hogy megértették, mit is "üzent" a fotó.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | De igen, Narc, erre gondoltam. Kifejezetten azokra az emberekre gondolok, akik a drogokat úgy általában elutasítják. Nem csak az illegális drogokat. Akik azt vallják, hogy a pszichoaktív anyagok fogyasztása rossz dolog, és kész. És arra gondolok, hogy ebben talán nem is annyira a heroinról és kokainról a tévében hallottak játszanak szerepet, hanem a mélyebb kulturális örökségünk: az etanol- részegséget elítéljük. Valami alsóbbrendű állapotnak tekintjük. (Persze, nem véletlenül). Vagy a dohányra is úgy gondolunk, mint valami alapjában véve káros dologra. (Nagyon nem véletlenül, persze). |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az Isten a megvilágosodottak révén élvezi azokat a képzeteket, amelyeket a nem-megvilágosodottak révén fenntart.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ez a topic mindenkinek másra jó.
Némelynek, hogy meggyőződést tálaljon/találjon,
némelyeknek, hogy kiírják magukból, hogy mennyire x oldalon állnak, esetleg úgy érezzék, ez a téma most nem a legjobb helyzetben van, s hozzászólásával lehet, hogy változik valami.
De igazából szélmalomharc. Aki tolja, tolja, aki nem nem.
Aki ezt gondol, ezt gondol, aki azt, az meg azt.Van aki meg semmit.
A lényeg az, hogy a teljességet megtapasztald. Ha megy cuccok nélkül, menjen, megérdemled.
Ha nem, akkor vagy elfogadod, hogy más nem sajnálja nyomorult létét a megismerésre(társadalom, egészség, ui, börtön, halál stb ellenében) vagy nem.
De tökmindegy ez is.
Vagy továbbra is elszállt, társadalombomlasztó fantazi marad ez az egész számára(alice nem megy le csodaországba, neo mégis a kékpirulát választja, éled kis életed halálodig) - és maradsz az illúziókban - vagy nem.
Aki érzi, hogy képes lemondani e világi dolgokról, az úgyis megtalálja útját. Aki meg nem, az nyomja csak. Nincs sajnálat, nincs semmi.
Hát ez van, néha berepül pár papír a szájba, vagy elrágódik pár kalapka. Vagy nem. Ennyi. Legalize? hehe..
Szal írjátok csak:)
Mit kerestem ebbe a topikba eddig?:) Amit kerestem, megtaláltam: semmit:)
Ha sikerült szereznem egy folyékony LSD-vel töltött tűzoltókocsit, arról azért hallotok majd, addig is további jó eszmecserét:)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Pedig a legtöbb legalizációs vita végül általában abba torkollik, hogy elismerik a delikvensek, hogy az alkohol is rossz, és "nem lenne jó _mégegy_ rosszat beengedni"...
Szóval szerintem Siphers-nek teljesen igaza van. Az emberek nagyon nagy része úgy issza az alkoholt is, hogy bűntudata van közben... Másnap nyomorultul érzi magát, vagy "soha többet", meg ilyenek...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | És ehhez hozzájön a keresztény értékrend. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szeretnék felvetni egy kérdést. Lehet sokat beszélni arról, hogy milyen politikai érdekek húzódnak a prohibíció történelmének színfalai mögött, de nem hiszem, hogy igazságosak lennénk, ha csupán az "agymosó propagandának" tudjuk be azt a morális alapállást, ami függetlenül a tudományos eredményektől és tényektől, egyszerűen csak azon az állásponton van, hogy drogot fogyasztani rossz dolog, mert csak.
Én azt hiszem, hogy van egy mélyebb vetülete is ennek a dolognak. A mi kultúránkban az elsőszámú drogok az alkohol, a dohány és a kávé. Azt hiszem, ez kétségtelen. Időről időre nagyobb jelentőségre tesznek szert még a kokain meg az ópium vagy a heroin. Ezek a drogok meglehetősen károsak. Mindegyikről lehet rossz dolgokat mondani, és általában csak valamiféle megbocsátó stílusban szoktunk jó dolgokat mondani róluk, ha esetleg a kávét dicsőítjük, vagy az alkoholt, akkor is ott van mögötte valamiféle bőntudat, vagy homályosítás, vagy szégyellős elhallgatás és ignorancia. Ez nem véletlen. Ezek a drogok kábító- vagy serkentőszerek, a legerősebb függőséget okozó drogok alkotják a törzsüket, nagyrészük erősen mérgező, és ahogyan mi használjuk őket, bizony sokkal inkább az élet elleni súlyos támadások, mint az életet gazdagító dolgok. A pszichoaktív anyagok archetípusának negatív megítélése annyira meghatározóvá vált a mi kultúránkban, hogy ha tényleg, őszintén lelkiismeretfurdalás nélkül pozitívan akarunk gondolni mondjuk a csokoládéra, akkor erre nagyrészt csak úgy vagyunk képesek, ha azt mondjuk, "ó, az nem is drog... persze, pszichoaktív afrodiziákum, ami függőséget okozhat, de neem.. az más..."
Az persze egy másik kérdés, hogy hogyan sikerült a legmérgezőbb és legerősebb függőséget kialakító drogokkal ilyen széleskörű és beteges kapcsolatot kialakítania a mi kultúrkörünknek, hogy ugyan honnan ez a sosem látott önpusztító drog-preferencia, de most nem is ezen töprengek.
Hanem azon, hogy ha egy ilyen köztudati helyzetben valakinek a látóterébe kerülnek az enteogének vagy a kender, hát nem természetes, hogy pszichaktív voltuk miatt rájuk húzza a megszokott archetípust? Nem lehet, hogy aki elvi alapon ellenzi a drogfogyasztást, az valójában egyszerűen csak azért ellenzi azt, mert a kulturálisan legautentikusabb drogok által érzi definiálva a drog fogalmát?
Mondom... Ez egy kérdés. Nem tudom, és kíváncsi lennék a ti véleményetekre. Lehet ennek meghatározóbb jelentősége, mint például az amerikai drogpolitika huszadik századi történetének? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Egyébként, U I, az, hogy ezeket a kérdéseket kutatják, és publikálnak a témában, az az egyik legfontosabb és effektíve legjelentősebb dolog. Énnekem, aki egy ilyen, az enteogénekkel kapcsolatos tájékoztatást szolgáló szájtot támogatok, nem kell külön eladnod a kutatás és tájékozódás ügyét. Én hiszek a tájékozottságban és a tájékoztatásban, hiszem, hogy óriásiak a hiányok drog-ügyben mind ismeretek, mind köztájékozottság tekintetében, és hiszem, hogy sok múlik ezen. Főleg az enteogének esetében, ahol a legmarkánsabb vízválasztó haszon és kár között éppen a tájékozottság és szándékoltság mentén fekszik. Soha nem lesz olyan kutatás, vagy tájékozódási igyekezet, amit én elítélnék, vagy akár csak ne üdvözölnék őszinte lelkesedéssel és bíztatással. Akármilyen kutatást vagy munkát végzel is a drogokkal kapcsolatban, mindenképen hasznos és fontos a munkád a drog-helyzet javításának szempontjából, nagyrészt függetlenül attól, hogy milyen személyes, nem-szigorúan-szakmai értékelését adod a kérdésnek amúgy átfogó, interdiszciplináris vagy társadalmi perspektívában.
Én téged elsősorban mindenképpen azon ügy _előmozdítójának_ tekintelek, amit ez az oldal is szolgálni céloz: javítani az ember és és enteogének kapcsolatát, hogy az leginkább szolgálja az egészséget és az életet, és legkevésbé a betegséget és a testi, lelki, szellemi halált. Azt nekünk nem kell előrevetítenünk, hogy pontosan merre tartunk ezügyben, hiszen ha túlságosan koncepciózussá válik az igyekezet, akkor az eredeti cél kárát szenvedheti az önkényes előítéleteinknek. Igyekszünk kiokosodni a témában, mind személyes, mind társadalmi szinten, és mindig aktuális ismereteink alapján meghozni aktuális döntéseinket, valamint igyekeznünk kell mindenki számára nyilvánvalóvá tenni a rendelkezésre álló ismereteket és a felmerülő értelmezéseket.
Nálunkfelé ez úgy működik, hogy aki az igazságot felfedni igyekszik, az a jó ember, aki pedig elkendőzni, az a rossz ember. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Vagy... U I, te úgy gondolod, hogy az LSD-nek lehet valami hosszú távú fiziológiai mérgező hatása a tipikus rendszerességel való fogyasztás esetén, csak még nem tudunk róla...? Hát, ha erről van szó, persze, hogyne, nyilván, bár én azért meglehetősen valószínűtlennek tartom... Szóval azért én azt hiszem, hogy a szokásos dózis és a halálos dózis aránya ennek valószínűségéről is elmond valamit általában... Ha jól sejtem, hogy ezzel kapcsolatos az arzén felemlegetése, hát az arzénnak azért nem olyan nagyon magas az akut halálos dózisa, szóval... Na mindegy, nem tudom.
Mindenesetre azt hiszem, hogy az LSD-vel, és általában az enteogénekkel kapcsolatban (DMT, LSD, meszkalin, Salvia divinorum, pszilocibin; a marihuánát és az MDMA-t nem beleértve) azért sokkal-sokkal hamarabb és nyilvánvalóbban kerülnek szóba a pszichés károk és veszélyek, mint a fiziológiai károk és veszélyek. A meszkalin aktív ezek közül a legnagyobb dózisban, de még ott is nagyon rendjén van szerintem, hogy a pszichés veszélyek kérdése mellett eltörpül a fiziológiai kérdések relevanciája.
Lehet, hogy te mindenféle egzotikus pszichoaktív fenetilaminokkal dolgozol, amikből ha a pszichoaktív dózis ezerszeresébe beleáztatunk egy szövetdarabot, akkor mindenféle fehérje-roncsolódásokat lehet megfigyelni (mittomén), de azért a szűk értelemben vett enteogének tekintetében azért mégsem ez a legfőbb kérdés. Jól mondom? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Jaj, félre ne érts U I, eszembe nem jutna azt állítani, hogy _nincsenek_ hosszú távú káros hatásai a kendernek. Itt csak a prohibíció okairól volt szó.
"Vannak másfajta és ugyancsak visszafordithatlan mérgezési tünetek (lásd arzén; de erröl már volt szó)." Mi? Az arzén, az mérgező. Az LSD meg nem. Itt most egy kicsit elveszítettem a fonalat, mert nem ugrik be, hogy mi volt a kapcsolódási pont az arzénnel kapcsolatban. Egyébként, azt hiszem, a mérgezőség szempontjából semmiképpen nem hagyhatjuk figyelmen kívül a fogyasztási szokásokat. Ha a kendert például olyan mennyiségben fogyasztaná a tipikus fogyasztó, mint a dohányt, és élete végéig, mint a tipikus dohány-fogyasztó, akkor nyilván összehasonlítható lenne a két anyag mérgezőség szempontjából. Bár mondjuk nem hiszem, hogy a THC meg a CBD felvehetné a versenyt a nikotinnal ebben a tekintetben... Nem tudom... Nyilván ezernyi egyéb vegyület található ezekben a füstökben. (Ezért kell inkább space-cookie-t enni... csak óvatosan a dózissal!) De a kender és a dohány közötti különbség miatt az addikciós potenciál tekintetében, egészen mások a fogyasztási szokások. A kenderből sokkal kevesebbet fogyaszt a tipikus kender-fogyasztó (de általában más módszerrel, gyakran kevésbé szűrt a füst, mint a dohány-cigié, és gyakran mélyebben leszívja), másrészt pedig mire a dohányos rákot kap, addigra a kender-fogyasztó általában már nem is rendszeres fogyasztó. Csak mondom... Ezt is figyelembe kell venni. Ráadásul eddig még én úgy tudom, hogy nem sikerült egyértelműen bizonyítani, hogy a dohányban valóban rákot okoz más, mint a nem-természetes 'feritizer'-ek rádioaktív hatása. Mesterséges tápanyagok, vagy hogy mondják... Vagy legalábbis így rémlik, na mindegy, nem ez a lényeg.
Az LSD-nél meg főleg figyelembe kell venni a fogyasztási szokásokat. Ha az LSD hosszú távú káros hatásait vizsgáljuk, akkor nyilván nem azt fogjuk nézni, hogy milyen hatással van, ha valaki egy éven keresztül naponta elfogyaszt egy milligrammot. Kit érint az? Ugyanúgy, ahogy a nem-rendeltetésszerű LSD-használat káros hatásai sem mondanak el sokat az LSD-ről önmagában. Ez olyan, mintha azt vizsgálnánk, hogy mi történik, ha alaposan kiáztatok egy zacskó dohányt, és intravénásan beadok magamnak egy 10 ml-t. Mi is történne? Asszem azonnal meghalnék, ugye? Ez arról mond el valamit, hogy milyen káros hatásai vannak az intravénás dohány-ázatnak, és nem arról, hogy milyen hatásai vannak a dohánynak úgy általában. Ugye? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Re#727 és 728
1) Jól van, látom hogy figyelmesen olvasol! Nem véletlenül volt ott a "feltételezett" szó. Mert esetleg amikor a tiltó szabályozás megtörtént, akkor (még) nem volt ismert / bizonyitott a fogyasztás kárositó hatása.
2) Ha valamiröl (pl. a tartós / rendszeres marihuánafogyasztás káros hatásai) nem tud valaki, attól még nem biztos, hogy nem léteznek. Egyébként pont ezért iródott mind a Magyar Nemzö, mind a Term Világa cikk. Mert én vettem a fáradtságot, és utánajártam az elmúlt kb. 6-8 év (post-Zimmer-Morgan) vonatkozó irodalmának. És amit találtam, az nem megnyugtató és ha, nem is pánikba ejtö, de elgondolkodtató. Olyannak tünik minden, mind ami 25-30 évvel ezelött, vagy mégrégebben a dohányzással kapcsolatban volt (pedig már akkor is léteztek nem is akármilyen adatok a cigarettázásnak a függöséget és rákot okozó hatására vonatkozóan).
Az nekem üres érvelés, hogy az akut halálos dózis nagyon magas (LSD, THC). Vannak másfajta és ugyancsak visszafordithatlan mérgezési tünetek (lásd arzén; de erröl már volt szó). |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Jav.: 'bizonyított vagy feltételezett...' |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ja, igen. Ez mondjuk egy elég ízléstelen vicc, hogy nem ideológiai okokból, hanem a fogyasztásuk bizonyított vagy egészségkárosító volta miatt... Igazából... Van egyáltalán valami, ami alátámasztja ezt a feltevést a kenderre és az enteogénekre vonatkozólag? Vagy félreértettem, és arról volt itt szó, hogy így _kellett volna_ történnie? Mondjuk... így jobban belegondolva, lehet hogy rossz helyről vannak az információim. Lehet, hogy a DEA-nek megvan a saját történelem-verziója, csak azzal még nem volt szerencsém megismerkedni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "A kábitószerellenes törvényeket nem ideológiai okokból, hanem fogyasztásuknak bizonyitott vagy feltételezett egészségkárositó volta miatt hozták annak idején."
Hát ebben nem vagyok olyan biztos. Féltek tőle, az valószínű. És bizonyos szerek esetében aránytalanul eltúlozott volt ez a félelem (ld. Siphersh előző hozzászólásait). Ráadásul differenciálatlan vagy helytelenül differenciált. Ha kizárólag tudományos és objektív alapokon történne a besorolás, nem lehetne egy kategóriába sorolni pl. az LSD-t és a heroint (bár ugye ez utóbbit én nem ismerem) és az alkoholnak és a dohányzásnak be kellene kerülni a legsúlyosabb egészségkárosítók közé....
Úristen, de ezeket már annyi ember, annyi helyen elmondta...
Kedves István, az a helyzet, hogy olyan erős a negatív imprinting a fejünkben a kábítószerek közé sorolt anyagokról, hogy én azt hiszem, hogy kizárólag a tapasztalat tudja elmozdítani ebből a negatív imprinting hordozóját. És a tapasztalat itt egyáltalán nem azt jelenti, hogy ki kell próbálni. A differenciálatlan iszonyatot megjelenítő félelemalapú képet a fejünkben csak az tudja megvakarni, ha egyszer csak rádöbbenünk, hogy hétköznapi módon élő emberek, akik iránt semmi közösnek titulálható kifogásunk nincs, hát jé, ezek néha szívnak egy kicsit, vagy megesznek egy bélyeget, vagy hasonló. És csodálkozunk, hogy hű, ennek nem kéne egy lecsúszott junkie-nak lenni, aki nem dolgozik, tönkreteszi a maga és a mások életét, és lop-csal-hazudik? Tudja, néha azért szeretném elmondani embereknek, hogy időnként tudatmódosítok, hogy vakarásszam ezt az előítélethalmazt a fejekben... főleg, mert én felnőttem ezzel a bebetonozott halmazzal a fejemben, úgyhogy nagyon jól ismerem... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | If you say, "Would there were no wine" because of the drunkards, then you must say, going on by degrees, "Would there were no steel," because of the murderers, "Would there were no night," because of the thieves, "Would there were no light," because of the informers, and "Would there were no women," because of adultery. -- St. John Chrysostom, "Homilies," circa 388
The only freedom which counts is the freedom to do what some other people think to be wrong. There is no point in demanding freedom to do that which all will applaud. -- Lord Hailsham, former Chief Justice, "The Dilemma of Democracy"
A great deal of intelligence can be invested in ignorance when the need for illusion is deep. -- Saul Bellow
Those, who would give up essential liberty to purchase a little temporary safety, deserve neither liberty nor safety. -- Ben Franklin
In any civilized society, it is every citizen's responsibility to obey just laws. But at the same time, it is every citizen's responsibility to disobey unjust laws. -- Martin Luther King Jr.
The spirit of resistance to government is so valuable on certain occasions that I wish it to be always kept alive. -- Thomas Jefferson
http://www.pdxnorml.org/quotes.html |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | És Cellux, ha a a robotokat keresed, akiket a társadalmunk beidomított, és akik képtelenek az önálló gondolkodásra, akkor csak a közösségi érintkezésben telálhatod meg őket. Ha egy bármilyen embert magára hagysz, vagy valami modoton dolgot csinál, mint például a megszokott gyaloglás a megszokott útvonalon, akkor visszaoldódik az ember, és előtűnhet az önálló ember. Én például ezért szeretek embereket leszólítani az utcán. Ezt például szeretem Budapestben: ha egyedül vagyok, és megyek valahová, akkor minden sarkon megállítok valakit, hogy merre kell menni. Gyakran még akkor is, ha tudom az utat. Ha meglepem a magába merültségben, visszalépve az álarcokból és a közösségi elvárások kulturálisan meghatározott mátrixából, és engem sem ismer, gyakran egyszerűen nem veszik fel a kulturális álarcot, hiszen minek: nem is ismerjük egymást, és a beszélgetésünknek semmilyen elvárásnak nem kell megfelelnie. És csak kettesben vagyunk, a forgatagban nincsenek ismerősök, akik láthatnának minket, és így fél perc erejéig el lehet beszélgetni egy érző emberrel, aki nem próbál megfelelni másnak, mint saját emberi létének: az élet kiáradásának. Ilyenkor néha egyszerűen nincsen jelen az az életfélelem, ami miatt némely emberek egész egzisztenciájukat a kábulat jegyében és a közösségi együttlét élettagadó kompomisszumaiban építik fel. Az a trükkje a dolognak, hogy ha én nem kezdeményezek egy játszmát a stílusommal, akkor gyakran az illető járókelő is megfeledkezik róla. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én ezt az egészségkárosítás-dolgot egyébként sem értem. A pszilocibint, az LSD-t vagy az N,N-DMT-t elég alaposan megvizsgáltuk. Nem kell találgatásokba bocsátkozni a hatásaikat illetően. Mindennek van káros hatása. A kérdés az, hogy milyen arányúak az esetleges károk a hasznokhoz viszonyítva. És hát az LSD vagy a pszilocibin egészségkárosító hatásáról elég sokmindent tudunk. Fizikai tekintetben nem összehasonlíthatóak például az algopirinnel vagy az aszpirinnel. Főleg az LSD. Nem is tudom, hogy van-e még egyáltalán olyan anyag az orvoslásban valaha használt anyagok között, amiben a halálos dózis és a terápiás dózis aránya ilyen nagy lenne. És a sokezer LSD-terápiás alkalom megmutatta, hogy a megfelelő módon való használat nem jár olyan veszélyekkel, ami igazolná a prohibíciót. A nem-rendeltetésszerű használat tekintetében nem áll rosszabbul, mint a konyhakés. Tudjátok, hány embert ölnek meg évente konyhakéssel? Abuse is no argument against proper use. Sőt... Ha a prohibícióról van szó, akkor éppenhogy a jogi státusz nehezíti meg a rendeltetésszerű használatot, és a közhangulat akár odáig fajulhat, hogy magát a felvilágosítást támadja, és ezzel csak a nem-rendeltetésszerű használatból adódó veszélyek tüzére önti az olajat...
A közúti közlekedés esetében megkérdőjelezhető a kár/haszon ítélet. Vagy a hegymászás esetében. Vagy az élsportok esetében. De hogy az enteogének használatának káros hatásait olyan mértékűnek ítéljük, hogy szinte meg sem hallgatjuk azok véleményét, akik a globális spirituális válság egy lehetséges gyógyító eszközének tekintik ezeket az anyagokat...?! Az automatikusan öngerjesztő kulturális ellaposodás rabszolgáivá leszünk, minden spirituális érzékenységet és felnőtt önállóságot nélkülöző, a fogyasztói értékrendet istenítő kába húsmasszákká változunk, és a drog-ellenes propaganda még azt az arcátlan csúsztatást is képes belemosni az emberek agyába, amiben az enteogéneket éppen a kábító hatású, függőséget okozó drogokkal mossa össze, mint az etanol, a heroin vagy a nikotin?! Elmondhatjuk akár ezerszer is, hogy az LSD vagy a pszilocibin nem alkalmas feltétel nélküli élvezet előidézésére, és hogy az élmény éppen az eszméletről szól, nem pedig a kábulatról. Elmondhatjuk, hogy aki az élvezetet keresi, az hamar más drogokat talál magának, mert az enteogén élményben bizony gyakran nagyon kendőzetlenül szembesül az ember saját életével és a külvilággal való kapcsolatával, olyan mély szinten, ahol már nincsen lehetőség a hétköznapi közösségi játszmák és önbecsapások mögé rejtőzni. És mégis képesek emberek a "kábítószernek minősülő anyag" jogi kategóriája alapján gondolkodni a dologról, és azt hinni, hogy a pszichedelikus élmény a kábító hatású drogokhoz hasonlóan valamiféle andalító vagy kábító menekülésre ad lehetőséget...
A kábulat nemcsak az én ellenségem, hanem az élet ellensége. És az emberek továbbra is a pihe-puha kábulatot választják, és ha mégis megpróbálnak kitörni, akkor a kábulat-elvű önműködő és lelketlen kulturális rendszer még azt is képes elhitetni velük, hogy az eszmélet egyik legígéretesebb eszköze valójában éppen azt a kábulatot képviseli, amiből fel akarják rázni magukat és az embertársaikat?! Micsoda ördögi szellemiség!
És Cellux, hát persze, hogy érző emberek, akik küszködnek a maguk gondjaival. De a keretek, amikben ezt megélik, erősen beszűkítettek a reklámok, a propaganda és a haszonelvő kulturálisság öngerjesztő sikátorának falai által. Soha senki nem fogja valóban a kábulatot és a halált akarni, mert legbelül mindenki az élet kiáradásának megvalósulása. A felszíni illúziókba ragadt tudatiság éppenhogy annak az embernek az ellensége, aki megéli azt. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "toxikológiai szemüvegemen keresztül"
Kíváncsi lennék, hogy ha levenné ezt a szemüveget, akkor milyen képet alkotna rólunk és a véleményünkről.
Vagy szemüveg nélkül vélemény sincsen? (lehet)
Nekem, amikor életemben első alkalommal használtam LSD-t, elképesztő volt azzal szembesülnöm, hogy milyen tudatlanságban van a világ ezeknek a szereknek a hatását illetően. Kábulat, álom, lebegés? Hát a jó francokat. Olyan mélységekben változott meg a hétköznapi, éber tudatom, olyan alapokban rendült meg a világról alkotott azelőtti elképzelésem, aminek azelőtt még a lehetőségét sem tudtam volna elképzelni.
Ha az LSD csupán a hétköznapi, éber állapotban is ismert tudati funkciók működésének az intenzitását befolyásolná, akkor e szerekben végső soron semmi érdekes nem lenne. Ha csak annyi lenne az LSD-trip, hogy álmodok magamnak rózsaszín elefántokat, vagy gyönyörű naplementéket (a hétköznapi tudat számára is ismerős álomképeket, tudati jelenségeket), akkor én is hajlanék arra, hogy az LSD hatását elintézzem annyival, hogy "hallucinogén".
Amikor viszont első kézből éltem át, ahogy a tudat alapvető tapasztaló-mechanizmusai, amelyek az érzékletek befogadását és észleletté alakítását (!) intézik, és amelyeket azelőtt változtathatatlan adottságnak gondoltam, olyan észlelési, tapasztalási és "gondolkodási" módokkal egészülnek ki, amelyeknek a létezéséről - bár furcsa mód ismerősek voltak - azelőtt álmodni se mertem volna (lévén a régi tudatom számára megfoghatatlanok), akkor bizony leesett a tantusz, hogy itt valami hihetetlenül fontos és jelentőségteljes dologba tenyereltem bele.
Ebből az átélésből fakad az a hozzáállás, amit Ön "macsóként" aposztrofál. Megértem, hogy egy kívülálló (mert igen, aki ezt még nem tapasztalta meg, az kívülálló, egyszerűen FOGALMA sincs, hogy miről van szó) ilyen véleményt alkot erről a dologról, de ugyanakkor fáj is, pláne ha azt az érvet vágja a fejemhez, hogy aki a pszichedelikus szereket kipróbálja, az utána nem fog tudni objektív ítéletet alkotni a dologról (ami mellesleg igaz, feltéve, hogy "objektív" alatt az illető által jelenleg használt világértelmezés szerinti helyes és igaz szemléletet értjük).
Egy olyan világszemléletet, amely az embertől független alapokon áll (és a természettudományos szemlélet állítólag ilyen), nem rendíthet meg semmilyen pszichedelikus tapasztalat. Sőt, inkább segíthet abban, hogy e szemlélet jobban tükrözze a valóságot (lévén a világszemlélet az ember által megélhető tapasztalatokat strukturáló elméleti rendszer).
A pszichedelikus élményt - egészségügyi kockázat híján - csak az tiltja meg, aki fél tőle, aki tart attól, hogy egy ilyen élmény felboríthatja a status quo-t, a hosszú munkával és energiabefektetéssel kialakított létbiztonságot.
De milyen status quo, milyen létbiztonság az ilyen?
Én úgy vélem, csak az a létbiztonság tekinthető valóban biztonságosnak, csak az a világszemlélet tekinthető teljesnek, amely a pszichedelikus tudatállapotokban szerezhető tapasztalatokat is integrálni tudja.
Ezért amikor azt látom, hogy egy tudós, aki elvileg a világ megismerésére törekszik, húzódozik attól, hogy behatoljon a megismerés új, eladdig ismeretlen területeire, ráadásul morális alapon megbélyegzi azokat, akik ezt a "rizikót" bevállalták, számomra eléggé kiábrándító.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Mi az egészségtelenebb, az, hogy valakinek a vérében idegen anyagok vannak és a tüdeje feketéllik a kátránytól, vagy hogy mindenféle ostoba múlandó dolog miatt felidegesíti magát, nem mer önmagával szembenézni és hazudik másoknak és magának?
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Re 717: lehet, hogy nem moralizálni kívántál, de azt tetted. Nem a többi emberrel kapcsolatban tartom magam felsőbbrendűnek (amúgy ez egy hülye szó, minden felsőbbrendű a létezés adott szintjén), hanem korábbi önmagamhoz képest. Ezt pedig hadd döntsem el én.
Hagyjuk már ezt a toxikológiát. Nagyon elmerültél abbanm, hogy a testeddel azonosítsd magad. Nekem az egészséghez a boldogságom az elsődleges, nem pedig a szerveim állapota. Biztos hallottál 100 éves dohányzó emberről és makkegészségesnek tűnő, majd hirtelen infarktusban vagy rákban elhalálozó negyvenesekről.
De milyen tudományos vizsgálatok bizonyítják például az LSD egészségkárosító hatását? Több receptre kapható gyógyszer mérgezőbb nála.
Most olvastam, hogy a túlzott szójafogyasztás káros hatással van a spermiumokra, mert túl sok ösztrogént tartalmaz. Talán el kéne gondolkozni, hogy betiltjuk a szóját is.
De most jövök rá, neked ebből megint az fog lejönni, hogy mi itt túl okosnak tartjuk magunkat. Akar a fene okos lenni. Némi életbölcsességet próbálunk összekaparni, amihez eszközöket haszálunk, mert így tapasztaltuk meg és így láttuk jónak.
Az, hogy milyen hatása van ennek a fórumnak, nehéz lenne így eldönteni. Most például meghalt egy asszony a Passió c. film vetítése alatt, azért ez is elgondolkoztató. Kérdés, kinek mi jön le ebből a - tényből.
Mk. 7.15 Nincs semmi, ami kívülről jutva az emberbe tisztátalanná tehetné őt; hanem ami kijön az emberből, az teszi tisztátalanná.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Mókás.
Nincs lelkiismeretem, sőt szerintem lelkem sincs.
Tehát nem pusztítja a drog(ezt). (Lehet, mert már meg is tettttttte:)
Nemhiszem, hogy egy-két szmók jobban rontaná a tüdőm, az agyam, mint mondjuk az üllői úti 4-6osnál álldogállni 20 percet mondjuk reggel fél 10 körül...
S közben lehet nézni a kijelzőt, hogy huh, nyugi, most nem káros. De közben meg könnyezik a szemem, a kisbaba meg szétKÁBíTJA az agyát a szmogtól.
A tudomány inkább ezen lépjen tooool, minthogy parázzon a rendszer stabilitásán, meg illuzórikus együttérzésből MEGTILTSA pár növény létét.
Ugyanígy paráztak a rómaiak, mikor jött a kereszténység, ugyanígy parázott megannyi kultúra, de aztán mind elsüllyedt, mint ahogy ez is el fog, mint ahogy minden.
Jobb és egyszerűbb azt mondani, hogy "skizofrén, drogos, gyilkos" és bezárni, mint egyesülni vele, s átélni, hogy mi van vele. Szégyen gyalázat. Ha lesznek kutyáim, ezek lesznek a neveik, s majd üvöltve sétáltatom őket a szinyón jól szétheroinkokainelesdézve.
Kedves UI, ajánlom figyelmedbe Láma Ole Nyndal könyvét, (aki elméletileg és gyakorlatilag Buddha megtestesülésének, Karmapának nyugati hírnöke), a "Belépés a Gyémánt útba"-t. Nemtudom mennyi igaz belőle, de a tény az, hogy leírja, hogy az LSD-től világosodott meg, s most már nem cuccol(mert úgymaradt), de kb 9 évig irtózatos nagy adagokat tolt, Huxleyből diplomamunkázott, sitten is ült, hasist csempészett kilószámra, s most meg Szent ember. Vele vitatkozhatsz, március 27-én jön Bp-re.
Jah és nem félünk a törvénytől, minden félelem és törvény illúzió.
Elmaradhatatlan barárom a ?dőjel. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A Fórum résztvevöinek az elmúlt napokban irt leveleit toxikológiai szemüvegemen keresztül döbbenettel olvasgattam. Gondolkodó emberek a kábitószer átmeneti ideig tartó kellemes hatásától elkábitva megfeledkeznek a szerek sokszor akut módon is jelentkezö mérgezésen túlmenö, krónikus testi v. lelki kárositó hatásáról, és mintegy világjobbitó (megváltó?) szándékkal helyeslik a fogyasztást. A kábitószerellenes törvényeket nem ideológiai okokból, hanem fogyasztásuknak bizonyitott vagy feltételezett egészségkárositó volta miatt hozták annak idején. Idönként az merül fel bennem, hogy a hozzászólók nagy része a fogyasztást amolyan mácsó dolognak tekinti, söt itt-ott egyfajta felsöbbrendüség is sugárzik azokból a véleményekböl, amelyek a fogyasztás világjobbitó hatásáról irnak: akinek megvolt az élménye, az nemhogy másként, de jobban látja a világot, és ö az inkább alkalmas arra, hogy az emberiség (kultúr)történetének, a társadalmi problémáknak a megoldására javaslatot tegyen. Szemben a gyámoltalan pórnéppel, akinek fogalma sincs
, mert nem világosulhatott meg az istenadta...
Itt most nem moralizálni kivántam, csak arra akartam felhivni a figyelmet, hogy a drog- és kábitószerfogyasztás pusztán egészségkárositó hatása miatt is elitélendö, és korlátozását / tiltását pont azért kell komolyan venni, mert - a vártnak megfelelöen kedvezö - befolyásolt állapotban egy mesterséges paradicsomi állapotot láttat.
(Arról most nem beszélek, hogy a kábitószernek minösülö anyagok termesztésével, célszerü fogyasztásával kapcsolatban irt levelek különösen azok, amelyek a kezdöket fogyasztókat rejtetten vagy nyiltan ezek, úgymond, a helyes használatra ill. élvezetre buzditják szóval számos ilyen megnyilvánulás kimeriti a Btk. 283 paragrafusában megfogalmazott kóros szenvedélykeltés büntettét.)
Ezt el kellett mondanom.
Ujváry István |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | ...csak mayálisan praktikus célokra hasznos az emberek kategorizálása. Egyébként csak gúzsba köti a mások felé megnyíló képzeletet... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hát igen, nekem addig voltak ilyen "robotos" illúzióim, mígnem egy dieselboy partin a kashmírban egy explorertöl magamat meg nem láttam. Aztán mikor a szemembe néztem, eltűntem. De arra emléxem még, hogy sok talamont láttam. Tegnap épp valószínűsíteni tudtam, hogy talán azért történhetett, mert kb egy óráig néztem az ott lévő Csenrézi Buddha aspektust. Szerető szemek, négy keze van, s mindent érez.
Igazából mostmár mindenkibe látom magam, hisz mindenkibe benne vagyok. Ez az együttérzős dolog addig csak elméleti, meg hit kérdése, de ha egyszer az én visszahúzódik, már látni, hogy mindenki teljesen ugyanaz. Ide be vagyunk (látszólag) zárva a testbe, s mindenféle múlandó dolgok befolyásolnak, szenvedés, meg ilyenek.
A legjobb röhögni ezen, de sírni is tanulságos. Tökmindegy, ez van:)
A metróban a külföldiek a legviccesebbek, múltkor néhány spanyollal úgy összegabajodtam széthasisolva, hogy mikor leszálltunk azt se tudtam milyen városba vagyunk, kik vagyunk vagy mik. Szénközvetlenek. Minden ember ugyanolyan - ha az a karmám, hogy szétverjen egy szkinhed banda, hát jó móka, jöjjön:) De azok is csak néznek, a testem meg csak néz...
Gyerekek még, sokat bántották őket. Ok-okozat. Melyik melyik?
A drogosok is gyerekek?
Az autó iszonyatosan veszélyes tömegfegyver. Mégis mindenki hajtja, ráadásul qrvára mocskos szennyes szarfészekké változtat minden várost. S még örülnek is neki. Szoponcok:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Gondolkoztam azon, amit tegnap leírtam ide, és rájöttem, hogy egy nagy lózung az egész. :-)
Nem azt mondom, hogy nincs benne igazság, de ez is csak egy elmélet. "Drogosok nyilatkoznak a normális emberekről" - bizony, bizony. Mi alapján kategorizálok be bárkit is?
Ma reggel jöttem dolgozni, az utcán csupa normális embert láttam. Kerestem a robotokat, akiket a társadalmunk beidomított, akik képtelenek az önálló gondolkodásra, de nem találtam őket. Csak érző embereket láttam, akik mind küszködnek a maguk gondjaival, és nem ártanak a légynek se, vagy ha mégis, igazából akkor se. És rá kellett jönnöm, hogy ezek a robotok csak az én fejemben léteznek, mert megpróbálom felosztani a társadalmat progresszívekre (mint én), és maradiakra, robotokra, aztán ez a szűrőm elkezd működni, és valóban úgy is láttatja velem, mintha az emberek besorolhatóak lennének e két kategóriába (ha meg nem, ott egy elegáns tudati sasszéval ugrok egyet). Szóval végső soron úgy néz ki, ez is csak egy egó-játék, semmi több.
A másik dolog, ami nyilvánvalóvá vált számomra az, hogy az establishment (ha van ilyen egyáltalán, hogy jelenleg fennálló rend, irányítás, domináns világkép) soha nem fog segítő kezet nyújtani a saját lebontásához. Teljesen nyilvánvaló, hogy bármilyen változás csak az establishmenten kívülről érkezhet. Az államilag támogatott pszichedelikus kutatás ezért nagy valószínűséggel megvalósíthatatlan.
A fejlődés valószínűbb útja:
A mainstream kultúrán belül kialakulnak a szubkultúrák (mint ez is), próbálkoznak a dolgok saját kereteiken (!) belüli megreformálásával, új életstílusokat, viszonyulásokat, kommunikációs formákat hoznak létre, aztán ezekről az új formákról az evolúció eldönti, hogy életképesek-e. Ha azok, akkor kilépnek a mainstreambe, "megfertőzik" és átalakítják azt.
Végkövetkeztetés: elegendő annyi, ha a saját házunk táján rendet teszünk. Droggal, drog nélkül, mindegy, az eredmény a lényeg. Az eredmény pedig egy olyan élet kell, hogy legyen, amely hiteles, amit simán fel lehet mutatni akármilyen fórumon, ami kiállja a legszélsőségesebb kritikát is.
(Ez amúgy mindentől függetlenül, akár általános életcélként is megfogalmazható. Nem könnyű feladat, de nem is lehetetlen.)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Cellux: megváltoztál az utóbbi időben. Mintha kevesebb lenne a hullám és így átlátszóbb lenne a tó.
Cauldfield: örülj neki, hogy ilyen "fiatalon" ilyeneket tudsznivélsz.
Abban, hogy a pszichedelikus szereket használó emberek megpróbálják ezeket másoknak is felajánlani szerintem főként visszautasítást szülhet. Ez ugyanolyan mint a hittérítők, fanatikusok stb. csoportjai, akik úgy gondolják, hogy jól érzik magukat, ezért a módszer, ami miatt jól érzik magukat feltétlenül másoknak is kell, szükséges, jó. A világon a legtöbb problémát az okozza, hogy mindenki UNIVERZÁLIS megoldást akar, pedig elég lenne mindenkinek saját magát megvilágosítania. Az még önmagában nem probléma, hogy "talál" valaki egy mindenkinek jó megoldást, de az, hogy ezt elkezdi ráeröltetni másokra inkább okozza, mint megszünteti a bajt. Ha mindenki felelősséggel és őszintén tudna dönteni a világnézetek között, akkor semmi szükség nem lenne rá, hogy egymás mémjeitől kelljen félni, és be kelljen valamit is tiltani. Pont ez a lényege a kereszténységnek is (az igazinak), hogyan tudsz másoknak segíteni? Úgy, hogy szeretetet adsz, az az univerzális mindenre használható, konvertálható ajándék. Ha befolyásolsz, nem tiszteled a másikat, így nem is lehet segíteni.
Mivel meggyőződésem, hogy a pszichedelikus szerek fantasztikusan jó dolgok, és óriási szerencsének, hogy találkoztam velük, másoknak is szívesen megmutatnám ezeket, de tudom, hogy ahoz, hogy valaki ezt tényleg fel tudja használni, jó karma kell, ezért ezt én nem dönthetem el mások helyett. Egyszerűen el kell hinni, hogy akinek kezdenie kell ezekkel az anyagokkal valamit, azt úgyis megtalálják előbb-utóbb, úgyhogy felesleges reklámozni. Sokkal jobb reklám, ha valaki példamutatóan boldogan él, és megkérdezik hogyan érte el: Ja, ettem egy kis LSD-t. Természetesen további magyarázat is szükséges.
holnap lesz két éve, hogy GYIK létrehozta ezt a topicot. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | szerintem elég sokan boldogok a maguk autó, család, ház, munka dolgaikkal.
nem ezektől, de ezek sem ártanak azért :) én is szeretnék családot, gyerekeket, házat, és nem hiszem, hogy ez engem bármiben is akadályozna :)
gyermekeket nem azért nemzünk, mert mindenki azt csinálja. a gyermek áldás.
a 708ban és a 710ben szerintem egy sztereotípiát írsz le (drogosok beszélgetnek a "normális" emberekről). nem állítom, hogy ez nem létezik, de azért én úgy érzem nem ennyire feketék-fehérek a dolgok. nem mindenki akadályozza a másik ember életét. és ha akadályozza is lehet velük beszélni erről, és feloldani ezen dolgaikat.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ezeken a dolgokon en is sokat ragodtam 18 korul
...beallsz a mokuskerekbe es nem fog eszedbe jutni ,h te ezt valamikor megkerdojelezted.
az eletedet nem kerdojelezed meg.jobb esetben
...legalabbis nem minden heten
szoval addig is peace,love and unity!:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | sok bennem a düh? : )
nemhinném, szerintem nem.
az nemjó ha valami olyat írtam ami arra utal, hogy én nem szeretem őket,mert nem így van.
most csak annyi hogy durván fogalmaztam, mert miért ne, jó móka.
amit látok: ember leél soksok évet, megvannak azok a dolgai amiket tudja hogy meg kell hogy legyenek ahhoz hogy boldog legyen. (autó,ház,család,munka,stb) aztán ezek megvannak.
akkor él, él, boldogan, szomorúan, így vagy úgy, aztán lesznek gyermekei.
akiket azért nemz, mert mindenki azt csinálja, meg milyen jó lesz majd ha ő már öreg lesz, akkor nem lesz egyedül, mert a gyermekei meglátogatják.
ha leéli az egész életet ebben, akkor nincs is nagy gond.
a gond akkor jön, amikor kb 50 évesen az ember mintha kicsit felébredne, de csak azt érzi valami nem jó, ő nem ezt akarta, de nemigen tud már mit tenni, a szerepet tovább kell játszani.
persze biztos vagyok benne, hogy nem olyan szörnyű a helyzet ahogy írom, de hidd el nagyon sok ilyen is van.
amikor az ember kicsit meglátja az egész hazugság voltál az egésznek, és megijed, aztán a pánikban próbálja magát minél gyorsabban visszakergetni magát ebbe az egészbe...
meg az még rossz az egészben, ha a bizonyos illető a korlátai miatt (ami mellett még lehet elhiszi hogy boldog) mások életét akadályozza úgy folyni ahogy pedig ők szeretnék...
van bennem düh. de nem vészes. egyáltalán. jó hogy van.
különben szeretem az embereket. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | |
huha
talán kicsit sok benned a düh, nem?
lehet hogy más is "él" ezen a bolygón és lehet hogy olyan személy is tud teljes életet élni, aki végigment a
"legyen egy egyéniséged.
legyen egy munkád, legyen feleséged, legyen életed."
szörnyű illúziókon.
Meg talán azok is ki tudnak nyílni akik már "öregek" és netalántán nem mindegyikük reagál arra, ha "valaki valamit mond, ami megkérdőjelezi a rendszer"üket, úgy, hogy mérges lesz és nem szívesen találkozik veled többet.
Szeretni kell őket, és azzal neked is, nekik is könnyebb lesz.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | nem kis bátorság ezt elhinni, mert az eddigi kényelmes világképet, gyakorlatilag az egyén eddigi életet kérdőjelezi meg és kormányozza a félelmetes tökismeretlen felé, de a következő a helyzet:
soksoksok idő után mostanság az ember már annyira megváltozott, (mondhatjuk akár természetellenesnek is,) hogy az már vicc. mindenki agya szanaszét van mosva, erőszakosan kínálják, és rádtukmálják az alapanyagokat, és még sürgetnek is, "nesze, nézd, ez van, kemény lesz, de legyél erős!' gyúrjál mi ki valamit abból ami van, és legyen egy világképed.
legyen egy egyéniséged.
legyen egy munkád, legyen feleséged, legyen életed.
te miután ez első megilletődésen túl vagy, hát tényleg kialakítasz magadnak egy világképet, egy mindennapi gondolkodást, de nem hagyod kialakulni, hanem kialakítasz!
miután ezzel végeztél észreveszel hibákat a rendszerben, néha mintha ledöntenék az egészet, kezdheted előről, aztán megunod, és azt mondod a másiknak, hogy NEM! ez így van, ahogy mondom.
(jóesetben) 30 éves korodban már öreg vagy. nem vagy képes belemenni az újba, pedig arról szól az élet hogy légy benne a pillanatban, mindegy mit hoz. zombi leszel, valódi érzelmeid nincsenek, nem is éltél igazán soha. bár azt tudod mi az élet. láttad a tévében. meg a nagyi is mesélte mik történtek vele, ez van kb veled is, jól élsz. ha valaki mond valamit ami megkérdőjelezi a rendszered és nem tudod megmagyarázni akkor mérges leszel rá és nem szívesen találkozol vele.
előítéletek, önigazolások, hajszolt érzelmek, és ilyesmik. gyönyörű élet. csak szerintem nem az.
szóval ez a helyzet szerintem elég abszurd. miért lenne az sokkal durvább ha esetleg kiderülne hogy ezt a sok mocskot az enteogének segítségével lehet a legrövidebb időn belül, és a leghatékonyabban letisztítani? (leghatékonyabban: úgyértem van aki már túl "öreg" a spirituális úthoz, már nem engedi a kialakult kényelmes világkép hogy belemenjen ilyesmibe. de ha egyszercsak az ágyán fekve elkezd valami tompát érezni abból hogy ki is ő, hogy tényleg létezik valahol Ő, és nem az akit nap mint nap a tükörben lát, na ez már más.)
persze honnan tudnám hogy bármilyen pszichedelikum okoz-e szatorit a szomszédomnak, lehet nem.
viszont ha nekem egyszer igen, akkor rossz érzés ha üldöznek azért mert meg akarom váltani magam. a világot.(gom.)
különben szerintem egyáltalán nem hihetetlen. miért ne lehetnének a pszichedelikumok az emberiség, (talán a föld) gyógyszere? elvégre az emberek gondolkodásával, az életükkel van a "gond". (amit a többi emberek fejében lévő gondok is alakítottak ki mikor még gyerek volt.) hát akkor nem oda kell az ébresztőszer? hahó, mi ebben olyan hihetetlen?
egyébként semmi. csak ahhoz hogy ezeket elhihesse valaki, bele kell mennie egy olyan játékba, ahol az értékrendje, mindene amit eddig hitt valaminek megváltozik. el kell dobnia az egész eddigi világképét. de miért dobná el? ki védi meg majd ha olyan helyre kerül ahol a nője,kocsija,pénze,perverzitása nem ad neki biztonságot, és nem ad neki semmit? mi lesz akkor vele? neem, jó ez a kényelmes kis álélet, kicsit ugyan hányásízű, de legalább biztos.
a félelem, azzal van a gond. az életfélelemmel. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Re#700
Nem. Ha azt mondom, hogy ne használj semmit, csak a saját tudatodat, fejleszd, hatolj a mélyére, lásd át a valóság szerkezetét, akkor ezzel ugyanazt mondom, mint Buddha 2500 évvel ezelőtt.
Ez az út valóban létezik, mindig is létezett, és működik is. A probléma abból fakad, hogy minden korban csak nagyon kevés ember volt képes arra, hogy ezen az úton komoly eredményeket érjen el, azaz a gyakorlás eredményeképp a tudata abban az irányban változzék meg, amelyet én alább a túlélésünk szempontjából üdvösként jellemeztem.
A pszichedelikus szerek ezzel szemben olyan embereknél is képesek - akár egyetlen trip leforgása alatt - előidézni ezeket a változásokat, akik semmiféle meditációs előképzettséggel nem rendelkeznek.
Ezért ez az út pl. a mi társadalmunkat figyelembe véve jóval kecsegtetőbb, mintha pusztán azt mondanánk, hogy "gondolkodj, figyelj oda, jöjjél rá". Ezt a tanácsot - bármennyire jó tanács legyen is - ma nálunk nem túl sok ember lenne képes sikerrel követni.
Az út ugyanaz, de a pszichedelikus szerek használatával jelentősen lerövidíthető. És ezt a lehetőséget az emberiség mai helyzetében bolondság nem kihasználni.
(Egy szélsőséges helyzet szélsőséges megoldásokat igényel.)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Hát végülis mindenki úgy érti ahogy akarja... Nekem pl. a Liquid Crystal Vision c. film jutott eszembe, vagy pl. Leary, vagy épp McKenna, akik úgy tudom nem csináltak titkot belőle, hogy cuccoznak az éppen aktuális törvények ellenére... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Nem hiszem, hogy szó szerint a személyes coming-outról beszélt. Hanem egyáltalán, a jelenség társadalmi szintű felvállalására, talán. Ez a "come out of the closet"-dolog képletesen értendő, szerintem. Ne felejtsük el a jogi helyzetet, ugye... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | McKenna jól beszél, és az a szép benne, hogy ezt a coming out-ot csak _ténylegesen_ büszke drogosok tudják megtenni... Szerencsére vannak... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Kedves U_I,
Bármi lehet meggyőző... csak a közlő retorikájának, és a befogadó beállítottságának kérdése. Cellux leírta, amiben hisz. Ön is leírta, amiben Ön hisz. Nem tudom, közeledtek-e az álláspontok, valszeg nem. De az mindenképpen jó, hogy meghallgatjuk egymást... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én nem hiszem, hogy a legalizáció valami automatikus dolog lenne, amit az érintettek távolról szemlélehetnek, hogy "kicsikék vagyunk mi ehhez, a nagy emberek a nagy pénzükkel majd eldöntik helyettünk, hogy mi legyen"...
Hadd idézzem erről Terence McKenna véleményét:
>>Progressive human civilization in the area of defining human freedom is not made from the top down. No king, no government, no parliament ever extended to the people more rights than the people insisted upon. And I think we've come to a place with this psychedelic thing. And we have the gay community as a model, and all the other communities, the ethnic communities... We simply have to say: Look, LSD has been around for fifty years now, we've just celebrated the birthday. It ain't going away. We are not going away. We are not slack-jawed, dazed, glazed, unemployable, psychotic creeps. We are pillars of society. You can't run your computers, your fashion houses, your publishing houses, your damn magazines, you can't do anything in culture without psychedelic people in key positions. And this is the great unspoken truth of American creativity. And so I think it's time basicly to come out of the closet, and just say: "you now... I'm stoned, and I'm proud, so... if it's a problem for you, you've got a problem, fella'!" |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | JAVITOM, hátha igy értelmesebb:
Re#696
Érdekes, de számomra nem ismeretlen vélemény, hozzáállás. Nem kivánok érdemben vitába szállni vele, csak annyit jegyzek meg, hogyha az egészet visszájára forditanám, pontosabban a pszichedelikus szerhasználat negáltját tenném bele, akkor ugyanúgy állna az érvelés, de akkor a szerhasználat nélküli elmélkedés, szemléletválást és világmegváltást propagálná! Ugyanilyen meggyözöen. Nemde? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Re#696
Érdekes, de számomra nem ismeretlen vélemény, hozzáállás. Nem kivánok érdemben vitába szállni vele, csak annyit jegyzek meg, hogyha az egészet, pontosabban a pszichedelikus szerhasználat negáltját tenném bele, akkor ugyanúgy állna az érvelés, de akkor a szerhasználat nélküli elmélkedés, szemléletválást és világmegváltást propagálná! Ugyanilyen meggyözöen. Nemde? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ó, semmi kifogásom Kína ellen. Sőt, remélem és szinte várom ezt a fajta hatalomváltást. A távol-kelettel kapcsolatban még vannak illúzióim. :-) De nem igazán érdekel, hogy mit csinál a világ politikailag. Illetve van egyfajta tényekkel nem kellően megalapozott intuitív véleményem arról, hogy mi folyik itt, és mi várható, de nem akarok érdemben beszélni róla, mert állandóan dezinformálnak, és más dolgok jobban érdekelnek annál, minthogy azzal töltsem az időmet, hogy mepróbáljam kideríteni mi is a pontos helyzet úgy en bloc. Szóval a világ tegye csak a dolgát, én meg kellően kis pont vagyok benne ahhoz, hogy nagyjából én is azt tehetem, ami a dolgom, a karmám, bármi. Néha beveszek egy bélyeget, néha meg szívok egy kicsit. Szívesen megfizetném az adótartalmát is, ha engednék, hogy legyen... A többi, meg a lényeg, no az meg ott van Cellux hozzászólásában... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Mondhattam volna akár Indiát vagy egy mohamedán vallású országot is. A lényeg: a globalizálódó világban a vonatkozó nemzetközi egyezmények módositása igen-igen nehéz, és talán az egyes országokat képviselö politikusok nem mennek bele a közelharcba. Hollandiát is elég sok kritika éri: a kábitószer forgalmakról szóló jelentésekben a fö "exportáló" ill. tranzit ország épp Hollandia (pl. kokain tranzit, ectasy-forrás, nederwiet). És a beszedetlen adóEURok is ott csapódnak le.
Szóval nehéz elképzelni az alkohol- és kábitószertilalomhoz keményen ragaszkodó és az ezek fogyasztását - ill. az utóbbiak termelését általában nem - türö "világok" a globális egymásmellettélését. Nekem legalábbis ilyen szegényes a fantáziám... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az én szívügyem a pszichedelikus szerek, enteogének használatának legalizációja. Úgy érzem, ezért a célért tényleg érdemes küzdeni.
Saját bőrömön tapasztaltam meg ezeknek az anyagoknak a szemlélet- és életformáló (mindent egybevetve pozitív) hatását és úgy gondolom, a társadalom nagyon sokat veszít azzal, hogy e rendkívüli lehetőségeket kínáló szerekről nem vesz tudomást (illetve azokat pusztán deviáns szubkultúrák tagjainak öncélú szórakozását és önfelejtését szolgáló "kábítószereknek" tartja).
Meggyőződésem, hogy a jelenlegi globális válságból az emberiség csak egy minél több emberre kiterjedő tudati forradalom révén juthat ki. A cél az lenne, hogy az emberek döntő többségében (és leginkább a döntéshozókban) tudatosuljon: nemcsak önmagunkért vagyunk felelősek, hanem azokért az ökológiai/társadalmi rendszerekért is, amelyeknek emberi születésünknél fogva részesei vagyunk. Egyedül e felelősség felvállalásával képes az ember arra, hogy megfelelő döntéseket hozzon, e nélkül minden, amit csinál, legfeljebb tüneti kezelés, a problémák passzív elodázása lehet.
Ennek a felelősségérzetnek a kialakulásához kizárólag az ember önismeretének elmélyülése vezethet el. A puszta gondolkodás nem elég, mert nem érinti meg elég mélyen a személyiséget. Csak az vezethet sikerre, ha valóban, a teljes lényünkkel átérezzük azt a kapcsolatot, amely a külvilággal összeköt bennünket. Ha feltárjuk pszichénk mélységeit, ha szembekerülünk saját szorongásainkkal,félelmeinkkel és legyőzzük azokat, csak akkor leszünk képesek a világ kihívásaival is adekvát módon szembenézni.
A nyugati civilizáció az önismeret megszerzésére sokáig egyetlen módszert ismert: a pszichoanalízist, amely bár jelentős eredményeket ért el, mindig beleakadt abba a problémába, hogy az átlagember megfelelő segédeszközök nélkül nem képes tudatának egy bizonyos szintjénél mélyebbre menni. Ennek következtében a pszichoanalízis freudi hagyománya nem is foglalkozik mással, mint a pszichének azokkal a szintjeivel, amelyek a normális (neurotikus) XX. századi ember számára, annak hétköznapi tudatállapotában elérhetőek. Ez pedig vajmi kevés ahhoz, hogy lehetővé tegye a tudat gyökeres átalakítását.
Az ötvenes években Stanislav Grof és más pszichiáterek felfedezték, hogy az LSD és a pszilocibin révén a pszichoanalitikus terápia addig ismeretlen mélységekbe képes eljutni, sőt, megfelelő terápiás támogatás esetén egyetlen pszichedelikus "ülés" képes az emberi pszichében olyan alapvető pozitív változásokat előidézni, amelyek épp a fent említett tulajdonságok - globális felelősségérzet, egységérzés - megjelenését, a tágabb összefüggések meglátását eredményezik.
Amikor az USA a hatvanas évek végén betiltotta a pszichedelikus szerek használatát, akkor ezzel azokat a kutatásokat is leállította, amelyek e szerek társadalmi méretekben való biztonságos alkalmazásának, és így az emberi tudat felszabadításának lehetőségeit kutatták.
Mára kialakult az a faramuci helyzet, hogy a társadalom életének jobbra fordításán elvileg munkálkodó akadémikusok, tudósok és társadalomkutatók helyett a hozzánk hasonló "drogosok" azok, akik progresszív módon ezeket a szereket kutatják, mindezt mindenféle anyagi támogatás nélkül, sőt, az állam üldöz bennünket azért, mert megpróbálunk rájönni, miképpen lehetne e szereket az egyéni, társadalmi és ökológiai problémák orvoslása érdekében a legbiztonságosabban felhasználni.
És engem ez a helyzet kissé zavar.
Ruzsa Balázs (cellux)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "... ha tetszik, ha nem..."
Én is ezt üzenem... mondjuk Kínának :) Kína tegye az ő dolgát, én meg teszem az enyémet... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Hit, szexuális élet, válás, stb?"
Ezen magatartásfomák ill. problémáik drog nélkül is léteznek. A kémiai (bár eleinte nem annak ismert) szerhasználat szabályozása évezredekig pusztán vallási / kulturális / morális volt. A jogi "kezelés" csak 100éves.
"A törvényi szigor, mert igazságtalannak, aránytalannak és értelmetlennek tartom."
Én úgy látom és jósolom, hogy a kodifikált szigor érdemben nem fog enyhülni, legfeljebb az érvényesitésére lesznek variációk.
Az EU joghomogenizáló jövöjével kapcsolatban nincsenek illúzióim. Az EU az, ami. A világ lakosságának kb. 4/5 része Ázsiában, Afrikában és D-Amerikában él. És szaporodik. A nemzetjözi szabályozásban az ö véleményük lesz a mérvadó (pl.Kináé. ha tetszik, ha nem.) Félek,hogy az erö- és manipulálóképesség már nem ay EU és USA sajátja (lásd a terrorizmusra adott válaszlépéseket). |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | A legalizáció alapjául annak a felismerése kellene, hogy szolgáljon, hogy ez egy olyan dolog, amit ilyen módon nem lehet kezelni. U.I., az, hogy nem kerülnek le a szerek a kábítószerlistáról az egy dolog. De az tény, hogy sok országban enyhülnek az alkalmazott szankciók. Egyébként is az, hogy adott társadalom adott időben mire gondolja azt, hogy nem magánügy, az is mindig változott. A társadalom változásával együtt. Mondjak elcsépelt tételeket? Hit, szexuális élet, válás, stb? Továbbá az is van, hogy az emberek egy jó része tisztában van azzal, hogy az érthető társdalmi önszabályozási törekvések mellett iszonyatos mértékű, nem igazán a többség érdekei szolgáló manipulációnak is ki van téve. Ezért szkeptikus a mainstream véleményekkel szemben, ezen belül a tudomány eredményeivel szemben is. Hozzáteszem a tudomány sem tudja kihúzni magát az alól, hogy benne él egy manipulatív közegben, ráadásul emberi lények művelik, akik maguk sem tévedhetetlenek, és nagyon sok kérdésben nincs is konszenzus. Ergó az van, ami mindig. Vélemény- és hitbéli különbségek ember és ember között... Amit én szeretnék az pusztán annyi, hogy ne fenyegessen a törvényi szigor, mert igazságtalannak, aránytalannak és értelmetlennek tartom. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A legalizáció fokozatosan fog megtörténni. Mind időben, mind térben, mind erősségben. Nyugateurópa felől terjed felénk a dekriminalizáció, és ha meg is torpan valahol keleten, az nem Magyarországon lesz. Az EU-n belül egységes lesz végül a szabályozás, csak amíg az összes országot fokozatosan óvatosan összehangolják, addig időnek kell eltelnie.
Ezt egy jobbos ismerősöm magyarázta el nekem, akiben az volt a vicces, hogy minden fontos kérdésben a jobbos pártok oldalán állt, de akárminek az okát magyarázta, az köszönőviszonyban sem volt azzal, amit a sajtóban látni-olvasni lehet, amit a politikusok, vagy a hivatalos megmondóemberek, szakártők stb. mondanak...
Szal a legalizáció ugyanolyan lefutott ügy már mint pl. amilyen az EU csatlakozás volt már közvetlenül a rendszerváltás után... Ami most van az műbalhé az egyszeri drogos szempontjából...
Csak tudnám minek írok akkor még mindig ide... :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Mivel a drogok ill. kábitószerek szabályozása és a kapcsolatos legalizáció jogi úton, törvényes keretek között valósul/valósitható meg, és nem pedig kulturális területen, szokások révén "terjed", ezért a társadalom beleszól a törvénykezésbe. Még akkor is, ha sokak szerint erre nem lenne joga (lásd "A lerészegedés joga"). Pont az általad felsorolt problémák miatt is mondható, hogy a civilizált(?) ipari/nyugati világban "no man is an island", cselekedeteink másokat is érintenek, esetleg közvetve v. közvetlenül károsithatnak. Fel lehetne tenni a kérdést, hogy mi lenne/lett volna, ha az ópium forgalmát, stb. nem szabályozták volna úgy 100 évvel ezelött. Ugyanoda vezethetett volna, mint a most kiemelt népegészségügyi problémává váló dohányzás vagy alkoholfogyasztás? Amik legálisak (bizonyos, de egyre szükölö keretek között). |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Én nem ebben az irányban látom a legalizáció útját. Az, hogy a drogok "károsak" az nyilván tény, bár nem ártana valamiféle rangsort felállítani, hiszen a legtöbb anyagról az átlagember csak azt tudja, hogy árt. (hogyan, milyen távon, milyen mennyiségben, maradandó -e, stb.-ről fogalma sincs senkinek). Csakhogy nem a drogok jelentik az egyedüli problémát a világban, van még elég, sőt még válogatni is lehet, és a közös mindezekben ugyanaz: az ember akkor gondolkodik hosszútávon, amikor kedve van, mindenáron próbálja a felelősséget áthárítani, és kifogásokat keres, hogy időt nyerjen, és ne kelljen itt és most megoldani a problémákat. A problémák pedig sokkal súlyosabbak, mint azt a legtöbben gondolnák: környezetszennyezés, túlnépesedés, önzés, globális politikai helyzet eldurvulása, stb. A drogháború csak egy eszköz arra, hogy ne kelljen ezekkel foglalkozni. Ezeket MIND úgy kellene megondani, hogy az egyes emberek felismerik az egyéni felelősségüket, és aszerint cselekszenek. Ha a társadalom ezt fel tudná ismerni, nem lenne szükség rá, hogy törvényekkel szabályozzák, milyen anyagot fogyaszthat valaki. Azt nyilván nem fogják bebizonyítani, hogy a fű egészséges, de azt esetleg beláthatnák, hogy magánügy. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A legalizávió, int valós esély? Nekem ebben vannak kételyeim. Persze ez nektek nem újdonság...
Hadd vessek fel egy gondolatot ée egy analógiát. (A rövidség kedvéért eltekintek a pontos jogi szóhasználattöl.)
Az egységes kébitószerlista magja immáron 43 éves. 1961. óta csak felkerültek anyagok, onnan le még nem. Csupán egyes országokban a orvosi használat korlátozásának apróbb módosulási ill. a csekély mennyiségek fogyasztásának különleges kezelése (dekriminalizálás ill. legalizálás) történt meg egyes országokban. A kábitószerlista 1961- óta csak bövült (MDA, MDMA, 2C-B, ETC,). A listára kerülés alapelve: bünös, ameddig be nem bizonyosodik róla, hogy ártatlan. Mivel elsösorban orvosi felüegyelet nélüli, rekreációs használatról van szó. [Elnézést a müvészektöl, akik igyekeznek a kreáció segédeszközeként ( is) feltüntetni a fogyasztást.]
A legalizációért küzdök kb. 40 éve az értalmatlanságra vonatkozóan új és érdemi bizonyitékokkal nem tudnak elöállni, viszont idöközben a fránya tudomány halad, és egyre-másra produkálja a hol aggasztó, hol pedig egyértelmüen az ártalmasságra utaló jeleket, és alkalmanként bizonyitékokat a kevésbé károsnak hitt szerekre vonatkozóann. Emiatt a mérleg nyelve nem kétslges, melyik irányba billent ki.
Analógia: számámrfa egy kicsit hasonló a helyzet a (másik) Zöldek által a génmanipulált szervezetekkel kapcs. álláspontjához: be kell bizonyitani, hogy azok ártalmatlanok, és csak ezt követöen engedélyeztethetök. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Lehet hogy egy idő után a dolog legalizálni fogja önmagát. Szerintem egy picit hasonlít a dolog a graffitire. Egyrészt a társadalom megtanulta tolerálni, másrészt a graffitisek közül is megszelídültek azok az elemek amelyek csak a rongálás miatt csinálták (és a legnagyobb szálka ők voltak a társadalom szemében). Mára ők vagy abbahagyták, vagy megtanultak szépen rajzolni-festeni :) Ma meg a folklór része, graff versenyek szerveződnek, sőt, tavaly nyáron a MÁV megengedte néhány lepukkant vagon legális festését is.
Vissza a legalize-ra, ... én egyelőre a cselekedeteimben foglalok állást az ügyben :)
Csak a graffel szemben ez bonyolultabb eset mert a tudatmódosításnak rosszabb a sajtója... :-/ |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Hát igen.. alapkérdés, hogy jó stratégák legyünk-e, vagy egyszerűen mondjuk, amit gondolunk... talán itt ezen a főrumon ez utóbbi az elégséges és kielégítő... bár azt is tudom, hogy a nagy karizmatikusok és stratégák sokszor nagyvonalúan eltekintettek ettől... de én nem vagyok nagy stratéga, sem nem vagyok nagy karizmatikus, úgyhogy csak mondom, amit gondolok... amúgy bizonyos szempontból igazad van, czr... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | szentseg,ego,tunde-magia...talan elrugaszkodtunk egy kicsit,nemde?
ahoz,hogy erdemleges eszmecseret folytassunk a legalizaciorol-sajnos meg- nagyon is foldhozragattnak kell lennunk.
csak nezem a topicot es (nemtom miert!?)az egyik nyers cimboram sokat emlegetett mondata jutott eszembe :" drogosok nem tudnak ezen vilag dolgaival mit kezdeni,nemhogy valtoztatni rajta!"
senkit nem szeretnek megbantani de csodalkozunk azon,hogy "a nagyerdemunek"-mellesleg pont annak amit meg szeretnenk valtoztatni 1kicsit-halvany lila goze sincs,hogy mi mirol(mit?,miert?) kavarunk itt ossze-vissza.
farkasok kozt farkaskent kell uvolteni...legalabbis azert,hogy megertsek
sajnos a legalizacio cimu szindarab nem a mi podiumunkon,plane nem a mi musorfuzetunk szerint fog lejatszodni
abban segitsunk-es ez a mi/ti? felelossegunk-,hogy legalabb kozos nyelven irodjon a mu
(es pont en beszelek?...:))
czr,akinek csak kicsit fajt mar a feje |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Narc, én is bocs, sokat gondolkoztam tegnap és ma.
Ha lesz érdemi gondolatom legalize témában, írom is :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szent, nem szent. Az, hogy "szent" az csak egy szó, mindenkinek más a jelentése...
Én azt mondanám, hogy az LSD leginább valamiféle tünde mágia... Galadriel tükre mondjuk... ;-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | :))
"Én már most nyertes vagyok "-
Nyereményed az esély, hogy kitörj énközpontú gondolkodásmódodból végre...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Re#679
1) "[U I, mielőtt besérülnél, nem téged kritizállak, általában az előítéletes többségi társadalmat, amit jelenleg te reprezentálsz e fórumon, hozzáteszem - hogy fényezzem az egódat - nagyon karakánul és bátran."
Most az apróságoktól eltkeintek (pl. az ellenitélet miért lenne elöitélet?): bátorságom mozgatóereje az igazság megismerésének vágya, amihez energiát az ad, hogy nekem nincs vesztenivalóm. Én már most nyertes vagyok (meg beképzelt-;).
2) Nem jött megfejtés az kendermagos EU-zászló cimlapra! Nme kell a kenderzöld-hasú?
|
| | | | |
|
